Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-23 / 53. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY lássuk megnőni. Ki kell jelenteni nyíltan már ma, hogy mi többé olyan osztrák egyezségbe bele nem megyünk, melynek alapja nem őszinteség mind a két részről, mert az olyan egyezség erkölcstelen és káros. A mostani fegyverszünet lehet hosszú is, rövid is, a szerint a mint az uj választási törvények javaslatát 10—20 év múlva hozzákelő, avagy már 1906. október 10-én napirendre tűzik a parlamentben. Attól függ minden ki tél jobban az igazságtól, az igazság bekövetkezésétől? a császár — király, — vagy a magyar kormány? Kivándorlás és gyáripar. Az a hir merült föl a lapokban, hogy a belügyminisztériumban egy szocziálpolitikai ügyosztályt szerveznek, amely a kivándorlás megszüntetésén fog akcziót kifejteni. Tehát már ez lenne a harmadik kísérlete a kormánynak a kivándorlás elleni akezióval. Első kísérlete a ruthén akczió volt, amely a We- kerle-kabinet akkori földművelésügyi miniszterének gróf Bethlen Bálintnak elhatározásából indult ki, de a jelenlegi földművelésügyi miniszter valósított meg Bánffy Dezső báró miniszterelnöksége alatt. A második kísérlet a székely akczió volt, amely nem rég létesült a székely nép kivándorlásának megakadályozása czéljából. Mind a két kirendeltségnek vannak sikerei; de tagadhatlan, hogy a kivándorlás nem csökkent a két vidéken hanem, amióta némi pénzre tett szert a nép, azóta útiköltsége lévén, rohamosan fokozódott. Hogy mi okozta ezt a nem várt eredményt? Azt már a kezdetnél meg lehetett jósolni, amikor a ruthén és székely nép szocziálpolitikai és ezer másféle sérelmei orvoslását olyan idegenekre bízták, akik soha életükben ruthént nem láttak s a székely népet is csak könyvekből ismerik. A midőn tehát a belügyminisztérium is készül, sőt talán a kereskedelmi minisztérium is fog a magyar ipar érdekében egy szocziálpolitikai ügyosztályt szervezni, első sorban arra kell rámutatnunk, hogy ha a földművelési minisztérium méltányos szocziálpolitikusainak mintájára fogja szervezni a kivándorlás megszüntetésére és a szocziális tévtanok ellensúlyozására a szocziál politikai ügyosztályt, ép oly eredménytelen lesz költekezése, áldozatai ép olyan hiába valóknak fognak bizonyulni, mint az eddigi két kirendeltségek munkája, fáradozásai. Ezeket kicsinyelni éppen nem lehet, nem is czélunk, de tagadhatlan, hogy nem állanak arányban a ráfordított munkával és költségekkel az eredmények. Ha a kivándorlás okait meg akarja szüntetni a belügyminisztérium, akkor szocziálpolitikai téren legelső teendője lenne szigorú rendeletben utasítani a hatáskörébe tartozó közigazgatási hatóságokat, hogy a néppel hivatalos érintkezés alkalmával oly módon bánjanak, mint a müveit külföldön, a hová első sorban azért vándorol ki a munkás nép, mert itt még reménye sem lehet arra, hogy őt is megbecsülik, emberszámba veszik, ha nincs vagyona. A méltóságos szocziálpolitikus urak nem foglalkoznak a néppel közvetlen közelből — s azért van aztán, hogy még a kormánytól kapott, kínált ajándékokat Aztán meg a kedves gondhoz nehéz gondok is jöttek. Mi ugyan nem folytattunk gazdaságot. Mikor édes apánk meghalt, azt a nehány darab földet, melyet jól- szerző édes apánk papi jövedelméből megragasztott, bátyám vállalta gondjaiba. Ő szánt, ő vet az apai örökben, sok bajjal, több szeretettel. Nekünk nem sok bajunk van vele. De — tudja a jó Isten, — azért csak úgy vagyunk mi azzal a földdel, hogy a mig lesz a szivünknek egy porczikája, aggódással, szeretettel ott fogunk azon gazdálkodni mi is. Az a tavasz pedig, de bőven adott okot a gondra! . . . Heteken, hónapokon át nem esett csak egy szem eső sem. Még csak harmat sem járt. A kalász nem tudott megnőni, a szem kifejlődni, a tavaszi vetés