Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-12 / 47. szám

melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1906. évi 47 ik számához.

Sokszorosan áll ez reánk, tisztviselőkre nézve, kik bár valamennyien egyenlőkép másoknak szolgálatában állunk és igy a társadalmi élet organizmusa folytán egyforma érdekkel bírunk, mégis állami, egyházi, törvényhatósági, községi, részvénytársasági és magán tisztviselőkre széttagoltan állunk.

Kartársak ! Hosszú esztendők tapasztalatai eléggé megtaníthattak bennünket arra, hogy ezeknek a részleges mozgalmaknak, melyeket csak a legközvetlenebbül érdekeltek indítottak meg, súlya nincsen, minthogy az önérdek tudata megfoszt az erőtől és diadalra csak az a küzdelem vezethet, melyben az ország egész tisztviselői kara száll síkra egyes rétegek igazáért. Eddigi küzdelmeink meddősége szembeállítva a munkásszervezetek által elért nagy eredményekkel, ezt — úgy véljük — eléggé bizonyítja.

Tömörülés és szervezkedés az egyetlen jelszó, amelynek aeigise alatt biztosan számíthat az ország tisztviselői kara azoknak a jogoknak érvényesítésére, amelyek bízvást megilletik. De ezenfelül vannak oly általános nagy czélok is, melyek szűk csoportok kereteiben nem valósíthatók meg; igy a tisztviselői takarékpénztár, internátusok, üdülő házak, szolidáris együttműködés minden társadalmi kérdésben nem valósulhatnak meg addig, mig le nem hullanak a bennünket szétválasztó korlátok és nem egyesülünk egy általános tisztviselő szövetségbe.

Kartársak ! Nem küzdenek-e évtizedek óta az állami, törvényhatósági és egyházi tisztviselők a fizetésrendezésért, a szolgálati pragmatikáért, az alsóbb osztálybeliek előrehaladásánál közismeretes anomáliák megszüntetéséért, — a magántisztviselők az egységes kötelező nyugdíjbiztosításért, a munkaadóval való viszony törvényes rendezéséért, a vasárnapi munkaszünet törvénybe iktatásáért, — eléretett-e csak egy esetben is teljes eredmény ?

A tisztviselői takarékpénztárnak, internátusnak, üdülő háznak kérdése is oly régen foglalkoztatja a tisztviselőket, a társadalom és államhatalom a legnagyobb rokonszenvvel segítene bennünket és mi mégsem vagyunk képesek eredményhez jutni ! Miért van ez igy ? Ne áltassuk magunkat, lássuk be őszintén, hogy bennünk van a hiba : széthúztunk, sohasem igyekeztünk egységesen harczolva czélunkat megközelíteni, hanem mindig csak külün-külön, egymástól ridegen elzárkózva, sőt nem egyszer egymás ellen fordulva.

Avagy talán igaz volna az az ósdi felfogás, hogy az állami tisztviselők érdekei ellentétesek a magántisztviselőkéivel, vagy legjobb esetben is nem érdeklik amazokat emezek érdekei? Egyetlen példával bebizonyíthatjuk ennek a gondolkodásnak a helytelenségét. Gondoljunk csak a magántisztviselők legspecziálisabb bajára, a kötelező egységes nyugdíjbiztosítás hiányára. Egyedül a magántisztviselőknek égető sebe ez, de erősen kihat az mégis az állami tisztviselői pályái a is, amennyiben csakis ez okozza azt, hogy az állami hivatalok aránylag kisebb javadalmazásu, de mégis biztos állásai felé oly nagy a vonzódás és jogvézett egyének készek fizetés nélkül 6—8 évig minisztériumot, bíróságot, várost szolgálni. Azok, akik tagadják az érdekek kölcsönösségét, ám feleljenek arra a kérdésre, hogy a magántisztviselői nyugdíj és pragmatika létesítése után nem fog-e egyszerre és önként megszűnni a kis javadalmazásu, ma csakis biztonsága folytán kedvelt állami állások utáni tülekedés ?

Véget kell vetni annak az állapotnak is, hogy a számarányban oly óriási tisztviselő kar társadalmi befolyással egyáltalán nem bir, amig az iparosok, kereskedők ilyen irányú testületéi már régen számottevő tényezői minden társadalmi mozgalomnak.

Ne kicsinyeskedjünk, ne keressük az ellentéteket, hanem egyesüljünk egy hatalmas szervezetbe és máris döntő lett szavunk minden kérdésben.

Nem kevésbbé fontos kérdés megoldása képezi a szövetség harmadik czélját: anyagi helyzetünk alapos újjászervezése, megjavítása. Ennek a czélnak elérésére a szövetség tisztviselői takarékpéztárt létesít, hogy gazdaságilag csakis önmagunktól függjünk.

