Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-11 / 32. szám
32- SSSámONagykároly, 1907. augusztus 11. XXXIIJ. évfolyam. POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP. = MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. -----J SZE RKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: íová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Deák-tér 20. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDOXOSOK : MANYÁK és TÓTH. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre |5 korona.-5» Egyes szám ára 20 fillér. , Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Átmenet közben. Nagykároly. 1907. aagusztus 11. — ő.— A kis Battonya tekintetes Elöljárósága és választó polgárai talán álmodni sem merték, hogy ők valamikor olyan történelmi nevezetességre fognak vergődni, mint a minőre képviselőjük Návay Lajos ur jóvoltából jutottak. Szerte ez országban ma csak arról beszél udvari es nem udvari sajtó, hogy mi mindent halottak a boldog battonyiak szeretett képviselőjük beszámolóján. Innen, tőlük indult ki az a mozgalom, mely ma már az egész magyar sajtóban élénk viszhangra talált : visszatéríteni a magyar nemzetet ahhoz a kiinduló ponthoz, a honnan a nemzeti kormány uralomra juttatásakor megindult, a hamisítatlan függetlenségi eszmékhez és visszatéríteni onnan, a hova eljutotta, 67-es politikusok vívmányaitól. De e perczben valóban nem tagadhatjuk, nagy csodát müveit a koaliczió és talán-ez az egyedüli műve a. min bámulni tudunk, hogy mi módon tudott hamisítatlan függetlenségi választókat annyira kiművelni, hogy azok zajos éljenzéssel, leírhatatlan tapsviharral és tul- világi örömmel ünnepük képviselőjüket, a koaliczió egyik, elismerjük igen képzett tagját, a mikor az a 67-es nagy alkotásokat ünnepli. Nagy haladás kétségtelenül. Es hogy ebben a rohamos fejlődésben még mi minden elképzelhetetlen eredményt fogunk elérni, az egyelőre kiszámíthatatlan. Es szinte érthetetlen egy néhány kormány párti lap kétségbeesett vergődése, hogy mi lesz már? Mikor szűnik már meg felettünk a 67-es uralom isten ostora. Hát nem lesz már sohasem vége annak a Deák kultusznak? Nem lesz már sohasem kitépve a magyar törvénytárból az 1867: XII. t.-cz. és a többi méltó alkotás ? De mit is akarnak voltaképen az efajta írások buzgó alkotói ? Zavarba akarják hozni urukat és parancsolójukat a mindenható koaJÁRCZA. I Az első napok. Irta : Szász József. — A „Szatmármegyei Közlöny" eredeti tárczája. Komorovcsák kapitány a kaszárnya kapujából visszakiálltott őrmester ur Sólyomnak : — Őrmester, öltöztesse fel az ujonezokat! Én nem sokára visszajövök, akkorra minden rendben legyen! — Igenis kapitány ur, — mondotta Sólyom, s aztán mindjárt rengeteg intézkedést tett a parancs végrehajtására. — Mert az ujonczok öltöztetése nem valami egyszerű dolog. Ezt ne gondolja senki. A katonaruhát a legény nem veheti csak úgy egyszerűen magára. Nem suba az, se nem szűr. Parádéja van ennek is, mint minden katonadolognak. Es pedig olyan parádéja, hogy holtig emlékszik reá aregrnta. — Az erzred borbélya veszi őket először gondjai alá. Leborotválja, lenyirja valamennyit, mint juhász szokta a birkákat. Mert katonának szakáit csak különös engedelemmel, egy czentiméternél hosszabb hajat pedig semmiféle engedelemmel nem szabad viselni. így mondja a reglama, ennek pedig engedelmeskedni kell.'Nagy munkájában az öreg katonák segédkeznek a borbélynak. Az 6 kezük nem olyan biztos ugyan mint a borbélyé, négy-öt helyen is bevágják a regruta arczát, de