Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-03 / 37. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY a főispánt és a tisztikart, hogy törekvésemben támogatni szíveskedjenek s legszebb jutalmam leend, ha az előlegezett bizalmat jövőre is ki fogom érdemelhetni. (Zajos, lelkes éljenzés és taps.) J é k e y Zsigmond törv. hat. bizottsági tag a törvényhatóság nevében üdvözölte az alispánt, ami szintén zajos helyesléssel találkozott. Következett ezután az alispán-választás folytán megüresedett főjegyzői állás betöltése. Uj főjegyző. A kandidáló-bizottság két pályázó nevét, hozta javaslatba, mire elnök jelentette, hogy a főjegyzői állásra dr. Péchy István és Mangu Béla fognak pályázni. Rendkívül nagy pártja volt mindkét félnek, s látva ezt főispánunk, elrendelte a szavazást. A szavazás eredménye sokáig kétséges volt s végre is következőleg oszlott meg: Beadatott 378 szavazat. Ebből dr. Péchy kapott 228-at, Mangu Béla 150 szavazatot, mire elnök lelkes éljenzés kíséretében dr. Péchy Istvánt 78 szótöbbséggel Szatmárvármegye megválasztott főjegyzőjének jelentette ki. (Zajos éljenzés.) Főispán az eredmény kihirdetése után törvényadta jogánál fogva M a n g u Bélát Szatmárvármegye tiszteletbeli főjegyzőjének nevezte ki. (Zajos helyeslés.) Uj főszolgabírók. Elnök : Két főszolgabírói állás betöltése következik, u. m. a szinérváraljai és erdődi. Ez állásokra a kandidáló-bizottság a következőket hozta javaslatba: Az erdődibe első helyen Eötvös Róbertét, 2-ikon Neupauer Jánost, 3-ikon Gulácsy Tibort. Főispán konstatálva az Eötvös Róbert mellett megnyilatkozott lelkesedésből, hogy a közgyűlés őt óhatja főszolgabírójául, őt megválasztottnak jelentette ki. (Éljenzés.) A szinérváraijai főszolgabírói állásra szintén három pályázó jött kandidálásba, úgymint 1. Ifj. Péchy László, 2. Bay Miklós, és 3. Neupauer János. Mivel azonban névszerinti szavazás kéretett, elnök elrendelte a szavazást, melynek eredménye a következő lett: Beadatott összesen 262 szavazat, melyből Ifj. Péchy László kapott 160, Bay Miklós 86, és Neupauer János 16 szavazatot, tehát ifj. Péchy László 58 szavazattöbbséggel a szinérváraljai járás főszolgabírójául megválasztatott. Nagysomkuti I. oszt. szolgabirók lettek: Galgóczy Árpád és Jeszenszky Béla, (Gulácsy Tibor hat szavazattal kisebbségben maradt.) II. oszt. Gróf Teleky Jenő, továbbá dr. Domahidy Pál. Megejtetvén a választások, mielőtt elnök a gyűlést berekesztené, felhívta a jelen voltak figyelmét azon ke- gyeletes ünnepélyre, melyet a vármegye törvénytisztelő bizottsága kezdeményezésére határoztak el. Ez pedig egy, a tornacsarnok falában elhelyezett emléktábla leleplezése volt. A nagyszámmal együtt levők ezután a színhelyre vonultak, ahol miután a főgimnázium ifjúsága elénekelte a szózatot, L u b y Géza országgyűlési képviselő igen tartalmas beszéd kíséretében leleplezte az emléktáblát (Makay polgártársunk kitűnő márvány metszetét), végezetül pedig az ifjúság ismét hazafias dalt énekelt s a szép ünnepély véget ért. A közgyűlés második napja. Dr. Falussy Árpád a közgyűlést délelőtt 10 órakor — üdvözölve a megjelent bizottsági tagokat — megnyitotta. A tárgysorozatot megelőzőleg Ilosvay Aladár jelenti a közgyűlésnek, hogy a tárgysorozatból kimaradt az állandó választmányba egy tagnak megválasztása. Kéri a választás megejtését. A közgyűlés az állandó választmányban megüresedett tagsági helyre felkiáltással Jármy Andort választotta meg. törvényhatóságát, fényes elégtételt szolgáltatott a nemzet alkotmányos érzelmű polgárainak. A gyászos korszak emberei elti- portattak s most minden igaz hazafinak sorba kell állani, hogy még meglevő ellenségeink fölött a teljes uralmat biztosíthassuk. Midőn eltiportuk a gyászos korszakot, minden embernek, minden hazafinak csatasorba kell lépni, hogy az alkotmány fegyvereivel hódítsuk vissza mind azt, amit elvesztettünk. És vannak idők, midőn