Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-28 / 15. szám
s z megteremtse bennök az elkeseredésnek azon fokát, midőn Istennel és emberrel elégedetlenek vagyunk, csak a jövőért aggódó komoly családapa kétségbeesése. Annál jobban elfogódik lelkünk, minél nagyobb fokát látjuk az elkeseredésnek, mert benne egy komoly s nem egy könnyelmű embert látunk s annál nagyobb veszteségnek látjuk a hazára nézve, mert ilyen emberek gyermekeit is jól és helyesen nevelné, ha módja volna hozzá. Minden nyomornak előidézését annál inkább feleslegesnek tartjuk, mert látunk nagy magyar vármegyéket és varosokat, melyeknek hazafiságához kétely nem fér, józanabb, emberségesebb politikát folytatni. Annál inkább helytelennek tartjuk ez eljárást, mert ép azért, hogy nem minden törvényhatóság követi, végeredménye legalább is kétséges s mert nem mind követi, még a helyek betöltésére ajánlkozók sorát sem ritkítja meg. Megtörténhetik az is, hogy csak egy törvényhatóság határát kell átlépni és becsületes emberré válik az az egyén, ki a másik törvényhatóság területén hazaáruló s megfordítva. Vajon érhető-e el czél ilyen eljárás mellett. De azért is helytelen ez eljárás, mert még a vármegyében sem leend egyöntetű eljárás, mert nem is lehet, hiszen a kinek megélhetése másként ki van zárva, aki koránál fogva már uj pályát nem törhet magának, a kit nagy családja mozdulni helyéről nem enged, megmarad mintegy önkénytelenül érezve, hogy rövid időn a láz elmúlik s nem fog senki benne hazaárulót látni. Nem akarunk többet Írni. Bevégezzük czikkünket, mely csak csekély részét foglalja magába gondolatainknak, de elég ennyi is, meggyőzni minden gondolkozót, hogy indokolatlan ez a nagy megrázkódtatása egy egész hivatali osztálynak. A görgeteg megindult s mindennap több-több áldozatot fog hozni, de minél elébb megállítjuk a görgeteget annál jobb, legalább több nem esik áldozatul. És vajon nem lenne mód az áldozatokat is megmenteni?! Nem tudunk reá felelni, de lelkünk fájdalma 'azt súgja, hogy lehet módot találni erre. Lelkünk fájdalma mindinkább erőt vesz rajtunk s nem félünk már oda kiáltani sem, hogy ma még csak annyi az áldozat, a mennyit a józanabb felfogás érvényesülése esetén meglehet és meg kell menteni. Elég volt az álmodozásból ennyi! Álljunk meg s mentsük meg azokat, kik eddig elvesztek. De siessünk, mert minden perez áldozatot követel. Általános választójog és külön vámterület. (Folytatás.) A modern termelésnek mindinkább tudatos czéljává lesz a természetnek, az ember szolgálatába való kényszerítése, a termeszei teljes legyőzése. Mind erősebben hatja át ez a törekvés a modern termelést, a tudományt, a társadalmat, a kultúrát. A hol a modern ember valami természeti akadályt, gátat lát, a mely nem egyezik az ő czeljával, azt törekszik átalakítani vagy elsöpörni. Sivatagokat csatornáz, vízzel, kutakkal tesz termékenynyé; pusztákat beerdősit ; csatornákat váj félszigetek, szorosok közé; átfúrja az útjában álló hegyóriásokat; áthidalja a szakadékokat, folyamokat; kiszárítja s utána felszántja a tavakat, mocsarakat; vasutakkal karolja át a kontinenseket, hajókkal, kábelekkel kapcsolja össze a tengereken túl lakókat; ismeretlen uj anyagokat hoz felszínre, vagy állít elő önmaga; befogja a vízeséseket világításra, melegítésre, hajtóerő termelésére; elküldi az emberi szót és hangot, s azzal az emberi akaratot, gondolatot ezer kilométerekre, hogy legyőzze a tér és idő akadályait ! A modern ipari termelés, a mely mind fokozódó arányban szívja fel a kor legkiválóbb, legtartalmasabb elméit, a mely uralkodó politikája ma az államoknak s fő menedékhelye, de termelője is a nagyszabású, nagy konczepczióju államférfiaknak, elszakította