ez katonadolog. Az ütést, vágást meg kell szokni a katonának, hátha a csatában vágják meg ? Legalább nem ijed meg egy kis sebtől, ha hozzá szokik akkorára. A kaszárnya fürdőjében ezalatt vizet melegítenek számukra s vízben, gőzben fürdetik őket. licziót? Hát nem gondolják meg azt, hogy valami utón mégis csak kormányozni kell ezt a koaüczióverte országot ? Hát hogyan kormányozzák? Milyen utón haladjanak? Mit Ígérjenek, mit tudnak beváltani ? A mit akartak, az még minden csak az akaratnál maradt. Maradandót mit sem tudunk legjobb akaratunk mellett sem említeni! Talán a kedvező kiegyezés? vagy az önálló jegybank megvalósítása, avagy a gazdasági függetlenség megteremtése, vagy kedvező kvóta döntés, vagy magyar vezényszó? Vagy merjük-e említeni az altalános választói jog törvénybe iktatását ? Hogy nrer- nőnk mi ilyenekről beszélni szegény darabontoknak kikiabált koaücziótól el nem telt üldözöttek? Hogy is mernénk mi beszélni olyasmiről, a mi lehetett volna, de nincs és olyasvalamiről, a mi volt, de nem lesz? Mi egyebet sem tudunk, mint várni türelemmel és gondolkozni, hogy mi is lesz hát a jövőben, a mikor arról, a mit szentül megígértek nekünk, az általános választó jogról, azt olvassuk a kormányhoz közel álló lapok papírjain, hogy az általános választó jog, vagy mint nevezni szeretik rósz hangzása miatt a választó jog reformja csak a darabont kormány kortesfogásai révén került bele a koaliczió programrn- jába ? Hát akkor mi lesz azokkal aprogramm- pontokkal, melyeket csak feltételesen Ígértek meg nekünk? De mi még mindig türelemmel várunk. Hátha felvirrad még? Hátha végre valahára letűnik az átmenet oly soká fenn pislogó, de már nagyon gyengén világitó napja és meg fogjuk látni, hogy a nemzet és a nemzeti kormány az átmeneti idő alatt szerzett-e magának legalább annyi erőt, hogy meg tudja-e tartani azt, amije az átmenet előtt volt, vagy az átmeneti idő alatt annyi erőt pocsékolt-e el, hogy egy újabb, de gyökeres hatású átmenetre lesz-e szüksége. Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés. Szatmarvármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 9-én tartotta rendes havi ülését Dr. Falussy Árpád elnöklete alatt. Az ülésen Dr. Dovács Dezső kivételével a bizottság összes tagjai jelen voltak. Dr. Falussy Árpád elnök, pontban tiz órakor megnyitván az ülést, bejelentette Gróf Károlyi Istvánnak a közigazgatási bizottság egyik tagjának halálát. A bejelentéssel egyidejűleg hosszabb beszéddel vázolta a főispán a közigazgatási bizottságnak Gr. Károlyi István halálával beállott veszteségét. A bizottság elhatározta, hogy tevékeny tagjának rövid működése alatt kifejtett hervadhatatlan érdemeit és felejthetetlen emlékét jegyzőkönyvileg fogja megörökiteni. Ezek után Ilosvay Aladár terjesztette elő a vármegyei közigazgatás múlt havi eseményeiről szóló jelentését és az alispáni hivatal működésének statisztikai adatait. A jelentés szerint a vármegyében a múlt hóban a személyi és vagyoni biztonság kielégítő volt és semmi különösebb említésre méltó eset elő nem fordult. Az alispán jelentése után Luby Géza jelentkezett szólástá és panasz tárgyává tette, hogy a fehérgyarmati járásban a körjegyzőségek helytelenül vannak beosztva. így például hat nagyobb községnek egy jegyzősége van, ami nemcsak a lakosságnak, hanem a közigazgatásnak is kárára van. Kéri az alispánt, hogy ezeken az állapotokon segítendő, dolgoztasson ki a járási jegyzőségek uj beosztására megfelelő tervezetet. Ezen felszólalásra az alispán