Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-21 / 13. szám

s z

Hallomás szerint azzal mentegetőzik vármegyei főjegyző, hogy ő nem „áthelyezte“, csak „szolgálattételre berendelte“ az illető szolgabirákat. — Sandere — bandere! mondaná Seifensteiner Solomon — nem khüptem a kútba, sak sopán a karláthra, nachdem belephiszkáltam edj kis fácskával!

Most már kérdezzük azt, ha az ellenálló tisztviselők kirúgják maguk alól azt a nagynehezen bedis- putált egyetlen alapot: a törvényt, annak szent és sérthetetlen betűjét, — mi marad számukra, amivel igazolhassák a tisztviselői tekintély tönkretételét, a közönség érdekeinek negligens elhanyagolását, a tisztviselői kötelességek durva oldalborugását ?

* *

*

Egy egész halmaz kivételes nősülési engedélyért szóló kérvény fekszik a derék közigazgatási tisztviselők asztalán. Az elintézés az természetesen késik, valószínűleg addig, mig a közönség bizalmával választott és érdekeit ilyen gyönyörűen szivén viselő urak élcsapatnak, s olyan „hazaárulók“ kerülnek hivatalaikba, kik előbbrevalónak fogják tartani a megye közönségének halaszthatlan érdekeit az ugratok terrorizmusánál.

Megjegyzendő, hogy ezek az ügyek a közig, bizottság, — tehát egy politikától teljesen távol álló testület előtt lennének referálandók, hol azonban a tisztviselők szintén nem jelennek meg, — valószínűleg még nem kaptak erre engedélyt Szabó Berczitől.

A panaszok pedig egyre érkeznek. Sürgetések, kérvények, melyekben panaszos hangon tűnődnek a szerencsétlen emberek: miért kell az urak tréfáinak levét nekünk meginni? — Vagy talán eltiltotta a koaliczió a szt. házasságot is ?

Úgy halljuk llosvay Aladár vm. főjegyző belátva a jelen állapot tarthatatlanságát a sürgősebb nősülési engedélyeket felterjesztette Kristóffy József m. kir. belügyminiszterhez abban a reményben, hogy az majd leküldi a vm. közig, bizottsághoz tárgyalás és érdemleges intézkedés végett.

E szerint llosvay Aladár főjegyző levelezne hivatalosan Kristóffy Józsej belügyminiszterrel?

Ezt nem hisszük, és nagyon csodálkoznánk, ha ezt a lehetetlen mende-mondát nyilvánosan meg nem czáfolná.

* *

*

Lapunkegy utóbbi számában megemlékeztünk arról, hogy a renitens főszolgabirák nem tertjesztik be a postamesteri állásokra pályázók erkölcsi életére és megbízhatóságára vonatkozó jelentéseiket.

íme az elvadult gyűlölködésnek egy disz-gyü- mölcse :

Avállaji postamesteri állásra többek között pályázott özv. N-né vállaji lakos postakiadónő is, ki már régóta várakozik ez állás betöltésére, s kinek talán boldog, nyugodt életet biztosított volna annak elnyerése.

A nagyváradi postaigazgatóság megkeresése folytán a vármegye főispánja kiadta a pályázók névjegyzékét az illetékes főszolgabiráknak véleményezés végett.

Legtöbb főszolgabíró hallgatva a lelkiismeret, emberi érzés és józan ész szavára, beterjesztette véleményét.

Gőnyei István nagykárolyi főszolgabíró, kinek özv. N-né táblázata volt kiküldve, szinten szeretett volna segíteni a szegény asszonyon. Felkereste llosvay Aladár vm. főjegyzőt, s megkérdezte mit csináljon az ügyben.

A főjegyző válasza oda concludált, hogy Nagy László főispánhoz semmifele jelentest tenni nem szabad.

Többszöri sürgetés után a főispáni hivatal kénytelen volt megtenni javaslatai a minősithetes ismerete nélkül a nagyváradi magyar királyi posta-igazgatósághoz a vállaji postamesteri állás betöltésére nézve, s igy özv. N-né talán örök időkre elülhet annak^ elnyerésétől.

És most ha ez a szegény, önhibáján kívül, méltatlanul mellőzött asszony átokra fakad, vajon kinek a lelkét fogja az terhelni? Avagy a tisztelt tisztviselő urak kik ezidőszerinl még többé kevésbbé jó módban vannak, :— olyan könnyen siklanak át egy existenczia tönkretétele fölött ? — s miközben magasban pöffesz- kedő mágnásaikat bámulják, jogosan tiporják-e le a szegény, rájuk bízott embereket ?

