Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-02 / 22. szám

SZ ATM ARMEGYEI KÖZLÖNY

— Az útlevél ügyről. Csanádvármegye törvény- hatósága az útlevelek kiállításának a belügyminiszter hatáskörébe leendő visszautalása tárgyában feliratot intézett a törvényhozáshoz. A felirat támogatása végett Szatmárvármegye törvényhatóságát is megkereste.

— Bizalom Kossuth Ferencznek. Abból az alkalomból, hogy a kisiparosok egy küldöttsége súlyos igazságokat mondott az elmúlt csütörtökön Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter szemébe a nagykárolyi ipárosok közül mintegy 100-an Csókás László indítványára bizalmi feliratot intéznek Kossuth Ferenczhez.

— Szatmárnémeti város törvényhatósága legutóbbi rendes közgyűlésén elhatározta, hogy a kivándorlás ügyében felír a kormányhoz és képviselőházhoz. A törvényhatóság Kelemen Samu képviselő elnöklésével egy különböző foglalkozású tagokból álló bizottságot küldött ki az ügy tanulmányozására és a felirat megszerkesztésére. A város közönsége nevében a feliratot ma küldték meg a kormánynak és a parlamentnek. Javasolja a felirat: 1. Az utlevélügy sürgős rendezését, még pedig akként, hogy a) a külföldi útlevelek kiállítása ismét a belügyminisztériumban történjék és a közigazgatási hatóságoktól a megbízatás vissza- vonassék, b) a községi jegyzők az útlevél kiállításánál való közreműködéstől szigorúan eítiltassanak, c) a

21—23 éves korban levőknek, akik sorhadi kötelezettségüknek eleget nem tettek, vagy fel nem mentettek, külföldi útlevelek ki ne állíttassanak ; 2. a kivándorlási ügynökségek rendeleti vagy törvényhozási utón megszüntessenek s a kivándorlásra való csábítás fokozottabb szigorral büntettessék ; 3. az idegen hajóstársaságokkal kötött szerződések felbontandók, még anyagi áldozatok árán is; 4. a kivándorlottak visszatérésének megkönnyítését; 5. az aratási munkák idejére a katonák szabadságolását, illetőleg a gazdák rendelkezésére bocsátását; 6 a szükséghez képest idegen munkaerő behozatalát.

— A vármegyei erdészeti bizottság folyó év junius hó 4-én délután 3 órakor Nagykárolyban a vár- megyeháza kistermében ülést tart.

Az Ecsedi-láp társulat közgyűlése.

Az Ecsedi-láp lecsapoló és Szamos-balparti ármen- tesitő és belvizszabályozó társulat f. évi junius hó 1-ső napján tegnap délelőtt a vármegyeháza nagytermében közgyűlést tartott.

A közgyűlésen, melyen mintegy 30-an jelentek meg, Grót Károlyi Gyula a társulat elnöke, aradi főispán elnökölt.

Elnök az ülést pont 10 órakor megnyitván, a tárgysorozat első pontjaként bejelenti Rapaics Radó földmivelésügyi államtitkár halálát és az özvegyhez r észvéttávirat küldését javasolja. Elfogadtatott.

Az igazgató-főmérnöki jelentés a lefolyt árvizekről és az azok okozta rongálások kijavítása iránti javaslata, továbbá a társulat ügyeinek állásáról és pénzügyi helyzetéről szóló jelentés; valamint az érdekeltek részéről bejelentett vízkárok megtérítésére vonatkozó és a hasonló károknak jövőben való elkerülése okából szükségesnek tartott munkálatok keresztülvitele ügyében beadott kérelmek tárgyalására vonatkozó javaslat elfogadtatott, illetve azok foganatosítására az engedély megadatott.

Bizottsági jelentés a 2.200,000 koronás kölcsön visszafizetése ügyében — tudomásul vétetett.

Az idegen fölemelte a kezét, de Babolcsay olyat csapott rá a botjával, hogy ellenfele fölszisszent a fajdalomtól.

Babolcsay ezután odament bájos védenczéhez és a karját nyújtotta neki.

— Elment ? kérdezte az asszony, ijedt pillantást vetve hátra.

— El.

Azután mosolyogva fűzte a karját Babolcsayéba.

— Csak a kocsiállomásig.

Majd aggódva kérdezte :

— Ön párbajozni fog?

— Nem.

— Hála istennek.