kikelni. Leégett az egész mező, elfonyadt minden jóreménység. Kinek lett volna elég nagy szive ahoz: apró kedveskedésen jártatni az eszét, mikor egy esztendei megélhetésért kellett remegni ?!. — Nem lesz semmink ! — mondta bátyám, mikor estenként hazavetődött a mezőről. — Bizony fiam, az idén nem lesz módunk ráunni az „oláh piros“ra sem! szokta mondani édes anyám. Hanem azért csak jártak továbbra is : bátyám a mezőre, édes anyám az almafa alá. Heteken át ott láttam alatta minden reggel s jól esett lelkének, ha lefekvés előtt csak a tornáczvégéről is elnézhetett oda, a hol az almafa lombja sötétlett. Pedig de nem volt rajta mit látni! Egy-két nyomorék virág; inkább szomorúságnak, mint örömnek az is. Egyszer azonban az öreg fa egy bolondot gondolt Mikor a többi fa már a virágát kezdte hullajtani, ő elis visszautasítják a parasztok, a kis gazdák, a munkások, mert akik a néphez fordulnak, nem tudnak vele bánni. Ezért áhitozza vissza azt a vaskezü, erős nemzeti kormányt, a melyet Hollós Mátyás alatt csodált egész Európa, mert a nagy király megbecsülte a szegénységben élő munkásban is az embert — nem úgy, mint a mai társadalom és a virilizmusra épített törvényhatósági rendszer. Hogy ez a jó bánásmód sok embert kibékítene a hatóságokkal, a fennálló jogrenddel, sőt elvonná őket a szocziálizmus német theoriáitól is, nemzet nélküli, anark- hikus elveitől — az kétségtelen. De lenne még más teendője is a belügyi kormánynak, sürgetni a községek fölsegitését, pótadóinak könnyítését, az állami, holt kézi, alapítványi és hitbizományi uradalmak bérleteinek megszerzése által, amelyeknek jövedelmeiből fedezni lehetne a községek háztartásait, sőt óriási vagyonhoz juthatnának a községek. Olvasunk ma is parczellázásról, parczellázott bérletekről : de ezek vagy gyanús üzelmek, vagy a nemzetre nézve kevesebb haszonnal járnak, mintha egyesek kapzsisága helyett talpra állítanák a községek összes lakosságát és megmentenék a történelmi magyar családokat is, mint Anglia teszi, ahol az örökbérletek jól beváltak. Jobban mint nálunk az ősiség hirtelen eltörlése és az uj földes urak bérlet rendszere, a mely kitúrta a szabad uzsorával az ősi kúriából a gentryt és kidobta műhelyeiből a szabadipar átkával a magyar kézműipart otthonából. A kereskedelmi minisztérium is érdekelve lenne a szocziálpolitikai ügyosztály felállítása által. Mert mit látunk Szegeden ? Azt, hogy össze jön nehány ezer ember azzal a jelszóval, hogy magyar ipart teremtenek és a sok beszéd helyett az lett volna a legelső teendője a kongreszusnak, szószerint kérje fel a kormányt, hogy mentse meg a pusztuló községeket, a pusztuló kisbirtokosokat és mentsük meg a búzatermés miatt alig jövedelmező nagy birtokokat a munkások kivándorlása miatt a pusztulástól. Gyáripar nélkül alig lehet szó arról, hogy a nagy birtokok jövedelmezzenek annyit, hogy versenyezhessünk Ausztria fejlett iparával. Gyáripart teremteni pedig nem lehet a magyar földön máskép, mintha az óriási uradalmak nagy bérleteit a községeknek adják, állami közvetítéssel, garancziával, de viszont oly feltétellel, hogy a munkások kötelesek megtenni mindazt, amit a szo- cziálista bujtogatások folytán ellenez, kigunyol és elront. Oly feltétellel adnák ki a községeknek a nagy bérleteket, hogy kötelesek a bérleten kezdetben gyógynövényeket, takarmányféléket, czirokot, komlót termelni, nem pedig csak búzát és kukoriczát, továbbá, kötelesek legyenek gyárakat létesíteni szövetkezeti utón az albérlők, a községek — tejszövetkezeteket, gyümölcs- termelő, baromfiértékesitő szövetkezeteket létesíteni és 40—50 év múlva az óriási kiterjedésű uradalmak mindenütt felvolnának szerelve gyárakkal és nem kivándorló munkás nép — hanem gazdag polgárság lakná ezt a tejjel, mézzel folyó országot, a melynek nincs