E saját pénzintézetünk nyújtani fogja nekünk azt, a mit eddig sehol sem kaptunk: olcsó személyhitelt. Az iparosok, kereskedők a nem nyerészkedésre alapított saját társulatjaik révén rég élvezik ezt, tőlünk tisztviselőktől ellenben a legkisebb hitelnél is életbiztosítást, kezeseket, illetéket és uzsorakamatot követelnek. Miért van ez igy? Mert a tisztviselők személyhitelével csak a szövetkezetek foglalkoznak és nincs takarékpénztár, nagyobb bank, mely tisztviselői személyhitellel foglalkoznék.

A liga által alkotandó bank természetesen nem nyerészkedésre alakul és a tisztviselők tisztára megbízhatóságukra alapított kölcsönöket fognak élvezhetni. E takarékpénztárban, mely részvénytársasági alapon van szervezve, hitelt kérhet minden tisztviselő, semmiféle tagsági dij, részvényvétel nem kötelező, minthogy a részvények elhelyezése máris biztosítva van. Másrészt pedig, hogy teljesen függetlenek legyünk és a részvények mégis idővel tisztviselői kezekben legyenek, egy-egy részvény névértéke mindössze 20 (húsz) korona lesz és még e csekély összegből is az első évben csak egy harmad fizetendő be, a második és harmadik harmadnak befizetésére pedig két évi ideje van a részvényt jegyzőnek. Minden tisztviselő tehát, a a legkisebb fizetésű is, olyan is a kinek semmi felesleges pénze nincs, részvényessé lehet a tisztviselői takarékpénztárnak és jogait már az egyharmad befizetése után élvezi, még pedig a nélkül, hogy a be nem fizetett második és harmadik harmad után kamatot fizetne. Hangsúlyozzuk azonban még egyszer, hogy vételkényszer nincsen és sem a ligának tagjai, sem a hitelt élvezők részvények jegyzésére nem köteleztetnek.

A bank a kölcsönt egész összegben folyósítja, nem mint a mai úgynevezett tisztviselői szövetkezeteknél, a hol a nagy nehezen és körülményesen folyósított kölcsönből még bizonyos számú részjegyet is levonnak.

További nagy czélja a szövetségnek az, hogy a tisztviselők gyermekei részére Budapesten és a vidék több magyar érzelmű városaiban internátusokat létesítsen, valamint, hogy egyes gyógyító fürdőhelyeken a tisztviselők és családtagjaik részére üdülőházakat tartson fenn.

Ezeknek az intézményeknek a hiányát a vidéki tisztviselők, a kiknek nagyobb gyermekeiknek más városban, esetleg Budapesten való neveltetése oly nagy gondot ad : eléggé érzik. Úgyszintén felesleges az üdülőházak szükségességéről beszélni; a ki volt már orvosa parancsára valamely méregdrága külföldi fürdőhelyen, bizonyára irigykedéssel látta az ottani tisztviselői üdülőházakat, melyekben osztrák, német és franczia kollegáink oly olcsó szállást és élelmezést élveznek. Mi is e külföldi mintára szándékozzuk meghonosítani ezeket az intézményeket. Az oly sokfelé igénybe vett tisztviselők hozzájárulása nélkül, állami és társadalmi segélylyel létesítették külföldön ezeket az internátusokat és üdülőházakat, a további kiadásokat pedig önzetlen tisztviselői vezetés és igazgatás mellett, az intézményeket igénybe vevők fizetései fedezik. Hogy a magyar társadalom sem szűkkeblű tisztviselői iránt, bizonyítja eléggé az, hogy az eszme megpenditése után már is több magyar város ajánlott fel internátusok- nak telket, házat.

Ezeket a nagy városokban jelezett czélokat kívánja az Országos Tisztviselő Szövetség szolgálni.

Felölelné ezenkívül a szövetség a tagok magánérdekeinek megvédését, a mennyiben ügyészei utján ingyen jogvédelmet nyújt és állás nélküli magántisztviselő tagjait az üresedésben lévő állásokra ajánlja. E tekintetben máris több nagy részvénytársaságnak és vállalatnak aláirt igazgatója kijelentette, hogy a jövőben a liga által ajánlottakat előnyben részesíti.

A belépésre buzdítani külön, feleslegesnek tartjuk: mindenkinek önérdeke egyenesen parancsolja ezt.

Budapesten, 1906. julius havában.

Kartársi üdvözlettel

Az országos szervező-bizottság választmánya.

