Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-21 / 29. szám
SZATM ARMEGYEI KÖZLÖNY tészalkai főszolgabirák vezetésével küldöttség volt folyó hó 12-én Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszternél, hogy a hid építését az államtól kérelmezzék. A miniszter kilátásba helyezte a küldöttség kérelmét. — A kivándorlás csökkentése. Ungmegye törvényhatósága legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy a nagymérvű kivándorlás csökkentése érdekében fel ir a képviselőházhoz. A feliratot pártolás végett a napokban Szatmárvármegyének is megküldték. — Iparosok és kisgazdák pártja. A héten a Nagykárolyi Ipartestület helyiségében egy értekezlet volt, amelyen egy nagykárolyi .Iparosok és Kisgazdák Pártja“ elnevezésű politikai párt alakításának előkészületeit beszélték meg. Néhány szó az „egyesített adókönyvecskéu-hez! Tisztelt Szerkesztő url A Szatmármegyeí Közlöny f. évi 28. számában „Kontra Fridolin“ aláírással ellátott czikkhez engedje meg tek. szerkesztő ur, bogy én is hozzászóljak, és „Kontra Fridolin“ urat megrekontrázzam (!) azon reményben, hogy az igen tisztelt czikkiró ur nem veszi tőlem zokon a rekontrát; s megjegyzéseire azon me- legiben reflectálok, illetőleg nézetemet a szóban levő „egyesitett adókönyvecské“-re nézve én is elmondom, mint olyan, ki az adó előirásával, behajtásával és elkönyvelésével foglalkozik. Az egész czikken — mint örömmel constatá- lom — átleng az elismerés némi melege arra nézve, hogy a szerző nem töltötte idejét haszontalan hiábavalóságokkal és nem praktikus dolgokkal! Jól esik ezt hallani, különösen oly egyéntől, ki az élet azon tövises utain halad, a melyen a szerző, mivel szakszerűen csakis oly egyén szólhat a szóban levő dologhoz, ki annak minden csinját-binját gyakorlati tapasztalásból meriti. És itt nem kétlem, hogy „Kontra Fridolin“ ur nótárius“ I Tényleg a szerzőt az emlitett czikkben is felhozott alapos indokok vezették akkor, a midőn ezen „egyesitett adókönyvecske“ ez. kis művével az adóbeszedés és elkönyveléssel megbízott s másnemű munkálatokkal is agyongyötört községi és körjegyzők és más hivatali közegek munkakörén enyhíteni kivánt, s ezzel sok felesleges munkától őket megmenteni, s a munkálatot tényleg egyszerüsiteni törekedett. E mellett megóvni igyekezett az adózó közönséget attól, hogy mindenik tényleg „családi könyvtárral“ rendelkezzék akkor, midőn ezen abnormis állapoton segíteni, s valósággal egyszerüsiteni is lehet, s ezen „egyesitett adókönyvecské“-vel feleslegessé válik a sok vállfaju adókönyvecske, különböző fizetési iv és megszámlálhatatlan mennyiségű „hivatalos nyugta“ használása, amennyiben az uj könyvecske üresen hagyott három rovata, valamint az azt megelőző másik négy rovat a kívánalomnak megfelelően kitölthető, illetőleg helyesbíthető: s mindezek mellett az adózó közönség terhén is csökkent, a mennyiben megszabadítja a sok adókönyvecske árától a mi — tekintve azok sokaságát — éppen nem csekély összeget tesz ki; s végül, mert a — jó Isten tudná hirtelen összeszámítani mi és hányféle adónemekkel, s egyéb járulékokkal megterhelt, s azok alatt roskadozó — adózó polgár legalább eltud igazodni ezen „egyesített adóköny- vecské“-ben, annak könnyű áttekinthetőségénél és egyszerű voltánál fogva is aziránt, — ha összeadni és kivonni tud, — hogy mivel és mily összeggel tartozik még, s mit és mennyit törlesztett! — Bocsáss meg, szólt kissé ironikus udvariassággal Gábor — hogy édes álmaidban zavartalak. A kaszinóban voltam az este, és mondhatom . . . De nem, mégse mondom ... Ez nem nektek való. — De csak mondd el, — szólt Olga. — No mondd el, könyörgött Lili. Ám legyen. Tiz óra