Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-14 / 56. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY készség, nemkülömben némi kereskedői szellem alkalmazásával nehány év alatt nagy eredmények volnának elérhetők. Helyes irányú szervezés és vezetés esetén mezőgazdasági munkásaink mindenütt megtalálhatják azon házi ipari foglalkozást, mely számot tevő részüknek téli időben keresetet biztosítana. Ezt a meggyőződésemet nyolcz évi tapasztalatomból merítettem. Régi időkben szokásban volt a magyar nép körében, hogy a mezei munka szünete alatt, különösen a téli hónapokban házi foglalatossággal töltötte az egész háznép idejet. Még nem is olyan régen házi szorgalomból telt ki a családnak minden ruhája, valamint a gazda Ságban használt eszközök, kosarak és a szükséges faragó munkák. Erős mesterük volt a szükség. Az utóbbi évtizedekben azonban nagyot változott a világ; agyárak nagy tömegben és olcsón állítják elő a mindennapi élet legszükségesebb portékáit; az olcsó szállítási eszközökön, vasutakon gyorsan hordatnak szét azok az ország minden részébe. A gyári ipar, a kereskedelem versenyre kelt a házi szorgalommal s a gazda-nép üzleti szellem hiánya folytán elcsüggedt és lassan minden ipari foglalkozással felhagyott a nélkül, hogy azt az időt, melyet előbb a házi ipar töltött be, másnemű produktiv munkára fordította volna. így mentek tönkre azután oly házi ipari foglalkozási ágak is, melyek a gépek versenye mellett is fenmaradhattak volna, sőt azokból szép jövedelmet is lehetett volna teremteni. — Meghívó- A szatm ár vármegyei függetlensegi párt folyó hó 17-én szerdán este 9 órakor Nagykárolyban a Polgári Olvasókör helyiségében pártgy ülést tart, a megejtendő választások és a közgyűlési tárgy- sorozat feletti határozat czéljából, melyre a párt tagjait ezennel meghívom. Budapest, 1906. szeptember 25-én. Luby Géza megyei pártelnök. — Meghívó. A Szatmárvármegyei községi és körjegyzők egyletének 1906. évi október hó 17-én d. e. 10 órakor Nagykárolyban, a vármegyeháznál tartandó közgyűlésére. Tárgyak: 1. A nyugdij-alapból Hadál Antal és társai nyugdíjasok részére az elvont nyugdíj összegek fejében kifizetett összeg tárgyában alispán ur 12857. sz. rendelete. 2. Intézkedés a fizetés kiegészítések késedelmes kiutalása miatt. 3. Ügyviteli nyomtatványok megállapítása s erre nézve bemutatott mintatár feletti intézkedés. 4. Jegyzői szaklap felállítása. Kismajtény, 1906. október 9-én. Bodoky Béla, egyleti elnök. — Meghívó. Van szerencsém a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjait a folyó évi október hó 18-án délelőtt V2 11 órakor kezdődő rendes közgyűlésre a vármegyei székház nagytermébe tisztelettel meghívni. Nagykároly, 1906. évi október 9. Hazafias üdvözlettel: Dr. Falussy Árpád, főispán. A 180 pontos tárgy- sorozatból az érdekesebbeket itt közöljük: A nyugdíjazás folytán megüresedett mátészalkai és csenged főszolgabírói állás betöltése. A nyugdíjazás folytán megüresedett I. aljegyzői állás betöltése. A nyugdíjazás folytán megüresedett árvaszéki ülnöki állás betöltése. A fenti állások betöltésével esetleg megüresedő állások betöltése. Alispáni előterjesztés a II. Rákóczy Ferencz s társai szentelt hamvának hazaszállitási ünnepélyén való részvétel tárgyában. Alispán előterjesztése a törvényhatósági közutak kiépítésére felveendő 800,000 