Gyönyörű dolgok! — De bízunk abban, hogy ha a „hazaffy“-as méreggel elkábitott közönség magahoz tér, meg fogja magát boszulni azokon, kik hűtlenül cserbenhagyták.

ATMARMEGYEI közlőn

val nagyszabásúvá, egyetemessé lett. Megértjük ezt egész mélységében, ha futó pillantást vetünk a modern ipari termelés kialakulására, működésére, külső és belső kiterjedtségének arányaira.

A mesterséges hajtóerő előállításának feltalálása s a belőle kővetkező változások a mezőgazdasági és ipari termelésben, valamint a világkereskedelemben egészen uj korszakot; az uj korszak viszont uj világfelfogást vitt be nemcsak a termelésbe, hanem a politikába, a társadalmi és kulturális életbe is.

A kollektiv élet alapja a gazdasági szervezet lett. A gazdasági életnek megnyilvánulása, a termelés és a termelés mikéntje, döntőleg befolyásolja egészséges államokban az állami, társadalmi, kulturális felfogást és a politikát is.

Ugyanis a termelés maga nem egyéb, mint munka. Mi czélja ma a munkának, termelésnek s az egész állami társadalom gazdasági, szocziális szervezkedésnek ? Egyetlen czélja: az önfentartás. Egyetlen czélja, az egyén testi és lelki szükségleteinek és az egyénekből alakult állam, társadalom, kultúra kollektiv szükségleteinek, vágyainak és pedig anyagi és értelmi szükségleteinek, kívánságainak könnyebb kielégítése. Ez a kielégítés csak úgy történhetik, ha az egyén dolgozik, ha termel. A ki dologtalanul él, az sem élhet ingyen, ha maga nem termel is, mert kell ember, vagy embereket találnia, a kik termelnek neki és ő helyette is.

Az önfentartás és a vele járó gazdasági termelés és munka tehát legfőbb kötelessége, sorsa és kiváltsága minden embernek. Az embernek ez a ténykedése a legegyetemesebb és legősibb, legállandóbb, a mely a legtöbb emberi erőt, energiát és gondolatot leköti. Vallás, tudomány, bölcsészet, művészet, államok keletkeznek és elmúlnak; kultúrák és fajok letűnnek, de az életfentartás, gazdasági termelés utján, örökös czélja marad az .embernek. A gazdasági szervezkedés, a termelés ágainak harmonikus kifejlesztése már csak azért is minden egyéb feladaton uralkodó problémájává lett a modern kornak.

A mely országnak államférfiak uralkodói, vagy maga az állam és a társadalom azt vallják, hogy bár mely más feladat előbb teljesítendő és fontosabb, mint a gazdasági termelés ágainak harmonikus kifejlesztése, minden termelési ágnak magasfokra emelése : abban az országban senyved és nyomorog a nép, pusztulásnak indul maga az államfentartó faj egyetemeben, anyagilag, erkölcsileg, értelmileg egyaránt.

Már a középkorban is érvényes volt ez a tétel. Az egyének és államok legfőbb és uralkodó pololitikája akkor nem volt az önfentartás, a lét biztosítása, gazdasági termelés és a termelés eredményeinek összehal- mozása által, hanem a vallást tették a legfőbb ügygyé. A vallásból azonban meg nem él az ember. Azért a középkorban a nép mindenütt évezredes nyomorúságban senyvedett, az átöröklött nagy műveltség, az állami és társadalmi szervezet elkallódott. Hasonlóan az állampolitika legfőbb czéljául feltolt vallási érdekek tették Olaszországot is felszabadítása előtt, Európa legszegényebb, legnyomorultabb országává. A gazdasági érdekek helyébe uralkodóvá tett politikai, hódítási, avagy tudományos czélok egyaránt tönkretették a múltban is az ilyen államokat.

A magyar nemzet is azért nem láthatta hasznát a Bocskay, Bethlen, Thököly, a Rákócziak, Kossuth Lajos és Deák Ferencz nevéhez fűződő példátlanul nagy és valóban rettenetes erőfeszítéseinek; azért nem tudta élő valósággá tenni papiron kivívott, papíron maradt függetlenségét: mert az egészséges, reális gazdasági szervezkedes sohasem kisérté erőfeszítéseit. Sőt ilyen reális gazdasági politikát nem is kísérlett meg a magyar állam soha komolyan, helyette mindig közjogi, vagy katonai politikát csinált az uralkodó osztály.