— Ötül neki? Hisz néhány perccel ezelőtt még nem is ismert.

— Vannak emberek, akiket öt perez alatt jobban megismerhetni, mint másokat egész életén át. És most egyre kérem még.

— Szolgálatára'állok.

— Ne kérdezzen tőlem semmit. Azt sem, hogy ki vagyok.

— Eddig sem kérdeztem.

— És ha már oly követelő vagyok, még egyet:

— Rendelkezzék velem!

— Ön az imént azzal az emberrel szemben megtakarított eg}' névjegyet . . . Adja ide nekem . . .

— Babolcsay átnyújtotta a névjegyét.

— Köszönöm.

A kocsiállomáshoz értek. A szép asszony beült,

— Arra hajtson, — mondá a kocsisnak, — a czimet majd később megmondom.

Babolcsay megemelte a kalapját.

A kocsi elrobogott.

Attól a percztől fogva Babolcsay rohamosan emelkedett. És ma, tiz évvel a titokzatos találkozás után államtitkár lett.

— És az asszony ? Ki volt a szép asszony ?

Ménessy az ajkához emelte a kezét és halk

hangon felelt:

— Olga főherczegnő udvarhölgye . . .

Az osztályozó bizottság 2 elhalt tagja helyett Dr. Vajay Károly és Gyene Zsigmond lettek megválasztva.

A társulat 1907. évi költségvetése jóváhagyatott.

A tiszavölgyi társulat átirata folytán elhatározta a gyűlés, hogy a gr. Károlyi Sándor emlékére állítandó szoborműre a gyűjtést megindítja.

A nyugdíj- és illetmény-szabályzat módosítása ügyében beadott miniszteri rendelet tudomásul vétetett.

A Szatmár -hiripi telefonvonal kiépítése ügyében előterjesztett javaslat elfogadtatott.

Azon jelentés foiytán, hogy a szamosdobi érdekeltek az „országúti árok“ Il-od rendű belvízcsatorna egyezségét nem Írják alá, a községhez újabb felhívás küldése határoztatott.

Szuhányi Lajos és társai indítványa a társulati vagyonkezelés ellenőrzése ügyében Dr. Komoróczy Iván pártoló és Dr. Schönpflug Richard ellenző felszólalásai után elvettetett.

A munkaadók szervezkedése.

A munkaadók szzrvezetlensége, szolidaritás érzékének hiánya egyik legfontosabb oka bérmozgalmaink elfajulásának, mert a jól megszervezett és fegyelmezett munkásszervezetek egyik erőforrása éppen a munkaadók ezen gyenge összetartása és széje] húzásában rejlik. A munkaadók erős szervezetei szükségesek nemcsak azért, mert a harezban az egyesülésben van az erő, az összetartásban az önvédelem biztosítéka, hanem mert a béke gyorsabb létrejöttét is csak azok biztosítják. A munkaadók erős szervezetei ritkábbá teszik a sztrájk kitörését, mert a munkások erős ellenféllel állván szemben, inkább gondolják meg, hogy könnyelműen próbálkozzanak-e egy kilátástalan bérharcczal. A munkaadók erős szervezetei eredményesen végigküzdve egy, a munkások tulköveteléseivel szemben szükségesnek bizonyult bérharezot s igy intő példát statuálva, hosszabb ideig biztosíthatják magukat egy újabb könnyelmű, meggondolatlan sztrájk kitörése ellen.

Végül pedig, de legelsősorban a munkaadók erős szervei szükségesek azért, hogy bérmozgalmak mutatkozván, a sztrájknak elejét vegyék békés tárgyalások és a két felet kielégítő békés megegyezés által.

Ma még igen ritka nálunk az eset, sokkal ritkább mint külföldön, hogy békés megegyezés jönne létre a sztrájk kitörése előtt és ennek főoka a munkaadók szervezetlensége. Hiszen természetes és pszihologiailag is érthető, hogy azok a munkaadók, kik a mindennapi életben, mint többé-kevésbbé elkeseredett versenytársak, vagy talán ellenfelek állnak egymással szemben, nem igen egyezhetnek meg közös ellenfelükkel, a munkásokkal, midőn a pillanat veszélye őket összehozván, még egymás között sem találják meg egyhara»/,-egykönnyen a közös érdek fonalát, a konsziliáns hangot, a megegyezés lehetőségét.