koronás kölcsön tárgyában. Alispán előterjesztése a Mátészalkán felállítandó Il-ik gyógyszertár ügyében. Alispán előterjesztése a Batthányi Lajos gróf képének leleplezése tárgyában. Alispán előterjesztése a kovási révjognak örök áron való eladása tárgyában. Ellenállási alapba adományokat befizető és az ellent- állásban résztvett vármegyei tisztviselők névjegyzékének helyesbítése. Debreczeni siketnémák tanintézeténél létesített alapítványi hely betöltése. „Kölcsey Ferencz“ csekei síremlék létesítése. Dr. Boromissza Tibor szatmári püspök installácziója. Fényes ünnepe volt a szatmári egyházmegyének, — Szatmárnémetinek e hó 7-én. E napon foglalta el Boromissza Tibor dr. püspöki székét, kit mély tudományossága, nagy szivjósága és kiváló papi talentuma folytán, méltán emelt a király és pápa kegye egyaránt magas állásába. A püspöki kormányzással járó nehéz és felelős teendők mindenkor nagy és súlyos terheket rónak egy püspökre. — Azon kötelességeknek, melyek e fényes állással járnak, — csakis szellemileg s lelkileg bőven megáldott férfiú képes megfelelni. Épen ezért minden hizelkedés nélkül, most hogy már a hivatalos beiktatási ünnepélyen ti:l estünk s hallottuk az uj főpásztor első beszédét, méltán elmondhatjuk, hogy az uj pásztor olyan szellemi kincsekkel jött közibénk, melyek méltó büszkeséggel tölthetnek el mindnyájunkat s igy örömünk csak hatvá- nyozódik akkor, midőn Boromissza Tibor püspököt e helyről is üdvözölhetjük fényes állásában. Midőn püspöki székét elfoglalta, őszinte szerencse kivánatunkat intézzük uj püspökünkhöz s nehéz hivatásának teljesítésében önzetlenül kívánunk a mindenhatótól neki hosszú életet, munkálkodása terén sok sikert, hogy nagy egyházmegyéjének és vármegyénk javára őt a seregek ura sokáig éltesse ! Ad multos annos 1.. A beiktatás ünnepélyének részleteiről alábbiakban számolunk be: Szép, verőfényes őszi idő kedvezett a beiktatás külső fényének. — A nap egész pomájában ragyogott, mintha a természet is ünnepelni akart volna. Már reggel 8 órakor megélénkült a szatmári székesegyház előtti tér. A harmadik összeharangozás után megszóépp a háta mögött, mire az öreg ijedtében elejti a drága gyufát. No iszen neki is ripakodik. Elkezdi szi- dalmazi az éber állatot. — Te czudar dög, hogy a jó Isten pusztítson el! És hogy valamelyes módon megboszulja magát, nagyot dönget alabárdjával a kerítésen és egyszeriben kitör rajta a politikai elégedetlenség. — Nem is tudják a nagy urak, mit csináljanak. Lönnék csak én miniszter, majd megmutatnám . . . Itt aztán morgásba vész a beszédje, mert nem tudja kikeriteni maga előtt, hogy tulajdonképen mit mutat. De különben is valami mozgó alakot lát a sötétes utón botorkálni. Elfogja az érdeklődés. Neki indul. Mikor már csak egy lassuszónyi távolságra érnek egymáshoz, felismeri a subájában húzódó magyart, megszólal: — Adj’ isten, jó estét Baracsi uram 1 Baracsi kidörmögi a subából: — Fogadj isten! Bajmóczi nem mintha kételkedne, de csak úgy szóváltás kedviért fűzi a beszédet: —- Kend az, Baracsi uram ? — Én vónék az! Az üreg faluvédő erre a legmélységesebb meggyőződés hangján mondja: — Azt hittem, hogy nem kend az ! Lassan elhaladnak egymás mellett. Baracsi gazda föltekint a felhők közzé és bucsuzás képpen vissza szól: — Nehéz az ég . . . Bajmóczi kap a szón és visszakiáltja: — Aligha nem hó