Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-01 / 24. szám

SZATMARMEG YEI KÖZLÖNY

a jövő évi költségvetés az évnek végéig ország- gyülésileg tárgyaltathassék. “ Miután pedig az országgyűlési választások megejtesére az összehívástól az uj országgyűlés egybejöveteléig 6 hétnek kell maradni; ezen kívül a megnyitásig az összejöveteltől három napot szoktak régi szokás szerint hagyni az elkésettek megérkezésére, világos, hogy az ez év február 19-én feloszlatott országgyűlést u felségének ugyancsak ez év november tizenötödikéig kell össze- hivnia.

— Képviselöválasztók összeírása. Vármegyénk központi választmánya által az elmúlt hó folyamán megalakított összeíró küldöttségek tagjaira természetesen telivér főuraink és legtermészetesebben félvér fiskálisaink a koalicziós nyomás legszelídebb fajtájától kezdve a legimpozánsabb haramia-támadásig minden elképzelhető eszközzel igyekeztek odahatni, hogy mind-mind tegyék vissza Majos Károly alispánhelyettes kiküldő végzését a központi választmány kezébe. S aztán? ... Ne legyen tovább sehogy, semmi, . . . még kepviselőválasztói névjegyzék se legyen! S vájjon csakugyan nem lesz ? Ha a 29 összeíró küldöttség megalakítására beválasztott 145 vármegyei bizottsági tag közül a lemondott éslemondatott 12 kiküldött félre- állását a Kastély vidékén sikernek tartják: hát mi se ellenkezzünk. Örvendjünk diadalukon. Ez az öröm azonban elmondatja velünk aszáraztényeket is. A nagykárolyi 4 összeíró járás 20 kiküldöttje közül a bizottságokból kivált négy tag; a mátészalkai 4 összeíró kerületből a 20 küldött közül egy; az is csupán birtokának rendezésével való elfoglaltsága miatt (Mándy Géza Vállaj) mondott le; a csenged 15 kiküldött közül egy, a krassóiból szintén egy ; az ara- nyosmedgyesi összeíró szakaszok 20 delegáltja közül egy tag lépett ki. Minden lemondott helyébe már márczius 18. napjáig behelyette- sittettek az előre megválasztott küldöttsegi póttagok, a kiknek résztvételével 20-án reggel óta vármegyénk egész területén szakadatlanul folyik a lázas munka, hogy a törvényszerű április 5-ik határidő előtt az összes képviselőválasztói jogosultsággal bírók politikai jogaik gyakorolhatásától az 1907. évre se üttessenek el, mint a hogyan ezt a mindenható koaliczió nagy bölcsen kieszelte. Bizonyé ponton alehaza- árulózott 145 felesküdött kiküldött nem fogja követni a szintén íelesküdöttrezisztálóextisztviselők dicső példáját, hanem az Igazság mottóját jegyzi tel mindannyi összeállítandó választói névjegyzékeink Homlokzatára. Ezt, s nem a jó uraink silány gőgjéből kigenyedő „boykottot“ !

Válasz.

Zoltán László gátblztos árnak.

Miután hozzám intézett első hivatalos levele nem talált hon, mert annak érkezte után még több ideig Budapesten időztem és miután megsürgetését odahaza véve, válaszomat arra megküldöttem, a nyilvános föl— Mér ? — mondja Gyura megtámasztva a

sánta lábát a botjával. — Hát azér, hogy ne viseljem.

— De hát mért ne viselné, hiszen arravaló.

Gyura már kimelegedett a kérdéseimtől.

— Hogy ne kopjék, — felelte nagyot nyelve.

Vannak olyan ügyek, amikről hiába tárgyal az

ember Gyárával. Kihámozhatatlan.

Hát csak hagytam.

— Jöjjön el, — mondom neki — megint akad valami kis munka.

Azzal elváltunk.

Hát, hogy ott dolgozgatott a következő napokon, kibökkent ám az igazság. A felesége ugyanis bejött és keservesen panaszkodott ott az ura hallatára, hogy a Gyura nem akar vele megesküdni.

Gyura az asszonynak hátat fordítva térdelt a faház előtt, és hogy karót hegyezett, erősen csattogtatta a szekerczét.

— Ne zörögjön úgy, Gyura, — mondom neki — had beszéljen az, asszony is.