és nem is lesz addig ipara, amig a nagy bérleteket egyesek kezébe adják, az állam, egyház és nagy birtokosok — a helyett, hogy követnék Anglia példáját, mely az örökbérletekkel meg mentette pusztuló munkás népét a kivándorlástól és pusztuló főurak családait a megsemmisüléstől. Anglia évszázadokkal ezelőtt épp oly viszonyok között állott —■ a kivándorlással szemben — mint ma a nagy birtokosok. A mi viszonyainknak azonban van egy nagyobb kezdett rügyezni. Ma még csak egy-kettő, holnap már száz-kétszáz, holnapután talán már ezer is. Nem emlékeztek olyanra a legöregebb emberek sem. Az ég is megelégelte a természet hosszú szomjúságát. Kövér felhőket hajtott fel kárpitjára, megnyitotta bő csatornáikat. Ömlött az áldás egy egész napon keresztül. S mikor másnap reggel fölkelt a nap és elárasztotta ragyogásával a megujhodott természetet, állt az öreg „oláh piros•' a fényözön közepeit talpig fehérben, aljig virágban. — Nézd csak, fiam, nézd! — mutatott a fára édes anyám szive boldog teljességével. — Most már a nyugdíjra sem kell várni. Ha csak fele marad is meg, akkor is kiterem egy pár kis fülbevalót . . . Megilletődve néztem fel édes anyámra. És láttam, hogy abból az ezer gyöngycsepből, a mi ott csillogott az almafa virágain, egy valamiképen az ő pillájára is odatévedt. És láttam, hogy abból az ezer sugárból, melylyel a reggeli nap az öreg almafát befolyta, egy nehány odafonódik az ő feje köré is. És láttam, hogy a hova kék szemének szelíd sugarai esnek, még mind pattannak az almafán a rügyek s a hol szivének szerető gondolatával megpihen, mind bomlanak a rügyből az almavirágok. S azóta valahányszor lányoknak, asszonyoknak ékszereikkel való oktalan hivalkodását látom, mindig eszembe jut egy pár kék fülbevaló, aminek ragyogását megláttam annak a falusi kis lánynak a fülében s valami olyast érzek: — szegények . . . Szarka Lajos. sérelme is, a gyáripar hiánya, amelyen csakis község, bérlők utján lehet segíteni. Meg kell teremteni a magyarföld erejével a gyáripart, de ehhez első sorban az szükséges, hogy lépjen a nagybérlők sáskaserege helyett a nemzet e feladatok teljesítésének terére, a községek a pótadók nyomásától megszabadított önállósággal, szabad cselekvés, hatáskörrel ellátandó és vagyonhoz juttatott községek lépjenek elő. Akkor lesz magyar ipar, másképpen akármilyen ügyosztály szervezésével sem fogják elérni azt, hogy a kivándorlás és szocziális tévtanok útvesztőjéből megmentsék a munkás népet. Szatmárvármegye községei csatlakozhatnának a községi bérleteket sürgető akczióhoz, amelyet Csongrád- megye községei kezdeményeztek s a mely akcziónak Kossuth Ferencz a legnagyobb jóakarattal Ígérte meg támogatását. Dr. Hollósy István. Nemzeti öntudat és fajszeretet. A szocziálizmus által felvetett társadalmi kérdések helyes megoldása foglalkoztatja az elméket. Nehéz feladat ez, ha meggondoljuk, hogy a szocziálizmus az embernek egyik örökéletü gyengeségéből: elégedetlenségéből táplálkozik, de nem lehetetlen. Kormányok, törvényhozás, társadalom, iskolák, egyes nagyszellemü, mély bölcseségü férfiak oldozgatják a szocziálizmus kötötte eszmecsomót igazság és emberszeretettel felvértezve. Van tehát remény, hogy helyes irányítással és vezetéssel sikerülni fog a megoldás. De a kibonyo- litással sietni kell, mert a nép jólétének kivívásáért a munkásnép vezetésére üreslelkü szájhősök tolakodtak fel, akiknek czélja a munkáskérdések összekuszálása és megoldásának hátráltatása. A magyar tanítók, nem nézhetik összetett karok- kai nemzetünk megsemmisülését, őseink vérével megszentelt hazánk rombadőlését. Nekik meg kell erősíteniük a beláthatatlan jövőre hazánkat, melyet őseink titáni harczokat viva, vérözön árán szeteztek, bölcse- séggel, az erények sokaságával, erős karral megtartottak és nekünk, unokáknak