Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-26 / 49. szám
Nagykároly, 1906. augusztus 26-=fcO. szám. XXXII. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. = MEGJELENIK MINŐÉN VASÁRNAP. = SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz. Az általános választói jogról. Nagykároly, 1906. augusztus 25. (Ky) Általános választói jog: ez napjaink divatos jelszava. Jogot a népnek ! harsogják tömegek és egyesek, kicsinyek és nagyok, törpék és óriások egyaránt. Valamennyien gondolkozunk ez áramlat felett. Mérlegeljük e kérdés következmenyeit, számítási műveleteket végzünk s a kiszámított vagy elképzelt eredményt papirosra tesszük, lapok hasábjain vagy füzetekben a nagyközönség közkincsévé bocsátjuk és bírálata alá terjesztjük. Mi, a kik minden kérdést csak úgy akarunk megoldani, hogy az hatásaiban a magyar nemzetre, a magyar államra jótékonynyá és erősítővé váljon; előttünk, kik előtt minden újítás csupán akkor és addig értékes, mikor és a mig az fajunk és nemzetünk előhaladását és megerősödését munkálja, tisztán áll az, hogy a választói jog kérdésének nagy mezején is csupán azon határig szabad elmennünk, a meddig előnyomulásunk haladás a nemzeti állam kiépítésének nehéz utján. A nélkül tehát, hogy az eseményeknek elébe vágnánk s a nélkül, hogy ezúttal a kiviteli módozatok részleteibe bocsátkoznánk, bonczoljuk a kérdést. A függetlenségi és 48-as pártnak kétségkívül lényeges programm pontja az általános választói jog követelése. De hisz ez természetes is, mert az a párt, mely a nemzet minden rétegével közvetlenül és önzetlenül érintkezik, az a párt, mely minden jogot a nemzet összességétől eredetinek hirdet, hisz és vall csak következetes akkor, a mikor a nemzet minden rétegét beELÖFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5^ Egyes szám ára 20 fillér. «==akarja vezetni az alkotmány védelem sán- czaiba. Azonban ép a védelembe bevezető utak és módoktól, vagyis a reform megvalósításának mikéntjétől függ az, hogy az üdvössé vagy kár’nozatossá válik-e. Az ily utaknak nem alkalomszerűeknek, de czéltudatosaknak szabad csak lenni. A függetlenségi és 48-as párt a választói jog kérdését nem ma, de évtizedek előtt iktatta követelései közé s igy annak megvalósítása által bizonyos czélt akart megközelíteni vagy elérni. Mi lehet az a czél ? Bizonyára az a törekvés, hogy nemzetünk minél nagyobb tömege, lehetőleg minden tagja részesévé váljon a törvényhozásnak. A törvényhozásbani részességet minden állampolgára választáskor leadc-tt szavazata utján gyakorolja. Azt küldi képviselőjévé, annak győzelmét segíti elő szavazatával, akinek a hazáról, alkotmányról, ezek fejlesztésének utairól hirdetett eszméi a saját gondolkodásának leginkább megfelelnek. A szavazatleadás által tehát a szavazó irányt jelez s a fejlődés bizonyos iránybani elősegítését munkálja. A függetlenségi és 48-as pártnak feltétlenül czélja, hogy ez irányjelzést lehetőleg a nemzet egésze végezze. Czélja azért, mert a szavazást leadás jog. E jog gyakorlása által a választó részesévé válik a törvényhozásnak, e részesség őt a törvényhozás társtulajdonosává teszi. Az alkotmány tehát övé is, annak fejlesztése, féltése, megőrzése s ha kell megvédése az ő kötelessége is. És egészen más védelmet fejt ki az, aki a sajátját, mint az, a ki idegen tulajdont védelmez : Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és elöQzetési dijait a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendők. Idegen tulajdon védelme támogatás, a saját tulajdon megvédése: önvédelem. A függetlenségi és 48-as párt czélja az, hogy a nemcsak ellenségeink, de a hatalmasaink részéről is minduntalan megtámadott alkotmányunk védelmét erősebbé, elszántabbá és legyőzhetetlenné tegye. ^ E czél nemcsak indokolté fésg-i, de megköveteli, hogy az általános választói jog párt programm legven. Ámde a vázolt czél már maga követelményeket szab. A czél már maga parancsolja, hogy e joggal élés csupán azokat illesse meg, akik a czél fenségét, magasztosságát érzik, értik és munkálják. E czél önmagában kizárja, hogy olyannak adassék választói jog, aki azzal a czél ellen él, — tehát vissza él. E czél követeli, hogy a jog gyakorlásából kizárassék úgy az, aki e jogát a nemzet erősítése helyett annak gyöngitésére használja, valamint az, aki akaratának szabad nyilvánításától fosztva van, vagy e magasztos jogát rongyos áruczikk gyanánt árulgatja. Ellenségünknek nem szoktunk kezébe fegyvert adni, hogy azzal minket sebezzen; a gyermeknek nem adunk éles kést, hogy azzal önmagát megvérezze. Ne adjunk tehát választási jogot annak, aki nemzetünk ellensége, nem azoknak, akik fennen hirdetik, hogy „n incsen haza, nincsen Isten“, de nem azoknak sem, akik önző egyéni érdekeikre pénzért árusítják azt. Ne adjunk azért, mert a függetlenségi és 48-as párt a választói jogot nem általános