lehetett, amikor Tóváryval a kaszinóba mentem. — Tóváryval ? kérdezte egyszerre mindkét lány. — Vele. A kártyaterem asztalai mellett javában folyt a játék. Az egyik asztalnál négyen ültek, köztük egy fiatal ügyvéd, akit következetesen került a szerencse. Folyton veszített. A homlokán nehéz véritékcseppek gyöngyöztek, az arcza fakó volt. Már vagy húszezer forintja úszott. — Ki ez az ember? kérdezte Tóváry. Alig ismerték. Csak annyit tudtak róla, hogy ügyvéd és hogy a vesztesége fölért csaknem az egész vagyonával. Valaki arról is tudott, hogy csinos felesége és négy apró gyermeke van. Tóváryt a hallottak módnélkül felháborították. Odalépett az asztalhoz. — Bocsánat — mondotta — azt hiszem az ügyvéd ur mára eleget veszitett. Engedje át nekem a helyét! — De kicsoda Ön, és minő jogon avatkozik bele a játékunkba, — fortyant föl az ügyvéd és sápadt arczát egy perezre elöntötte a pir. A többiek is felugráltak. — De kérlek, Miklós! Szóval Tóváry szétugrasztotta a pártit, s néhány perez múlva névjegyet cserélt a fiskálissal, aki nyomban elhagyta a kaszinót. A párbajt, úgy tudom, ma reggelre állapították meg. Valószínűleg már meg is volt. Mind a két leány szótlanul, mereven bámult maga elé. Ekkor csikorogva nyílt meg a kertajtó s a kavicsos utón léptek közeledtek. A lugas előtt Tóváry állott. — Nini itt van! — kiáltá Olga. — Hála istennek, — rebegte Lili. Most pedig szives engedelmével rátérek ezen fentiek szerint is czélszeriien egyszerűsített „egyesített adókönyvecske“ használhatóságára: „KontraFridolin“ czikkiró ur „album alaku“-nak jelezte ezen „egyesitett adókönyvecské“-t, melyet szerinte a felek : „hosszában kétszer, keresztben egyszer hajlítanak két felé, s ez által a kiterjesztett albumlap tizenhat felé van osztva. Ez még tűrhető lenne, ha a könyvecskék tisztán érintetlenül kezeltetnének egyik adófizetéstől a másikig. De tudni való, hogy az gerendán, ládafiókban, komót- ban stb. tartatik úgy, hogy a gyiirések helyén mélákkor sem lehet írni, ha azt a penész még át nem járta! stb.“ Igaza van az igen tisztelt czikkiró urnák, hogy ezen „egyesitett adókönyvecske“ „album alakú“, de hogy a fél hányszor hajtja vagy gyűri össze, azt szerző egyáltalán senkinek meg nem tilthatja ; azonban az illetékes hivatalos közeg szépszerével felszólíthatja a feleket arra, hogy könyvecskéiket a gyü- résektől s hajlitgatásoktól — saját éreekükben is — óvják meg, mert a kigyürés és visszahajlitgatás a feleknek is időmulasztást okoz, a hivatalos közeget pedig munkájában hátráltatja! Hiszen a használatban levő állami és községi adókönyvecske ezen „egyesitett adókönyvecské“-nél sokkal szélesebb, s hogy gyűrik és „menybeh furulyának“ csavarják azt össze a felek?! és „üveg- sturcz“ alatt bizony eddig azt — tudomásom szerint — senki nem tartotta! Ezen uj adókönyvecskét másként mint egyszeres album alakban szerkeszteni az adórovatok sokasága miatt nem lehetett. A kemény fedelet ráteheti bárki, hogy megóvja minden kalamitástól, sőt akkor több könyvecskét is fűzhet össze, de ezen uj könyvecskén azért nincs semmiféle puha vagy kemény fedél, mert kezelése könnyebb, minden tekintetben praktikusabb, s a mi legfőbb: olcsóbb! A fehér fedelen a tulajdonos neve stb. reá írandó, miután a kivánt adatoknak azon hely hagyatott. Nem értem továbbá az igen tisztelt czikkiró urnák azon észrevételét, hogy : „ezen könyvecskének egyik lapján lenne az összes állami, másikon az összes megyei és községi, harmadikon az egyházi és és birtokossági stb. tartozása és befizetése“. Hiszen akkor valóban és praktikusan nem egyszerűsítünk ! Nem lenne meg a könnyű kezelés és nem tudná a fél oly egyszerűen azt áttekinteni, ha 