Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-14 / 11. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY a politikai élet, a társadalom és kultúra terén való továbbhaladásnak. Maga a magyar parlament pedig a választótörvény excluzivitásának a hatasa alatt oly testületté sü- lyedt, a mely a kávéházi és korcsmái politizáló asztal- társaság tüdő- és torokerőpróbaiban gyakorolja magát. A magyar státusférfiak és pedig a múltban ugv a kormány- valamint az ellenzék részén szerepelt politikusok egyfelől rövidlátásának, másfelől osztályérde- kekben való elfogultságának tulajdonítandó, hogy a mikor az „és“ kötőszócska miatt annak idején dúló fergetegek környékezték az országot, a választási törvények modernizálására — eltekintve a szórványosan s csak platonikus értelemben történt egy pár felszólalástól — 1848-tól napjainkig, vagyis 57 esztendőn át a magyar parlamentben komoly' kísérlet sem tétetett, bárha a választási törvény a legutóbbi négy évtizednek társadalmi és gazdasági fejlődése már régen messze túlhaladta. Alkotmányiunk formai kiépitésére mindig a legnagyobb szorgossággal törekedtünk, de ebben a gondosságban megfeledkeztünk a még napjainkban is több tekintetben rendi jellegű alkotmányunknak a polgári liberalizmus követelményeinek megfelelő kifejlesztéséről, annak alátámasztásáról és annak a nép millióival való erősítéséről. Vezető embereinknek mulasztásai s az egyoldalú érdekek ápolása idézték föl a mai chaotikus állapotokat, a jóformán gyógyíthatatlannak látszó permanens válságot; az ebből való kibontakozásra tett eddigi kísérletek nem hozták meg a javulást, ellenkezőleg csak újabb bonyodalmakat szültek. A múlt évtizedek mulasztásaiért és bűneiért a mai zűrzavarral kell bűnhődnünk. Ez a világtörténet nemezise ! — Az egyre terjedő zűrzavar elég nagy' baj; de a legnagyobb baj, hogy vezető köreink nagy része még mindig nem tudja a mostani chaosnak eredetét, forrását, a fejlemények okozati összefüggését felismerni. Pedig a mentő fonalat, a mostani országválságnak a kulcsát egyedül csak a helyes felismerés és a helyes tevés adhatja meg. Fel kell ismernünk azt az elsőrangú politikai sarktételt, hogy alkotmányunk, társadalmunk és kultúránknak legelsőrangu követelménye, hogy az országnak minden lakosa az államnak léte és az alkotmánynak föntarlása körül érdekelve legyen. Mindazok, a kiknek az állam nem juttat a szabadság javaiból, a kiket kulturigényekkel nem fűz magához, a kiktől a közjogi és politikai érvényesülést megtagadja — nincsenek az államnak és a mostani rendi alkotmánynak fönmaradása körül érdekelve. Az abszolutizmus nem bánhatna mostohábban az alattvalókkal mint a mai parlamentaris állam a jogtalanságuk miatt tévesen úgynevezett honpolgárokkal. Ebben az eszmemenetben csak a nemzet lángoló költőjénnk, Petőfi Sándornak gondolatát tolmácsoljuk, a ki azt praegnánsan a következőképen fejezte ki: „Haza csak ott van, a hol jog is van, s a népnek nincs joga.“ így irt Petőfi 1848 ban. És ma ugyanaz a helyzet. Azóta milliókra szaporodtak azok, a kik az alkotmány sánczain kívül rekedtek. Azóta a nemzetva- gyon milliárdokkal gyarapodott, az általános tankötelezettség és a közoktatási szervezetnek kiépítése nagyban emelte a népnek intellektuális erejét, de ez mind nem talált eddig elismerést; a korlátlan osztályuralom mellett a tömegek politikai tekintetben még manap is páriák. Azóta életbe léptettük az általános adókötelezettséget az általános védkötelezettséget és az általános tankötelezettséget; de ezt a hármas általános kötelezettséget ellensúlyozni kell és pedig az ország javára egy általános joggal, az általános titkos szavazati joggal. Vájjon összeegyeztethető-e a szabadelvüség eszméjével, hogy