Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-24 / 47. szám

SZATMAR megyei közlöny

nek juttatandó, nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy ezen horribilis összeg után az állam 4%>-os kamatot kötött ki magának és azt is tudjuk, hogy a vidéki intézetek, ezen betét daczára ma sem kapnak többet a resztringált hitelnél és azt sem olcsóbban, mint 1XU—8V4 %-os áron. Az állam közbelépése ezek szerint a vidékre nézve semmiféle előnynyel nem járt, sőt egész határozottan tudjuk, hogy egy kisebb vidéki pénzintézet, mely fizetési zavarokkal küzd és melynek érdekében protektorok az államnál kijárták, hogy 100,000 korona rendelkezésére bocsáttassák, ezt az összeget ma sem kapta meg, — valószinüleg meg sem fogja kapni. Ugyanis — mint a „Magyar Pénzügy“ a pénzintézetek lapja Írja — az állam ezen 100,000 koronát egy nagy központi banknál utalványozta ki részére. A bank azonban, mely a 100,OOO koronáért az államnak felel, ez összeget csakis úgy volt hajlandó a hullámokkal küzdő pénzintézetnek kiutalványozni, ha az általa megnevezett vidéki nagyobb pénzintézet ezen összegért a kezességet elvállalja, amit ezen nagyobb intézet természetesen megtagadott, mert számolva a jelenlegi pénzszűkével és azzal, hogy a fővárosi bank ezen összeget csakis a napi kamat mellett fogja rendelkezésre bocsájtani, nem akart a megszorult intézettől uzsorakamatot szedni és mert akkor, amikor ezen összegre a banknak jó, nem látta be, hogy közvetlenül az államnak miért volna rossz. Vagyis nem látta indokoltnak közvetlen mellőzését akkor, amikor közvetve felkeresik.

Ez az állami támogatás! Most, mikor a külföld összes pénzforrásait előttünk elzárta, amikor a budapesti piacz sohasem hallott árakat kér, most az állam, mely kérkedik vele, hogy 17 millió felesleg felett rendelkezik, ahelyett, hogy alkalmas módon valamit a vidéknek is rendelkezésére bocsátana, elhelyezi pénzeit kizárólag azokba a tőkeerős pénzintézetekbe, melyek erre nincsennek feltétlenül utalva és melyeket a folyton rosszabbodó pénzviszonyak- kal szemben sem ért valami meglepetés. Mit látunk tehát ebből az állami eljárásból? Nem láthatunk egyebet, mint azt az igyekezetei, hogy a vidék pusztuljon, dűljenek ki azok a pénzintézetek, melyek nem birják tovább! Hogy ez egy-egy vidék teljes tönkretételével járhatna és jár, azzal .— ugylátszik — nem igen törődnek!

A pénzügyminiszter folyton hangoztatja, hogy a vidéki intézetek mobilitásában nem bízik. Ez az általánosságban hangoztatott kritika helyt nem állhat, mert ha igaz is, hogy nem egy intézet immobil, abból még korántsem következtethető az összesek immobilitása, hanem igenis joggal követelhetjük a kormánytól, hogy pl. a pénzügyigazgatóságok utján vizsgáltassa meg az egyesek helyzetét és a beérkező jelentések tartalma szerint nyújtson egyeseknek hitelt, vagy nem.

A szénhiány.

Vájjon nincs-e ellentmondás abban, hogy zászlónkra írjuk az iparfejlesztést, s a technikusok számának szaporítását most, midőn napról-napra drágább lesz az élet, mig azelőtt a magyar talaj bőven szolgáltatta a létfenntartás tényezőit ?

Véleményem szerint az ellentét csak látszólagos. A megindított iparfejlesztési aktió minden téren tabula anyag és kevés volt a betanított munkásnép. Az élelmi czikkek árai kezdtek emelkedni, minek következtében a munkás követeléseit magasabbra emelte, de másrészt a gyáros is kénytelen volt ter- melvényeinek árát emelni és igy belekeveredtünk

csapott a tölgyfaasztalra, hogy á nehéz alkotmány nyekkent egyet. Aztán odarohant Széchy Mária arczképéhez, rátapadt tekintete a kaczér, bájos asszony vonásaira és öklével fenyegetve kiáltozta:

— Te elbizakodott, te csélcsap, te szivetlen, te gonosz asszony! Én gyönyörűséges kínom, gyötrel- mes hitvesem. Hát csak megmutatom, ki a gyámoltalan, ki az aluszékony! Meg én!

A kapitány kíváncsian kérdezte:

— Mitévők leszünk?

— Hahaha! — kaczagott most már Rozsályi Kun István. Szaporán! Nyeregbe háromszáz vitézzel! Hazahozzuk a renitens asszonyt!

