Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-03 / 44. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY pészet megakadályozására s a kivándorlási magánügynökségek megszüntetésére vonatkoznának. A belügyminiszter t nyilatkozott is, bogy meg tesz minden tőle telhetőt, de csalódik az, aki azt hiszi, hogy a javaslat a kivándorlásnak a háttérben rejlő okait megszünteti. Ehhez életrendi változásokra van szükség. — A szatmármegyei függetlenségi párt folyó hó 14-én Szatmáron a „Fehérház“-ban gyűlést tart. vagyok! Evéssel még csak vándordijat se nyertem. (Némi megerőltetésbe kerül a dolog, de a fáczán a világ legpompásabb eledele s Péter sikeresen végez vele.) No de most aztán remélem, végéhez jutottam. Nusi: Ne reméljen Péter! Nusinak igaza van. Félelmetesen közeledik valami sárgás gömbölyű tejhabgörgeteg, melyet csokoládé szószszal fognak felönteni. Péter: (Megdöbbenve érzi, hogy ennek az ingerlő csábnak nem képes ellent állni. Nyakaköré font asztalkendője alatt titkos mozdulatokat tesz és a hozzá kerülő tálból majdnem öntudatlanul nagy adagot vesz ki.) Ez — nemde — olyan — izé . . . hogy is hivják csak? Nusi: Könnyű torta, ne féljen tőle ... Péter: (lelkesülten) Ha maga biztat Czicza, akkor,semmitől se ijedtek meg. Legyűröm ! És úgy tesz. Diadalmasan tekint föl aztán menyasszonya arczába. Szemei kidüllednek, az arcza vérvörös, nehezen lélegzik. Csak egy czigarettre gyújthatna ! . . . Sik futásban már nem venne részt . . . De most váratlan szenzáczió támadt. A legfinomabb sevresi porczellán tálakban leforrázott pisztráng jő, forró vajjal fölöntve. A háziasszony diadalittasan néz szét maga körül, mint ahogy a hadvezér tart szemlét a legyőzött ellentábor fölött. A hölgyek majdnem sikoltoznak az elfojtott kaczagás miatt. Egy mérges tekintetű urhölgy azt súgja a szomszédja fülébe: Szárnyas után pisztráng! — Ilyesmivel egy minisztert is meglehetne buktatni. De Bácskában már idáig jutottak az étlaperkölcsök. Péter: (elhalványuló arczczal) Pisztráng! Nusi: Ez a világ legkönnyebb eledele. Péter: Én pedig azt mondom, hogy Atlasznak könnyebb volt a világegyetemet vállaira venni, mint nekem ebből enni. most elkészíttethetik az 1910-iki határozati javaslatot, mely szerint elveik'fenntartásával elfogadják -- bár jogtalannak tartják — a közös bankot, mert az 1907. évben már megkötött kiegyezésben a koalitió miatt. — mégis csak jó, hogy alkotmány párt és néppárt van — nem történhetett gondoskodás az önálló magyar bank jegyeinek Ausztria részéről leendő elfogadása iránt. Nusi: Bátorság Péter ... A máma sose bo- csájtaná meg! Péter: (félénken, nyula pisztráng után és nagy megerőltetéssel hozzálát.) Ezzel részemről be van fejezve. Nusi: (kihívóan) Bizonyos benne ? Péter : De mennyire : Kedves és szeretetreméltó apróság következik. Gerbaud konyhabüvészetéből. Olyan bájos kis bohóságok, hogy szinte lekéreznek az ezüst tálczáról. Nusi: No Péter, itt van a gyomorcsillapitó is. Péter: (földerülten) Azt hiszi . . . Nusi: De azért ne sokat, — mert . . . Péter: (Mert kérdőleg tekint fel.) Nusi: Most jő az est clouja. Péter: (ijedten) Czicza ne izéljen! Nusi: Olyasmi, amiből minden ember enni fog. Péter: (Elszántan) Csak én nem! Nusi: Fpgadjunk, hogy maga is. Péter: Áll a fogadás. Száz csók ! Nusi: Elveszti, figyelmeztetem, hogy én annak engedem akinek akarom. Péter: (meghökkenve) De hát jó isten, mi lehet még? Nusi: Gondoljon valami rendkívülire. Péter: Rendkivülre, csakhogy ehhez rendkívüli gyomor is kell. A rendkívüli étel frissen hántolt főtt tengeri. Hosszú csövek, csillogó gyöngyszemekkel, valami sajátságosán ingerlő aromával. Péter: (kitörő lelkesedéssel) Igaza van Czicza, ezt