3—4 lapon volna tartozása előírva, és befizetése elkönyvelve. Azt hiszem, könnyebb ezen „egyesített adókönyvecske“ áttekinthetésénél és kezelésénél is - miként szerkesztve van — hogy a mint e könyvecskét kinyitjuk : a baloldalon van a mindennemű tartozás (előírás), — a jobb oldalon a mindennemű lerovás (befizetés), s ez az egy lap egy egész évre szól csupán. Végül bátorkodoTíi czikkiró urnák szives figyelmét felhívni a Szatmármegyei Közlöny f. évi 25. számára, melyben a jegyzői egylet gyűléséről — igy ezen „egyesitett adókönyvecske“ ügyéről is — az értesítés "éppen úgy, mint minden jegyzői gyűlésről a részletes tudósítás annak idején, mindenkor lekö- zöltetett. Tek. Szerkesztő ur! Hogy ezen „egyesitett adókönyvecske“ iránt érdeklődők szives figyelme el ne keríthessék, engedje meg, hogy a jegyzői gyűlés által ezen könyvecske ügyében kiküldött szakbizottság szakvéleményét tartalmazó jegyzőkönyv másolatban leközöltessék.-- Gratulálok, — szólt Gábor, — amint látom nincs semmi bajod. — Nincs. — És a másik? — Annak sincs. — Hogyan ? Hát nem volt meg a párbaj ? — A mint vesszük. — Hát magyarázd meg . . . — A mikor a segédek felállítottak bennünket, és a szokásos békéltetési kísérlet elhangzott, valami csodás érzés czikázott át rajtam. Átvillant az agyamon, hogy annak az embernek, aki szemben áll velem, hitvese és négy gyermeke van. Aztán meg beláttam, hogy jó szándékomban az este kissé túlléptem a kellő határt, szóval igaztalan voltam . . . és . . . — Es? — Bocsánatot kértem. — Te? — Én. — A csöndet, a mely Tóváry szavait követte, Olga törte meg. — De hisz ez gyávaság! — kiáltotta. Lili letette a hímzést és szép fehér kezét oda- nyujtotta Tóvárynak: — Ez nagyon, nagyon szép volt Öntől Tóváry. — Tóváry megcsókolta a feléje nyújtott kezet. — Köszönöm. — És mit szólnak majd ehhez a kaszinóban ? — kérdé Gábor. — Nem tudom, — mondá fenkölt nyugalommal Tóváry, — de nem is törődöm vele. Eltökélt szándékom aigyis, hogy uj kört alapítok, olyat, amelynek csak két tagja lesz egyelőre. Nem lépne be tagnak, Lili kisasszony? Lili lesütötte szemeit és halkan válaszolta: — Szívesen. — Nos hát akkor — mondá boldog mosolylyal Tóváry —- nem marad egyéb hátra, mint hogy az uj kör alapszabályainak jóváhagyását kérjük a — mamától. Menjünk! „Másolat: Jegyzőkönyv. Felvétetett Nagykárolyban 1907. junius 22-én a szatmármegyei községi és körjegyzők egyletének 1907. junius 10-én tartott rendkívüli közgyűlésének 4—1907. sz. a. hozott határozata alapján kiküldött szakbizottság ülése alkalmával. Jelen voltak alantirottak. Tárgy: Szabó Dezső csanálosi körjegyző szerkesztésében megjelent „egyesitett adókönyvecske“ ez. mű felett szak- vélemény nyilvánítása. Alulírott kiküldött szakbizottság a bemutatott és törvényesen védett „egyesitett adókönyvecské“-t behatóan felülvizsgálta, — s tekintettel annak szakszerű és egyszerű voltára, miután az adóbeszedéssel és könyveléssel megbízott hivatalos közegek terhén rendkívül sokat könnyít és valóban egyszerűsít, valamint az adózóközönség terhét is csökkenti annyiban, a mennyiben a használatban levő 4—6 adókönyvecske helyett ezen öt évre szóló „egyszerűsített adókönyvecske“ mindössze 10 (tiz) fillérbe kerül; tekintettel végül arra, hogy könnyű áttekinthetőségénél fogva az adózóközönség óhajának is teljesen megfelelő, s abban bárki könnyen eligazodni képes, — ezen hézagpótló művet a bizottság elfogadandónak mondja ki és ajánlja nemcsak Szatmárvármegye, hanem édes hazánk minden községe és városa részére, annyival is inkább, mert úgy a „tartozás“ mint a „lerovás“ utolsó három üres rovata, valamint az azelőtti négy rovat, a kívánalomhoz képest