lesz! Mivel, hogy itt a beszéd érdekes fordulatot kezd venni, megáll a két öreg és úgy távolról okoskodik. Már egy-két szó után elő tör az alkotmányos hajlam. Váltódik egyre-másra a panasz, miközben a bakternek sikerül pipára gyújtania. Hogy nem oka a nagyszabású szegénységnek senki más, csak a kormány, arról közösen megállapodnak. Mikor végre elköszönnek egymástól, Bajmóczi megállapítja államférfim képességét, átkialtja az öreg subásnak: — Lönnék csak én a miniszter, majd mög- mutatnám. És nagy haraggal töm egyet a pipáján s úgy ballag tovább . . . II. Az írás. Vasárnap délelőtt levél érkezik a községházára. A jegyző valamelyes tagosítás irányában a várost járja. Ilyeténképpen Tabi János biró uram kezében csomósodik a falu közigazgatása . . . Mi sem természetesebb tehát, minthogy a biró felrakja hivatásával járó ókuláréját és azon át vizsgálja a nagy pecsétes levelet. Katonáéktól érkezett, német volt az Írása. Lassan szállingóztak a belső emberek, ott van már Kernyés Ábris, a vörös Molnár, Suta Jó Gabor a bognár, Gymola Pétör, a kéményseprő, Muszka Tóth Ambrus. A zsöllér nép pedig az isten házába törekszik. A belső emberek nagy fontoskodással szemügyre veszik a levelet és a fejüket csóválják. Suta Jó Gábor nevetősen kérdi a bírót! — No, biró uram, mit akarhat a „sógor1'? Tabi János kikerüli az egyenes választ, mert egy csekélyke elszólás tekintélyébe kerülhetne, hanem csak azt mondja: — Maj’ elválik. Ezt a feleletet aztán mindenki a maga kedvére értelmezheti . . . Kernyés Ábris azonban már ellenzékeskedik : — Nem adunk semmit a némötnek. A biró megdorgálja az eszes molnárt: — Nem kő bántani a némötöt! Iszön, ha úgy vöszszük, az is embör . . . És folyik a találgatás a levél tartalmáról. Végre is előretolakszik a sebes beszédű Gymola Petör. Még a feje bőre is mozog az izgalomtól, úgy hadarja: — Tudom én mán, mit akar a némöt! Lomha fejmozdulattal .valamennyien a kéményseprő felé fordulnak. Gymola pedig vérvörös ábrázattal kivágja a véleményét : — Aligha nem zabot akarnak, mert igen hegyes az Írás . . . Iáit a püspöki templom „Szent Istvánéról elnevezett nagyharangja s a lelkeket felemelő zugás hangja mellett robogott a püspök pompás, négyesfogatu disz- hintóján a székesegyházhoz, kit a főbejárónál már ott várt a káptalani főpapság és a kebelbeli papság teljes ornatusban. A mikor a püspök a székesegyház főbejárójához ért, az egybegyült papság, valamint a templomban elhelyezkedett hívők térdre ereszkedtek s ugyanekkor Hehelein Károly kanonok pápai praelatus, mint archypresbiter átnyujtá az uj püspöknek a szentelőt, melylyel az először magát, — a papságot, — majd pedig a jelen volt hívőket hintette meg. Ezután bevonulta székesegyházba az „Ecce sacerdos magnus“ karének hangjai mellett. Főoltárhoz érve, rövid imát mondott, majd a püspöki stallumba ment s felölté uj méltóságát megillető egyházi ruháit s a püspöki szék melleit foglalt helyet. Most Szabó István pápai praelátus hatalmas érczes hangján felolvasta a királyi kinevezési okmányt, majd pedig a X Pius pápa által kiadott Brévét latinul és magyarul. — Ezután Kádár Ambrus dr. praelátuskanonok üdvözölte a püspököt latin nyelven, melyre ő szintén latin nyelven válaszolt. Ezután a püspök az egyházmegyei papság kézcsókját fogadta, miközben megcsókolt minden egyes papot. A Veni Sancte után megkezdte a misét, majd az evangélium után a szószékbe ment s megtartotta beköszöntő beszédét hívei előtt. A beszéd végeztével folytatta a misét, mely után pápai áldást adott a hívekre. Az egyházi szertartás a Te Deum-mal nyert befejezést. Miután az installáczió megtörtént, a püspök visszahajtatott palotájába, hol a küldöttségek tisztelgését fogadta. A küldöttségek és a szónokok a következők voltak: 1. A székeskáptalan és róm. kath. papság. Szónok Pemp Antal praelátus. 