Ha már a múltban, a mikor még nem volt öntudatos a termelésnek, a munka-végzésnek módja és ismeretlen volt a munkaerő megsokszorozásának, a munkaerő, munkaidő megtakarításának sokfele eszköze : annyira fontos volt a gazdasági termelés a nemzetek, államok, kultúrák életében, annál inkább döntő jelentőségűvé lett a gazdasági termelés a hajtó erő mesterséges gyártásának feltalálása óta. A hajtó erőnek tetszés szerinti helyen és mennyiségben való gyártása szunnyadó természeti erőforiásókból, létre hozta a géppel való nagyarányú és olcsó termelést, és a gyors és állandó közlekedést országok, kontinensek, világrészek között. A termelés súlypontja ugyanakkor áthelyezkedett az iparra, mig az ipari termelésben a tőkére és a munkára. A termelés módja, a kereskedelem, a hitelszervezet törvényei egységessé lettek világszerte. A nemzetek politikai hatarai megszűntek a legyőzött távolsággal együtt a kereskedelem előtt. Az egyes áruk átlagos árait a nemzetközi piacz áralakulásai határozzák meg. Nincs olyan kultur-nemzet ma, a mely izolálhatná magát gazdasági tekintetben, a mely meg ne érezné jó avagy rossz hatásait a világ távoli zugában történő gazdasági változásoknak.

(Folyt, köv.)

HIRE k.

— Személyi hir. Nagy László vármegyénk főispánja tegnap délután rövid tartózkodásra székhelyéről a fővárosba utazott.

— Kinevezés. Lábay Dániel királyhelmeczi telekkönyvi szakdijnokot a m. kir. igazságügyminiszter a nagykárolyi kir. járásbírósághoz Írnokká nevezte ki.

— Megbízás. A belügyminiszter Szolnok-Doboka megyének az önkormányzati hatáskörben követett közigazgatási eljárásnak és belső ügyvitelének megvizsgálásával kormánybiztosi minőségben Papp Sándor

Y

dr. a nagysomkuti választó-kerület volt országgyűlési képviselőjét bizta meg és teljhatalommal ruházta fel.

— Oltáregyesületi estély. A nagykárolyi oltáregyesület február 25-én délután 6 órakor tartja harmadik felolvasó-estéjét a Polgári Kaszinó nagytermében. Az estélyre kibocsátott programm elég jót és szépet Ígér arra, hogy a közönség megszokott érdeklődését ezúttal se vonja meg. A műsor első száma az eddigi közlésektől eltérően lett megállapítva, egyébként itt közöljük teljes terjedelmében: 1. Huber: Kunok ábránd.“ Hegedűn játszák Borody Béla és Kemény Emil urak zongorán kiséri Borody Baby urhölgy. 2. Erdélyi Z.: Végtárgyalás. Monológ. — Előadja : Papp Béláné úrnő. 3. Beethoven : Pathétique. — Zongorán játszsza • Kacsó Irén urhölgy. 4. Előadás. — Tartja : dr. Wolkenberg Alajos ur. 5. a) Opera-egyveleg, b) Nyáry J.: Mazurka. — Nyáry József karmester vezetése alatt előadják a szatmári zeneműkedvelők.

— Nagykároly város mérnöki hivatalában a város közönsége által építtetni szándékolt zászlóalj pótraktári épület részletes tervei elkészülvén, most állanak jóváhagyás végett felterjesztés előtt. Ennek keretében egy oly alternativ terv készíttetett, melyben a földszinten nyernének elhelyezést a fenti pótraktári helyiségek egy nagy vivő- és tornateremmel, az emeleten pedig a jelenlegi Széchényi-utczai emeletes épület helyiségei, miután ezen épületet, — mint ismeretes — a város tovább bérbe nem adja.

— Meglopott képviselő. Luby Géza a fehérgyarmati kerület volt országos képviselője a gyorsvonattal Budapestről Nagyvárad-felé utazott. Püspökladányon, a hol a gyorsvonatot ketté választják, és egyik részét Debreczen, a másik részét Nagyvárad-felé továbbitják, leszállott, hogy ebédeljen. Mikor már vége felé járt ebédjének, akkor indult el hatalmas fütyöléssel a deb- reczeni vonat, Ez a füttyenés hozta eszébe, hogy valamije hiányzik. Keresett, kutatott és végre is eszébe jutott, hogy pénztárczáját, mely 2000 koronát és több ezer koronát érő értékpapírokat tartalmazott, a vasúti kocsiban felejtette. De a vonat akkor már messze járt. A megrémült volt országos képviselő azonnal jelentést tett az esetről a püspökladányi állomás-főnöknek és kérte, hogy a vonat átkutatása iránt táviratilag intézkedjék. A püspökladányi állomás-főnök Luby Géza kérésére azonnal táviratozott Debreczenbe és a közbeneső állomásokra. A vanatot minden állomáson átkutatták, de a pénztárcza nyomára reá akadni nem tudtak. A távirati megkeresésre, a hogy a déli gyorsvonat megérkezett, a debreczeni állomás-főnök is átkutatta a vasúti kocsikat, de a kutatásnak eredménye nem volt, a tárcza eltűnt.