— Tiz éve élünk már együtt — folytatta az asszony könnyezve — és mindig halogatja. Egyik évről a másikra tolja. Eddig az volt a baj, hogy nadrág nincsen, hogy azt mondja, gatyába csak nem gyöhet esküdni. Tavaly aztán vettem a zsidónál egy nadrágot (tehát nem is a főkertész adta !), aztán tavaszról őszre hagyta, őszről farsangra. Most már a farsang is elmúlt. Ki tudja, kihez húz ez az ember !

— Ugyan hova gondol ?

— De könyörgöm, nagy kutya lakik ebben az emberben. Mindig a lányokkal incselkedik otthon is.

— Nem azért teszi azt. Tréfás ember, aztán nincs tovább.

— Hát akkor mért nem vesz el ? Mér hazudott, hogy csak a nadrág hiányzik ? Két esztendeig gyűjtögettem krajczáronkint a pénzt. Háromszor elitta, utoljára lakatot vettem a ládámra és minden héten elkoplaltam egy-két krajczárt csakhogy a nadrág meglegyen •

hívás fölöslegessé vált, — kifejezést adok azonban e téren is azon nézetemnek, hogy ha teheti vonja vissza állásáról bejelentett lemondását és végre megjegyzem, hogy miután korom, társadalmi állásom és történelmemnél fogva nem szándékozom Amerikába kivándorolni és otthonomat igazolja megyémben még a madár is, fölösleges engem uraságodnak a nyilttérre provokálni, megfelelek én uraságodnak telefonon is, postán is, személyesen is, s mert azt távollétem és megirt indokaim miatt, rögtön meg nem tehettem, miután semmi veszély nincs a késésben, az általunk negyvenezer forintért fizetett telefon mindég rendelkezésére áll vélem szemben a Gátbiztos urnák, és azon fölhívhat a válaszra, — mert hidje! ez idők szerint borsódzik a hátam, ha sajtó utján kell valakivel érintkeznem.

Budapest, 1906. márczius 28.

Domahidy István.

HÍREK.

— Előléptetések. Nagy László főispán dr. Rrebán Aurél szolgabiiót vármegyei Il-od aljegyzővé, István János közigazgatási gyakornokot pedig szolgabiróvá nevezte ki.

— Felségsegély, ő felsége a frigyesfalvai rom. kath. fiókhitközsegnek a templomépités befejezésére 200 K legfelsőbb adományt utalványozott.

— Közgazdasági eiöadó. A földmivelési miniszter Szegedy Antal darnói lakost Szatmárvármegye köz- igazgatási bizottságába közgazdasági előadónak nevezte ki.

— Lelkészi kinevezések Pemp Antal káptalani helynök Szennára lelkésznek Barna János jánki lelkészt, Csanálosra ideiglenes lelkésznek Horváth György nagybányai segédlelkeszt, Jánkra ideiglenes lelkésznek Molnár Károly fehérgyarmati segédlelkeszt nevezte ki.

— Oltáregyesületi felolvasó-est. A jelen cyklus ötödik és utolsó estéjenek nagyszabású programmját most állította össze az Oltáregyesület. Ha lehet mondani, ez az eddigi fényes estéken is túltesz. Sikerült ugyanis az egyesületnek megnyerni a most Nagyváradon szereplő R. Réthy Laura művésznőt, a ki a következő héten hangversenykörutra indul. A kiváló művésznő énektudásában a nevesebb vidéki színhazakon kívül a m. kir. Opera s a Népszínház közönsége is soká gyönyörködött. A művésznő hatalmas hangját különben lesz alkalma közönségünknek ez oltaregye- sületi estén kívül még egyszer hallani, amennyiben külön hangversenyen is föl akar lepni közönségünk előtt, a melyre előre felhívjuk a figyelmet. Nagyszabású száma lesz még a műsornak Olesnitzky Emilia és Wagner Mariska urhölgyek zongorajátéka. — A műsor különben a következő : 1. Pronay-Szent-Gály : Rakóczy zászlaja. Melodráma. — Szavalja : Janitzky Margit. Zongora-, harmonium-, hegedű-cello- és énekkisérettel. 2. Gobby: Magyar ábránd. Zongorán előadják: Olesnitzky Emilia és Wagner Mariska. 3. Előadás. Tartja : Wolkenberg Alajos dr. 4. Ima. Operarészlet. Énekli: R. Rethy Janka. 5. Monológ. Előadja: Komka Böske. 6. Élőkép. Személyesítik : Borody Irén. Kerekes Anna, Márton Margit. Szaval: Hetey Blanka. 7. Záróbeszéd. Mondja Varjas Endre. Meghívó nincs. Belépő jegy 1 korona. Kezdete április 1-én délután 6 órakor a Polgári kaszinóban.