a modern embert a természettől. Elszakította s messze távolságra dobta nemcsak időben az ipar kezdeteinek primitiv állapotától, de eltávolította gondolatban és szükségleteiben is. Mai életünk, mai szükségleteink annyira mesterségesek, annyira sokfélék, összetettek ; kielégítésük annyira bonyodalmas utón történik, hogy az ember kénytelen fentartani jelenlegi mesterséges, óriási súlyos és bonyodalmas életfeltételeit. És ez az állapot hajtja őt és hajtja a nagy lelkek büszke ereje arra, hogy igájába hajtsa a természetet. A modern ipar ily módon olyan öntudatos erőnek tevékenysége, a melynek állandóan egy czélja van: az életszükségletek kényszerű kielégítése. Ez a tevékenység azonban nem szabad, nem önkéntes, hanem kényszerű. Az embernek élni kell, élete fenntartásáért termelni, dolgozni kénytelen. A termelés czélja és eredménye egészen materiális, látható, megfogható; a termelés czélja és tárgya mindig valamely anyagnak, tárgynak megalkotása, alkalmazása, módosítása. Ezt az anyagi, ipari czélt azonban nem puszta fizikai erőfeszítéssel, törekvéssel éri el az ember. Minden anyagi, ipari, gazdasági eredmény : produktuma az értelemnek, következménye a gondolkodásnak. A gazdasági, főleg ipari termelés Így netn tekinthető másnak: mint cselekvés munka formájában öntött gondolatnak ; anyagi formát öltött eszmének, a mely gondolat és eszme, munka azaz cselekvés utján anyagi alakot öltött. A mely gondolat nem öltözött materiális formába, az nem ipari termelés. A modern ipari termelés az egész földet átölelő, egységes élő, szervezett, állandó, térben és időben folytonos tevékenység. Állandósága mellett folytonosan változik, nő és csökken intenzive és extenzive, alkalmazkodik, mert állandósága nem a fizikai testeké, hanem egy czél elérésére kényszeritett erők egyensúlya, a melyen a fizikának, az organikus életnek, a morálnak, az értelemnek erői, törvényei uralkodnak. ATMÁRMEGYEI közlőn A modern ipari termelés, eredményeit tekintve : a világot átölelő gazdasági akczió ; a termelés proczesszu- sát tekintve pedig: a világot hatalmas kulturáris áramlat, a száz meg száz milliók tömegei vagyonilag és kulturailag, társadalmilag főiemelő világ-akczió. És bár még a kezdet kezdetén van ez az akczió, olyan viszonyokat, olyan tömörüléseket, olyan kulturális, azonkívül politikai, társadalmai, gazdasági változásokat idézett elő, melyhez hasonlót az emberiség történelme még egy korban sem tudott felmutatni. Ha nem terjeszkedünk is ki a modern kulturállamok nagy átlag-műveltségére, sem kulturális társadalmi intézményeikre, sem tudományuk, irodalmuk, napi sajtójuk magasfoku fejlettségére, érzékeltethetjük azt csupán a termelés nagyarányú növekedésével egyedül is. Mulhallnak 1888-ra és W. G. Clarknak 1900-ra szóló becslése szerint, az összes ipari termelés értéke volt: 1 A növekedés Az ország neve 1888-ban 1900-ban szám °/o K o r o n a Nagy-Britannia 19,950 mii. 25,000 mii. 5,050 mii. 25 Németország 14,185 „ 23,000 „ 8,815 „ 62 Francziaország 11,800 „ 17,250 „ 5,450 „ 46 Egy.-Államok | 35,110 „ 65,020 „ 29,910 „ 85 Magyarország —• 1,367 , — Hogy mennyivel nagyobb darab kenyér, kényelmesebb egészségesebb lakás, magasabbfoku műveltség juthat az ország minden egyes lakosának abban az Egyesült-Államokban, a melynek lakossága csupán négyszerié több, mint Magyarországé és csak ipari termelése —- a mezőgazdaság, bányászat és kereskedelem nélkül — hatvanötször nagyobb, mint a mienk : mindenki könnyen megértheti magokból a számokból! És a hol ilyen óriási arányú vagyoni növekedés jöhet létre alig 12 rövid év alatt egyetlen termelési ágban, lehet-e ott olyan nagyfokú átlagos szegénység, mint az évtizedeken át alig mozduló mezőgazdasági