Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-26 / 49. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY rot kötöttél. Én később délután mehettem csak ki és czéltalanul bolyongtam az erdőben. E mellett hallgat­tam a fenyvesek zúgását, a madárkák danáját és az erdei patak csendes csopogását. Közbe-közbe gondoltam rád is. A kastélyban hittelek, hisz láttam hozzátok menni a muzsikus czigányt. És tudtam, hogy táncz lesz a vége. S arra a gondolatra, hogy tán e perczben, tánczközben téged más valaki a keblére ölel,— beljebb és beljebb kerültem a járatlan vadonba a féltékenység fúriájától kergetve — s egyre kihaltabb lett az erdő és körülfogott a véghetetlennek látszó, csendes magány. Hogy te is kiszököl a selyemfüggönyös szobák­ból, hogy te is menekülsz az uracsok duhajkodó lármájától, az ott levő hölgyek hangos, kaczér ka- czajától, — azt nem gondoltam volna. Mekkora volt tehát a meglepetésem, azt ki sem mondhatom, midőn hosszú ide-oda barangolás után, egy tisztásra értem és ott megláttalak. Mintha most látnálak magam előtt: egy ledőlt fatörzsön ültél, kis kezedben egy óriási csokor erdei virág ! Olyan szép voltál e fényes, halvány kék selyembatiszt ruhában, a fehér csipke gallérban ! Elmélázva nézted az alkony pírját, amely az erdő nyugati szélén, a tiszta meny­bolton festői színskálában lerajzolódott. Te búcsúztál az erdőtől — a napnak utolsó sugara meg búcsúzott te tőled. Arany hajadat csókol­gatva, ott rezgett mély tüzü fekete szemeidben. És tán a nap tüzsugarának a visszahatása lehetett, a mitől remegni kezdett az én szivem is . . . Ekkor rám vetetted azt az észbontó szép két fekete szemedet. Azt a ragyogó csillárfényest ! És én reszkettem, mint az az iharfalevélke, melyet a szellő megmozgatott, oly erősen, hogy a lábaid elé hullott . . . — Hát maga mit keres itt ilyenkor ? — e kérdés rebbent el vérpiros ajkadról. És úgy csengett az erdő magasztos magányában, mintha ezüst csilingelőssel szólalt volna meg az erdei harangvirág. S az én bá- mész, barna czigányarczomat magad előtt látva, oly vidám kaczajra fakadtál, hogy azt hittem veled, kaczag az erdő is és a futó csermely árja. — Mit bámul rám ? Mért áll úgy mint egy kőszent az országút mentén, némán ? Nos, beszéljen valamit ! — Ugye, hogy ezeket montad nekem ? E mellett fehér virágarczodba gyenge pir szállt — olyan lett tőle, mint mikor a korányt megfesti az ég bíbora. Rózsapiros. Haza kell mennen, — montad. — Várnak. Rám nem vár senki — gondolám — de te miat­tad még fáklyákkal felkutatnák ezt az erdőt. Miattad nyugtalankodik az urad és az egész vendégsereg. Persze, hogy is ne . . . Haza kisértelek. Egy darabig egymás mellett haladtunk szótlanul. Hallgatagon, mint fölöttünk az ég s a fényes csillagok. Bájos arczocskádból két parázs­szem észbontóan mosolygott felém és nekem úgy tűnt elő, mintha felülmúlná a csillagok ragyogását. Mikor kiértünk az országúira, hozzánk szegődött a hold. Ép akkor bukkant elő a sötét fenyvek mögül. És ezüstös világa bejárta az erdőt, a völgyet s előttünk az utat is. Tündéries bűbájos fényben ragyogott a világ ! Az utszéli topolyfák koronáiban titokzatosan susogott az enyhe esti szellő, felénk hozta a közeli erdő