Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-17 / 39. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY ság ! Aljas rágalom. Hiszen a magyar keresztény szoczialistáknak egészen más jelszavuk van. Teljesen ellenkező mondatszerkezetü. így hangzik : Le a magyar zsidókkal!-- Visszavont felebbezós. Megírtuk annak idején, hogy Ináncsi Papp Kálmán megyebizottsági tag a megyegyülés ama határozatát, melylyel a nem rezisztáló tisztviselők ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot rendelték el, megfelebbezi. Most úgy értesülünk, hogy Papp Kálmán a tisztviselők kérelmére a felebbezés beadásától elállóit. Midőn eme hirt regisztráljuk, nem mulaszthatjuk el hangsúlyozni, hogy ináncsi Papp Kálmán egyike ama politikusoknak, a kit megyei szereplésében sohasem gyűlölet, vagy haszonlesés, de mindég az önzetlenség vezérelt. A mint önzetlen haza- és emberszeretete rótta kötelességéül, hogy a tisztviselők érdekében minden lehetőt megtegyen, úgy kizárólag az indította őt felebbezésének visszavonására. A tisztviselők ugyanis föltétlenül bíznak a vizsgálat pártatlanságában és erősen hiszik, hogy az felmentéssel fog végződni. Botrány a főgimnáziumban. — Nem lesz érettségi vizsga — A diákok mind visszaléptek. A maga nemében nemcsak Nagykárolyban, de az egész országban páratlan esemény tartja izgatottságban péntek reggel óta városunk szülőit és diákságát. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a nyolczadik osztályt végzett diákok visszaléptek az érettségi vizsgától, mert legjobb, legkedveltebb tanárukat, ki a matúrán a magyar nyelvet tartozott volna kérdezni: ebbeli jogától és kötelességétől a főigazgató felfüggesztette. A párját ritkító eset a következő: Junius 12-ikén készítette a gimnázium 3 magántanulója Írásbeli vizsgálati dolgozatát egyik külön teremben Polgár György tanár felügyelete alatt. Izadtak a szegény gyerekek, de különösen nehezen ment a munkája a hatod osztály egy magántanulójának — egy leánynak, a ki egy helybeli gyógyszerész gyermeke. Nem mintha nem tudta volna azokat a számtanpéldákat megoldani, de beteg volt és igy nem láthatott teljesen nyugodt agy- és fizikai képességgel a munkához. Még orvosságot is hozott magával a szegény leány, annyira rosszul érezte magát. Ekkor jött be dr. Péchy Ödön tanár a tanterembe, hogy a tanulók által már elkészített magyar és német dolgozatokat kivigye és átnézze. Kétségbeesett tekintettel nézett reá a vizsgázó leány. És a tanárnak megesett a szive rajta. Hogy ne esett volna meg, hiszen Péchy tanár minden diákjának atyja volt, mindenkin és mindenkinek segített, a hogyan és a hol csak tudott, hát csak egy kétségbeesett leánygyermeken ne segített volna ? Egy beteg leányon ! Segített neki. Útbaigazította. És a derék Polgár tanár ur szívesen elnézte a csalásnak ezt a legideálisabb nemét. Polgár tanár ur egyetértése jeléül félrenézett. Óh az Isten áldja meg! Polgár tanár ur nem intette meg Péchy tanár urat, mert Polgár tanár ur is jó ember, derék ember és szereti a diákjait. Az Isten áldja meg érte! A derék Polgár György tanár Péchy Ödön dr.