Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-21 / 57. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Kerekes Zsigmondot, harmad aljegyzőnek Madarassy Istvánt és negyed aljegyzőnek Kende Pétert. Az ötöd aljegyzői állásra több pályázat adatott be, a jelölő- bizottság első helyen Szintay Gábort, második helyen Báthy Lajost és harmadik helyen Pavella Zsigmondot kandidálta, kik közül az ötöd aljegyzői állásra egyhangúlag Szintay Gábort választották meg. A megüresedett két szolgabirói állás egyikére jelöltetett, elsőhelyen Kállay Szabolcs, második helyen Dr. Jékey István és harmadik helyen Dr. Gal- góczy István. A két utóbbi pályázatát idő közben visszavonta, igy Kállay Szabolcs egyhangúlag választatott meg szolgabirónak. A második szolgabirói állásra jelöltettek : első helyen Szabó István, második helyen Báthy Lajos, harmadik helyen Pavella Zsig- mond, kik közül Szabó István egyhangúlag választatott meg szolgabirónak. Az első osztályú szolgabirói állásra jelöltettek: Gulácsy Tibor és Kovács Sándor. Miután szavazatkérő iv adatott be, elnöklő főispán a szavazást elrendeli. Beadatott összesen 120 szavazat, ebből Gulácsy Tibor 82, Kovács Sándor 38 szavazatot nyert, igy Gulácsy Tibor 44 szavazat többséggel első osztályú szolgabirónak választatott meg. Következett öt közigazgatási bizottsági és egy központi választmányi tagnak titkos szavazás utján való választása. Beadatott összesen 104 szavazat, a közigazgatási bizottság tagjai lettek : Gróf Károlyi István 102, Dr. Böszörményi Emil 69, Jármy Andor 93, Madarassy Dezső 68 és Dr. Kovács Dezső 63 szavazattal. Szavazatot kaptak még Jékey Zsigm'ond 45, Kende Zsigmond 50, Nagy Béla 33 és Szuhányi Ferencz 1. A központi választmány tagjává megválasztották Dr. Kovács Dezsőt 64 szavazattal. Egyéb ügyek. A közgyűlés elfogadta az 1907. évi házi pénztári költség előirányzatot, továbbá az 1907—1908. évi közúti költségelőirányzatot. A közúti költségelőirányzat tárgyalásánál B. Kovács Jenő azon kérdést intézi a vármegyei alispánhoz, van-e a költség előirányzatba uj utak épitésére bizonyos összeg felvéve s ha igen, melyek azok az utak ? Ilosvay A.ladár alispán felvilágosító válaszát úgy a felszólamló, mint a közgyűlés megnyugvással tudomásul vette. Úgyszintén tudomásul vette a közgyűlés a számon kérő szék eredményének bejelentését és utasította a vármegyei alispánt, hogy a jelentésben felmerült észrevételekre a szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg. Az alispán előterjesztése a II. Rákóczy Ferencz és társai szentelt hamvának hazaszállitási ünnepélyén való részvéte] tárgyában elfogadtatott. Ugocsa vármegye közönségének Br. Perényi Zsigmond szobrának leleplezésére küldött meghívója felolvastatván, elhatároztatott, hogy azon a vármegye törvényhatósága magát a Jékey Mór elnöklete alatt kiküldendő bizottsággal képviselteti és kéri a közgyűlés a bizottsági tagokat, hogy minél számosabban jelentkezzenek a résztvételre. Pótadók. A pótadók megszavazásánál csupán a tárgysorozatba az eddig kiépített helyiérdekű vasutak segélyezésére felvett 1 és félszázalékos pótadónál szólaltak fel: Bikfalvy Albert indítványozza, hogy ezen pótadó megszavazása vétessék le a napirendről, mert nem látja szükségét annak, hogy a már meglevő helyiérdekű vasutak segélyezésére pótadó szavaztassák meg. Ilosvay A 1 adár alispán felvilágosítja felszólalót, hogy ez 1 és félszázalékos pótadó már régebben elvállalt kötelezettségeknek teljesítésére szolgál. A főispán által elrendelt névszerinti szavazás után megszavaztattak az összes pótadók és pedig : közművelődési czélokra 1 százalék, tisztviselői nyugdíj alapra 1 százalék, a székház építés fedezésére fel százalék és az eddig kiépített h. é. vasutak segélyezésére 1 és fél százalék. A Szatmár—mátészalkai és Nagykároly—margittai h. é. vasutakra megszavazott hozzájárulásra az 1 százalék pótadó, a jelen közgyűlés társorozatából levétetett, mert a megszavazott hozzájárulás jogerőre nem emelkedett. E tárgyban 30—35 nap múlva tartandó rendkívüli