Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-14 / 2. szám

szatmArmegyei közlöny

zetében éltető elemül s egybefüző kapocsul pusztán személyes kultuszt bir s mint ilyen, az individualizmus ingatag alapjára s terméketlen fövényére van építve : annak a pártnak reménye ahhoz, hogy a vármegye életének irányt szabjon, azt maradandó alkotásokkal gazdagítsa, hosszú életű legyen, nem lehet, s ahhoz, hogy minket jól felfogott kötelességeink teljesítésében indokolatlan támadásokkal megakadályozhasson, az érett megfontolással választott ösvényről leterelhessen s erkölcsbiráskodása kapcsán fenyegethessen: sem joga, sem ereje nincsen . ..

A mi ellenzéki sajtónknak legújabb termékeit olvasni valóban nagy élvezet! Ki van adva a jelszó, minél sötétebbre festeni a helyzetet, minél kétségbeejtőbbeknek Írni le közállapotainkat. Sötét alapon, sötét háttérrel festenek, hogy meg ne lássa senki a fényt, a derűt és „megpendül Izsák száraz fája s szerteszét hangzik a — toborzó“.

Csodálatos hangja van ennek az általános verbunkosnak. Végigmegy a „járom“, a „fosztogatás“, a „sanyargatás“, az „erőszak“ me- lodramatikus ütemén, hogy a „jogtiprás“, a „rabszolgaság“ hatalmas fináléjában végződjék.

A festés ügyes, de attól tartunk, hogy a kép hatása csupán külső lesz s bensőleg senkit sem ragad meg, az igazság erejével hatni senkire sem fog.

A politikai élet terén a nagy hangnak nincsen semmi hatása ; nincs különösen a népre, melyet a kölcsönösen s közösen előadott symphonia elvarázsolni kíván ; egyedül a sv- kernek s az eredménynek van. Ez pedig el nem tagadható, el nem takarható, mert sokkal kézzelfoghatóbb, mintsem azt az érzelmeket lenyűgözni igyekvő, tartalmilag azonban üres szólamokkal a józanul látó szem elől elvonni lehetne. A józanul látó szem s tárgyilagosan gondolkodó elme előtt pedig_ tisztán áll, hogy közjogi viszonyunk fejlesztését, az államkormányzat minden ágában tapasztalható fellendülést, államháztartásunk a rendes kerékvágásba zökkenését, kulturális állapotainknak s különösen a népoktatásnak javulását, az igazságszolgáltatás, a közigazgatás terén felmerült hiányoknak orvoslását, iparunk kereskedelmünknek, földművelésünknek élet- és virágzásra képes rendezését, forgalmi eszközeinknek a központ és vidék igényeinek megfelelő kiépítését, épen azon törvények üdvös intézkedéseinek köszönhetjük, melyeket törvényhozásunk a szabadelvű párt domináló vezetése mellett meghozott s végrehajtott.

Mind az, ami nem egyéb, mint az eredményes működésnek tagadása — különösen ha érzelmi szólamokkal tarkázott köntösbe öl töztetik, — legnagyobbrészt frázis. S az afféle frazeologikus czikkekben épp azért nem is az az érdekes, amit mond, hanem az, amit elhallgat, de ami a sorok között könnyen kiolvasható. Mert nem kell valami kiváló s finomabb

T A R C Z A.

Kapások.

Irta: Gábor Andor.

A nap már az erdőcske fái mögött vöröslött, mikor az asszonyok és a lányok munkához fogtak. Csendesen kezdtek hozzá, mert ilyen korán reggel az ember didereg, tehát gyorsan kell mozgatnia kezét- lábát, különben fel nem melegszik. Hát nem is igen beszélgettek. Csak Maritól, a sovány szőke asszonytól, kérdezte meg az előtte kapáló leány :

— Miért olyan gyűrött az ábrázatod ? Nem aludtál az éjszaka?