-t az igazgatónál feljelentette, minek alapján az igazgató jelentésére Géressy Kálmán tankerületi főigazgató a tanárt, ki egyúttal a 8-ad osztályban a magyar irodalmat is tanította, folyó hó 15-én az érettségi vizsgálaton való kérdezéstől is eltiltotta. Az események gyors egymásutánban követik ezután egymást. A történteket megtudják az érettségiző ifjak. Izgatott lelkiállapotukat ez a végsőig fokozza és pénteken reggel egyetemleg kijelentik a főigazgató és igazgató előtt, hogyr legkedvesebb tanáruknak' az érettségitől való kitiltása oly izgalomba hozta őket, hogy nem képesek a vizsgálattal járó fáradalmakkal megküzdeni és ezért visszalépnek. Hiába kérlelik most már Géressy, Cseh Lajos, majd Rády és Niklos tanárok az ifjúságot, az hajthatatlan. A főigazgató a legenyhébb bánásmódot helyezi kilátásba, ha vizsgáznak. Mindhiába ! Nem lesz érettségi. Az igazgató a rendkormánynak, a főigazgató Apponyinak tesz sürgönyileg jelentést, de intézkedés még semmi irányban nem történt. Ellenben dr. Schweig- hoffer házfőnök felszólítja Péchy tanári, hogy a várost azonnal hagyja el, meit igy remélik, hogy a diákok vizsgára jelentkeznek. Rosszul remélik! A diákok másképen gondolkodnak, mint tanáraik. Ők teljes elégtételt akarnak Péchy Ödönnek szolgáltatni. A direktornak joga lett volna a cseppet sem súlyos esetet a maga hatáskörében egyszerű megintéssel elintézni. De Cseh Lajos igazgató urnák nemcsak a politikai reakcziósok, hanem diákjainak szeretete is kell. Ő hozzá nem vonzódott a diákság, aki Péchy tanárban nemcsak a sokkal humánusabb, de a sokkal nagyobb műveltségű tudóst is becsülte. A Cseh Lajos hiúságának fájt ellenfelének' doktori czime is, hiszen megírtuk egy időben, hogy Cseh nem rektifikálta egy alkalommal sem, ha róla a „Szatmárvármegye“ per dr. emlékezett meg. Az igazgató és Péchy Ödön már néhányszor összeütköztek az elmúlt tanévben, de ezek az összeütközések sohasem voltak hátrányára a Péchy tekintélyének. Most utolérte Péchyt az igazgató sújtó keze. Lecsapott és tönkretette egy fiatal tanárnak egész életpályáját. Mert az emigy lefolytatott eljárásnak csak egy következménye lehet: Podolin. És a diákok ! Szegényeket majd elintézi a rideg bürokratizmus. Majd szeptemberben megpróbálhatják, kiengesztelődött-e már a nagyságos főigazgató ur és a főtisztelendő igazgató urnák — a haza és az ifjúság atyjának — „méltó“ haragja. HÍREK. — Személyi hir. Gróf Károlyi István kerületünk országgyűlési képviselője a csütörtök esti személyvonattal Budapestre utazott. — Városi közgyűlés Szatmáron. Hétfőn délután tartotta meg Szatmár város törvényhatósági bizottsága Falussv Árpád dr. főispán elnöklete alatt junius havi rendes közgyűlését és a dohánybeváltó hivatal felállítása tárgyában összehívott rendkívüli közgyűlését. A főispán a rendes közgyűlést meleghangú szavakkal nyitotta meg, majd Jékey Károly nyug. alkapitányt tiszteletbeli városi tanácsossá nevezte ki. Ezután folyó ügyeket tárgyaltak. A dohánybeváltó hivatal czéljaira a közgyűlés 7 hold területet engedett át. — Szemle. Imreh Károly csendőr szakaszparancsnok százados folyó hó 12-én Szatmáron a csendőrség felett szemlét tartott és a tapasztaltak felett teljes megelégedését nyilvánította. — Hivatalos órák változása. A vármegyénél a hivatalos órák e hó 1-től