2. A gör. kath. papság. Szónok Hubán Gyula lelkész. 3. Az ev. ref. egyháztanács. Szónok Uray Géza főgondnok. 4. Izraelita hitközség. Szónok dr. Jordán Sándor főrabbi. 5. Nőegyesület. Szónok dr. Fechtel János főtitkár. 6. A honvéd és közöshadsereg. Vezette Nemes Ede dandárparancsnok. 7. Szatmár város törvényhatósága. Szónok Pap Géza polgármester. 8. A kalocsai székeskáptalan és papság képviselete Boromissza István és Hoffman Alajos kanonokokkal. 9. Kir. törvényszék, ügyészség és járásbíróság. Szónok dr. Róth Ferencz elnök. 10. Róm. kath. hitközség és tanítótestület. Szónok Hehelein Károly praelatuskanonok. 11. Kir. kath. főgimnázium. Szónok Ratkovszki Pál igazgató. 12. Tanfelügvelőség és állami iskolai tantestület. Szónok Bodnár György tanfelügyelő. 13. Budapesti Pázmány egyesület, a kath. egyesületek országos szövetsége és a munkás szövetkezetek. Szónok dr. Cziklay János. 14. Vasúti testületek. 15. M. kir. posta- és iparfelügyelőség. Szónok Demjén Sándor főnök. 16. Felső kereskedelmi iskola. Szónok dr. Kelemen Samu orsz. képviselő. 17. Kölcsey-kör. Szónok dr. Fechtel János ügyvezető alelnök. 18. Felmérési felügyelőség. Szónok Dell Béla felügyelő. 19. Kir. állampénztár. Szónok Papp Gyula tárnok. 20. A kereskedelmi testület és Kereskedő ifjak köre. Szónok Páskuj Imre elnök. 21. Kath. kaszinó. Szónok Fölkel Béla alelnök. 22. Kath. legényegyesület. Szónok Zahorátiszky István elnök. 23. Az uradalmi tisztség. A tisztelgések délután fél 2 óráig tartottak, mely után diszebéd következetr, mintegy 140 terítékkel. Az ebéden a többek közt részt vettek: gróf Teleki Géza volt belügyminiszter, Molnár János esztergomi apátkanonok, orsz. képviselő, Boromissza István és Hoffman Károly kalocsai kanonokok, Szentiványi Károly az orsz. kath. szövetség igazgatója. Nemes Ede dandárparancsnok a törzstisztekkel, dr. Kelemen Samu orsz. képviselő, Forgách János beregi főesperes, azonkívül Szatmár társadalmának szine-java, a kebelbeli papság, a sajtó képviselői, városunk vezérférfiai stb. A diszebéden az első felköszöntőt maga a püspök mondotta s poharát a pápára, királyra és Apponyi gróf vallás- és közoktatásügyi miniszterre ürítette. A jelenvoltak a felköszöntőt állva hallgatták végig. A székes káptalan nevében dr. Kádár Ambrus praelátus-kanonok köszöntötte fel a püspököt, az egyházmegyei papság nevében pedig Forgách János beregi főesperes, további dr. Hoffman és Boromissza kalocsai kanonokok. Szatmár város törvényhatósága nevében dr. Vajay Károly t. főügyész, a katonaság nevében Nemes Éde dandárparaecsnok, a polgárság nevében dr. Kelemen Samu orsz. képviselő, Áuer szerkesztő a kath. sajtó ügyében köszöntötte föl a püspököt. Végül Ratkovszki Pál kir. kath. főgimn. igazgató a kalocsai vendégeket éltette. Az ebéd alatt a püspök még kétszer szónokolt s vendégeit és papjait éltette. A diszebéd 4 óra után ért véget.