nem lehet itthagyni, ha belehal is az ember A vendégek közt is többen osztják Péter véleményét, mások ellenben szomorú rezignátióval szemlélik a végső küzdelmet. Aztán garmadával fölhalmozott szőlő és őszi- baraczk következik. ■ Péter: (szőlőt vesz a tányérjára). Ez az igazi gyomorgyógyszer. alapötletéből származik és Dr. Martos Ferencz tollából látott napvilágot. Szombaton és vasárnap szép közönség előtt játszottak színészeink, de szerdán bizony alig itt-ott lehetett néhány embert látni az üresen tátongó sorok közt. A darab azonban mégis ezen keveseknek is aránylag elég jókedvűen lett bemutatva. A Lóna és Szendike szerepét Komáromi Gizi adta és pedig mindakettőt bámulatos otthonossággal; a szerep épen neki való volt és ő sietett is ezt kihasználni s benne művészetének minden legapróbb oldalát a hálás közönségnek bemutatni, mely őt valóságos tapsviharral tüntette ki, valahányszor csak erre alkalma volt. Rátkai Sándor, akit eddig mint a vén, korhely „Pomponius mestert“, vagy más komikus szerepben tudtunk csak elismerni, most alkalmunk nyílt keményebb szerepben is tehetségnek látni; igen jól adta a Yasfeő Ribarcz szerepét. Radványi is kitűnő hősszerelmes volt Adorján szerepében. Győri Emil és Gyenis Ede kitünően játszottak. Az előbbi a hülye tatár khán szerepével nevettette a közönséget, inig az utóbbi kitűnő arczjátékával és villogó szemeivel adott életet különben kevés szerepének. Tihanyi igen jó volt \ ártán örmény szerepében. Andai Terka csak egyszer szerepelt Haide, cserkesz rabnő szerepében, de ez open elég volt neki arra, hog}r művészi tánczásóit neki, amint rövidke szerepét KefejéHíaP- tánczosnők rendezetlenül tánczoltak. Vasárnap délután „Egy katona története“ czirnü dráma került színre annyi közönség előtt, hogy ha még egyszer esti előadásban színre kerülne, bizonyára nagyobb sikert aratna — mint a „Tüskerózsa“ a szerdai előadáson. Radványi, Vidor, Balázsi kitünően játszottak, üti Gizella méltó maradt eddigi szerepléséhez. Rátkain és Gyenis Edén is meglátszott, hogy nagy közönség előtt szerepeltek, mert igen jókedvüek voltak, ami emelte elődásuk értékét. Ihász Giza, Takács Mariska, Verő Janka és Cserényi Adél élükön Tárnái Lídiával jól adták szerepeiket. Szabadkai is jó bírónak bizonyult, hanem valameny- nyit felülmúlta — még önmagát is —a kis Ivonovics Ilonka, a súgó kis leánya, aki annyira beleélte magát szerepébe, hogy mikor sírást kellett volna imitálnia, valóban heves zokogásban tört ki, ugyannyira, hogy a közönség legnagyobb része vele könnyezett a meghatottságtól és valamennyi taosával őt tünetté ki. A kis művésznő-jelölt különben már más alkalommal is pl. a „Tökéletes feleségében magára vonta a közönség figyelmét. A többi szereplők is jól játszottak. Hétfőn az „Ideges nők“ mulattatták a közönséget. A kitűnő vígjáték megérdemelné, hogy a jövő heti műsorba felvéve megismételtessék. A férfiak, Tihanyi, Balázsi, Rátkai, Győri, Szabadkai, mind kiteltek magukért. Úti Gizella, Takács Mariska, Verő Janka, Ihász Giza, Kolozsvári Blanka remekeltek szerepeikben.. Rátkai Sánndort külön is meg kell említenünk Chapeloux, czukrász szerepében, mert jatéka a szó legszorosabb értelmében kifogástalan volt. Kedden az ócska, repedt „Harang“-ot szólaltatták meg a színházban, mely alkalommal nagyobb számban jelent meg a közönség, mint azt a darab megérdemelte volna. Akik azonban eljöttek, csalódva távoztak, mert bármennyire iparkodtak a szereplők lelket önteni a banális daraaba, az mégsemaratott semmi nemű sikert. Balázsi jobb szerephez méltó fmzgósággal játszott. Zsófia gazdasszony szerepe egyike volt az aránylag leghálásabb szerepeknek, amit Pataki Vilma iparkodott