Ezután indítványozta : tekintettel azon körülményre, hogy a tisztviselők csak csekély számban jelentek meg, pedig igen szükséges volna hogy e fontos kérdésben ne csak a tisztviselők egy része határozzon, s miután ő annak tulajdonítja, hogy az érdeklődés nem volt meg az értekezlet iránt, mert igen sok tisztviselő nem volt tájékozva afelől, hogy mi a czélja az Országos Tisztviselő Szövetséghez való csatlakozásnak és melyek az előnyei ; a tisztikarhoz intézett felhívást a helyi lapokban közzé fogja tétetni, hogy minél szélesebb körben szereztessék tudomás a mozgalomról és későbben ismét össze fogja hívni az összes tisztviselőket egy értekezletre.

Az értekezleten megjelentek egyhangúlag Debre- czeni István indítványához hozzájárultak.

Felette szükséges volna, hogy az újabb értekezleten minél számosabban vegyenek részt a tisztviselők, hiszen az ő érdekeiket elő mozdítani óhajtja az „Országos Tisztviselői Szövetség.“ Mert mi a czélja a szövetségnek ? Czélja : a rég óhajtott tisztviselő takarék- pénztárnak, két internátusnak és üdülőháznak a felállítása. Önérdeke ellen vét tehát az a tisztviselő, a ki nem lép be tagul, mikor öszszes kötelezettsége mind össze négy korona évi tagsági dij.

Előfizetési felhívás.

Van szerencsénk T. olvasóink tudomására hozni, hogy a XXXII. év óta fennálló „Szatmármegyei Közlöny“ kiadó tulajdonjogát átvettük.

Felelős szerkesztőül Kunéry Kálmán iró urat nyertük meg, kinek avatott kezében biztosítva látjuk lapunk szellemi sikerét.

A „Szatmármegyei Közlöny“ XXXII. éves múlttal bir és ezen idő alatt irányzata, szellemi nívója — egy pár hónapot kivéve — általános közmegelégedésre szolgált nemcsak Nagykároly városában, hanem az egész vármegyében.

M i szerény tehetségünkkel igyekezni fogunk mindég a legjobbat nyújtani es a legnagyobb áldozatoktól sem riadunk vissza, hogy előfizetőink olvasó igényeit kielégíthessük.

Minden nagyhangú Ígérgetések helyett csak annak kijelentésére szorítkozunk, hogy minden személyeskedést szigorúan kerülve fogjuk szolgálni a közügyeket.

Kérjük olvasó közönségünk széleskörű támogatását,

Lapunk előfizetési ára :

Egész ivre

.................8 kor.

Fé

lévre...................................4 „

Ne

gyed évre: . ... 2 „

Egyes szám ára . . 20 fillér

Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész

évre 5 korona.

Bárki kívánságára lapunkat egy hónapig teljesen díjtalanul és ingyen küldjük.

Nagykároly, 1906. augusztus 4.

MANYÁK ÉS TÓTH

laptulajdonosok.

HÍREK.

— Személyi hírek. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja folyó hó 6-án érendrédi birtokára utazott, honnan folyó hó 9-én érkezett vissza székhelyére. — Dr. Róth Ferencz a szatmári kir. törvényszék elnöke szahadság idejét megkezdette. Jelenleg városunkban szüleinél időzik, azonban a napokban hosszabb külföldi útra indul.

— A szatmáriak a nagykárolyi törvényszék ellen.

Nagy szeget ütött a szatmáriak fejébe az, hogy talán végre valahára városunk egy óhajtott és jogos kérelme fog teljesülni és törvényszéket kap. Legutóbb a „Szamos“-ban jelent meg e hir: „Nagykároly és Szat- már között újból kiütött a versengés. Ezúttal a kihívó Nagykároly, kinek mióta grófi képviselője van, igényei is megnagyobbodtak, A jó nagykárolyiak ugyanis sem többet, sem kevesebbet nem óhajtanak, mint törvényszékünk kettéválasztását, úgy hogy annak fele része a szomszédba tétessék át. Ez irányban Nagykárolyban erős mozgalom indult meg s mint a fáma suttogja deputáczió készül a kormányhoz, kérni a törvényszék ketté osztását. Magunk részéről a sikerben ugyan nem hiszünk, de a mai politikai világban sok minden meg- eshetik. Éppen ezért, hogy valamelyes komolyabb baj ne érje városunkat dr. Kelemen Samu képviselőnk e hó 12-ére a városháza nagytermében gyűlést hiv össze, melyen aztán állást foglalnak a nagykárolyiak jogszerűtlen óhaja ellen“. Magunk részéről mi a sikerben nagyon is sokat bízunk s hogy mennyire jogszerű óhajunk, az fogja világosan bebizonyítani, hogy a törvényszéket megkapjuk.