Azt hisszük, hogy felesleges további érvekkel bizonyítanunk a munkaadók szervezkedésének szükséges voltát. Kívánatos azonban, hogy a munkásszervezetek is minél inkább megerősödjenek, még pedig minél előbb.

Mindaddig mig egy szakmában, melyben a munkások szervezkedése megkezdődött a munkások összesége e szervezetbe nem lépett, bizonyos nyugtalanság és izgalom uralkodik, bizonyos terrorisz- tikus hajlam mutatkozik a még a szervezeten kivül álló és azokat alkalmazó, munkaadók ellen, ami folytonos súrlódásoknak és számos munkabeszüntetésnek az okozója.

A még meg nem erősödött munkásszervezetek egyrészt gyengeségük folytán a munkások egy türelmetlen kis csoportja által könnyebben bírhatok sztrájkra, másrészt gyengeségüket éppen ilyen erő- bróbákkal akarják palástolni és esetleg sikeres sztrájk utján szerzett érdemek által szervezetükbe uj tagokat csábítani.

Ha egy szakmában a munkásoknak csak egy része van szervezve, a sztrájk rendesen sokkal elkeseredettebb lefolyású és többé-kevesbbé a sztrájkot követő időben e’mérgesitő nyomokat hagy. Ha a szervezett munkásokkal a béke megköttetett, nincsen kizárva, hogy a szervezeten kivül álló munkáscsoportok nem-e nyugtalanítják a helyzetet. Végül nemcsak munkabeszüntetés után fontos, hogy a munkások minél jelentékenyebb részével jött legyen létre a nyugalmat biztositó megállapodás, hanem épp úgy a munkaadókra, mint a munkásokra is ráillik, hogy minél jobban, minél nagyobb számban vannak szervezve, annál valószínűbb, hogy munkás- bérmozgalmak alkalmával, a sztrájk kikerülésével is lehetségessé válik a békés megegyezés.

Mindehhez járul azaz elvitathatlan tény, hogy erős és nagy munkásszervezetek vezetése felelősségteljesebb és azért valószínűbb, hogy komolyabb, higgadtabb is.

Annak bizonyítására, hogy a munkásszervezetek megerősödésével csökken a sztrájkhajlandóság is felhozhatnék sok auktoritásnak, a Webb-eknek, Fanny Imre, Bernstein, Raynand, Lotmar, Hüglin és másoknak véleményét, valamint a német és angol sztrájkstatisztika számos adatait.

Erős munkaadó és munkásszervezetek tehát legelső előfeltételei békésebb munkaviszonyok megteremtésének ; a kollektiv akarat megszerzése lehetővé teszi kollektív mmunkaszerződések létrehozását.

A kollektiv munkaszerződések pedig a békés állapotok oly fontos intézményes szervei, hogy azokat nem ismertethetjük és nem propagálhatjuk eléggé, mert a termelésben most már krónikus jelleggel bíró zavarok és küzdelmek rendezését egyes- egyedül csak a' kollektiv munkaszerződésektől remélhetjük.

Távolról sem állítjuk azt, hogy erős organizációk és kollektiv munkaszerződések, lehetetlenné vagy egészen fölösleggessé teendik majd a sztrájkokat. Voltak, vannak és lesznek esetek, midőn a sztrájk, az ultima raczió, a háború kikerülhetetlen, midőn az ipar létalapját megtámadó lehetetlen követelésekkel szemben nem marad más ut, mint az erők mérkőzése.

De valamint az állam életében is nagy haladást jelent, hogy a régi idők örökös viszálykodása, portyázása, verekedései helyében, hosszú béke periódusok után tör ki egy nagy, az erőket kimerítő, de a helyzetet tisztázó, modern háború, mely után ismét hosszabb békekorszak következik ; valamint az államok küzdelmeit is bizonyos civilizált formák közé lehetett szorítani, ritkábbá tenni, valamint sok esetben békebiróság közvetítésével ki lehet a háborút kerülni és ha kikerülhetetlen, a berni egyezmény utján a mérgezett fegyvereket és más egyébb tisztességtelen formákat kiküszöbölni, ép úgy a kollektív munkaegyezmények is haladást jelentenek, mert hosszú békeperiódusokat biztosíthatnak, mert valószínűbbé teszik az ultima ráczió be nem következését és mert alkalmasak a mérgezett fegyverek kiküszöbölésére.

A városi törvényről.