emberi, hanem nemzeti jognak tekinti. Annak tekintjük mi is és annak kell, hogy T Á R C Z A. Kinevezésem várom. — A „Szatmármegyei Közlöny“ számáta irta : Sztntáyothiiy. — Tanfelügyelőségre pályáztam s a minisztertől kezdve az utolsó diurnistáig mindenki megígérte, hogy „biztos“ a kinevezésem. Azóta a legvehemensebb suszterinas sem fütyült különben nállamnál. Tudja az ég, vagy nem tudja miért, de ha az embernek biztos kinevezést Ígérnek, különösen fogékonysággal bir a fütty iránt. Reggeltől estig mást sem tettem, mint a „Náni“ melódiáját fütyörésztem. Kázmér felesége ahová külön ben járatos vagyok, ezért szerfelett megharagudott rám. Nem tudom mit véthetett neki a „Náni“ fülbemászó dala és megígérte, ha még egyszer a Nánit fütyülöm nálok, kidob. — Ki dob ? 1 Már abból nem eszik gondolám s a hogy voltam siettem ki a keleti pályaudvarra, hogy még elérjem a Zimony-felé siető gyorsat. Lemegyek a bácskai pusztákra, azok szent, hogy még nem hallották a zeneköltészet e remekét s azok előtt bátran fütyülhetek s még hálásak is lesznek, hogy a legújabb nótát, mielőtt az ottani czigány játszaná, az én művészetre vitt füttyömből ismerik meg. — Úgy .is volt. Már vagy négy napig fújtam nekik a „Nánit.“ A negyedik napon a kakasok is annak a melódiáját kukorikolták; mikor egy sürgönyt hoztak a legközelebbi vasúti állomásról a melyért 30 krajczárküldöncz dijat kellett volna leszúrnom, de nem lévén a kézbesítő bakternek visszaadni valója, egy koronámba került. — Felbontom. Ez áll benne: „Kinevezésedhez gratulál őszinte hived Dezső. Mulass jól helyettem is.“ — Hé ! Bakter! Sürgönyhordó! — Úgy kellett utánna szaladnom. — Jöjjön csak vissza. Itt van még egy korona, igya meg. Én meg — mint egy bankár, aki a börzén nyert ezreseit helyezi biztonságba, -— duzzadó kebellel hajtogattam tárczámba azt a kincset érő sürgönyt, aztán nem fütyültem, hanem elmondtam a háziaknak ; persze bizonyos fölénnyel, hogy e pillanatban vettem sürgönyt, a mely a lovagiasság szabályai szerint is „Nagyságos úrrá“ avatott. Szóval, hogy rövid néhány perez óta Nagyságos tanfelügyelő ur vagyok és bölcs belátásom szerint fogom irányítani egy egész vármegye tanügyét. Mialatt ők örömüknek adtak kifejezést, én azon kalandoztam, mint fognak engem üdvözölni a fehér ruhás lánykák. Mint rendeznek tiszteletemre bankettet tanító testületem s minő dikeziókat fogok én tartani uj pályám hajnalán. A dolog vége pedig az lett, hogy két kappan helyett nyolezat vágtak íe, a libériás Jankó meg összecsőditette a környéki puszták gazdatisztjeit ebédre. Volt is olyan ebéd, hogy három napig nem fogytunk ki belőle. Még a mocskos- képű Zoni is ott húzta valamelyik sarokban azokat az álmot kergető bácskai ropogósokat. .Valamelyik fogás után, — ezt biztosan a házigazda rendezte — beállít á pusztai rektor vagy tizenkét nebulóval és olyan beszédet tartott, hogy a végén a könnye csordult ki az öregnek. — Leereszkedő, de kimért udvariassággal hallgattam végig. Aztán válaszoltam neki, kiemelve a nevelés szent fogalmát s végül megígértem neki, hogy befolyásommal kieszközlök buzgó fáradságáért részére a kormánytól valamit. Aztán megengedtem, hogy a gyerekeknek adjon szünnapot, ő meg jöjjön vissza közibénk. — Mi meg folytattuk a ricsajt, de úgy, hogy bácsországban is nevezetesség számba ment. — Akkor sem voltam józan, mikor a vasútra felraktak, hogy illő volna már felmenni a kegyelmes úrhoz, megköszönni atyai gondoskodását s felvenni az előleges negyedévi lakbért, a fizetést, meg a 400 korona fizetési előleget. Én nem emlékezem reá, de saját aláirá- sommal ellátott kötelezvényt mutatnak fel, melyben mindennel kötelezem magamat, hogy záros határidőn belül visszatérek egy havi szabadsággal. —■ Mikor Pestre megérkeztem, rohantam haza; feketébe vágtam magam, egy pár fehérkeztyűt hozattam hitelbe a házban levő boltostól; a kinevezési okmányt meg sem nézve löktem zsebembe s igy felszerelve ünnepi díszben siettem a minisztériumba. — A kegyelmes ur szolgája hajlongásokkal fogadott, de még nem engedett beljebb, mig elő nem adom az okot, hogy ezt előzőleg bejelentse. Elmondtam neki. A vén farizeus azonban sok csalódáson mehetett által, mert nem hitt szavaimnak. Kivettem az okmányt, odaadom neki; ő szemüveget tesz fel s elkezdi olvasni. — Majd rám néz, újra a kinevezési okmányba, aztán bizalmasan lép egészen a közelembe s igy szól: „Kérem minek is nevezték ki uraságodat ?“ — Tanfelügyelőnek ! —- „Tolnokság a Trencsén megyei tanfelügyelőségnél évi 1000 korona fizetéssel nem volna jó?“ — Mi-i-az ? — _____— „Ötszáz forintos tollnokság. Tessék itt van !* Hu szthy Zoltán fényképésznek Kossutli-uteza 5-ik s/.áinu saját házánál §tBT kizárólag e czélra épitett gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az állandóan nyitott remekszép képcsariokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