fenyőillatát. Egymást néztük, majd beszédes lett a szánk. Kivált a tied, — oly édes csacsogó . . . Én sokszor elhallgattam, hogy hallhassam a ruhád suhogását — oly közel voltál hozzám. Karod, bárso­nyos puha karod, a karomon pihent bizalmasan. A szellőcske olykor pajkosan fellebenté dudoros ruha­ujjad széles csipkefodrát s ekkor a hold halvány világa odatüzött hó karodra és én rápillantva úgy éreztem, hogy a szivem édes kéjben vonaglig —és azt vettem észre mintha te is olykor megremegnél, mint a rab madárka a kalitkában, mikor feléje nyúlnak. Le- horgasztott fejecskével tipegtél az oldalomon. Hajad­ból oly bóditó édes illat áradt felém, melytől egészen megittasultam. . . . Nem messze a falutól megálltunk. A hold karcsú alakodnak lenge árnyát oda vetette az ezüst fényű széles útra. A csipkegallérod félre csúszott. Megigazi- todtad. Ekkor az erikacsokor kiesett a kezecskédből. Felemeltem. De titkon csókot leheltem az egyik zöld páfránylevélkére, arra, amely apró ujacskádhoz legkö­zelebb jut. Szemünk találkozott. Olyan szépen néztél rám, hogy kedvem lett volna téged felkapni és az ölemben visszavinni az erdőbe, a sötét fenyvesek köze. De beleszólt volna a hold ? És ránk borult volna hirtelen a legsötétebb éj — a késő bánat éjszakája ? ! . . . Nem ! . . . Tovább beszélgettünk. És hamarosan értünk a kastélyhoz, amely fényesen ki volt világítva. Ott ben vigan voltak. Felfutó rózsa közt n\ilta zöld rácsos kapu, ezen tűntél el, nekem egy rövid Jó éjt“ mondva, mint egy szépséges álomkép ... Másnap déltájban ismét csak ott áltam a rózsás kapud előtt. Meg akartalak látogatni ... De azt mondták nekem: A „méltóságos asszony a reggeli gyorssal elutazott . . .“ Sohse ittam úgy le magam, mint aznap este az utszéli korcsmában . . . Elmúlt a nyár, itt az ősz is. Itt vagyok megint a városban és taposom a társadalom malmát. És sokszor eltűnődöm fölötte, hogy miről is beszéltünk a szép nyári holdas estén ? Miért is nem mondtam néked már akkor, hogy oly nagyon szeretlek . . .“ Jelen számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva. Felelős szerkesztő: KUNÉRY K Á LM Á n7~ Laptulajdonos: MANYÁK ÉS TÓTH. PIACZI ÁRAK. Nagykároly, 1906. augusztus 21. Á r u c z i k k e k Ára K 1 f legnehezebb . . . hektoliterenként 10 80 Búza közép . . . 10 — legkönnyebb . • • » — — Kétszeres ................ 8 40 Rozs ........................ 7 — Árpa ........................ 6 50 Zab ........................ 4 50 Tengeri ................ 11 40 Borsó .................... — — Paszuly .................... 16 — Lencse .................... 32 — Köleskása ................ — — Burgonya ................ 4 40 Marhahús .... 1 20 Disznóhus .... 1 28 Szalonna .... 184 — j » 1 84 Disznó-zsir .... 1 60 MAY, NYÁRI MENETRENDJE, Érvényes 1906. május hó 1-től. Nagyárolyba érkezik: Debreczen-felől gyors v. 1'32 » személy v. 6 10 n n gyors v. 8-07 motor v. 1118 személy v. 4-41 » » n személy v. 7'19 Nagykárolyba érkezik: Szatmár-felől tszsz. v. 4-48 v » személy v. 8-08 n » gyors. v. 7-23 személy v. 9'46 gyors v. 2'53 személy v. 3-70 Nagykárolyba érkezik: Zilah-felő vegyes v. 7-10 »> vegyes v. 7-25 Nagykárolyba érkezik : Csap-felől vegyes v. 7-00 ?