— Micsoda? Fegyverrel akarod meggyőzni az asszonyt, mennyire méltó vagy ő reá? No hát ez új dolog, fogjunk hozzá!

II.

Még aznap elindult a háromszáz vitéz, élén a férj is, meg a kapitány is Dévára.

A csábos menyecske vígan élte ott világát és nem is álmodta, hogy második ura, akire ráunt, ily érdekessé akarja magát tenni előte. Bolond egy gondolat, hogy haddal, háborúval szerezze őt visz- sza magának!

Éjjel toppant a vár alá a különös csapat.

Fönn a hegyen, a hol az erősség állt, sötét minden; de az alsó kastély ablakai fényesebbek. Persze, ott mulatoz a szép asszony, nekivaló társaságban . . . Ott mosolyog rá mindenkire . . .

És a haragos férj szivében a bosszú gyilkos indulata háborgott.

— Megállj! — kiáltotta csapatjának.

— De tán közelebb mennénk, — vélekedett vitéz Antalffy Gáspár.

Aztán összedugta fejét férj és kapitány, hogy merről kezdjék a feleség lakhelyének ostromát.

Egyszerre éles harangcsöngés, szakgatott, vészt- jelentő bongás sivitott át a nyári éjen . . . Alig hangzott el a harmadik csöngés ... és ihol ni, az alsó kastély minden ablaka hirtelen elsötétült.

egy circulus ritiosusba, amelyből kijutni igen nehéz. Azt hiszem, hogy ezen természetellenes állapot nem tarthat sokáig, mert a nagy gyári ipar okvetlenül le fogja győzni a drága kézi munkát és a gépek győzni fognak a versenyben. Igaz, hogy áldozata is lesz ezen forrongásnak, mert a kisebb kézműves el fog pusztulni, a gyári olcsó kézműgyártás fölülkerekedik. Ma a czipész ipar és a ruházati ipar gyári iparrá változott át és az eredmény az előállított t3r- mék olcsósága. A régi pékműhelyek el fognak tűnni és azokat kenyérgyárak fogják helyettesíteni. A napról-napra emelkedő szénárak arra kényszerítik majd a gyakorlatot, hogy a mennyire csak lehet, függetlenítse magát a bányatulajdonosok trösztjétől, használja fel a természetadta vizierőket, hisz azok már azáltal, hogy bárhol nyert elektromos energia bárhová elvezethetek, rendkívül fontos tényezővé váltak. Akkor majd az annyira hangsúlyozott vag- gonhiány daczára, olcsóbb lesz a szén. De utóvégre itt van még a fa, mint kitűnő tüzelőanyag, amit a mai drágaságnál tekintetbe vehetnénk. Lássuk, hogy mit várhatunk hazánk erdőterületeiről.

Nálunk Magyarországon terem évenkint és négyzetméterenkint 0.82 kg. fa, ha ebből körülbelül 20 °/u-ot termelési és szállítási veszteség ezimén levonunk, marad 0.65 kg. Ezen mennyiség fejleszt 1950, tehát majdnem 2000 kalóriát, vagyis a középszerű barna szén hőfejlesztő képességének a felét. A mi erdőterületünk ma négyzetméterenként 650,000 kg. vagy 650 tonna fát termel. Összes fatermelésünk tehát 2260 négyzetkilométer erdőterületet számítva

1.300,000 tonna fa, tehát a szénszükségletnek alig 10 °/o-a. Amellett meg kell gondolni, hogy a fának lényeges része, mint épület-, butorfa stb. fel lesz használva, mig a gyári ipar csak 0'67 millió tonnát fogyaszt, mint tüzelőanyagot. Az egész világon produkálnak 800 millió tonna szenet és ezt a tömeget kétszer annyi fával lehetne pótolni, kellene tehát, 1600 millió tonna fa. Ezen óriási fatömeg termelésére a Sahara-sivatag egy harmadrésze alig volna elegendő. Nálunk egyelőre gondolni sem lehet a fa termelésére, mert a mai árak szerint nálunk átlag 1 hold erdő csak 1 korona 32 fillért jövedelmez évenként. Ellenben másra kell a súlyt fektetni, hogy a horribilis szénárakkal rnegkiizdhessünk. Első sorban technikusaink vannak hivatva az országban rendelkezésre álló vizi erőket felkutatni, felmérni és azoknak számát mesterséges völgyzárlatokkal gyarapítani. Az újabb vízgazdálkodás külön tudománynak mondható, melynek nemcsak fontos szerepe jut az ipari telepekben szűkölködő hegyvidékeken, hanem az Alföldre is fogja árasztani áldását, amennyiben a szabályozható víztömegek a városok vízzel való ellátására, csatornázására, öntözésére is fel 1 ;sznek használhatók.