a szenvedélyeken felül kell emelkedni a nyugodt gondolkozásnak 1 (Élénk helyeslés és éljenzés.) Mi is arra törekedjünk, hogy higgadt megfontolással intézkedjünk sorsunk felett. Nyomjuk el a múltak felett lelkünk erős hullámzását s legyünk tetteinkben elveinkhez méltóak: bölcsek. Büntetni kell a gonoszt s ez be is fog következni. És ha büntetünk is, nyugodt lélekkel tegyük ezt, hogy a vármegye ősi tradicziójának méltó követői legyünk. Ebben a hitben és meggyőződésben üdvözlöm a vármegye törvényhatóságnak tagjait. (Lelkes éljenzés). Az éljenzés lecsillapultával a tárgysorozatra került a sor. Alispáni jelentés. Ilosvay Aladár h. alispán kéri a bizottsági tagokat, hogy tekintettel annak terjedelmes voltára, az alispáni jelentést felolvasottnak tekintsék, mert már a múltból ismerik annak anyagait és azt később úgy is egyöntetűen meg fogják kapni. Az alispáni jelentést ezek után felolvasottnak tekintették. L u b y Géza országgyűlési képviselő, vármegyei bizottsági tag óhajtotta volna, hogy soron kívül tár- 'gyaltassék a volt kormány idejében hazafiatlanul érző és működő tisztviselők ügye, ami azonban többek zajos közbeszólása után a tárgysorozatba felvett sorrendben határoztatott elintézni. Most következett a közgyűlés egyik legmagasz- tosabb mozzanata : az a 1 i s p á n - v á la s zt á s. Az alispán-választás. Erre a díszes állásra csupán egy pályázó volt: Ilosvay Aladár, volt vármegyei főjegyző, akinek annyi erőpróbát kellett csak nem rég is kiállania a darabontok üldöztetései miatt. Mikor Ilosvay neve felhangzott, spontán nyilatkozott meg mellette a lelkesedés s mi sem természetesebb, minthogy elnöklő főispán őt, a kiváló hazafit, a kitűnő hivatalnokot, a jelen voltak lelkes, hosszas éljenzése és frenetikus tapsai között Szatmárvármegye egyhangúlag . megválasztott alispánján ak jelentette ki. Csak nehezen csillapodott le az örömnyilvánulás, mire Falussy főispán üdvölte az uj alispánt, következőket mondván : Alispán ur, szeretett barátom 1 Most láttam spontán megnyilatkozását az irántadi szeretetnek. Szivem mélyéből örvendek én is ennek, mert látom belőle, hogy téged a vármegye közönsége szeretetével és bizalmával halmoz el. Kedves barátom! A hatalom mindent adhat, de szeretetet csak a lelkek. Megjutalmazta múltadat, mely vezérelt az igaz utón. Majd igy folytatta : Tudom azt, hogy becsületes gondolkozásod állandóan meg fog maradni. Légy erélyes a közigazgatás terén továbbra is s adjon Isten erőt és áldást működésedhez és koszoruzza siker munkálkodásodat. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Ilosvay Aladár meghatottságtól áthatottan ez üdvözlésre a következőkben válaszolt: Meghatottsággal köszönöm az irántam megnyilatkozott bizalmat. Ez az egyhangú megtiszteltetés nem az én személyemnek szól, hanem a tisztviselőnek. Át- érzem állásom felelősségének súlyát s nem lévén a hangzatos szavaknak embere, a tettekkel fogom megérdemelni akarni a megnyilvánult közbizalmat. Oda fogok hatni, hogy a közigazgatás minden vonalán pártatlanul, tiszta kézzel dolgozzam és kérem a vármegye vékony battiszt ingében, dideregve, a rózsaszürke asztalka előtt, melyen a lila irópapir fekszik. És ir. Fejét lehajtva; lázas gyorsasággal; melléből szaggatottan tör a lehellet. Gyorsan végez. Borítékoz; és csönget. — Most rögtön, hallja, Julcsa ? Parancsolom. Kocsival a postára! Jaj, siessen. Úgy kérem, Julcsa ! Senkinek egy szót se! Azután visszafekszik a fehér ágyba. A hideg rázza, a forróság gyötri. Holnap nagyon beteg lesz Désirée. * * * „Holnap“ reggel, a szálloda szobájában gonddal öltözködött a fiatal művész. Nyakkendője csokrát már megkötötte. De még mindig a tükör előtt áll. Mosolyog : és különös e mosoly. — A szemei le vannak sütve: éppen mint akkor, midőn hegedűje fölé hajolt. Csak a puha és finom ajkai rándulnak e halk rejtelmes mosolyára, amely egyszerre sokkal vénebbnek tünti föl gondatlan