válaszolt, amely után Falussy Árpád főispán bejelentette a bizottságnak, hogy a Luby Géza által panaszolt állapotokról eddig tudomással nem bírt. Bejelenti, hogy a belügyminiszter jövő évi költségvetésében nagyobb Ne legyen rajtuk egy porszem se, amit hazulról hoztak magukkal. Alsó, felső ruhákat is elveszik s durva, kincstárit adnak helyette. A hazulról hozott gúnyákat pedig összepakolják, egy fehérnemű darabra ráírják a legény nevét s fölviszik a kaszárnya padlására. Ott porlódik három esztendeig, vagy addig, mig a legény kiszolgálta idejét. Mikor igy tüzön-vizen megtisztultak, akkor előhozatja őrmester ur Sólyom a katona-mundért. Ócska, rongyos mundér. Szúnyoghálónak se volna már jó. Nem csoda, hogy ócska, hogy rongyos, hisz tizenkét esztendő óta szaggatják, varrják, tisztítják a regruták. Hej, sok mindent tudna elbeszélni ez a mundér, ha beszélni tudna ! De jó ez a regrutának. Örüljön, hogy ilyet is kap. A jobb mundér kell az altiszteknek s az öreg katonáknak. Majd lesz nekik is, ha a harmadik évet szolgálják. Mikor lesz ez még, ha ugyan egyáltalán lesz, azt papiroson se lehet kiszámítani. Nem tudja még az öreg katona se, pedig ez már csak sokat tud. Csak azt tudja, hogy annyi tenger-sok napja van még hátra a regrutának, mint a hány fényes csillag ragyog tiszta őszi éjszakákon az égboltozaton. Őrmester ur Sólyom egyenként előszólitja a regrutákat, s kiosztja közöttük a ruhadarabokat. Sapkát, blúzt nadrágot, két pár bakancsot. Egy párt a feketéből, egy párt a sárgából. Az télire s parádés alkalmakra, ez nyárára való, Mértéket egyről sem vesz, csak úgy szemre becsüli meg. Minek is venne ? Nem szabó ő, a tizenharmadik öreg apja se volt az s ezek a regruták se ké- nyeskedő ficsurok, hanem hazát és királyt védő katonák. Meg aztán mérheti azt a szabó, a kinek alakja, teste nincs, nem áll meg azon tisztességesen a szentek palástja se. A katonán azonban minden mundérnak jól kell állani. Azért katona, hogy jól álljon rajta a ruha. Az, ha nagy egy kicsit a sapka, a nadrág, a, blúz vagy a bakancs, nem tesz semmit. — Majd belénősz fiam! — igy vigasztalja a regrutát. De azért az se tesz semmit, ha kicsi a sapka, feszes a nadrág vagy szűk a blúz, meg a bakancs, rmert akkor meg igy vigasztalja: — Nem tesz semmit fiam, pár hét alatt úgyis lesoványodol! Csákót is ad a regrutáknak. Nehezet, mint a kő, keményet, mint a vas. Rózsája alatt ott berzenkedik a kétfejű sas. — Jó-e a csákó öcsém1? kérdi a regrutát. — Kicsi őrmester ur. — Hát most jó-e öcsém? kérdi tőle újra, miközben megforgatja a fején a csákót úgy, hogy az eleje hátra, a hátulja meg előre néz. — Most is csak kicsi őrmester ur — No majd mindjárt jó lesz fiam! Ezzel feláll egy székre, nagyot üt őkével a csákóra, hogy szikrákét hány a regruta szemű a csákó pedig mint valami vaspánt, rászorul a fejtre. — Hát most jó-e fiam? De erre már észnélkiil felel a regruta: — Igenis, jó, őrmester ur. Puskát, borjut meg a többit csak ezután kapnak. Két óra alatt már mundérban állnak valameny- nyien. Édes apjuk, édes anyjuk már most se ismerne rájuk. Nem csoda, hiszen ők maguk is alig ismernek egymásra. Egyformák valamennyien, mint a ma született gyerek. Kék sapka, kék nadrág patkós sarkú, szeges talpú bakancs van mindegyiken. Rengeteg módon kopog, félelmesen csattog a lépése mindnyájunknak. ... rmester ur Sólyom tetőtől-talpig újra végig vizsgálja a regrutákat. Mindeniken talál valami hibát, valami igazítani valót, a miért kegyetlenül össze teremti szegényeket. Áztán újra kioktatja őket,