— Építészeti bizottsági Ülés. A vármegyei székház építési bizottsága ülést tartott múlt hó 27-én, melyen a következő tagok jelentek meg. Majos Károly, alispán h. és helyettes főjegyző, mint elnök, N. Szabó Antal, Dr. Schönpflug Richárd, Madarassy Gyula és Litschein Lajos, bizottsági tagok, valamint a számvevőség kiküldött tagja: Márton Elek számvevő. Tárgy : a nagykárolyi megyei székház építési munkálatainak

(Ez a rut teremtés tiz éve álmodozik arról, hogy ott fog állani koszorúsán, ünnepi ruhában a templom oltáránál s mellette Szélső-Kovács Gyura, a félszeg-béna, nadrágban, nyalkán félrecsapott, bokrétás kalapban. A pap azt kérdi Gyurátol : Szereted? És Gyura rá- feleli: — Szeretem !)

Gyura vörös volt, mint a spanyolviasz.

— Ejnye Gyura, — mondom neki szelíden — ha már ennyi ideig együtt éltek, meg kellene tenni az asszony kívánságát.

— Éj, — feleli Gyura, mérgesen csapkodva hegyét a karónak — vénségemre menjek-e végig a falun, ilyen sántán, bénán, világ nevetségére !

Iparkodtam vele megértetni, hogy nem szükséges olyan lakodalmat csapni. Eligazítja azt a pap csöndességben. Aztán meg ki is csufolódnék az ilyesmin, inkább tisztességnek nézik, mint mulatságnak.

A beszéd ennyiben maradt.

A télen aztán megint hallottam az izéről.

Szélső-Kovács meghűlt és ágyba esett. Az asszony sírva járt nálunk, hogy adjunk valami orvosságot, mert meghal a Gyura.

— Hitvány köhögéstől nem hal meg az ember, — szóltam vigasztalón.

— De nagyon a végin van, — felelte az asszony a szemét törölgetve. Már a nadrágot is fölvette.

— Fölvette-e ?

— Föl ám, úgy fekszik abban.

— Minek vette föl ?

— Hát azt mondja, hogy ha már meg kell halnom, azt mondja, add elő Katyi, ne maradjon úgy, hogy nem is volt rajtam.

Mondanom se kell, hogy Szélső-Kovács hamarosan felgyógyult és vasárnaponkint az izébe öltözködve megy a templomba.