közgyűlés lesz illetékes határozni. Ezek után az elnöklő főispán a gyűlést d. u. Va 5 órakor berekesztette. Folytatása következő nap d. e. 9 órára tűzetett ki. Második nap. A közgyűlés második napjára maradt a 228 ügyből álló terjedelmes tárgysorozat legnagyobb részeinek letárgyalása, melylyel a közgyűlés gyors egymásutánban végzett. Ezen ügyek közzül felemlítjük a következőket: Elfogadta a közgyűlés az alispán előterjesztését, a törvényhatósági közutak kiépítésére felveendő 800,000 koronás kölcsön tárgyában. Tudomásul vették alispán előterjesztését az 1906. év végével mutatkozó hitel maradványok felhasználása tárgyában. Elhatározták névszerinti szavazással, hogy a vármegyei pénzkészletek elhelyezésére nézve a Nagykárolyi Takarékpénztárt, a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbankot, a Nagykárolyi Központi Takarékpénztárt és a Nagykárolyi Önsegélyző Népbankot jelölik ki. Hasonlólag elhatározták, hogy a vármegyei gyámpénztár pénzkészletét gyümölcsözőleg a Nagykárolyi Takarékpénztárban, Önsegélyző Népbankban, Központi Takarékpénztárban és a Kereskedelmi Iparbankban, a Mátészalkai Takarékpénztárban, a Szatmári Termény- és Hitelbankban, a Szatmári Gazdasági és Iparbankban, a Nagybányai Részvény-takarékpénztárban, a Szinér- váraljai Takarékpénztárban és a Nagysomkuti Takarék- pénztárban helyezik el. Megalakította a közgyűlés az esküdtszéki tagok kisorsólására hivatott bizottságot. Megállapította a közgyűlés a nagypeleskei körjegyző fizetését és mellékjárandóságait. Az őszi rendes közgyűlés a második napon déli 1 órakor véget ért. A Rákóczi törvény. A nemzeti kormány a magyar történelemnek egy szégyen foltját törölte el. A Rákóczit gyalázó törvény eltörlésére a képviselőház október 19-iki ülésén törvényjavaslatot nyújtott be. A felolvasott törvényjavaslatot állva hallgatták végig a képviselők és lelkes éljenzéssel fogadták. Vissza ter most némán, szótlanul a kurucz világ nagy fejedelme, a nemzet szabadságáért lángoló vezér II. Rákóczi Ferencz a meggya- láztatásból és bujdosásból; örök dicsőséggel vonul be abba a hazába, melynek szabadságáért életét feláldozta. A törvényjavaslat egész terjedelmében igy hangzik : Törvényjavaslat II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról. Ő felsége attól az érzéstől áthatva, hogy az elődeire hosszú századokon át súlyosan nehezedett ellentétek és félreértések ma már egy végképp letűnt korszak történelmi emlékeit képezik, a nemzetnek ismételten kifejezett közóhajára, a király és nemzet kölcsönös bizalmának újabb zálogául II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazaszállítását legkegyelmeseb- ben elrendelvén s az országgyűlés mindkét Háza efelett érzett hálás örömét nyilvánítván, elhatároztatik, hogy 1. §. II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társainak tetemei hazaszállittatván, országos küldöttségek által ünnepélyesen a kassai székesegyházban, Thököly Imre tetemei pedig a késmárki ev. egyház templomában tétessenek örök nyugalomra. 2. §. Az 1715. évi XLIX. törvényczikknek 2-ik és 3-ik § ai eltörültetnek. 3. §. A II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai emlékének megörökítésére felállítandó emlékmű és a hazaszállítás költségeire ötszázötvenezer korona ajánltatik meg, amely az állami költségvetésben a miniszterelnökség átmeneti kiadásai közt számolandó el s a pénztári készletekből fedezendő. 4. §. Jelen törvény rendelkezései semminemű magánjogi következményekkel nem bírnak. 5. §. Ezen törvény végrehajtásával a miniszter- elnök, a pénzügyminiszter, a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter bízatnak meg. Budapest, 1906. évi okt. hó 19-én. Dr. Wekerle Sándor s. k., m. kir. miniszterelnök. Indokolás a II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról szóló törvényjavaslathoz. A nemzet többszörösen megnyilvánult közóhajának tett eleget fölséges Urunk, midőn a király és nemzet közötti bizodalom újabb zálogául II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát elrendelni méltóztatott. Ennek a nemes lelkűiéiből eredő fejedelmi elhatározásnak a folyománya, hogy a nemzeti hősök emlékének kegyeletes ünneplése alkalmából azok a megbélyegző törvényrendelkezések is eltöröltessenek, amelyeket törvénykönyvünk s jelesül az 1715. évi XLIX. törvényczikk 2-ik és 3-ik §-ai tartalmaznak. Ezt kívánja elérni a kormány a jelen törvény- javaslat előterjesztésével, mely a nemzet közóhajának felelvén meg, bővebb indoklást nem igényel. Budapest, 1906. évi október hó 19-én. Wekerle Sándor s. k., m. kir. miniszterelnök.