kezdve — további intézkedésig — reggel 7 órától 1 óráig tartatnak. — Jubileum. Géressy Kálmán debreczeni tankerületi főigazgató e hó 9-én ünnepelte meg főigazgatói működésének tiz éves évfordulóját. E szép ünnepélyen a lankerület csaknem valamennyi gimnáziuma képviseltette magát igazgatói és tanárai által. A mi főgimnáziumunk képviseletében Cseh Lajos igazgató és Klacskó István tanár jelentek meg és üdvözölték a jubilánst. — A szatmári irgalmas nénék Nagykárolyi „Margit“ leánynevelő intézetében a vizsgák sorrendje r Á R C Z A. Fehér bűn. Irta : II. Szederkényi Anikó. — Doktor, ide üljön. Hallgasson rám. _ Maga azt hiszi, hogy én őrült vagyok. Ez hazugság. Én teljesen józan vagyok. A beteg asszony fölkelt ágya széléről és a czella ablakához állt. — Ne nézzen olyan szemekkel, mintha nem is élő ember volnék, csak egy érdekes médium, akit tanulmányozni lehet. Értsen meg, én teljesen eszemnél vagyok. Nézze megolvasom a kabátján a gombokat. Hét van rajta. Föltartom három ujjam. Hiszi már, hogy józan vagyok ? A beteg eljött az ablaktól és lekuporodott a földre. — Hogy legyek nyugodt, azt mondja. Ha maga nekem ezt meri mondani, akkor maga van megbolondulva. Maguk doktorok úgy tekintik a pácienst, mintha annak egyáltalán nem is lennének idegei és érző szervei. Hogy én legyek nyugodt. Maga azt hiszi, hogy én őrült vagyok ? Akkor hogy mer nekem ilyesmit mondani ? Hát mit gondol maga, csak úgy a puszta gyönyörűségtől megbolondulnak az emberek ? Doktor, maga azt el sem tudja képzelni, mi az, mikor egy emberi lélek felfordul. Tudja, az olyan, mintha magát megfognák és a két lábánál fogva fölfelé húznák. Aztán maga tovább szaladna a fején. Képzelheti, hogy kavarogna, zúgna, rázódnék a maga feje. És milyen nehéz lenne a maga agyvelejének a maga nyolczvanöt- kilós termetét, czipelni. No lássa, ilyeneket érzek én. De ez még semmi. Ráadásul az ember csupa tűz. Forró, égő, lángoló tűz. Tűz az egész feje, tüdeje, mája, szive, egész belső része. Ha hazamegyek, sohasem fogok húst sütni. Az iszonyatos, mikor a húsa perzselődik, sül az I embernek. Pfuj, én érzem a szagát is. Maga nem érzi, doktor ? Az asszony nyögve vonszolta fül magát a földről. Mosolyogva szólt és rettenetes volt megélesedett vonásainak torzmosolya. — Mégis -szemtelenség volt maguktól, doktor, hogy az embernek egy tisztességes, széket sem adnak. Különben utálom ezt a piros-csikos lebernyeget is a testemen ... De nem, hát ne menjen még. Hisz nem erről akartam én beszélni. Az én testemről. Elmondom magának. Na üljön ide. Vagy már nem lehet én mellém ülni. Mi ? Ugye, én már egy cseppet sem vagyok szép asszony ? Finom mosoly suhant át pergamenszerü arczán. Egy pillanatra, mint ködből, értelmesen villant ki két fekete szeme. Most megint az ágy szélére ült. — Ide mellém, doktor... Szép ember volt nagyon. Zoltánnak hívták. Már három éves asszony voltam. És szerettem az uram. Nem voltam sohasem szenvedélyes. Inkább utáltam magukat. Mert maguk utálatosak. Az volt a legutálatosabb. Mindig falt a szemével. És én szerettem az uram. És mégis.. . Most már az ágya koronájára ült, keresztbe. — Nyáron volt. Homályos volt a szoba. Majdnem sötét... Az uram benn volt a