örökségül hagyományoztak. A magyar iskolára és annak vezetőjére nagy feladat vár a magyar nemzeti érzület fejlesztése és megszilárdítása tekintetéből. A magyar tanítóságtól el nem vitatható, hogy mindenkor első és fontos feladatául tekintette a nemzeti nevelést, a fajszeretet ápolását. Hogy e tekintetben munkája nem volt meddő, önérzettel mutathat a legközelebb múltban lefolyt áldatlan politikai válságban megnyilvánult nemzeti felbuzdulásra. Szerénytelenség nélkül eldicsekedhetünk, hogy nagy részük van a nemzeti öntudatnak mai megnyilatkozásában. Buzgólkod- tak a nemzeti nevelés terén, ámde nagyon sok tennivaló van még és azt is, amit a múltban tettek, terjedelemben kiszélesíteni, hévben és erőben fokozni kell. A magyar tanítóságot erre buzdítani nem kell, megteszi a jelenben, megfogja tenni, vallásos és lángoló hazaszeretetét ismerve, a késő jövőben is úgy, mint megtette a múltban, nem kérdve: mi lesz érte a bér. A magyar tanítóság fogalomköre kiterjed ugyan az anyagiakra is, de lelkesedését és munkásságát a szépért, a jóért és a nemesért alku szerint soha nem kínálta és kínálni nem fogja. Hazaszeretete, lelkesedése a nemzeti ügyért mindenha változatlanul fog buzogni szivében. Isten, király, haza lesznek buzgó munkásságának tárgyai minden időben ! Szent meggyőződésem, hogy a magyar tanítóságot e modern áramlatok nem fogják magukkal ragadni. Marad az, aki volt, hazáját hévvel szerető, nemzeti ideálokért lelkesedő fáradhatatlan munkás, aki oltárt emel a hazaszeretetnek az ifjú nemzedék szivében. És az oltáron kiolthatatlanul fog égni az érzelem és ki fog fejlődni egész teljességében, egész erejében a nemzeti öntudat a fajszeretet, ha a gondjaikra bízott gyermekekkel megismertetik ezeréves szép hazánkat, hs megismertetik nemzetünknek dicsőségben gazdag történetét. Hazánk természeti szépségei, földjének ki- aknázhatatlan kincsei, a magyar fajnak kiváló szellemi tulajdonai, lelki erényei lehetetlen, hogy rajongó szere- tetre ne gerjesztené az ifjúságot. Úgy ismertessék meg a tanítványaikkal a haza földjét és nemzetünk történelmét, hogy büszke legyen magyar születésére. Hogy a földgömböt nézve csak Magyarországot lássa és arról ne csak a délibábos rónát, az ezüst fodros folyókat, a madárdaltól és tűinkétől zajos erdőkoszoruzta bérczeket olvassa le, hanem lássa a rajta nyüzsgő életet, olvassa le róla az ezeréves múltnak örömeit, szomorúságait, dicsőségét, nehéz küzdelmeit. Úgy ismertessék meg, hogy a gyermek bele élje magát a magyar nép életébe, lelkét, szivét, eszét hassa át a nemzet jelene és múltja. Van-e erre alkalmasabb nemzetünk történelménél? Tud-e más nemzet annyi nagy férfiút felmutatni, akiknek élete, jelleme példaképül szolgálhat minden nemzet fiainak? Az apostoli valásosságnak, a lángoló hazaszeretetnek, a rettenthetetlen bátorságok, önfeláldozásnak csodás példáival telve történelmünk. A magyar dicsőségét nemzetek irigyelték. Ily történelemnek ismerete kell, hogy a nemzeti öntudatot, fajszeretet felébressze. Lehetetlen, hogy történelmünk nagy példái tanítványaikra hatástalanok legyenek. A történelem tanításában a fő- sulyt nem a képző, hanem a nevelő irányra helyezzék _ Az őszi idény beálltával megérkeztek a legújabb divatu női kabátok, palettók, havellok, boák, kis leánykabát és köpenyek, úgyszintén férfi- és fiuöltönyök, köpeny, rövid mikádó-kabát, felöltők, bőrkabátok, városi és utazó bundák. Elegáns férfiruhák a legújabb divat szerint, papi és tiszti egyenruhák elegáns kivitelben készíttetnek. Utazó bunda és lábzsák használatra kapható. Raktáron vannak: angol és hazai gyártmányú szövetek, s minden hozzávaló bélés, vászon, gomb, stb.,. melyek igen jutányos áron beszerezhetők Szatíó Jfálmán férfiszaőó-, női- és férfirufía-üzietéően. raktár szomszédságában.