— Nem sokat aludtam. Tudod, a Tercsiké nagyon nyugtalan volt.

— Hát csakugyan valami veszedelmes betegségben fekszik ?

— Tudja a jó ég, olyan forró a piczi teste, mint a tüziáng. Aztán meg furcsákat beszél.

— Leli a hideg szegénykét.

— Múlt héten, mikor még kihoztam magammal a munka mellé, hidegek jártak reggel, meghűlt bizonyosan.

Aztán elhallgatott a sovány asszony. Ügyelni kell, nehogy a sok giz-gazzal együtt a répa zöld levelessét is levágja a kapa. Mert azért haragszik a csősz. Kiabál, hogy a kapás legalább annyi kárt csinál, amennyi hasznot, aztán még napszámot kér a munkájáért. Ügyelni kell, mondom. És a meggörnyedt alakok némán vágják a fényes élű kapát a még harmadtól nyirkos földbe. Kiemelik a gazt és félrevetik. Közbpn-közben egy-egy gilisztát vág el a szerszám éle. És a kettévágott gyűrűs állat ott vonaglik a földön, mig rá nem lépnek.

intuiczió és szemlélődés annak megértéséhez, hogy a kesergő czikkeknek nagy áradata a személyes érdekek háttérbe szorulása óta indult meg. Ha már most ehhez hozzáveszszük adagját annak az idegességnek, amely az embert elfogja olyankor, midőn érzi, hogy arról a polczról és magaslatról leszorult, ahonnan egy gondtalanabb jövőbe nézhetett volna: a symphonikus költemény készen áll, csak egy kis inspiráczió kell hozzá. Ezt az inspirácziót azután meg lehet szerezni attól a nagy dirigenstől, aki különféle hangulatok mellett intonálja az alaphangot a motívumokhoz. Hogy azután ezek a motívumok, hogy egyeztethetők össze a jog- egyenlőség s a lelkiismereti szabadság nagy elveivel, melyeket már a 48-as törvényhozás kimondott: ezzel a kicsiny s jelentéktelen disszonáns hanggal ugyan ki törődjék ? S ugyan ki törődjék azzal, hogy az efféle „érzelmi“ czikkek nagyon alkalmasak arra, hogy felkorbácsolják a szenvedélyt a népben, azt a szenvedélyt, mely a törvényes állapot s a fennálló rend felforgatásához vezet.

A kereszténység második századának végén a montanisták mindennap felkeresték Pe- puza romjait, hogy erőszakot kövessenek el az égen s a felhők megnyilatkozását könyörögjék ki ölükben az uj Jei uzsálemmel. A pepuzai szentek symphoniája ismétlődik, — hanem a felhők megnyilatkozására még várhatnak egy kissé.

— A felsült jóléti bizottság. Szatmárvár- megyének van egy úgy nevezett jóléti bizottsága. Miután ez a tisztelt bizottság sem árva gyermekeket nem ruház fel, sem népkonyhát nem akar felállítani és igy nem a mások jólétét mozdítja elő, joggal hihetjük, hogy nevet onnan kapta, mert tagjai többé-kevésbé — jólétben vannak. Nos — ebben a derék bizottságban tette meg Domahidy István azt az indítványt, hogy a herczegprimás egy az összes vármegyék által delegált küldöttséget vezessen az uralkodó elé, melynek nevében a herczegprimás „kérelmezze 0 Felségénél az alkotmány és a parlamenti rend visszaállítását.“

Illetékes helyen nem szeretnék, ha egy ilyen országos mozgalommal együtt járó munka és fáradság kárba veszne, miért is újólag annak kijelentésére hatalmaztak fel bennünket, hogy a herczegprimás a válság megoldásába semmi tekintetben sem óhajt befolyni. Ha a herczegprimás adandó alkalommal nyilatkozni kívánna a politikai helyzetet illetőleg, vagy irányítani óhajtaná a közvéleményt, úgy közjogi méltóságánál fogva, mint a főrendiház tagja a megszokott formák között alkalma nyílna erre.