Hogy mennyire fontos tényezőről van szó, legjobban kiviláglik abból a példából, amelyet Nagy Dezső műegyetemi tanár csak a Tisza-völgy csapadék-vizeinek felhasználására vonatkozólag kiszámított. Minden veszteséget leszámítva, tehát párolgást, szivárgást, tekintetbe véve, alkalmas völgyzárlatokkal oly víztömeget kapunk, amelyből, ha az egész év tartamára egyenletesen eloszolva gondoljuk, minden másodperezre 1500 köbméter viz jut és ha ezt csak 200 méteres eséssel tudnék értékesíteni, akkor is 4 millió lóerő állana rendelkezésünkre. Ez egy oly erő, mely a mai 4680 különböző motorral dolgozó hazai ipartelepeink 262 ezer lóerejét egy maga többszörösen meghaladja. Ez a négy millió lóerő 350 millió métermázsa vagy 35 millió tonna kőszénmenv- nyiségnek felel meg. Ez Németország mai széntermelésének több mint harmadrésze. Németországban

— Mi történt? riad föl a férj.

— Vártak benünket! — súgta a kapitány

De nem látták, amint a kastély hátsó ajtaján kisurran egy fehér lenge női alak, karcsú és könnyed. Haja fölbontva, tekintete elszánt . . . így siet föl a hegyi ösvényen, az erősségbe . . . nyomán egy pár szolga . • • Nehány perez múlva már ott állt a lőrések előtt. Csak ezeket akarta elérni Széchy Mária. Mert ő volt, a feleség . . .

— Értem jöttél? — kiállotta lefelé az éjbe, a csillagos, a holdas éjbe . . . Rám akarod kényszeríteni a boldogságot, amit sohasem adhattál? Hát ez a válaszom, ni:

És sortüzet adott a fegyveres szerelemmel ostromló férj csapatára!

Csak úgy ropogott a puska, karabély és dur- rogott a mozsár, meg a kölökágyu.

— Hah, aki áldója van! — rikkant föl a kapitány, amint egy golyó átlyukasztotta a fövegét Ez aztán a menyecske!

Egy órahosszat tartott a tüzelés. Összecsődült Déva egész környékének népe. A városból fá ;lyás emberek sereglettek össze. A biró az egész magisztrátus élén közeledett. Kaczagott az egész minden- ség ezen a komédián.

És Rozsályi Kun István toporzékolt, amint látta, hogy háromszáz vitéze lassan, szépszerivel el szelei . . . Szólitgatta vitéz Antalffy Gáspár, de a vérbeli atyafi nem felelt . . . Csak nagykésőre ugratott melléje a lovával.

— Asszony ellen hadakozzunk? Jobb lesz, ha szépszerivel odébb állunk, István. Nem akarok életem végéig csúffá lenni . . . Megyek is

És elvágtatott. Rozsályig meg sem állott. A férj, az pedig követte . . . Előbb azonban a kastély minden ablakán belőtt, hogy az üvegcserép csakúgy csörömpölt.

Hadd legyen emléke a látogatásomnak!

Gúnyos hahotát hallott egész hazáig s másnap már a fiskálist hivatta . . .

már 1904. év végén 16 völgyzárlat készen állott, ezeknek költsége 24 és fél millió márkára rúgott és nemsokára csak Westfáliában 21 völgyzárlat fog működni. Nálunk csak az osztrák-magyar államva- suttársaság épit egy völgyzárlatot, hogyö kilométer távolságban kihasználhasson négyezer lóerőt.

Törekedjünk arra, hogy azzal a kevéssel is, amivel bírunk, takarékosan bánjunk, vagy más szóval, mindent kövessünk el, hogy a tüzelőanyag hőfejlesztő képességét amennyire csak lehet, kihasználjuk, még pedig nemcsak jól szerkesztett tüzelő berendezéssel, ipari gázfűtéssel, hanem jól oktatott fütőszemélyzettel is. Ha ebben az irányban dolgozni fogunk, meg lehetünk győződve, hogy a szénmizérián segítve lesz.

H I E K.

— Szent Erzsébet emléke. Árpádházi szent Erzsébet emlékére tegnap a nagykárolyi róm. kath. templomban ünnepélyes istentisztelet tartatott, a melyen a hivatalok képviselői és nagy számú közönség vett részt.

