Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-11 / 10. szám
SZATMARMEGYEI közlöny egy tette törvényben meghatározott királyi jogán túl ment volna. Egy nagy nemzeti többség állott a kormány háta megett, a mely többség széthullott az általános választás küzdelme alatt, de azért a megválasztott többség a 67-es alapon állott. Elitélhette az általános választás eredménye a november 18-át, de az uralkodó politikának többi részét érintetlenül hagyta, az ország részére kormányzati alapul elfogadta. És ime ma mégis úgy látszik, hogy a kisebb rész tagadhatatlanul tetszős eszméi az igy alakult országgyűlés többségét átváltoztatták azon elvek párthiveivé, melyek az általános választás eredménye szerint az országban többséggel nem bírnak. Saját vármegyénkben érdekes tanulmányt lehetne tenni arról, hogy azok az egyének kik 1905. évi deczember 6-iki gyűlésen minden legkisebb nyomás nélkül bizalmat szavaztak gróf Tisza Istvánnak a november 18-iki események miatt, ma a függetlenségi eszmékkel eltelve, a legszélsőbb elveket hirdetik. A politikai felfogás ily gyökeres változása hihetetlennek tűnik fel akkor, midőn ezen változás indokait nem leli a korona valamely erőszakos tényében, midőn semmi olyan külső vagy belső esemény nem történt, mely a nemzet ily mérvű változását indokolttá tenné. Az emberi elme mindent igyekszik, megfejteni s a történelem emlékeihez és tanulságaihoz kell fordulnunk, hogy annak útmutatása szerint igyekezzünk a ma politikai eseményeinek megfejtését adni. Magunk részéről azt a politikai felfogást valljuk, hogy bármint bíráljuk is a kivitel módozatait, az az eszme, mely 1905. november 18-ra vezetett, az ország boldogulására, erősödésére az egyedüli helyes gondolat volt. Ez az eszme vagy gondolat nem érvényesülhetett s az ország e nem érvényesülhetés miatt iránytalanul, minden vezér gondolat nélkül bolyongott a politika mezején. Nem volt politikai férfi, a ki a helyzet magaslatára emelkedett volna, nem volt a ki vezető szellem lehetett volna s ezt érezve mindenki mint valamely tőkepénzes csoport consortiummá alakult, mely magában nem lett volna hiba, ha lega lább ekkor egy közülök kimagaslik. De bátran merjük kérdezni, hogy kit tart ma az ország vezérének? gr. Andrássyt vagy Zichy Aladárt? Kossuth Ferenczet vagy Apponyi Albertet? Vagy akárki mást! Senkit, de senkit és e miatt be kellett következni annak a minden nemzetre átkos korszaknak, midőn válságos időben vezér nélkül bolyong a nemzet és nincs más teendője, mint megragadni minden szót, minden hangpt, melyben eszmét, gondolatot vél feltalálni. És eljutottunk ama szomorú korszakba, midőn a nemzet egyes részeinek vágya vagy gondolata lesz vezérlő eszmévé, nem pedig egy valódi államférfimnak értelme válik azzá. Hiába vonnók kétségbe, mindenki elfogja ismerni szive mélyén azon meggyőződésünknek igazát, hogy gr. Széchényi István, Kossuth Lajos, Deák Ferencz nem a nemzettől vártak eszmét, gondolatot, hanem az ő értelmök dobta ki magából a gondolatot, mely a nemzet kincse lett. Az ő saját értelmi erejükben gyökerező önbizalom tette nekik lehetővé, hogy mindenkivel szembe mertek szállani és népszerűségük pillanatnyi elhomályosodása sem riasztotta visz- sza őket attól, hogy az igazságot hirdessék, hogy a nemzet ellenök zudoló véleményének saját meggyőződésüket szegezzek ellenes kényszerítsék a nemzetet meghajolni akaratuk előtt, érezve hogy egy hatalmas értelem akarja vezetni sorsukat. És mit látunk ma ? Öntudatlan kicsinyléssel csak vezérlő férfiaknak czimzett politikusaink egyesülete csak