— Koalíciós siker. Az országos középponti statisztikai hivatal most teszi közzé az 1905. év november hónapjára vonatkozó adatokat.

— így megy ez a fölöstököm idejéig.

Akkor félreteszik a kapát és kimennek az ut szélére, ahol a motyójukat hagyták: egy kendőbe kötve a reggelit meg az ebédet. Ámbár az ispán a múltkoriban azt mondta, hogy nem kellene már reggel is lejönni a répaföldről, az az ide-oda sétállás időlopásnál nem egyéb. Kiki vigye a zsebében magával a darab kenyeret és egye meg ott, a hol a reggeli idő éri, hogy aztán mindjárt tovább dolgozhasson. Azt mondta az ispán, hogy nem kell azt a fölöstököm- félórát olyan szigorúan venni. (Nem úgy értette, hogy több is lehet, ezt tudják a kapások). Mindamellett most is kimennek az utszélre, mivelhogy az ispán ma úgysem kerül errefelé.

— Csak jobb, ha az ember szépen körbe ülhet, mikor eszik — mondja a feketeszemü Borcsa, aki a legelevenebb lány valamennyi kapás között.

— Hát jobb, ha lehet — feleli a Böske, aki meg a legfélénkebb.

— Már hogyne lehetne, mikor mindig is lehetett?

— Az ám, mindig, mig az ispán nem szólt.

— Szólhat, amit akar, ami szokás mindenütt, az itt is szabad.

— Ne nekem mond, hanem az ispánnak.

— Annak is megmondanám, ha kérdezné, tőlem — és a Borcsa elneveti magát.

A többi is elmosolyodik.

— Nagy kópé ez a lány — mondja valamelyik

Leülnek és barna meg barnább kenyérdarabok

kerülnek elő a keszkenőkből.

— Hát te mért nem eszel ? — kérdi Maritól a szomszédja.

— Nem hoztam magammal reggelire való kenyeret.

— Miért nem hoztál ?

— Ejnye, de rádjött a kérdezősködés, — felel a sovány asszony. — Mert nincs elég kenyerem odahaza. A fiamnak, akit a Tercsiké mellett otthon

A statisztika nagyon elszomorító, mert kiderül, hogy a tavalyi eredményhez képest erősen csökkent a természetes szaporodás és a házasságkötések száma, ellenben a kivándorlás nőttön-nő. így Szatmármegyéből kerek 170-en vándoroltak ki az említett hónapban. Szükebb hazánk e tekintetben különben ötödik helyen áll az ország megyéi között, mert csak Abauj- Torna, Szabolcs, Veszprém és Zemplén megyék előzik meg a nemes versenyben. — Hanem azért csak előre drága jó urak a „honmentés“ márvánvemlékü munkájával, előre, mig hazafias duhajkodásuknak az lesz az eredménye, hogy nem sokára e megyének minden valamire való munkása — odaát lesz Amerikában, a hol nincs záptojás, nincs tehetséges fiskális, nincs grófi ebéd, de van becsületes munka es megélhetés.

A vármegyei közigazgatási bizottság ülése.

— Saját tudósítónktól. —

Nagykároly, jan. 12.

Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága lázári Nagy László főispán elnöklésével január 12-én d. e. 10 órakor tartotta ez évben első ülését.

A közigazgatási bizottság ülése régi, megszokott helyén, az alispáni rész kistermében tartatott meg, miről előzetesen hivatalosan értesítette a főispán az ösz- szes bizottsági tagokat.

Megjelentek : lázári Nagy László főispán elnök, ináncsi Papp Kálmán, Böszörményi Sándor, Kemény Alajos, Kacsó Károly, dr. Serly Gusztáv, Almássy Ig- nácz vm. tiszti ügyész, Bodnár György, Orosz Sándor, bizottsági tagok és előadók, Kemény Emil, br. Rud- nyánszky Dezső vm. tb. aljegyzők.