gyerekarczát, mint amilyennek nagy művészete gyakorlásakor láttuk. Zavarják. Kopognak. Levelet hoznak, lilaszinü, hosszúkás borítékot. Fölbontja s olvas : finom kuszáit betűkkel im ezeket mondja a kis levél: — ... Nem szólitlak ; mert nem tudom : miképpen ? Nem Írok sokat ; mert nem tudnám : mint ? Csak egyet akarnék megsúgni: hallgass—könyörgöm, ó hallgass szavamra ! — Félj attól a szép szőke asszonytól, akit Tordassy Ilonának hívnak. Nem tudom, mért kell félned. Ám tudom, hogy az én szivem majdnem megszakad: úgy aggódom, úgy rettegek teérted. Óvakodj tőle — tartsad távol — szökjél! Mert, bármily őrjítő e gondolat, kigondolom s ki mondom : ellened tör, élted, páratlanul értékes élted, mely a te szent művészetednek forrása: veszélyben forog, koczkán van — jaj, érzem ! Térdre borulok előtted, úgy könyörgöm: Tordassy Ilonától rettegj, drágám! Szégyen reám ! Tortassy Désirée. A művész figyelemmel olvasta el a kis levélkét. Olvasás közben az a furcsa mosoly, mely előbb csak az ajkakon lappangott, élesebb, nyíltabb lett, kialakult : az egész arczra nyomódott bélyege. A sóvárgásnak a jóllakottsággal való sajátos vegyüléke nyilvánult benne. És most a szemek is fölcsillogtak: a sötétszürke, álmodó, mély szemek átváltoztak : dévaj fény tánczol bennük. Nevetnek. Sunyi módon. Egy vén „roué“ nevetésével. S a levélkére pillantva e mosolylyal, a müvészfiu egy rövidke perez múltán hangos, harsogó hahotára fakad. Görcsös a kaczagás, rázza, rángatja, hogy a pamlagra dől, fékevesztetten, hempereg, tombol, szilaj- jókedvében. Hirtelen mégis elkomolyodik. A lilapapirt fölveszi a földről. A borítékon akadt meg szeme. Á borítékon ime két betű, halványzöld betűk, egymásba fonódva, kacskaringós, kígyózó vonalakkal : T. I. — T. L, suttogja rekedten a művész. — Ah, az Övé hát. íme, nem nevet már. — Tordassy Ilona, tagolja lassan : és lázas, lángoló a pillantása, mely most a két kis betűre tapad. És ajkát, puha, meleg gyermekajkát arra a halványzöld T. I.-re nyomja s a lilaszinü borítékot lassan a mellénye belső zsebébe rejti. — Az első nagy gyönyöröm szent emléke ! mondja pátoszszal, melyben diadal, de ironikus melankólia is van. — Szegény gyerek ! — teszi hozzá tűnődve. — Nem segíthetek rajta. Szegény gyerek .. . Ejh. Ki ? Hogy gondolod ? Désiréet szánod ? Ki a szegény gyerek, ó nagy művészem ? Nemestóthi Szabó Antal indítványozza, hogy a tegnapi emléktábla leleplezési ünnepély megtartása jegyzőkönyvben megörökitessék. A közgyűlés az indítványt elfogadta. Most a napirend megváltoztatása mellett az állandó választmány javaslata tárgy altatott a törvénytelen kormány uralma alatt a rezisztencziát megtagadó tisztviselők ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelésére vonatkozólag. Ezt megelőzőleg Izik Vilmos szolga- biró bejelenti állásáról való lemondását. A kérdéshez elsőnek Rooz Samu szólott, azt hangoztatva, hogy miután konkrét adatok előtárva nincsenek, a közgyűlés ezúttal ne határozzon. Elnöklő főispán erre a közgyűlés egyetemének felvilágosításául előadja, hogy ez a kérdés három helyen — közigazgatási bizottságban, állandó választmányban és pártértekezleten is — le lett tárgyalva és mindenütt egyhangúlag a fenti határozat mellett döntöttek. A vármegye — úgymond — nem büntetni akar eme tényével, hanem igazságot és elégtételt akar szolgáltatni. Ne érzékenykedjék tehát Izik, mert az ő érdeke is az, hogy az általa hangoztatott ártatlansága kiderüljön. Izik Vilmos fentartja lemondását, mit azonban a vármegye nem fogadott el. Ináncsi Papp Kálmán azt vitatta, hogy a tisztviselők magatartása törvénybe nem ütközik. Kende Zsigmond, Kovács Dezső és Luby Géza azonban kifejtették, hogy éppen a gyanúsított tisztviselők érdekében áll, hogy pártatlan vizsgálat derítse ki, ki mennyiben hibás és igy a gyanúsított tisztviselők érdekében kell a vizsgálatot elrendelni. A közgyűlés ily értelemben határozott s