— Felolvasó-estély. A Nagykárolyi Oltáregyesület ez idei első felolvasó-estélyét ma délután tartja meg a polgári olvasókör helyiségében a következő műsorral: 1. Bevezető beszéd. Mondja: Dr. Titz Antal igazgató 2. Szepessy—Demény : Szt. Erzsébet. Előadják : Gáspár Magda és Anna. 3. Szt. Erzsébet rózsái. Előkép. Erzsébet: Kőszeghy Erzsiké k. a.; Király : Kováts Béla, udvarhölgyek : Péchy Ilonka és Reök Margit; zarándokok: Borodi Dezső; csatlós: Szundé Zoltán; apródok : AczélFerike, Wieser Erzsiké, Rubletzky Jolán, Gyurovits Magda. 4. Magyar dalok Zongorán előadja: Kacsó Irén. 5. A haragos feleség. Monolog. Előadják : Hetey Blanka és Wieser Miklós. 6. Záró ének. Előadja a dalárda.

— Láptársulati közgyűlés. Az „Eesedi láplecsapoló és Szamos-balparti ármentesitő és belvizszabá- lyozó társulat“ csütörtökön Nagykárolyban, a megyeháza nagytermében rendes közgyűlést tart.

— Kinevezés. Bakó Bálint volt nagykárolyi kir. bir. végrehajtó Sárbogárdról Nagyváradra lett áthelyezve.

Takarékpénztári tisztviselők biztosítása. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter rendeletben kimondotta, hogy a 2400 koronánál kisebb fizetésű takarékpénztári alkalmazottakat be kell jelenteni a kerületi munkásbiztositó pénztáraknál.

— Rovancsolás a nagykárolyi adóhivatalban A nagykárolyi kir. adóhivatalban tegnap rovancsolás volt, amelyet Plachy Gyula pénzügyigazgató vezetése alatt Mező Károly és Lévay Béla számellenőrök eszközöltek.

— Templomszentelés. Józsefháza romladozó fatemplomáról és a hívek békétlenségéről volt nevezetes. Kis temploma az országút szélén szomorko- dott, hívei pedig a lelkészükkel egyenetlenkedtek. Mindez azonban csak a múltban volt igy, a jelenben az országút mellett díszes, uj kőtemplom állés az egyházban is üdvös békesség uralkodik. Mindezt az uj idő s az uj időben a fiatal lelkészszel való egyetértés hozta létre. Ennek a gyümölcse az a szép ünnepély is, melyet a Józsefháziak november

17-én tartottak, felavatva uj templomukat. Az alkalmi imát dr. Ferenczy Gyula debreczeni theol. tanár, az egyházi beszédet dr. Balthazár Dezső alsószabolcshajdui esperes tartották. Továbbá közreműködtek még: Oláh Sándor józsefházai lelkész, Pap József adorjáni, Papolczy Zoltán apai ref. lelkészek. Az ünnepség napján délben bankett volt a ref iskola tantermében, majd pedig sikerült táncz- mulatság. Ugyanaz nap avatták fel a papi lakot is. Az uj templom felépítése körül maradandó érdemeket szerzett Oláh Sándor józsefházai lelkész.

— Megerősített alapszabályok. A „Nagykárolyi Függetlenségi Kör“ alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta.

— Az uj adókivetési cziklus. 1908. évben kezdődik az uj adócziklus, a mikor tudvalevőleg a következő három évre az adókivetést meg kell ejteni. A közönség bizonyos idegességgel néz elébe az uj kivetésnek, az adóreform folytán teljes bizonytalanságban van e tekintetben miként fog a helyzet alakulni. Általában azt hiszik, hogy az adókivetés uj alapokon fog végbemente, pedig — illetékes helyen szerzett értesülésünk szerint — az 1908. évi adókivetés egészen a régi alapokon fog végbemenni, miután ez máskép nem is lehet, mert az uj adójavaslatok már kellő időre törvénynvé nem válhatnak. Az 1908 évi adókivetés azonban csak az 1908. évre bir majd hatálylyal, az 1909 és 1910. évre történő adómegállapitásokat az uj adó törvények hatálytalanítani fogják és a pénzügyminisztert felhatalmazzák, hogy 1909-ben az uj alapon uj adókivetést ejtsen meg.

— Téves hir. ,Egy szatmári lapnak azon híresztelése, hogy Kis Áron a tiszántúli ref. egyház püspöke haldoklik, téves informáczión alapszik, ameny- nyiben, mint a tegnapi napon legilletékesebb helyről értesültünk, az agg püspök állapota tekintettel a magas életkorra, jónak mondható. Tegnapelőtt, 93-ik évének évfordulóján, a tisztelgő küldöttségeket fogadta.

— Halálozás. Duronelly Károly a tasnádi takarékpénztár pénztárnoka, kit néhány év előtti időből, midőn a helybeli m. kir. honvéd zászlóaljnál mint főhadnagy szolgált, s többekhez baráti kötelék fűzött, mint részvéttel értesülünk, f. hó 22-én életének 53-ik s boldog házasságának 13-ik évében elhunyt. Magát nyugdíj áztatván, lépett a pénzintézet szolgálatába, s házasságot kötött Szongoth Ilona urliölgygyel,