- Csak egy virágszálat! — Ajánlva minden jó szívnek. — Csak egy virágszálat! — ezzel a kérelemmel kopogtat be a József kir. Herczeg Szanatórium Egyesület a kegyelet ünnepe előtt sok magyar hajlékba, a hol szeretet és irgalom lakozik. Egy virágszálat kér abból a koszorúból, melyet szeretteink sírjára akarunk tenni a temetőnk ünnepén. Kéri ezt a virágszálat annak a halottnak kegyeletes emlékére, a kitől a virágszálat elvonjuk. És kéri ezt a virágszálat a legborzalmasabb betegség ellen való küzdelemre. 79.723 ember halt meg a múlt esztendőben. Java olyan korban, mikor kenyeret keresett; java olyan korban, mikor özvegyeket és árvákat hagyott. Ha a társadalom megértené a kegyelet legszebb tanúsítását czélzó segélykiáltást és tényleg minden koszorúból csak egy virágszálat elvonnának azoknak a biztos halálból való kiragadására, a kiket az idején alkalmazott gyógyítással meg lehet menteni, — a tüdővész nem lenne az a borzalmas nemzeti csapás, a mi ma. Szeretnénk a lelkesítésnek legmesszebb hangzó harsonájába fújni. Szeretnénk, ha hirlapirói toliunk, melyet egy mélyen átérzett igaz érzés vezet, fölrázná a társadalmat, hogy még ilyen jelszó nem hangzott el hazánkban, hogy ezt a jelszót meg kell érteni, a melyért mindenkinek legyen bár javakban gazdag, T Á R C Z Ä. Rágalomban. Te sem kerülhetéd ki sorsod, Bár tiszta vagy, miként a nap; De asszony is, varázsosan szép, Hát bántanak, leszólanak. Hazug szavával ellened tör, Ki föl nem ér, ki el nem ér, — Ne sirj felette, — igy szokás ez, Mióta a kis ember él. Szép társaid szemébe bűnöd, — Ne hidd: meg is bocsássa azt! — Hogy Isten arczodon fakasztá A legbübájosabb tavaszt. Oh, mert e szép szegény királynők Irigylik azt, ki trónra jut, S lejárni, bár erényt tiporva: E vágyuk és ez óhajuk. > Am: a ki szép, irigye Van csak, De a kit Isten úgy szeret, Hogy szive, mint az égi harmat, Oly szűzi tiszta, gyermeteg; Ki hódolásra hi tudatlan, S nem ingva győz ezer cselen, — Az tiszta boldog itt sohsem lesz, Bár öntudatja végtelen. A hiú férfi pletyka hős csak, A nőt, ha el nem érheti És frigyre lépve szép kofákkal, A vád kövét Rád ő veti. Szerelmesed helyett birád lessz, Ki szól, ki vádol és itél, Mert férfi szemben nincs nagyobb bűn Szép asszonyok erényinél. E sorsod is ..........De óh ne bántson, E n ép Veled, ha igy mivel. Erényed égi tisztaságát Susárolás nem éri fel. Aczéllapon futó lehellet, Sugár előtt az éji köd: Szavuk homálya is csak annyi .... Hatalma nincs erény fölött. Liljómnak, hófehér virágnak Maradsz Te mind a sirölig Erény halála bűn lehet csak, Tagadva meg nem ölhetik. A nap talán tagadva nem nap? Sugára már nem ég, ragyog ?! .......... S a rózsa nem lesz illatos, ha Tagadjuk azt az illatot?! .... Csak hadd dobálja lelke szennyét, Feléd, ki másban oly szegény! Arany se ment, hogy szenny ne érje: De rozsda nem marad színén . . . . Csak hadd borítsa lelkűk árnya Homályba lányerényedet! .... Oh, földi árny a nap tükörre Homályt mikor, mikor vetett ?1.......... Re ád se vethet árnyat, Édes, A jók szivében semmi vád. Ha van hibád, csak egy: erényed, Őrizd meg ezt a szent hibát! Ne bánd, ha bánt is érte vádjuk, Máskép itél, ki fent itél: Mert nincs erény magasztosabb, szebb, Szép asszonyok erényinél. .... Rá száll a por, virágra is, de A harmat úgy letörli azt! ... . E képbe’ láss a rágalomban Megnyugtató, szelíd vigaszt. Ha minden ellenedre tör bár, Körül karol kicsiny köröd, S szivével eltörüli vádjuk — Te szent az asszonyok között! Szarka Lajos m