termelő országban ? Folyt. köv. HÍREK. —- Személyi hírek. Kemény Alajos nagykárolyi kir. pénzügy-igazgató a szatmári adóhivatal rovancso- lasa végett két napig Szatmáron időzött. — Szerdahelyi László hadbíró a gaurai vérengzés ügyében a napokban tartotta meg a helyszínén a vizsgálatot. — Uj vármegyei aljegyző. Nagy László Szatmárvánnegye főispánja Kerekes Zsigmond elmozdított vrm. III. aljegyző állására kinevezte Filep Gyula misztótfalusi lakos ügyvédjelöltet, az uj tisztviselő legközelebb elfoglalja hivatalát. Ugyancsak mihamaiabb be lesznek töltve a tnég esetleg üresedésbejövő tisztviselői állások is. — Elmozdítások. Mikor múlt szombaton a 60-as bizottság a jól végzett munka tudatában távozott — remélhetőleg örökre — a megyeházától; a függetlenségi és 48-as párt egyik tekintélyes, de józan gondolkodású tagja szomorúan szólott társához, egy vidékről békés szándékkal érkezett, de az itteni hangulattól oroszlánná változott földbirtokoshoz: „A parittya el van vetve, de hogy nem a tisztviselőket fogja-e találni az elhajított kő, annak csak az Isten a megmondhatója“. Azt a sötétbeugrást, a melyet a jóléti bizottság tagjai a tisztviselőkkel szemben elkövettek, mindennél jobban jellemzi ez a mondat. A nagy „hazaffyak“ kimondották a hivatalnokok rezisztencziáját, megélhetésükről azonban csak nagyon illuzo- riusan gondoskodtak. Mindehhez — igaz — nekünk édeskevés közünk van, csak emberies érzésünknek adunk kifejezést akkor, a midőn az elmozdított tisztviselők sorsa felett őszinte aggodalmunkat fejezzük ki. Tudósításunk az elmúlt napok eseményeiről a következő: Pénteken délelőtt rendeletet kézbesített Nagy László főispán Kerekes Zsigmond aljegyzőnek és Kende Péter közigazgatási gyakornoknak, melyben nevezetteket a megyei törvény 19. §-a értelmében hivatalvizsgálatra küldi ki. A két tisztviselő nem fogadta el a megbízásról szóló rendeletet, mire a főispán távozott. Délután a várnagy két tanúval megjelent Kerekesnél és Kendénél és nekik a főispán nevében kézbesítette az elmozdításról szóló rendeletet, melyet nevezettek átvenni vonakodtak, mire a várnagy azt felolvasta. Ugyancsak a délután folyamán Mangu Béla és Madarassy István megyei aljegyzőknek a várnagy két hivatalvizsgálatra kiküldő főispáni rendeletet próbált kézbesíteni, Y melyet azonban azok nem fogadtak el. Kedden délelőtt Majos Károly alispán helyettes megjelent Mangu Béla aljegyző hivatalában, a hol nevezettet, továbbá Kerekes Zsigmond, Madarassy István vármegyei aljegyzőket találta. Majos kijelentette, hogy a főispán által a Kerekes és Kende hivatalból való vegleges elmozdítására vonatkozó rendeletének végrehajtására lett kiküldve és felszólította a nevezetteket, hogy hivatalukat adják át és hagyják el, mire úgy nevezettek, mint a másik két aljegyző, valamint az ott levő Gózner Elek ügyvéd zajosan lármázni kezdett és az elmozdított tisztviselők a hivatali helyiséget elhagyni nem akarták és úgy ők, mint a többiek fülsiketítő lármát csaptak; Majos hasztalan jelentette ki ismételten, hogy az elmozdított tisztviselőket és a többi zajongókaí karhatalommal is eltávolítja, azok meg sem távoztak a hivatalhelyiségből. Ekkor Imre Ferencz csendőrszázados szólította fel a renitenseket a távozásra, és miután ezek a felhívásnak nem engedelmeskedtek, az általa utasított legénységgel a megyeház épületéből eltávolíttattak. A történet teljessége kedvéért megjegyezzük, hogy az elmozdított tisztviselők a hivatalt ajtójukon alkalmazott névtáblájukat, mely a megye tulajdonát képezi, letépték és azzal mint valami diadaljellel az utczán sétáltak. — Meghívó. A „Szatmármegyei Általános Tanitó- Egyesület“ t. tisztikarát és választmányi tagjait folyó év márczius 7-ik napján d. e. 10 órakor Szatmáron, a Rákóczy-utczai állami iskola V. fiúosztályában tartandó gyűlésre tisztelettel meghívom. Tárgyak: 1. A köri gyűlések és közgyűlés előkészítése. 