— Aranymise. C z i e r e iz e r Alajos szentszéki ülnök, mezőteremi plébános augusztus 2-án mutatta be aranymisés áldozatát a Mindenhatónak. Kilencz órakor az egyházközség díszes küldöttsége jelent meg a plébánián s átadta a hívek ajándékát egy szinezüst remek kivitelű pacifikáiét. Díszes diadalkapun át fehérruhás leánykák sorfala között ment az agg lelkipásztor a templomba, hogy hálát adjon Istennek hosszú 50 év áldásos kegyelméért. Mise után a kerületi papság nevében dr. Jordán Károly apát, szaniszlói plébános tolmácsolta a kerület szeretetét és ragaszkodását a jubiláns iránt. Majd a község nevében Dömötör Elek községi jegyző intézett üdvözlő beszédet a jubilánshoz. Ezután a gör. kath. hitközség képviselői jelentek meg, kiket Darabanth g. k. lelkész vezetett. A tisztelgéseket követő ebéden mindvégig a legkellemesebb hangulat uralkodott és közben megindult a toasztok egész serege.

— Anyakönyvi kinevezés A m. kir. belügyminiszter Vágó Elek segédjegyzőt a szamosdobi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető-helyettesnek nevezte ki.

— A vármegyei pénztárak és számvevőségek visszaállítása. Említettük már, hogy a kormány érvényen kívül akarja helyezni a vármegyei számvevőségek és pénztárak államosítását kimondó 1902. évi III. törvényczikket s a vármegyei pénztárakat viszaállitják. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot az őszszel e tárgyban összehívott anként után nyomban a képviselőház elé terjeszti a kormány és 1907. január elsején kívánja életbeléptetni. Az annak idején megtörténendő pénztári és levéltári átadás előmunkálatai dolgában Andrássy Gyula gróf belügyminiszter már érintkezésbe is lépett Wekerle Sándor miniszterelnökkel, mint pénzügyminiszterrel. A pénzügyigazgatóságok a kormány utasítására még a jövő hónap folyamán országszerte megkezdik az elszámolás és átadás előmunkálatait, hogy 1907. január elsején az ügykezelés minden akadály és és torlódás nélkül a vármegyék hatáskörébe menjen át. Az ellenőrzést azonban ezentúl is államilag kinevezett tisztviselők fogják végezni. A reform az összes járási számvevőségeket is megszünteti. A pénzügyigazgatóságok mellé osztott vármegyei számvevőségek tisztviselői ismét megyei szolgálatba kerülnek.

■— Halálozás. Lapunk legutolsó számában jeleztük, hogy Vagács János, az Ecsediláp lecsapoló stb. társulat ellenőrje folyó hó 4-én délután hirtelen elhunyt. Temetése, melyen az elhunyt jó barátai, ismerősei és az Ecsedi láp lecsapoló stb. társulat tisztikara vettek részt nagy számban — folyó hó 6-án délután ment végbe nagy részvét mellett. A társulat a következő gyász- jelentést adta ki : Az Ecsediláp lecsapoló és Szamos- balparti ármentesitő és belvizszabályozó társulat tisztikara mély részvéttel tudatja, hogy Vagács János társulati ellenőr folyó hó 4-én, munkás életének 50-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. A megboldogult hült tetemete folyó hó 6-án délután 4 órakor fog a róm. kath. egyház szertartása szerint a helybeli mesterrészi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent-mise áldozat pedig folyó hó 7-én reggeli 8 órakor fog a helybeli róm. kath. templomban az Egek Urának bemutattatni. Nagykároly, 1906. augusztus 4. Áldás emlékére !

— Eljegyzés. Hummel Gyula m. kir. honvéd főhadnagy a napokban váltott jegyet ardai Balogh Aranka kisasszonnyal a Dégenfeld tanyán.

— Kilépés. Jékel Antal áldozár az egyházmegye kötelékéből kilépett s miután végleges elbocsátást nyert, többé egyházi ruha viselésére sem jogosult.

— Városi közgyűlés. Városunk képviselő testületé aug. hó 5-én rendkívüli közgyűlést tartott Debre- czeni István polgármester elnöklete alatt. A gyűlésen a képviselő testületi tagok igen nagy számban vettek részt. Nagyobb vita volt a főgymnásiumi tanári kar azon kérelménél, hogy az eddigi tanszerek beszerzésére kapott 1400 K emeltessék fel 2400 koronára és a városi kezelő és segéd személyzet, kézbesítők, hajdúk és közegészségügyi szolga fizetés javítási kérelménél. Mindkét tárgyban többen szóllaltak fel. A tanári kar kérelmére, a tanács javaslata az volt, hogy állapíttassák meg évi 200 K és mindaddig évi 200 koronával gya- rapittassék az, a mig a 2400 koronát el nem éri. A közgyűlés a jövő évi 200 kor. kiutalását elfogadta. A városi