az a nép, mely vagyonával és vérével áldozik a haza oltárán, és a melynek munkája nyomja rá az államra a kulturbélyeget, ne részesüljön abban a jogban, hogy a maga sorsának intézésére legalább közvetett utón a szavazati jog által befolyhasson ? Azok a nagy intellektuális erők, a melyek ez idő szerint nem tudnak érvényesülni, csak az esetre fognak szabad utat kapni a tevékenységre, azok az erők, a melyek ma társadalmunkat alulról rázkódtatják, csak az esetre fognak a rendes és nyugodt mederbe terel- tetni és az államnak javára válni, ha az országnak gazdasági és a népnek intellektuális haladása, a melyet 57 esztendő óta felmutathatunk, politikailag kifejezésre jutni, hogy úgy mondjam politikailag eskomp taltatni fog. Ez az eskomptálás sürgősen szükséges, különösen a mai időben, a mikor alkotmányos jogokért huzamosabb idő óta eredménytelen harcz folyik. Eredménytelen ez a harcz ésjo formán kilátás nélkül való, mert az alkotmányvédők mögött csak a privilegizált „nemzet“ s utóbbinak is csak egy töredéke áll. A magyar alkotmány csak annyitér a valóságban mint a mennyi erővel bírunk annak érvényesitesére és megvédésére. A nemzeti jogoknak és az alkotmánynak védelme az esetre, ha a népmilliók ebbe az akczióba bele nem kapcsoltatnak, — vesztett csata volna. A népmillióknak ezt a bekapcsolását a nemzeti jogakezi- óba egyedül az általános titkos választás eszközölheti. Ez képezi egyedüli biztosítékát annak, hogy a parlament a néprétegekben meglévő eszmearamlatoknak és törekvéseknek igazi hü képviselete legyen. Ez adja meg egyedül a lehetőséget arra hogy a választások alkalmával néhány év folyamán legalább egyszer az a közember is egyenlő azzal a fendalis gróffal vagy hitbizományos herczeggel és ezekkel egyenjogositottnak érezheti magát. HÍREK. Helyzetdal. (Énekli es;y koalicziós főur.) Gr. Károlyi István országgyűlési képviselő, gr. Zichy Jenő helyére a koaliczió vezérlő-bizottsagba bevalasztatott. Nyugosznak ők, a hős fiuk Dulo csaták után ; Igaz, hogy nem babérokon, De szivem velük vér-rokon, Imádlak, óh hazám ! Nincs már dolog, de lesz czimem; Közzéjük lépek hát. Eddig csak szükebb hazámban, Most a vezér-bizottságban Őrzöm a hazát! — Rendkívüli közgyűlést tartott Nagykároly város képviselő testületé folyó hó 11-én, melynek egyedüli tárgya a Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület“-tői színkör építés czéljára megvásárolt Strósz-féle telekre vonatkozó szerződés bemutatása volt. A képviselőtestület a szerződést — mely szerint a 20000 korona vételár 10 év alatt kamat nélkül lesz fizetendő — 17 szó ellenében 57 szótöbbséggel jóváhagyta. A határozat ellen, értesülésünk szerint, több képviselőtestületi tag felebbezést fog beadni. — Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Gábor Áront, a kassai m. kir. állami főreáliskola tanárát Kassárólanagybányaifőgimnáziumhoz helyezte át. — Eljegyzés. Piskárkosi dr. Szilágyi Elek földbirtokos, eljegyezte Böszörményi Erzsikét, Böszörményi Zsigmond aranyosmedgyesi földbirtokos leányát. — Díszpolgári oklevél kézbesítése. Nagybányáról tegnap Gellert polgármester vezetése alatt egy 20 tagú küldöttség utazott Budapestre, hogy a nagybányai diszpolgárságról szóló oklevelet Kossuth Ferencznek átnyújtsa. E hir regisztrálása után meg kell állapítanunk, miszerint a nagykárolyi koalicziósok nem eleg élelmesek. Egy kis találékonysággal nagy zavartól menekülhettek volna. T. i. megkellett volna kérniök a nagybányai deputátiót, hogy az ugyancsak Kossuth Ferencznek, továbbá Apponyinak és Andrássy Gyulának szóló és ezeknek nagykárolyi díszpolgárokká történt megválasztását tanúsító okleveleket is vigyék magukkal és kézbesítsek az illetőknek. Ezzel vége szakadt