a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot nagy szótöbbséggel elrendelte. Az állandó választmány javaslata ellen csupán 5 szavazat volt, mellette pedig 48. Ináncsi Papp Kálmán a határozatot megfelebbezte. Később tárgyalás alá került Mándy Zoltánnak indítványa a megyeházi aula emléktáblájáról a Kristófty és Nagy László nevének letörlése iránt. A közgyűlés az indítványt elfogadta, majd letárgyalta a napirenden lévő többi tárgyakat is. Színészet. Színészeink csütörtökön este befejezték előadásaikat, és a péntek hajnali vonattal Máté-Szalkára utaztak, a hol e hó 19-ig maradnak. A közönségnek sokáig emlékezetébe fog maradni az a sok kedves este, a melyet a színházban eltöltött, s most a távozás első napjaiban kétszeresen érzi hiányát úgy a darabok nyújtotta lelki élvezetnek, mint a bohémvilág örökké jókedvű embereinek. Kis városban a társadalom szine-java örömmel köt ismeretséget „a nemzet napszámosaival,“ és ha joggal mondhatjuk, hogy a szinielőadások minden estére nemes lelki gyönyörűséget tartogattak számunkra, úgy az is igaz, hogy a magyar kultúra vándor apostolainak mostani távozása nemcsak az előadások szünetelése de a saját szinpa- tikus egyéniségük miatt is őszinte sajnálkozattal tölt el bennünket. Nem kételkedünk abban, hogy uj állomásukon hasonló szeretet és lelkesedés fogadja őket, mégis engedjék meg, hogy a mi rokonszenvünk- nek és művészet szeretetünknek e két kívánsággal adjunk kifejezést: „sok szerencsét“ és „a viszontlátásra“. Az utolsó hét előadásai kritikai sorrendben a következők voltak: Vasárnapa „Tavasz“ czimű operette került színre, ez idényben másodszor igen jó előadásban. Komáromy mint először, úgy most is elénekelte a „Miczike“ couplettet zajos hatást keltve. Négyszer kellett megismételnie. Hétfőn a hírneves János vitéz ment zónában, telt ház előtt. Az előadásnak különös érdekességet kölcsönzött az, hogy a czimszerepet most nem nő, hanem férfi: Várady játszotta. A nép naiv, de mégis őserejü fiát magyaros zománczczal vonta be Várady. Énekszámai természetesen nagyon tetszettek. Bagót ez alkalommal Tihanyi játszotta és ismét megszaporitotta egygyel jól sikerült alakításait. A többiek a régi jók. Kedden egy a Vígszínházban a télen nagy hatással előadott darab „Jerikó falai“ került színre, alig 30 ember jelenlétében. Ez a tény is beigazolja Krémer azon álláspontját, hogy vidéken csak operettet szabad előadnia ha azt nem akarja, hogy néhány hét alatt anyagilag tönkre menjen. Hozzá kell ehhez még tennünk, hogy színművek részben a technikai hiányok, részben a lehetséges próbák kis száma, részben a tagok nagy részének inkább az énekes játékok felé hajló tehetsége miatt a siker reményével alig adhatók elő kis színpadunkon. Ha klassikusat akar az ember élvezni, akkor elmegy Budapestre a nemzeti és a vígszínházba, vagy elolvassa idehaza, — de semmiesetre sem bakafántoskodik. A darabban egyébként számottevő sikere volt Kis Miklósnak és igen jók voltak Radó, Szilasi, Úti Gizella és Tihanyi. Szerdán Buttykay — Pásztor operettéje a „Bolygó görög“ ment, zsuffolt ház előtt. A felséges muzsika külömb szöveget érdemelt volna meg. Komáromy, Várady, Fábián és Tihanyi a szokott jók. Tisztái különösen jó. „Az Istenek mind együtt ültek“... kezdetű dal kimaradt. Miért ? Csütörtökön búcsú előadásul és Várady Márton jutalom játékául az örök szép „Lili“ került színre oly precziz előadásban, mely méltán sorakozik a Koldus gróf és Gül Baba előadásaihoz. Színészeink — mintha feledhetetlenné akarták volna tenni az utolsó estét, hévvel és lelkesedéssel játszottak. A színház teljesen megtelt a „Lili“ és Váradi tiszteletére, kit tisztelői remek csokrokkal (köztük egy a szerepet jellemző kürt alakúval) és egy igen szép ezüst bottal leptek meg. Váradit a mai estén nemcsak Plinchard, de összes szerepei jutalmazásául ünnepelte a közönség. De ünneplésben volt lésze Komáromy Gizinek is, aki