egy viztartányt kepez, mely a nemzet részeinek tiszta és zavaros vizét gyűjti, gyűjti magába, még azzal sem gondolva, ha vajon az ő tartányuk falai elég erősek lesznek-e a vízmennyiséget magukban tartani s nem gondolva arra, hogy ha a tartály falai felmondják a szolgálatot, a kirohanó viz mennyi kárt fog okozni. Nincs olyan gondolat és eszme, mely ne e tartályba folynék be- s a helyett, hogy a politikai eszmék tisztulnának, a mindennap beömlő uj és uj, de legtöbb- nyire már a használatban zavarossá vált gondolat csak újra felkeveri a már összegyűlt víztömeget. Az egész nemzet epedve várja azt a politikust, a ki bátran és merészen a kivezető gondolatot megtalálja, várja azt, a kinek bátorsága leend ítéletet mondani az egyes eszmék és gondolatok felett s kezdi veszteni hitét azokban, kik e nagy zavarban tanácstalanul állanak ! A nemzet egy férfit keres, mert érzi, hogy minden kezd elposványosodni, mert érzi: annyi vezérlő férfi nem lehet s ha annyian vannak, az nem a genialétás bizonysága, hanem a mindennapi középszerűsége s ezeknek vezetése mellett nem jut ki a mai politikai helyzet útvesztőjéből. Sokat megbocsátana a nemzet annak, a ki értelmével és bátorságával a nemzetet a béke révébe volna képes bevezetni. A vm. közigazgatási bizottság ülése. Nagykároly, február 10. Pénteken délelőtt tartotta meg a vármegyei közigazgatási bizottság február havi rendes ülését, a vármegyeház kistermében lázári Nagy László főispán elnöklete alatt. Jelen voltak: Ináncsi Papp Kálmán, lázári Nagy Béla, Kemény Alajos, Kacsó Károly, dr. Fekete Sámuel, dr. Orosz Sándor, Bodnár György bizottsági tagok és előadók, Kemény Emil főispáni titkár tb. aljegyző. — Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök levélben jelentette be, hogy szabadságot kért, de helyettesítéséről nem gondoskodott. A vármegyei előadók nem jelentek meg a bizottság ülésén. Alább részletesen foglalkozunk ezzel a dologgal, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy ha már a mélyen tisztelt 60-as bizottságban nincs annyi köz- igazgatási tudás, hogy a közigazgatási bizottság tisztán csak közigazgatási s nem politikai faktor, s hogy ott az előadók nem a főispánnak, hanem a közigazgatási bizottságnak referálnak, — a vármegyei tisztikarban lehetett volna annyi belátás, hogy a nemzetinek keresztelt ellenállást ne tévessze össze a közönség jogos és halaszthatlan érdekeinek indolens elhanyagolásával. Nyugodtak vagyunk abban, hogy azok, kiket ez az eljárás érzékenyen érint és károsít, nem egyhamar fogják elfelejteni azoknak neveit, kik a közönség rájuk bízott érdekeit könnyelműen alávetették személyes hajszájuk elvakult dühének és egypár jómódú ember ugratásának. Az ülés lefolyása következő volt: Tisztviselők és a közönség. Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató mielőtt a pénzügyek előadásába fogott volna, interpelláczióval fordult vármegyei főispánhoz. Előadó szerint immár nem első Ízben történik meg az a hallatlan eset, hogy a vármegyei előadói kar félretéve minden kötelességérzetet, megsértve úgy a közönség rájuk bízott érdekeit, mint hátráltatva a közigazgatási bizottság minden politikától ment működését, kicsinyes okokból, igazolatlanul távol marad ezen bizottság üléseiről. A múlt közigazgatási bizottsági ülésen ináncsi Papp Kálmán bizottsági tag ur kérdésére elnöklő főispán kijelentette, hogy a mulasztó tisztviselőkkel szemben saját hatáskörében fog eljárni. Előadó tudomása szerint azonban ez irányban még semmi intézkedés nem történt. Kéri elnöklő főispánt, hogy