kitölthető, illetőleg helyesbbithető lévén, feleslegessé teszi a ma is használatban levő sok válfaju adókönyvecske, különféle fizetési iv és nyugták használatát. Mindazon által — a mennyiben ezen „egyszerűsített adókönyvecské“-ben minden adó és egyéb tartozásnak helye van — nem zárkózhatik el alulírott szakbizottság annak hangsúlyozásától sem, hogy miután minden téren a munkamegtakarítással párosult egyszerűsítés vezeti a szakköröket, — ezen szempontból is kiindulva, czélszerünek tartaná; ha az illetékes magas minisztérium 1. a 48. rakt. sz. N. fog. jelzésű „haddijköny- vecske“, 2. az országos gazdasági munkás és cselédse- gélyző pénztári járulékokról szóló 11000—1904. Ein. sz F. M. rendelet 19. §-a szerinti J) mintájú nyugta, 3. a bélyeg és jogilletékeknél: az „ideiglenes nyugta“ és 4. az ártéri adókról szóló 1885: XXIH., illetve 1900: XXX. t.-cz. alapján rendszerint a társulatok által kiállított „külön befizetési könyvecske“ adását és használatát novelláris utón megszüntetné. Továbbá: Szatmárvármegye törvényhatósága, — valamint más vármegye vagy sz. kir. város törvényhatósága szintén hasonlóan — hatályon kívül helyezné: 1. a „vármegyeiutadókönyvecske“ használását; 2. az 1890: I. t.-cz. 24. §-a alapján az útadó természetbeni lerovásáról 228—1894. bjkvi sz. vármegyei szafyályreny^let 6. §. 1. bekezdését; 3. az 1890: I. t.-cz. 2. §-a alapján az egyenes adót nem fizető útadó kötelesek összeírásáról és kötelezettség teljesítésének módozatairól szóló 228— 1894. bjkvi sz. vármegyei szabályrendelet 13. §. utolsó bekezdését; 4. a községi számvitelről szóló 38—1891. bjkvi sz. vármegyei szabályrendelet 60. és 61. §-ában elrendelt „községi adókönyvecske“ használását; 5. a községi közmunka tartozás lerovásáról szóló 228—1894. bjkvi sz vármegyei szabályrendelet 14. §. 1. bekezdését; 6. Az ebadóról szóló 222—1890. bjkvi sz. vármegyei szabályrendelet 3. §. utolsó pontját a III. sz. mintájú „elismervény“ adására vonatkozólag; és 7. az itt fel nem sorolt bárminemű fizetési ivek és nyugták külön kiadását. Végül megjegyezni óhajtjuk, hogy a „fegyver adó“ rovatot azért tartjuk szükségesnek, hogy a fegyveradóval esetleges hátralékosok tartozásai a felek adókönyvecskéjében is nyilvántartható legyen. Fel olvastatván helyben hagyatott és aláíratott. Klmft. Bodoky Béla sk. egyleti elnök, Komo- róczy Jenő sk. egyleti §delnök, Szabó Dezső sk. egyleti főjegyző, Orosz Árpád sk. egyleti tag, kiküldött szakbizottsági tagok“. Ezek után tek. Szerkesztő urnák ezen közérdekű czikk leközlését megköszönve, Kontra Fridolin urat is szívesen látja mindenkor Rekontra. HÍREK. — Gróf Károlyi István hazaérkezése. Gr. Károlyi István a nagykárolyi választókerület országgyűlési képviselője f. hó 16-án este Nagykárolyba érkezett. A gróf az utat Budapesttől Nagykárolyig Szterényi József m. kir. kereskedelemügyi államtitkár vasúti szalonkocsiján tette meg. — Gróf Károlyi Istvánná kitüntetése. Magas kitüntetés érte gróf Károlyi Istvánnét, szül. Csekonics Margit grófnő, palotahölgyet. Ő felsége a közjótékonyságterén szerzett érdemei ismeréséül az első osztályú Erzsébet- renddel tüntette ki. A népszerű grófnő érdemei ismeretesek országszerte, de főleg vármegyénk és Nagykároly város közönsége előtt. Áldott jó lelke van, melynek húrjai mindig megrezdülnek, midőn vagy egyesek vagy a közczél érdekeinek tehet szolgálatot. Jótékonysága közbeszéd tárgyát képezi s mint a Nagykárolyi Nőegyesületnek már 25 év óta elnöke, nagyszabású tevékenységet fejtett ki ezen a téren. Az egész vármegyében kelt őszinte örömet kitüntetése, mely kétségkívül kedves összekötő kapocs lesz a múlt és jövő jó «selekedeteinek lánczolatában.