patikában. Mink csak ketten^ voltunk. Egyszerre csak magharapott. A vállalnak Épp ott, ahol az uram szokott. És én nem tudom, hogy történt, de én bűnbe estem.. . Az utolsó szavai alatt leugrott a földre. Most már szaladgált és úgy beszélt, —■ Hallja, azzal az utálatossal. Pedig csak a csengőt kellett volna megnyomni és rohant volna be a cselédség. És anya lettem. Ez után. Anya. Addig térden állva imádkoztam egy gyerekért az éghez, most meg rettegtem, ha rágondoltam. Az uram, az százszor megimádott érte mindennap. Én meg olyankor forró hideget éreztem minden tagomban. Ezer kénköves ördög tánczolt a lelkemben, mikor plőször megmozdult bennem az a gyerek. Sokszor megnyugodtam egy kissé. az 1905—1906. tanév végén : Junius hó 21-én délelőtt 8 órakor az V—VI. osztályban, junius hó 21-én délután 3 órakor a IV. osztályban, junius hó 22-én délelőtt 8 órakor a III. osztályban, junius hó 22-én d. u. 3 órakor a II. osztályban, junius hó 23-án délelőtt 8 órakor az I. osztályban, junius hó 25-én délután 5 órakor záróünnepséga következő műsorral: 1. Auber. „Nyitány“ A Portiéi néma. Négy kézre előadják : Ardeleán Sz. k. a. és tanítónője. 2. Engelhart. „Esti ima“ karének. 3. Chopin. „Nocture“. Előadja : Petz Ilona. 4. Himmel, „A szívhez“ négykézre előadja: Balázs K., és Gra- bovszky A. 5. Farkas. „Rákóczy induló“. Szavalja Lovas Margit. 6. Tutschek. „Tavasz induló“ hat kézre előadják : Jékel Olga, Petz J., és Ardelán Sz. Czim- balmon kiséri Fried Mariska. 7. Gänschals. „Liliomdisz“. Előadja: Jékel Ölga. 8. Petz—Tóth „A szabadban“ daljáték. 9. Carras „Illustratione Romana“. Előadja: Ardeleán Mariska k. a. 10. Gänshals. „Aranyfonó leány“ Előadja: Aczél Etelka. 11. A Kugler. „Mozart“ melodaráma, Mosenthal költeménye, Tóth fordítása, zongora és harmonium kísérettel szavalja Friedl M., zongorán kiséri Ardeleán Mariska, harmóniumon a tanitónő. 12. Czibulka. „Sans Souci“ Előadja : Balázs Sándor. 13. Alelter „Vidám hazatérés“. Előadja : Hadnagy István. 14. Simon—Tóts „Egy falusi hangversenypróba“ Daljáték. 15. Risner. „Zenebimbók“ négy kézre előadják: Balázs S. és Kosztich Ágost. 16. Oscar de la Cinna. „Au prinseps“ Előadja: Ardeleán Sz. 17. Szabolcska „A hazaszeretetről“. Szavalja Serly Emma. 18. Erdélyi „Magyar nóták“ czimbalomra Előadja: Marián Erzsébet. Zongorán kiséri a tanítónő. 19. Weinwourm „Sylvia“. Előadja: Ardeleán Leontin. 20. Szent-Gáli. „Klapka Induló“ karének. E vizsgálatokra a tisztelt szülőket és a tanügy barátait tisztelettel meghívja : az elöljáróság. — Lemondás. Debreczeni István városunk polgár- mestere a „Nagykárolyi Birtokossági Malom-Részvénytársaság“ igazgatósági elnökévé történt megválasztását nem fogadta el, illetve ebbeli állásáról lemondott. — A nagykárolyi áll. polgári leányiskolában tartandó vizsgálatok sorrendje: Junius 16-án délelőtt 8 órakor az összes vallásfelekezetek hittanvizsgája. Junius 18-án délelőtt 8 órakor a IV. osztály vizsgája; 19-én délelőtt 8 órakor a III. osztály vizsgája; 20-án d. e. 8 órakor a II. osztály vizsgája; 21-én délelőtt 8 órakor az I. osztály vizsgája ; 22-én délelőtt 8 órakor az I—IV. osztály tornavizsgája, utána franczia-vizsga; 25-én az I. és II. osztályosok magánvizsgája; 26-án a III. és IV. osztályosok magánvizsgája; 28-án „Te Deum“ és bizonyítványok kiosztása. Az igazgatóság. — Tornaverseny. A nagykárolyi róm. kath. főgimn. intézeti tornaverseny sorrendje: 1906. év junius 23-án délután 5 órakor kivonulás oszlopokban a versenytérre. (Lövölde.) 