Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-11 / 10. szám
Nagykároly, 1906. február 11. vasárnap ÍO. szá: XXXII. évfolyam. SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL. hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: N agy kár olybán, Jókai-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. ~^s> Egyes szám ára 20 fillér. s=Hlrdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendők. Mit határoz a király? Fejérváry Géza báró miniszterelnök ismét Bécsbe megy, hogy a legutóbbi napok eseményeiről jelentest tegyen és átvegye a királynak a jövőre vonatkozó utasításait. Valahányszor a miniszterelnök az osztrák fővárosba utazik, a koalicziós sajtó mindig telelármázza a világot: — Megy, hogy meghozza az abszolutizmust ! Csodálatosképen azonban Fejérváry mindig úgy érkezik vissza, hogy nem hozza meg az abszolutizmust és minden különösebb prófétai képesség nélkül meg lehet jövendölni, hogy ez úttal is úgy fog visszatérni. Ennek a megjövendölése már csak azért is fölötte könnyű, mert abszolutizmusra senki sem gondol, sem a király, sem a kormány. A kormány nem egyszer jelentette ki, hogy a törvényes alapról nem fog letérni és aminthogy a múltban állotta ezt a kijelentést, reméljük, azonképen állani fogja a jövőben is. Nem lesz abszolutizmus. Erről már csak azért se lehet beszélni, mert még semmiféle elhatározás se történt a jövőbeli dolgok tekintetében, noha mindazok a faktorok, melyeknek feladata és kötelessége az állami rend fenntartásáról gondoskodni, tisztában vannak vele, hogy igenis erélyesebb szükség van azzal a felfordulással szemben, melyet a koaliczió izgatása felidézett. A kabinet tagjai ismételt tanácskozásban foglalkoztak a helyzettel és alaposan megbeszélvén a teendőket, értesülésünk szerint abban állapodtak meg, hogy a miniszterelnök az újabb kihallgatás alkalmával tegyen alternativ előterjesztést a királynak. Ámbátor tehát a koaliczió lapjai már ma is egészen „biztosan“ tudják, hogy mi fog, történni, a valóság az, hogy a király még csak ezután, valószínűleg holnap-holnapután fogja eldönteni, hogy mi történjék, a kormány mily intézkedéseket tegyen, milyen uton-módon állitsa helyre a rendet ebben a felzaklatott országban. Ezek az intézkedések azonban nem az abszolút politika jegyében fognak megtörténni és mi annak a vélekedésünknek is kifejezést adunk, hogy a koaliczio elől még ezután se lesz elvágva az ut arra, hogy megteremtse a kibontakozást, ha ugyan őszintén, hátsó gondolat nélkül, tudja magát erre elhatározni. A vezérlő bizottság aKtáiból úgyis ország világ látja, hogy a magyar vezényszó követelése ki lett kapcsolva, az Andrássy — vitte memorandumból. Ha a nemzet ezért hazaárulónak kiáltotta ki őket: e rettenetes vad úgyis rajtuk marad, mig ugyancsak a nemzetet akár kényszer, akár bölcs belátás szülte, de mindenesetre uj és megváltoztatott politikájukkal annak ellenkezőjéről meg nem győzik. Ha a koaliczióban még mindég van hazafias aggodalom és előrelátja a helyzet következtében beallható esemenyeket, úgy a múltkori követelései helyébe tegye és kívánja a következőket : 1. Azáltalános választójogot. Senkit se lehet megfosztani attól a jogtól, hogy beleszóljon a törvényhozásba, amely mindannyiunk bőrére és zsebére megyen. A terheket mindannyian viseljük,tehát részünk kell, hogy legyen a kimérésénél is. A politikai jogosultságot nem engedjük se méltóság, se gazdagság, se nyelv, se vallás szerint osztogatni, hanem részt kérünk belőle mindenki számára. Ha itt harmadfélmillió embernek semmi köze se lesz a politikához, akkor ezeknek a kitagadottaknak mindegy, hogy néhány ezer ember szabja-e meg az ö sorsát, vagy egyedül egymaga az uralkodó. Féiig nem lehet elsütni a puskát. Vagy teljes alkotmányosság, vagy teljes abszolutizmus ! Aki egyebet mond az csal. 2. Az önálló vámterületet. Nem ország az, amely nem ur a maga házában, akinek a portája közös a szomszédéval. Ipart kell teremtenünk, hogy az ország ne legyen kiszolgáltatva a nagybirtokosoknak, akik azt akarnák, hogy örökké a földjük göröngyeihez legyenek kötve a munkálkodó népek milliói. Azok a tízezer holdas nagyurak, akik ellenezik az önálló vámterületet, azok az igazi hazaárulók és az országnak' leglelketlenebb ellenségei, akik több nyomorúságot okoznak és több könnyet la kaszté .Vök, mint ezer év óta valamennyi német, török és tatár, 3. A hitbizományok eUtörlese és az állami birtokok pa rczel.l áz ásá t. A hitbizomány nemcsak lumpolási szabadalom a nagybit tokos mágnás ivadékoknak, hanem egyszersmind akadálya a hitbizományok körül lakó szorgalmas munkásnép boldogulásának. Az állami tulajdonban lévő 3 millió hold föld pedig oly óriási tékozlás, amelyet nem engedhet meg magának az az ország, ahonnan évente másfel százezer ember vándorol ki, mert itthon nem tud mit csinálni. 