lehető legrövidebb idő alatt rendkívüli közigazgatási bizottsági ülést hívjon össze, a melyen való megjelenésre úgy alispán helyettes főjegyző, mint előadók, aljegyzők szigorúan köteleztessenek és felhivassanak a közigazgatási bizottság részéről, mert tarthatatlan állapot a mai, melyben a közönség érdekeinek teljes sutba dobásával, kiki a magi feje után kalandozik el távolabb és távolabb a kötelességérzet és eskü által reászabott lelkiismeretes kötelességtel- jesitéstől. Ináncsi Papp Kálmán feltétlenül hozzájárul pénzügyigazgató indítványához annál is inkább, mert személyes tapasztalatai vannak arra nézve, hogy a tisztviselők renitencziája érzékeny és meg nem érdemelt károkat okoz a közönségnek. Tudomása van arról, hogy egy szegény árvának birtokát elárverezték a tisztviselők krítikátlan renitencziaja folytán. — Kéri előtte szóló javaslatát elfogadni. A bizottság az indítványt egyhangúlag elfogadta. Nagy László főispán a határozat kimondásakor kijelentette, hogy miután ő minden dologban higgadtan és megfontoltan szeret eljárni, — a pár nap előtt reményteljesen megindult béketárgyalások és a kibontakozás felcsillanó lehetősége miatt nem akart erős kézzel eljárni a vármegyei tisztviselőkkel szemben, akik legnagyobbrészt önhibájukon kívül kényszerittet- tek bele ebbe az áldatlan állapotba. Tekintettel azonban a bizottság határozatára még e hónapban, valószínűig 20. és 23-ika között összehívja a rendkívüli közig, bizottságot, s felszólítja a bizottság nevében a tisztviselőket az azon való részvételre. Elnöklő főispán kijelentését helyeslőleg tudomásul vette a bizottság. Elvégre itt az ideje, hogy a közönség érdekében bizonyos fokú rend teremtessék, — azok a tisztviselők pedig, akik erkölcsi hasznot remélnek a martyromságból és forszírozzák azt, ám legyenek martyrok. De rend legyen, — ez a fő ! Péniügy. Előadó pénzügyigazgató áttért ezután a pénzügyek bemutatására. A januári ülésig be nem érkezett adatok hiánya miatt most adta elő az elmúlt évről szóló adózási kimutatást. Egyenes adóban 1905. évről hátralék maradt 2,910.000 korona, hadmentességi díjban 200.000 korona, fogyasztási adóban 21000 korona. Az önként befizetett adok legnagyobb részét beszállítottak a kir. adóhivatalokba. Ahol eddig ez még nem történt meg, ott a pénzügyminiszter legújabban érkezett rendelete értelmében kiküldött tisztviselők és a legszigorúbb megtorló intézkedések foganatosítása utján fognak gondoskodni arról, hogy a jogosulatlanul visszatartott adók rendeltetési helyükre jussanak. A csengeri főszolgabíró ellen előadó indítványára kimondotta bizottság a felelősséget a láplecsapoló társulati dijak behajtása tárgyában. Gönczi Adolf felebbezése felterjesztetett, — majd a foganatosított adőtörléssel és leírásokkal tett jelentést előadó. Reök Gyula törlés iránti kérelme újabb előterjesztés végett visszavétetett. Végül a láplecsapoló társulati dijak behajtására nézve úgy határozott a bizottság, hogy az előadó által felsorolt községek ellen kimondja a felelősséget, s a megdöbbentően nagy hátralékokat azok terhére fogja behajtatni. Ezek a községek : Oroszfalu, Fülpösdarócz, Opályi, Fülpös, Nagyecsed, Hirip, Matolcs, Madarász, Géberjén, Ököritó, Szamosszeg, Domahida (46000 K) Pátyod, Angyalos, Szamosdob (14200 K) Csengerbagos (24000 K), Óvári, Tyúkod (32000 K), Kismajtény (25000 K), Porcsalma (14000 K), Börvely, Csenger és Sályi. Közutak. Kacsó Károly' államépitészeti főnök jelentése szerint az utak felülvizsgálata legnagyobbrészt megejtetek, — a még hátralévő vizsgálatokra halasztást