volna a sok ide-oda futkosásnak, melynek czélja egy küldöttség összeverbuválása, mely azonban mindezideig nem sikerült. Mert hát hiába ! A nagykárolyi koalicziósok lelkes hazafiak, szívesen isznak naponta a „Polgári kaszinó* és a „Kispipa“ fehér asztalainál a búval rakott szegény magyar haza felvirágozására; szívesen adakoznak a tisztviselők fizetésére szolgaló alapra, mert reményük van, hogy ezen összegek később visszatérülnek (ez a remény ugyan kezd kétessé vállni), de a küldöttségben való részvételre kiadandó pénzt senki vissza nem adja. Hát várjon a koalicziós szentháromság. Pénzt ugyan egy fillért se reszkíroznak rájuk, de láthatják az újságokból, hogy ők nagykárolyi díszpolgárok, hogy heveikben van lelkesedés — és ez elegendő erőt önt beléjök, hogy a békét — ne csinálják meg. — A nagykárolyi m. á. v. altisztikara által Aczél Ferencz védnöksége alatt a póttartalékosok családjainak felsegélyezésére folyó hó 10-én a polgári kaszinó összes termeiben megtartott zártkörű tánczestely úgy anyagi mint erkölcsi tekintetben fényesen sikerült. A vasúti jelvényekkel ízlésesen díszített tánezterem szűknek bizonyult a megjelent közönség befogadására. A fesztelen mulatság, melven a négyeseket mintegy 70 pár tánczolta, csak reggel 8 órakor ért végeit. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül, miszerint daczára annak, hogy a mulatság védnöke Aczél Ferencz állomá-,- főnök volt, kívüle a hivatalnokok <Özzül csak Salamon Ferencz jelent meg; a többiek úgy látszik méltóságukon alólinak tartották az „altisztek“ bálján részt venni, noha a kereskedelemügyi miniszter csak a közel múltban konstatálta rendeletileg, hogy az altiszt is ur. — Az Uránia színház. Az Uránia magyar tudományos színház vasárnap, hétfőn és kedden tartotta nálunk előadásait. Első este a párisi' asszonyt adtak nagyszámú előkelő közönség előtt, második este Skócziát és harmadik este az Orosz Japán háborút mutatták be. Az előadásokról csak annyit jegyzőnk meg, hogy a művelt közönség minden igényét kielégítették. A kepek tiszták és élvezhetőek voltak, a ieli olvasás értelmes. — Uj ügyvédek. Dr. Ajtai Nagy Gábor és Dr. Köves Miklós nagybányai lakosok a napokban tették le sikerrel az ügyvédi vizsgálatot Budapesten. — Elítélt párbajozók. Kemény Emil főispáni titkár és Kálnay Gyula nagykárolyi lakosok meg a múlt év folyamán kard párbajt vívtak, mely az utóbbi megsebesülésével végződött. Ebből az ügyből kifolyólag tegnap tartatott meg a tárgyalás, a szatmári kir. törvényszék, mint büntető bíróság előtt, mely a párbajozó feleket 4—4 napi államfogházra ítélte. Az ítélet jogerős. — Pénzintézeti közgyűlés. A nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület f. hó 9-én tartotta meg XXXVII. évi rendes közgyűlését. Az intézet 1904. évi tiszta nyereménye 53210 korona, melynek felosztására nézve a közgyűlés elfogadta az igazgatóság javaslatát. Egy részvény osztaléka 30 korona. A 11 tagból álló igazgatóság működési ideje ez évben lejárván, azok azon változással, hogy az évközben elhalt Moson György helyére Rubletzkv Ignácz került, újból megválasztattak. A felügyelőbizottságba pedig Rubletzky Ignácz helyett Dr. Schönpflug Béla lett megválasztva. Végül pedig tekintettel az országban uralkodó “nyomor és szenvedésre“ Vetzák Ede vezérigazgató fizetését az eddig élvezett jutalékokon kívül az igazgatóság 4000 koronában állapította meg. — Rablóvilág. A sátoros czigányok már régibb idő óta garázdálkodnak vármegyénk területén, betöréseket, rablásokat, lólopásokat követnek el; a csendőrök el is fogták őket többször, de az ügyészség bizonyítékok hiányában elbocsátotta őket. A minap a sikárlói állomásra törtek be, a csendőrök be is hozták őket s pár nap múlva