Közegészségügy.

Dr. Serly Gusztáv vármegyei tiszti főorvos jelentése szerint a múlt hóban elhalt a vármegye területén összesen 584 ember, ebből gyógykezeltetett 346, nem gyógykezeltetett 238. — Az iskolák megvizsgáltattak, azoknak tisztasága általában kielégítő, több helyen azonban túlzsúfoltan voltak elhelyezve a tanulók. — A gyógyszertárak vizsgálatánál kifogás nem fordult elő, egyedül az avasfelsőfalui gyógyszerész ellen emeltetett panasz. Veszett kutya harapástól sérültek 4-en, törvényszéki orvosi bonczolás volt 5, orvosrendőri 8, előbbiek erőszakos halál, gyilkosság, szándékos emberölés, az utóbbiak vizbefulás, fagyás stb. esetében. A közegészségügy állapota kedvezőtlen Nagybányán és a mátészalkai járásban.

Interpellácziók a tisztviselőit eljárásiról.

. A tiszti főorvos jelentése után ináncsi Papp Kálmán bizottsági tag konstatálván, hogy immár a második közigazgatási bizottsági ülés úgy tartatik meg, hogy azon sem az alispán helyettes főjegyző, sem az aljegyzői kar legtöbb tagja nem vesz részt, —• kérdést intéz elnöklő főispánhoz, milyen álláspontot foglal el a tisztviselők immár tűrhetetlen viselkedésével szemben, s milyen módon szándékozik ezen a vármegye közigazgatási ügyvitelét mélyen érintő s a bizottságot sértő eljárást megtorolni, — megjegyezvén, hogy elérkezettnek találja az időt a közigazgatási bizottság kebelében megindítandó eljárásra.

Folytatása a mellékleten.

hagytam, ki kellett adnom az egésznapi porcióját. Magamnak már csak ebédre jutott a sarka.

— No, no, nem tudtam, hogy annyira odavagytok, ne haragudj, — csititja Marit a kérdezősködő.

— Hogy ne volnánk oda — mondja keserűen az asszony •— mikor az uram megint katonáéknál van gyakorlaton. Van egy hete már. Ami pénzecskénk volt, elvitte magával, mert élni ott is kell. Ő pedig már rangos ember, káplár, nem kérhet másoktól.

— Hát ti most a napszámból éltek ?

— Abból persze. Csak élnénk, ha lehetne. De az a négyhatos csak úgy volna elég, ha egészségesek volnánk.

A sovány asszony maga elé bámul, mintha összeszámlálná: hova is költötte a négyhatosokat, amit a csősz előlegezett neki mindennap, nagy szívességből, mivel az asszony nem várhatta be a szombatot.

— Másodnap, hogy a Tercsi lefeküdt, elhívtam a doktort, mert az uram a lelkemre kötötte, hogy úgy tegyek, valahányszor a gyerekek megbetegszenek.

— Mit mondott ?

— Azt mondta: semmi baj, csak egy kis láz.

Tejet adjak neki, meg becsinált csirkét.

— No, azt jól mondta.

— Meg irt egy kis medicinát is. Fizettem neki háromhatost A medicinát meg csak másnap hozattam meg. Arra fölment az egész napszám.

— Baj ... baj ... De nesze, egyél az én kenyeremből. Sokat hoztam úgyis.

De a sovány asszony nem fogadja el. Úgy érzi: a torka annyira összeszorult a sok keserűségtől, hogy úgy falatot sem tudna leküldeni. Aztán, a többivel együtt felkel és megy be a répaföldre, elhagyott kapája mellé. A gondolata elébb odahaza jár, látja a gyerekeket. Az egyik a teknőben fekszik és sir. A másik bizonyosan ringatja . . .

A nap már magasan fenjár az égen, Melegebb van. A kapások most már beszédbe elegyednek egy-