— A nagykárolyi izr. tanulósegélyzö egyesület f.

hó 18-án megtartott évi rendes közgyűlésén, a lemondott tisztikar helyébe elnökül dr. Sternberg Endre, alelnökül Singer Márton, főjegyzőül Blau M. László, aljegyzőül Adler Ernő, pónztárnokul Kaufmann József, ellenőrül Kohn Márkusz, ügyészül dr. Sternberg Zoltán és tiz választmányi tag egy évi időtartamra megválasztattak.

— Monolog. Elmondja K. D. dr. Vájjon nem kellene-e felkérni ezeket a szétkergeteti képviselőket, hogy itt nálunk a tornateremben tartsanak ülést szerdán ? Talán akkor össze lehetne hozni azokat a hiányzó forintokat és mégis márványtáblán ragyogna a nevem.

— Birtokossági közgyűlés A helybeli mesterrészi birtokosság Nagy Sándor részelnök elnöklete alatt folyó hó 11-én d. e. közgyűlést tartott. Tárgyalta: Matesz József részpénztárosnak az 1905. évi közös sziki legelőből befolyt jövedelmi bevételi s kiadási tételeit. A bevétel kitett 1,885 K 88 f, a kiadás 1,415 K 74 f, maradvány 470 K 14 f. Ily nagy maradvány oka az adó részbeni be nem fizetése. — Ezen számadás, miután az már a számvizsgáló bizottság által úgy is tételenkint megyvizsgáltatván, helyesnek találtatott, elfogadtatott s a pénztárosnak odaadó hűséges sáfárkodásáért jegyzőkönyvileg is köszönetét szavaztak. A rész törzskönyvének a betétszerkesztőség által történt változás következtében a birtokosság névsorának betartásával uj törzskönyv készítése határoztatott el. A bizottságba az elnökség mellé Szokolovszky Lajos s Fógel Kálmán tagok kérettek fel. A rész tulajdonát képező fordulós földek uj árverésen leendő haszonbérletbe való kiadása határozatba tétetett. Az árverés határnapja 1906. év április 16-án d. u. 3 órára állapíttatott meg. Az árverési hely Gróf Károlyi György-tér 28. sz. alatti elnöki lakás, mely idő úgy hirlapilag, valamint dobszó által is az éredkelteknek annak idején leendő tudtuladására az elnökség felkéretett. Ezekután a tisztikar megköszönvén a belé helyezett bizalmat, állásáról leköszönt. A megjelent birtokosok a lemondást el nem fogadták, miután a szervezet 9. §. szerint 3 évre választattak meg s ellenök kifogás nem merült fel, tisztségük további viselésére felkérettek. Az elöljáróság látva a megnyilvánuló bizalmat, Ígérve, hogy a rész érdekeit továbbra is szivén fogja viselni, elvállalta a tisztség további viselését. Ezek után a közgyűlés berekesztetett. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkérettek Albanézi Mihály és Lukácsovits János birtokosok.

— Köszönet. A Nagykárolyi Takarékpénztár- Egyesület a róm. kath. elemi iskolák czéljaira 10 koronát adományozott. Fogadja az egyesület szives adományáért iskoláink nevében hálás köszönetemet. Dr. Schweighoffer János, iskolaszéki elnök.

Felelős szerkesztő: STERNBERG OTTÓ. Főmunkatárs: RÓNAY LÁSZLÓ. Laptulajdonos: RÓTH KÁROLY.

Általános választójog és külön vámterület.

A nyugati nagy kultur-nemzetek köznapi gyakorlati élete közhelylyé lapositotta már azt a nálunk még ismeretlen igazságot, hogy az államok helyes irányú politikája, a világtörténelem nagy irányitó eszméi s a kollektiv erkölcs alapvető irányzatai nem elvont eszmékből, nem érzékfölötti gondolatokból, nem jogi elméletekből, hanem a gazdasági viszonyok prózai alapjából törnek elő.

A gazdasági alap az a jó avagy rossz talaj, me: lyen az állam modern épülete, a társadalom szervezete felépülhet s biztosan állhat, valamint a kultúra virulhat, vagy senyvedhet.

Különösen érvényes ez a tétel azóta, a mióta a termelésben a természeti, állati és emberi erőt: mesterséges, vagyis gyártott erővel tudjuk helyettesíteni; a mióta az ipari és mezőgazdasági termelés, valamint ezek termékeinek kicserélése: a nyers anyagokból előállított hajtóerő gyártásának feltalálásával s az utána következő géptermeléssel és a közlekedés gyorsulásé-