4. A progressiv adót. A legvadabb igazságtalanság, hogy a kinek száz forint jövedelme van, ugyanolyan érték szeint adózzon, mint akinek százezer forint a jövedelme. Az igazság az, hogy a száz forintos ember a száz forintból csak egy forintot fizessen, a százezer forintos pedig ötven ezeret, mert neki még mindig túlontúl elegendő marad az életre. 5. Ingyenes állami n é p o k t a t á s t. A gazdag embernek nem csak az az előnye, hogy ő gazdag, hanem az is, hogy taníttatni képes a gyermekeit, akik igy örökké fölötte maradnak a szegény néposztályoknak, mert ezeknek nincs pénzük és módjuk a tanulásra. Az államnak kellene ezt a borzasztó egyenetlenséget kirepeiálni úgy, hogy ingyen adna elemi oktatást mindenkinek és maga gondoskodnék a jo tanuló szegény gyermekek felsőbb iskoláztatásáról. A nemzeti kultúra, az általános haladás eme öt pontja most legégetőbb szüksége a nemzet millióinak. Ezzel boldogulhat; e nélkül magyar vezényszó mellett is a tönk szélére jut. Ezeknek a pontoknak a teljesítését megígérte a király a Fehérvary kormánynak, megadja a koalicziónak is. De ezekből még a koaliczió sem engedhet el semmit, mert ezek nem az előjogokkal felruházott „nemzet“ óhajtásai, hanem a népmillióknak minden eszközzel kivívandó követelményei. — Fogd a hasadat! Bolond, aki ma a hazán aggódik. Bárgyú, aki nem a legtökéletesebb műelvezettel gyönyörködik és kaczag. Hiszen oly bolondul lélekemelő, hogy a becsületes hazafiak micsoda művészettel másznak ki a veremből, ordítván, hogy hazaáruló bitang, aki röhög rajtuk és emlékezni akar arra, hogy egy esztendeig milyen véres szájjal köpködték, hogy nem, ők ki nem jönnek, az úristennek se jönnek ki a magyar vezényszó nélkül. Dehogy is jönnek anélkül. Másznak és a hazaáruló bitangoknak szemébe ordítják, szóróí- szóra, hogy: „... az igazi harcz, mely próbára teszi a férfit, a becsületet, kitartást, elvhűséget, csak akkor kezdődik, ha kormányra jutottunk!“ Fogd a hasadat, magyarom, és ne féltsd a hazát! Elmélkedés. A béke-kisérlet meghiúsultával bekövetkezett az a korszak, melyben mindenki csalódva egy reményben ismét azon kapja magát, hogy a remény nem halt ki szivében. A kü- lömbség csak az, hogy még elébb mindenki hangban adott kifejezést reménykedésének, most lopva, titokban nehogy bölcsessége vonassák kétségbe, engedi át magát a béke titkolt álmainak. Valljuk be őszintén, hogy mindenki vágyott a békére. Mindenki hitte és remélte, hogy a béke esetén be fog következni az, ami minden nagyobb politikai emotió után be szokott következni, az idegek lehangoltsága s vele a viszonyok csendes kiegyeníitődese. Mindenki hitte, hogy az uj kormány alakítását követte volna a napi nehézségek összetorlódása, minek következménye lett volna az, hogy a kormányzat rövid idő múlva a megszokott csapáson döczögött volna tovább. A béke meghiúsulta nem ezen érzelmeket kelti fel az emberek szivében. Tagadhatatlanul aggodalom fogja el a legtöbb embernek lelkét s ez az aggodalom nem engedi kihalni a béke reményét. Keresi, kutatja tovább. Vajon megtalálja-e valaki az országgyűlés sorsának eldöl- téig? Kétes s ha nem találja meg senki, nehéz bonyodalmak előtt állunk. És miért állunk ott ? Azért a gyávaságért, mert nincs bennünk elég erkölcsi bátorság megvallani igaz érzelmeinket, nincs elég bátorságunk kimondani őszintén, hogy bármi áldozat árán szerzett béke is több áldást hoz az országra, mint a meddő harcz, mely egyik lelet sem fogja győzőnek hagyni. Nem hagyja, nem is hagyhatja mert bármelyik rész győzzön is, csak vissza kell térni, mint tértek 1867-ben a jogfolytonosság elvére, azzal a külömbséggel, hogy akkor a nemzet szabadságáért küzdött, ma pedig a nemzet nem vetheti és nem is veti 'szemére alkotmányos királyának, hogy az alkotmányt megsértette volna, hogy egy szava, Huszthy Zoltán fényképésznek: Kossuth-utcza 5-ik számú saját házánál pCT kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme öltözöszobával s az álandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s Úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