el lettek bocsátva. Nagyon természetes, hogy ilj’en sikerek után vakmerőségük nem ismer határt, úgy a községekben, mint a nyílt utón veszélyeztetik az élet- és vagyonbiztonságot. Revolverekkel felfegyverkezve járnak, s az országúton megtámadják és kirabolják az utasokat. Múlt hó 31-én este 11 óra tájban Szerbán János vámfalusi gör. kath. lelkészt támadták meg és rabolták ki Avasujváros közelében. Innen Terebes felé vették utjokat, s útközben megtámadtak egy sárközujlaki házaló zsidót. Revolvert szegeztek mellének s pénzt követeltek tőle. A zsidónál nem volt csak 2 korona néhány fillér, oda is adta nekik, de nem voltak megelégedve s ráadásul elvették a portékáját is. Az nap egész délután a sárközujlaki határban levő Veres-korcsmában mulattak. Estefelé elmentek onnan, de éjjel 12 óra tájban visszatértek és kirabolták Blazsek Imre nagykárolyi rőföskereskedőt, ki az állásban portékával megrakott szekerének a tetején aludt. Elraboltak tőle 670 korona készpénzt és nagy mennyiségű kartont. A -csendőrök erélyesen nyomozzák őket, a múlt éjjel üldözőbe is vötték a szatmári határon. A bitang náczió még a csendőrökre is tüzelt revolverekből és az éj sötétségében csakugyan sikerült nekik elmenekülni. — Halálozás. Özv. Deutsch Lázárne helybeli oki. szülésznő Budapesten a Rókus kórházban f. hó 9 én elhunyt. Temetése e hó 11-en volt. — Hamisított 100 koronás. Ulmer Pál kaplonyi lakos folyó hó 12-én az itteni Takarékpénztár Egyesületnél 6 drb. 100 koronást akart betétként elhelyezni. A pénz átvételekor Rubletzky Jptván pénztáros konstatálta, hogy az egyik 100 koronás bankjegy hamisítvány és erről a rendőrségnek nyomban jelentést tett. Ulmer a rendőrség által kihallgattatván előadta, hogy a tulajdonát képező 100 koronás hamis voltáról tudomása nem volt. Az általa a takarékpénztárba elhelyezni szándékolt 6 drb 100 koronást követelése fejében részben Reszler, részben pedig Stefii nevű kaplonyi lakosoktól kapta. Rendőrségünk a hamisítvány eredetének kiderítése iránt a nyomozást folyamatba tette. — Pályázat pénzügyőri állásra A nagykárolyi pénzügyigazgatóság kerületében négy pénzügyőri fő- vigyázói, esetleg négy pénzügyőri vigyázói állásra pályázatot hirdet a kir. pénzügyigazgatóság. — Ördög — a tyúktojásban. Ma, amikor a szárnyas kerék elenyészteti a térbeli távolságokat s a villamosság is a kultúra szolgálatába állott, a huszadik században, a felvilágosultságnak korszakában szinte hihetetlennek hangzik az alábbi hir, annak a feneketlen babonának egy érdekes tünete, mely — hiába küzd tudomány és vallás egyaránt ellene — csak nem akar kimúlni a tömegek lelki világából. Ezúttal egy hatalmas szenvedély, a pénzéhség volt az, mely a vakhithez fordult, hogy felső vagy inkább alsó segedelemmel kielégítést leljen. Zilahról jelenti tudósítónk, hogy két magyarigen i oláh akarta az ördög útmutatása révén megtudni, hogy hol van kincs, sok-sok kincs elásva. Lementek a pinezébe, lekuporodtak egy kevés magukkal vitt szalmára, hónaljuk alá egy-egy tyúktojást tettek, jól bekötözték karjukat és Így várták, hadd keljen ki a tojásból az ördög, mely aztán a gazdagság áhított Ígéret földjére segíti őket. Négy álló hétig vártak igy türelmesen, mely idő alatt családtagjaik látták el őket táplálékkal. Végre négy hót múltán kikelt az egyik tojásból — egy fekete csirke. Azaz, dehogy csirke, az eleven ördög az a maga úri személyében, csak csirkealakot öltött. így mondja és hiszi legalább a jámbor oláh és féltő gonddal neveli a csirkét, hadd fejlődjék és mutassa meg neki majdan a sok elásott kincset, mely őt egyszeriben gazdaggá úrrá teszi. Felelős szerkesztő : STERNBERG OTTÓ. Főmunkatárs: RÓNAY LÁSZLÓ. Laptulajdonos: R Ó T H KÁROLY. (Vége köv.)