is ki használni. Andai Terka és Radványi jól adták szerepeikéit. Gyenis és Verő Janka szintén kedves jegyeseknek mutatkoztak. Rátkai a bíró szerepében és Szabadkai, mint jegyző csináltak elég jó hangulatot, mig a paraszt Nusi: Majd énnél sokkal hatásosabb is jön! Péter: Ugyan! ? Nusi: Nézze már hozzák is! Gorgonzola, rockforty, trappista stb. Péter: És maga azt hiszi, hogy . . . Nusi: Sajtnélkül, úgy mondják, nem is teljes a vacsora. Péter: (sajtot vesz a tányérjára) Hallottam Czicza, hogy a rokfordi a sajtok királya ... Es ilyen fölséges vacsora után ... De ni milyen furcsa, ejnye no . . . Nusi: Mi baja? Péter: O semmi . . . éppen semmi . . ez a falat ... ördögbe is ... a torkomon akadt . . . Nusi: lehetetlen! Péter: De ha mondom ... én nem tudnám lenyelni ? Ez boszant, (Nagyot nyel, arcza egyszeri- b*n elfehéredik, még egy kísérletet tesz arra, hogy összeszedje magát, de már nem sikerül s feje le- hanyatlik vállára ) Nusi: (sikoltva) Mama, mama . . . Péter elájult. Nagy riadalom. A vendégek megörülnek az in- czidensnek, mert felugrálhatnak helyeikről. Két markos legény karjaiba emeli Pétert, kiviszik az udvarba, meglocsolják az üstökét hideg vízzel s jó ideig künn tartják. Mystikus homály takarja azt, ami odakíinn megy végbe. A példa ragadós, egy kis rosszullétnek a többi vendégek közt is akadt hive. A hangulat csakhamar ismét jó kedvre fordul, kivált mikor a czigány rápendit valami jó nótára. Péter is megjelenik, s szokatlanul nagysokára könnyed mozdulatokkal fogadja a részvétnyilatkozatokat, melyek elől azonban sietve menekül a menyasszonya mögé. Péter: (szerelmesen simulva Nusihoz)Képzelje Czicza, alaposan rosszul voltam, de már oly jól érzem magam, hogy akár újra kezdhetném. — Beszámoló Krassón. Dr. Pilisy István a krassói választó-kerület képviselője, aki a48-as kormánypártból kilépett, ma tartja beszámolóját Krassón, a választó kerület székhelyén. A beszámolón Pilisy a függetlenségi pártból való kilépését fogja megindokolni. Egy kis tévedés. A paktum! Oh az a fatális paktum ! Mennyi bajt is okozott az már a függetlenségi pártnak egészében és részleteiben, a részletek között a nagykárolyi függetlenségi pártnak is. És most ismét kisért! A nagykárolyi függetlenségi párt végrehajtó bizottsága Dr. Adler Adolf pártelnök elnöklete alatt a napokban tartott gyűlésén az elnök indítványára kimondotta ugyanis azt, hogy hazafiság ide, hazafi- ság oda, mégis el kell fogadni a kiegyezést, mert hát ez benne van a paktumban. Punktum. A közös bank ellen azonban apponálnak. Mi, a kik szintén tartjuk magunkat olyan jó hazafinak, mint akárki széles ez országban, nem osztjuk ugyan a nagykárolyi függetlenségi párt nézetét a kiegyezés kérdésében, ez azonban nem zárná ki a párthatározat pártpolitikai szempontból mérlegelt helyességét. Van azonban ennek a dolognak egy nagy bibije. Az a hunczut Polónyi ugyanis, a ki pedig a nagykárolyi függetlenségi pártnak en bloc és részleteiben nagyon is le van kötelezve, — mert hiszen a fáma sok mindenről cseveg, — ez a Polónyi, a — kiről fel lehet és kell tételeznünk, hogy a paktum felől eléggé beavatott helyről szerzett értesülései vannak, — véletlenül mintegy Deus ex machina e héten azt a kijelentést tette, hogy a kiegyezés nem volt benne a paktumban, tehát az országnak és a függetlenségi pártnak teljesen szabad keze volt a kiegyezés ,kérdésében, a mit különben Wekerle is beismert. És épen azon a fatális szerda délután olvassuk ezt a lapokban, a mikor a helybeli függetlenségi párt, nem tudjuk kinek az ötlete alapján, elhatározta a paktum alapján való kibúvót. , Világos tehát, hogy a helybeli függetlenségi párt e kérdésben országra szólót