1, Felvonulás és oszlopokba állítás. 2. Hymnusz, énekli a versenyben résztvevő ifjúság főt. Niklos János tanár ur vezetése mellett. 3. Szabadgyakorlatok I—VlII-ig, mindkettőt vezényli Szolo- májer János tornatanár. Előtornász: Szabó János VIII. oszt. tanuló. Oszlopvezetők: 1. Kompolthy Béla VIII. oszt. tan. 2. Bartha István VIII. oszt. tan. 3; Patay Béla Vili. oszt. tan. 4. Fürth Mór Vili. oszt. tan. 5. Petách Endre VIII. oszt. tan. 6. Mitók Dezső VI. oszt. tan. 7. Ruprecht Béla VII. oszt. tan. 5. Egyéni versenyek, futás I—VIII. oszlopig. 50, 60, 80, és 100 méterig. „Turul“ futó-verseny I. és II. osztály. 6. Magasugrás rúddal V—Vili. oszlopig. 10. Különféle gyakorlatok a nyújtón, korláton, lovon és bakon. 11. Minta csapattornázás a lovon, a füles-labdajáték, hol az V. oszlop mérkőzik a VI. oszloppal. Határidő 10 perez. A pontok is számítanak. 12. Oszlopokba állás és a versenydijak kiosztása. 13. Szózat, énekli a versenyben résztvevő ifjúság főt. Niklos János tanár ur vezetése mellett. Belépti-dij 40 fillér. Kedvezőtlen idő esetén a verseny junius 24-én délután 5 órakor tar- tatik meg. Hisz nem tudja meg soha senki... Hisz azt csak én tudom. Az az átkozott nem fog elárulni. De hátha.., Hátha ... Szemei vadul kezdtek szikrázni, megragadta az orvos mellén a ruhát és megrázta minden szavánál. .. — Mint egy villám hasított belém : hátha őrá fog hasonlítani. Nem tudtam többet megnyugodni. Féltem. Ott fog előttem állani mindig. Juj! Eszembe fogja juttatni mindig azt a délutánt. Mennél inkább közeledett a szent csuda, mikor az élőből élet ered, annál jobban irtóztam magamtól. Majd belebolondultam abba a gondolatba, hogy ez az ember csókolni, ölelni fogja ezt a gyereket. Aztán egy este... Már csak nyolez hét volt hátra. Elővette a holmiját. Ráborult a piczi kis ingekre és csókolta. Lerögyott elibém és sirt a boldogságtól, mig kimondta: Meglásd, fiú lesz. Én érzem . .. Most már huzgálta magával az orvost. Föl és alá rohant és úgy czipelte magával. — Nem bírtam ki. Otthagytam és szédelegve mentem ki a másik szobába. Hányinger fogott el az irtózattól. Az egész bensőm kavarogni kezdett. Nem, az az átokban fogamzott magzat nem születhet meg. És még hozzá fiú legyen. Juj, de szörnyű. Nem. ez nem lehet. Tudja mit csináltam. Jöjjön közelébb. Maga mellé vonszolta, száját a füléhez tette ég egész testében meg-megrázkódva, megcsukló térdekkel suttogta: — Megöltem. Tudja. Már rég készen volt minden hozzá. Megöltem. Hát tehettem máskép ? Hát nem volt igazságom ? Aztán az uram •. . Aztán az uram meggyűlök Otthagyott. Azt mondta, utál... Azt mondta Tombolt... dühöngött... Ajkát véresre marta... ledobta magát a földre és vonaglott a zokogástól: — Gyula, Gyula. Jöjj hozzám. Megvallok most mindent... Ó, hogy hagyhatsz itt engem ... Hisz tehettem-e máskép ?... Doktor, doktor ... Két ápoló lépett be,, Fölemelték és lecsatolták az ágyra...