adott a kereskedelemügyi miniszter. — Jelentést tett a szaniszlói postahivatal építése és a Tiborszállás- Halmos-pusztai postaügynökség létesítéséről. Fáris Janos és társai vitkai lakosoknak a vasút mentén párhuzamos ut létesítése iránti kérvénye áttétetett a debreczeni máv. üzletvezetőséghez véleményezés végett. Kir. ügyész jelentése. Dr. Orosz Sándor kir. ügyész jelentése szerint az elmúlt hóban a kir. ügyészség területén fogságban volt 149 egyén, ebből 25 nő, a többi férfi. Közegészség. Dr. Fekete Sámuel járási-főorvos jelenti, hogy a megtartott iskolavizsgálatok alkalmával a népiskolákat általában tisztának találta, több helyen azonban túl voltak zsúfolva. A 7 éven alóli gyermekek törvényben előirt gyógykezelése több helyen elmulasztatván, a mulasztók büntetessél sujtaitak. Az ételek és italok vizsgálata kedvező eredményt mutatott, a mátészalkai járásban azonban két helyen egészségre ártalmas kut- vizet találtak. A járványos betegségek közül leggyakoribb volt a kanyaró (60 esetben), — azután avörheny, difteritisz, hagymáz, — előfordult tífusz eset is. Feltűnő sok volt az ebmarások szama: 12, —ami tekintettel a téli időszakra igazán feltűnő. A megmart emberek közül 10 Budapestre szállíttatott kezelés végett. Leggyengébb volt a közegészségügy a nagykárolyi, mátészalkai és erdődi járásokban, és Nagybanya városban. Taottgy. Bodnár Sándor kir. tanfelügyelő jelentése szerint a gör. kath. iskoláknál a magyarosodas terén január hónapban határozott haladas és iparkodas eszlelhető, — igy az államsegély megvonásának szükségé egy helyen sem merült fel. Jeienti, hogy a szegényebb neposztályok felsegi- tesére a megye több felsőbb népiskolájában és ismetlő- iskolajában bevezettette a haziipart. Hajhalókat gyártanak a tanulók, s ennek segítségével heti 10—14 korona mellékkeresethez jutnak, — felnőttek még többhöz is. A tankötelesek összeírása és tanitováltozások körüli intézkedések után jelentest tett előadó, hogy Olcsva község iskolaepitese czéijaira 60 évig évi 1000 korona államsegélyt, kér. — a semmi alappal nem bíró kérelmet elutasította a bizottság. A dotátló kiutalása. A tárgysorozat kimerítése után ináncsi Papp Kálmán bizottsági tag azon kérelemmel fordult elnöklő főispánhoz, tegyen lépeseket az irányban, hogy a megyei tisztviselők beszüntetett dotatioja újólag fo- lyosittassék. Nagy László főispán kijelentette, hogy maga részéről a dotatió megvonásának sohasem volt baratja, — s kéri tudomásul venni, hogy az összehívandó rendkívüli közigazgatasi bizottsági ülésre szoló felhívás hatásától teszi függővé, a jövőbeni intézkedéseit a dotátio tárgyában. Több tárgy nem lé ven, az ülés ezzel véget ért. — A manifesztum. I. vezér: Ugrón beleköpött a tányérunkba. Nem lehet leszerenünk. 11. vezér: Dehogy nem Csak okosan kell csinálni a dolgot. Manifesztumot kell intézni a nemzethez. I. vezér (csodálkozva :) Manifesztumot ? II. vezér: Igen. Csakhogy beke-manifesztumot. Meg kell magyarázni a nemzetnek, hogy nem szerelünk le. I. vezér (kissé hülyén): Hogy győztünk ? II. vezér: Azt. Mindenekelőtt megírjuk, hogy a magyar vezényszót nem mi hagytuk cserben, hanem a vezényszó hagyott minket cserben. Szóval hazaárulást követett el. Ez hatni fog. I. vezér (valamivel hülyében:) Es e miatt vállalunk kormányt ? II. vezér : Igen. Hogy megtoroljuk a vezényszó hazaárulását. Az önálló vámterületet azért nem állíthatjuk fel, mert a vámsorompók felállítása óriási famennyiség felhasználását teszi szükségessé s ezáltal a fa 'ára emelkedni fog. Tekintettel a nagy drágasságra, ezt meg