Égj' külön városi törvény alkotásának szükséges volta ma már annyira átment a köztudatba, hogy azt indokolni szükségtelen, fontos azonban, hogy a törvény előkészítésénél miféle elvek legyenek irányadók.

Nálunk az újkori rohamos fejlődés, az ekként teljesen megváltozott életviszonyok jogi szabályozásának sürgős szüksége azt eredményezte, hogy a törvényjavaslatok készítői a már kész külföldi, többnyire német hasonló tárgyú törvényekhez fordultak, több, kevesebb módosítással azokból merítettek s az idegen formákba szorította be azután a végrehajtó hatalom úgy, a hogy a hazai állapotokat. Ez általános áramlattal szemben, ritkán érvényesült is, de mindig meg volt a nemzeti irányzat, a mely a külföld utánzása helyett a hazai viszonyok mélyebb tanulmányozását s a hazai való élethez szabott eredeti törvények alkotását sürgette. A városi törvény alkotásánál sem az egyik, sem a másik szempontból nem szabad kiindulni. A kiindulási pontot a szabályozandó ügyek s viszonyok természetében kell keresni.

Nagyszámmal vannak városi ügyek, melyek a föld czivilizált részeinek városaiban egyaránt előfordulnak, mint a hygienikus, kulturális stb. ügyek, a melyek úgyszólván nemzetközi természetűek, ezeket a műveltebb országok városainak mintájára lehet és kell a magyar városoknál is berendezni; ellenben a városok felosztása, közigazgatási szervezete, viszonya az államhatalomhoz stb. mind oly kérdések, melyek megoldásánál a külföldi példa csak tanulmányodé nem utánzás tárgya lehet, amelyeknél csak a történeti múlt, a hazai viszonyok ismerete jelölheti' meg a jogi rendezés biztos irányát.

Mindenek felett a városi törvény megalkotóinak tisztában kell lenniök azzal, hogy Magyarországon a városoknak a tulajdonképeni városi feladatokon túl emelkedő hivatásuk is van, t. i. hogy a magyar nemzeti eszme falaik között erőteljesen lüktessen, s az ország nemzetiségi vidékén, mint a magyarság fókusaiból a magyar nemzeti eszme erőteljesen, diadalmasan sugározzák ki!

Az uj törvény alkotásánál figyelemmel kell lenni a jelenlegi törvényekre s azokat a részeket, a melyeknek helytelen, czélszerütlen volta az idők folyamán kiderült, uj, megfelelő rendelkezéssel kell felcserélni; a hiányokat pótolni, ellenben oly rendelkezéseit, a mely a való életben bevált, ki kell választani s mint alkalmas építési anyagot a városok rendezésének uj építésénél fel kell használni, mert a szigorú kritikától kisért történelmi fejlődés alapján biztosabban lehet czélszerii alkotáshoz jutni, mint a szépen kigondolt s gondos körmondatokba foglalt teóriák alapján. Azt akarom kifejezni, hogy bár a városokra vonatkozó jelenlegi törvényeknek, a városokra vonatkozó része általában rossz, s a városok természetével számot sem vetett, még sem volna helyes azokkal teljesen szakítani s az uj törvényt azokra való tekintet nélkül alkotni meg, mert azok egy némely intézkedései már átmentek a köztudatba, némelyekbe az élet valósággal belenőtt.

Az uj törvény alkotásánál egyik alapelvként kell felállítani a városok önrendelkezési jogainak kiterjesztését és pedig a városok osztályozására való tekintet nélkül. Nem szabad tűrni, hogy az uj törvény uralma idején a legkisebb város is oly bénító gyámkodás alatt álljon, mint jelenleg a r. tanácsú városok. A városok feladataiknak csak úgy felelhetnek meg, ha béklyókkal nem kötözik le önrendelkezési szabadságukban, ha a felügyelet, melyet az állam vagy átruházott hatáskörében valamely önkormányzati hatóság a városok felett gyakorol, a fejlődés magasabb szempontok szerint való irányításában, serkentésben, jóindulatú támogatásban és nem uralgásban érvényesül. A város több vonatkozásban ellentétben áll a községek összefoglalását képező vármegyével, azokat egészséges kapcsolatba hozni igen nehéz feladat. A város egy bizonyos, kisebb vagy nagyobb vidék kulturális góczpontja, az ipar és kereskedelem hazája; a faluban a föld- mivelő nép él együtt kisebb nagyobb csoportban s a köznek fogalma, a községi élet csak annyiban