tévedett. És e tévedését nem menti az a kijelentés sem, hogy függetlenségi politikát a koaleált többi pártok és a paktum miatt nem lehetett csinálni, mert ezt tetszéssel fogadja, esetleg a Nagykároly város határozatának leszavazását óhajtók egészen más okból helyeslők tábora, de nem a kérdéssel komolyan foglalkozók. Egyet ajánlunk még a függetlenségi párt komolyan gondolkozó tagjainak figyelmébe. Az a ravasz osztrák bele. csempészett a kiegyezésbe egy pontot, a mi az Önök által elfogadott fenn ismertetett határozatot illusóriussá és az önálló bank felállítását lehetetlenné teszi, ha az Önök álláspontja érvényesülne, t. i. azt, hogy akkor ha 1910-ben önálló bankot akarnánk, az Ausztriának tartozó fizetéseket aranyban kellene teljesítenünk és nem a mi pénzünkben. Ha tehát komolyan akarják az önálló bankot, úgy kérjék határozatukban ennek a pontnak eltörlését is, mert e nélkül már akár A megyebizottsági tagok választása előtt. Holnap kezdődnek meg Szatmárvármegyében s három napig fognak tartani a megyebizottsági tag választások. Azonban már hetek előtt megindult ez ügyben a marakodás és a korteskedés. Nem a polgárság érdekei esnek latba ezen választásoknál, hanem a klikkek akarata és apró önző egyéni érdekek. Vármegyénk polgárságának nagyrészé, — sajnos, még most sem elég érett arra, hogy a saját fejével gondolkozzék. Nem tudja felfogni, hogy a vármegye a legszűkebb értelemben vett hazája s a törvényhatósági bizottságban intézik az őt legközelebb érintő ügyeket. A megyebizottsági tagok választásának nem tulajdonit hát nagy fontosságot és szavazatát meggondolatlanul adja le. A polgárságnak tehát saját érdeke, hogy a bizottságba oly egyének jussanak be, kiknek vagy társadalmi állása vagy sokoldalú tehetsége vagy független gondolkozása biztos garancziát nyújt önzetlen és eredményes képviselői működésre, nem pedig olyanok, kiknél a bizottsági tagság csak szereplési viszketeg, továbbá olyanok, kinek halvány sejtelmük sincs az ott rájuk váró fontos kötelességekről. Az egész vármegyében megindult a mozgalom, sok helyen oly irányban, hogy a stréberek, a famíliák bébéi, a hatalom alázatos szolgái közéleti szereplők legyenek. Le kell törni őket. Meg kell végre szüntetni azt az egészségtelen, sőt botrányos állapotot, hogy a törvényhatósági bizottság, melynek hivatása volna a vezetés, járszaiagon vezetteti magát és mindent elhisz, mindent megszavaz. A megyebizottsági tagságra Nagykárolyban a következők a jelöltek: Az I. kerületben: Sternberg Sándor és Lukácsovits János. A Il-ik kerületben: ! Asztalos György. A Ill-ik kerületben : Csipkés András, Dr. Vetzák Ede, Orosz Lajos és Mercs Imre. A választás kedden lesz. Színészet. Egy havi részére tekinthetünk immár vissza színi saisonunknak. A negyedik hét eredményéről számolunk már be olvasóinknak és midőn azt tesz- sziik, nem mulaszthatjuk, el azt, hogy törekvő színtársulatunkat a legmelegebben ne üdvözöljük, elismerésünket fejezve ki a kitartó szorgalom, akadályt nem ismerő haladás és a meglevő, valamint a most kifejlődő tehetségekkel szemben. Társulatunk szemlátomást halad és ha ez a haladás meg nem áll akkor , sem, mikor a nagykárolyi színi évadnak vége lesz, akkor a'tavasszal olyan színtársulatot fogunk itt viszontlátni, melynek minden egyes tagját méltán művésznek fogjuk nevezhetni Reméljük, hogy színészeink nem veszítik el ebbeli ambitiójukat és szorgalmuk továbbra is lankadatlan marad. Mi a magunk részéről kitartást kívánunk hozzá. -- A heti részletes eredmény különben a következő. Szombaton, vasárnap és szerdán a „Tüskerózsa“ czimü operettet adták. A darab maga Jókai Mórnak „Az istenhegyi székely leány“ czimü elbeszélésének