> » » vegyes v. 8-31 »> » )» vegyes v. 8-02 Nagykárolyból indulDebreczen-felé tvszsz. v. 4'56 » személy v. 8-18 gyors v. 725 személy v. 9-49 gyors v. 254 személy v. 3'56 Nagykárolyból indul Sz.-németi felé gyors v. 1-33 » ” személy v. 6-18 J) » » gyors v. 8-09 motor v. 11-28 személy v. 4-52 személy v. 7-29 Nagykárolyból indul: Zilah-felé vegyes v. 5-09 » vegyes v. 4-11 Nagykárolyból indul: Csap-felé vegyes v. 4-54 » » vegyes v. 4-20 » » »> vegyes v. 8-13 Az éjjeli idő esti 6’00 órától reggeli 5'5£ perczig, a perczeket jelző számjegyeknek aláhúzásával van kitüntetve. M. kir. államvasutakon május 1-én életbe lé­pett menetrend, Közvetlen vonatösszeköttetés. Paris—Basel—Zűriek—Innsbruck—Wien—Budapest, Berlin—Budapest, Budapest)—Belgrád (Saloniki —Sóga és Konstantinápoly között. Bruck-Királyhidán, illetve Ruttkán át. 835 730 1022 630 805 850 »= 145 439 o 1005 112 559 " 1240 320 1038 938 1 US w 819 ind. Paris ind. Basel érk. érk. ind. Zürich érk. 210 ind. Innsbruck érk. 710 ind. Wien Wb. érk. 7 E * ind. Wien Stb. érk. 645 ind. Budapest k. p u. érkt 210 ** ind. Berlin érk. 1122 I ind. Breslau érk. 556 ° ind. Oderberg érk. 557 ex ind. Ruttka érk. 1030 ^ érk. Budapest k. p. U. érk. 330 ind. Budapest k. p. u. érk. G 100 érk. Belgrád ind. 541 érk. Saloniki ind. 600 érk. Sófia ind. i 1 552 . érk. Konstantinápoly ind. m 800 1 U35 A 412 ^ reÜsláziCL. I Állandó, észszerű és ügyes reklámozás minden gyári, kereskedelmi, ipari vállalatnak, üzletnek a a lelke, rugója, az éltető elme. Hogyan, hol és mikor hirdethető a legsikere­sebben, legjobban és legolcsóbban, megtudható a „Szatmármegyei Közlöny­kiadóhivatalában Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. ahol kiváló szakértelemmel, odaadó lelkiismeretesség­gel, pontossággal és olcsón eszközölnek hirdetéseket és reklámokat. __________iú_________ Kö ltségvetések és tervezetek ingyen. A Bécsi biztositó társaság és a Bécsi élet-és járadék-biztositd intézet Eladó ház. Nagykárolyban a Hajduváros-utcza 42. sz. alatt levő s Jármy Ottilia tulajdonát képező teljesen jókarban levő úri lakás kedvező feltételek mellett örök áron eladó. Értekezhetni Jármy Béla, vm. kiadónak Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyék területére. Nagykároly avagy Szatmár székhelylyel, ügy­nökségek beosztásával avagy a nélkül. Érte­kezhetni Bónis Sándorral a debreczeni íőügynökség vezető titkárával Debreczenben. ^ 15651—1906. sz. vf § Szatmárvármegye alispánjától. Árlejtési hirdetmény. Wi Szatmárvármegye részéről Nagykárolyban a székház épület földszinti ta­nácstermében folyó évi szeptember hó 12-én délelőtt 11 órakor az 1907. évre szükségelt 1000 köbméter kemény 2 éves vágású CSER TŰZIFÁRA köbméterenként 5 K 50 fik egységár mellett árlejtés fog tartatni. Versenyezni szándékozók a bélyeggel ellátott zárt ajánlataikat a kitűzött nap délelőtt 11 órájáig a kiirt ár 10°/o-át az adóhivatali letéti elismervényben mellé­kelve hivatalomhoz beadhatják. Később érkező ajánlatok figyelembe nem vétetnek. A részletes feltételek a hivatalos órák alatt hivatalomban megtekinthetők. Nagykároly, 1906. augusztus hó 21-én. Ilosvay Aladár, vm. alispán. |i|h rs&gg 1—1 8 i Míg' m T'

Next

/
Oldalképek
Tartalom