2. Az egyesület anyagi ügyeinek számbavétele, a múlt évi számadás, a f. évi költségvetés tárgyalása. 3. Jelentés a „Tanügyi Értesítő“ tárgyában. 4. Kisebb ügyek és esetleges indítványok. Szatmárnémeti, 1906. február 18. Kótay Lajos. — A helybeli kereskedő ifjak folyó hó 25-én a Polgári Olvasókörben sikerült tánczmulatságot rendeztek, mely a Kereskedő Ifjak Köre javára igen szép jövedelmet hozott. Tánczosokban nem volt hiány, s igy a kik a mulatságon részt vettek, egy kedves estély emlékével távoztak a reggeli órákban. — Kir. tanfelügyelői iskolalátogatások. Szatmár- vármegyében február hónap folyamán Bodnár György királyi tanfelügyelő meglátogatta a szatmári ev. ref. tanitónőképzőt, a mátészalkai ev. ref., róm. kath. iskolát, állami ovodát, a nyirmegyesi ev. ref., gebei gör. kath. és ev. ref., a nyirvasvarii, anyircsászárii, a derzsi és kántorjánosi gör. kath., a kántorjánosi ev. ref,, a hodászi és ópályii gör. kath. és ev. ref. iskolákat — Gálffy Lajos kir. s. tanfelügyelő a pató házai és nagypeleskei áll., a Iázárii, zajtai és jánki róm. kath., a rozsályi, jánki és petei gör. kath., a Iázárii, pusztadaróczi, rozsályi, gacsályi, kisnaményi, jánki, császlói, simái, nagygéczi és atyai ev. ref., a nagj7- peleskei es gacsályi gazdasági ism. iskolákat, a felső- ujfalui, alsóuj falui feketefalui, oláhkékesi, kékesoroszfalui, magyarkékesi, bajfalui, dióshalomi, győrkefaiui, óbo- zintai, kisbozint.ai, kolezéri, hagymásláposi állami és gazdasági ismétlő iskolákat. — Katholikus tanítói árvaház. Walter Gyula dr. pápai praelátus kanonok kérésére az Esztergomban emelendő országos tanítói árvaház-tervezet díjtalan elkészítését és az építkezés vezetését Hauszmann Alajos udvari tanácsos, műegyetemi tanár a királyi palota építője vállalta el. — A szatmárnémeti-i ügyvédi kamara rendes közgyűlését Szatmár-Némeiiben, a városháza kis tanácstermében f. év márczius hó 4-ik napján vasárnap délelőtt 10 órakor tartja meg. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó. 2. Az 1905. évi jelentés tárgyalása. 3. Számvizsgáló bizottság jelentése és felmentvények iránti intézkedés. 4. 1906. évi tagsági dij megállapítása. 5. Titkárnál 1906. évi márczius hó 1-ső napjáig Írásban bejelentendő indítványok tárgyalása. 6. Jegyzőkönyv hitelesítésére bizottság megválasztása. — A „Nagykárolyi Protestáns Társaskör“ folyó hó 25-én vasárnap házias jellegű batyu-bált rendezett. Bár a mulatság iránt eleinte igen nagy érdeklődés mutatkozott, az tekintve, hogy előtte való nap este a Kereskedő ifjak, hétfőn este pedig a Kath. Legényegyesület tartott farsang estét, a régi időkben rendezett mulatságok sikere mellett messze elmaradt, a melynek okát jórészben a Társaskör vezetőségében kell keresnünk, kik a múltban oly szép virágzásnak indult egyesület iránt a közönség érdeklődését nem tudják eléggé felkelteni. — Hisz nem is csoda, mert a választmány egyes tagjai, kik a Kör feloszlatását óhajtanák, — nyiltan a mulatság sikere mellett, — alattomba pedig ellene voltak. — A kivándorlás korlátozása. A belügyminiszter a kivándorlók igazolójegyeinek kiadását rendeleti utón kivette a törvényhatóságok jogköréből. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis az ilyen igazoló jegyeket, a melyek bizonyos esetekben az útlevelet pótolják, a törvényhatóságok adták ki. A belügyminiszter rendelete szerint az igazolójegyek is ezentúl a belügyminisztertől kérendők. Felelős szerkesztő: STERNBERG OTTÓ. Főmunkatárs .'RÓNAY LÁSZLÓ. — Laptulajdonos :RÓTH KÁROLY.