elszámolásánál felmerült kérdések tárgyalása volt. Elnök az ülést megnyitván jelenti, hogy Scholcz Gyula kir. műszaki tanácsos a székház építési munkálatok felülvizsgálati iratait beterjesztvén, azok műszaki felülbírálás végett a Kereskedelemügyi m. kir. Miniszterhez felterjesztettek. 1. A felülvizsgálat eredményének rövid ismertetése után a pénzügyi helyzet rendezése tárgyaltatott. Beható vita során fölhivatott Márton Elek számvevő, hogy részletes kimutatást állítson össze, melyben a bevételek rovata alatt a 1—2 %-os pótadó czimén befolyt összegek évenkénti sorrendben minden részletezés egy-egy összegében, a nagykárolyi népbank és központi takarékpénztár által nyújtott kölcsönök időbeli sorrendben — az alispáni utalvány rendelet számára való hivatkozással, továbbá a magánosoktól befolyt bevételek, tehát az összes bevételek egyenként és tételenként. Végre a kiadási rovat alatt az egyes összegeknek kinek, mi czélra és milyen alispáni utalvány rendeletre történt kifizetése szintén időbeli sorrendben és tételenként tüntetendők ki. Elnök azonkívül föl fogja kérni a nagykárolyi népbankot es központi takarékpénztárt, hogy az áltáluk kiadott összegeket szintén időbeli sorrendben es az alispáni utalvány rendelet számára hivatkozással tételenként mutassák ki. Az igy kiállított kimutatások egybevetéséből nyerendő adatok alapján vármegyei alispán a 242—1904. bjkvi. sz határozat szerint jelentest fog tennia közgyűlésnek a székház építési munkálatok körül fölmerült költségekről, illetve javaslatot fog beterjeszteni a pénzügyi rendezéshez szükséges kölcsönök felvetele iránt. 2. Elnök javasolja, hogy Scholcz Gyula kir. műszaki tanácsnok és Kischmajer Ödön, miniszteri számlisztnek a felülvizsgálat körül kifejtett tevékenységük díjazása czimen — utazási számláikban felszámítható illetményeik fejében s illetve betudásával — 1000 (egyezer) illetve 400 (négyszáz) korona tiszteletdij utaltasék ki azon feltétellel, hogy ezen tiszteletdijak megallapitasa folytán az úti számla felszámítását mellőzni fogják a varmegyével szemben. — Minthogy továbbá a kip műszaki tanácsos beterjesztésében, de meg a felülvizsgálati jegyzőkönyvben is javasolja, hogy Lictshein Lajos kir. mérnök, a ki a székház építési munkálatait két éven át lelkiismeretes buzgósággal ellenőrizte, ezen fáradságos munkájáért rendes illetményein felül 400 (négyszáz) korona jutalomban részesittessék — ezen javaslat elfogadását maga is ajánlja. A bizottság a javaslatot elfogadja és felkéri az alispánt, hogy ily értelemben tegyen a közgyűlésnek előterjesztést. 3. Elnök felhívja a bizottság figyelmét a kir. műszaki tanácsos beterjesztésébe az epület karban tartása iránt tett javaslatára vonatkozólag. A bizottság elhatározta és felkéri alispánt, intézkedjék az iránt, hogy a varnagyi állás beszüntetése mellett olyan szakavatott egyen alkalmaztassák, a kinek ugv a vízvezeték, — mint a villamos világítás berendezésének, nem különben az egész épület jó karban tartása iránti gondoskodás kötelességévé tétessek. Miután a jegyzőkönyv hitelesítésére N. Szabó Antal és Madarassy Gyula, bizottsági tagok kérettek fel, a jegyzőkönyv berekesz- tetett és aláíratott.

— Akik önmagukat halhatatlanná akarják avatni. Dr. Kováts Dezső és társai a városi tornacsarnok falába illesztendő emléktábla elhelyezésének megengedése iránt, kérelmet intéztek a városi képviselőtestülethez. Mire lapunk a nagyközönség kezébe kerül, a képviselő-testület mát valószinűleg határozott a kérelem felett, természetesen úgy, hogy elutasította azt. Először mert a városi képviselőtestület nem arra van hivatva, hogy dr. Kováts és társai hazaffyas heczczeinek kivitelére eszközül szolgáljon, másodszor azért, mert hazugságokat sehol a világon nem szoktak márványba megörökíteni. Ugyanis az illetéktelen egyén áltál annak idején összehívott vármegyei közgyűlésnek nevezett népcsoport összejövetelét, a belügyminiszter törvényes vármegyei közgyűlésnek nem tekintette, az ott hozott összes határozatokat megsemmisítette. Az, hogy a jelzett komikus összejövetelen vármegyei bizottsági tagok is voltak jelen: nem változtat a dolgon. Ha ezeknek az uraknak mindenáron szükségük van márványemlékre, úgy nem lenne kifogásunk az ellen, ha azt íróasztaluk felett, vagy az ágyokkal szemközt levő falba illesztenék, hogy saját halhatatlanságukon már életük derekán örülhessenek, de hogy az emléktáblát a tornacsarnokban állítsák fel, hogy a fiatal és mindenre fogékony diákság ebből azt tanulja meg, hogy komoly munka nélkül, nehány hitvány forintért is „vehet“ az ember halhatatlanságot; ez ellen igazi halhatlanaink nevében tiltakoznunk kell. A tornaterem falain helyet foglalhatnak az ifjúság testi ügyességét igazoló oklevelek, de Kovács Dezső uram és társainak „ügyeskedéseit“ igazoló disz fel —• ki — és bevonulásokat megörökítő emléktábla cseppet sem méltó a szürke falak nemes egyszerűségéhez.

— Színház. Krémer Sándor színtársulata — mint értesülünk — Husvét vasárnapján fogja tartani első bemutató előadását.

— Sztrájk. A lapunk utóbbi számában közölt sztrájk sokkal nagyobb mérvet öltött sem mint hittük volna. A nagyobb czipészmühelyekben a munka teljesen szünetel és szünetelni fog mindaddig, mig a