Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-15 / 43. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: A agyhárolyban, Jókai-utcza 2. sz. Hazug szempontok. Eötvös Károly programbeszédet mondott Budapesten és szólott a szocziálistákról is. Azt mondotta, hogy szükség van reájuk a parlamentben. Legalább negyven-ötven emberre. Ezt követeli meg az egészségesen értelmezett par- lamentárizmus. S ugyanakkor, amikor ezeket mondotta Eötvös, már megint elkoboztak egy szocziálista újságot, már megint újabb vádakat hangoztattak a párt ellen és már megint újabb eszközöket kerestek az elnémitására. A szocziálizmussal szemben a magyar kormányzó politika még mindig nem találta meg a megértés hangját. Még mindig mumust, veszedelmet, íölforgatást látnak benne, még mindig úgy vélik, hogy minden eszközt meg kell ragadni az elfojtására, még mindig abban látják a kormányzó politikát, hogy a szocziálista pártnak a parlamentbe való bejutását megakadályozzák. Természetes, hogy ez a politika czéltalan és helytelen, mert csak az ellentállás nagyságát növeli és igazságtalan, mert fegyvereiben nem tisztességes. íme, az éjjeli ügyészeket, az előzetes el- koboztatást íöltámasztottákaszocziálisták ellen és tegnapelőtt a képviselőházban Bródy Ernő képviselő interpellácziójára adott válaszában éppen olyan kevéssé tudta letagadni ezt a tényt Polcnyi Géza igazságügyminiszter, mint ahogy a múltkor Hodzsa Milán interpellácziójára Andrássy Gyulának kellett bevallania, hogy bizony a földmunkások ellen való vizsgálat csak hajsza a szocziálisták ellen. Ma Polónyi Géza már ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. it=hangoztatta, hogy a kormánynak üldöznie kell a sajtó bűntetteit, ma már a nemrég királysértő miniszter védte a jogrendet és ma már az elcsapott éjjeli ügyeszek utódjainak akadt védelmezőjük, mert ma már nem a koaliczióról, hanem a szocziálistákról, a népnek jogairól és érdekeiről van szó, azok ellen pedig az állam- hatalomnak minden eszközt érvényesítenie kell. Pedig, akárhogy beszélnek a miniszteri székekben, a fődolog az, hogy az uj kormány az állam és a társadalom rendjének állítólagos védelme érdekében szintén megtámadta a sajtó- szabadságot, szintén nekiment a sajtó jogainak és újból életbeléptette azt az előzetes czenzurát, amely gyalázatos, amely ellen ő szólott, ő lármázott leginkább és a melynek párja csak Oroszországban van, s hiába hoznak föl ennek a védelmére bármit: frázist, jelszavat, a tény az, hogy a sajtószabadság már megint nincsen meg Magyarországon, hogy már megint az éjjeli ügyészeknek akaratától függ a gondolatnak szabad nyilvánítása. Ha a sajtót ezzel akarják a kritikától elszoktatni és ha ez az az eszköz, amelyekkel az Eötvös Károly szocziálistáit a képviselőházból ki akarják rekeszteni, hát akkor rosszul számítanak. Mert a szocziálizmus és a mai kormányzó oligárkikus pártok között a harczot a parlamentben kell megküzdeni és mert a magyar sajtót nem lehet semilyen rendszabállyal elnémítani. Más hangon kell beszélni a kormány padjairól annak, aki okos szocziálpolitikát akar csinálni és annak, aki még nemrég a sajtóHirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendők. szabadságot hirdette. Más hangon kell szólania, mert az erőszakos hangokat éppen úgy el lehet hallgattatni velük szemben, mint ahogy nekik sikerült elődjeikkel szemben. — Az első szocziális intézkedés. Andrássy belügyminiszter leiratot intézett Szatmárvár- megye törvényhatóságához a gazdasági munkás és cselédlakások egészségi viszonyainak tárgyában, melyben felhívja, hogy a fenti kérdésben a lehető legrövidebb idő alatt szabályrendeletet alkosson, esetleg a régit a modern követelmények szellemében átdolgozza. E kérdés előzetes tanulmányozása czéljából Ilosvay Aladár alispán megkereste valamennyi vármegye alispánját, hogy a nálok ezen ügyben meglevő szabályrendelet egy példányát részére megküldeni szíveskedjenek. Közigazgatási bizottsági [illés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 13-án pénteken délelőtt 11 órakor tartotta julius havi ülését Falussy Árpád dr. főispán elnöklete alatt. Jelen voltak : Nagy Béla, Böszörményi Sándor, Kende Zsig- mond, Domahidy Sándor, Sántha Kálmán, Luby Géza, Luby Béla és az összes előadók. N. Szabó Antal levéli- leg mentette ki magát, mert a katonai sorozás polgári elnöke lévén, ott van elfoglalva. Főispán üdvözölvén a megjelenteket megnyitja az ülést. Majd felkéri Ilosvay alispánt, hogy tegye meg jelentését: Alispáni jelentés. Ilosvay Aladár alispán az általa képviselt köz- igazgatási ágazat junius havi menetéről szóló jelentését a következőkben terjeszti elő. T A R C Z A. Olympia. Irta: Bálint Aladár. Életszerető emberek kényelmére berendezett öntudatos Ízlésében összeforradt, nyugalmas, puha fészek. Művészet árad szerte minden tárgyból. Leomló nehéz selyem-függöny mellett állt az asszony. Testét- lelkét elzsibbasztotta a szomorú téli alkonyulás szin- telensége. Rohanó fekete foltok csapódtak az ablakra — kívülről mozgó, igyekvő emberek — a homályos üveglapon elmosódó hideg árnyékrajzok. Ragadozó fenevadak módjára árnyak rohantak a szoba meleg színeire, élő vonalaira; híztak, terjengtek, végül jólla- kottán széjjel terpedve betöltötték az egész szobát. Azonban a háztömbök fölé kúszó holdsugár serege elűzte a lomha árnyékhadat és győzelmes hideg gőggel telepedett a tompafényü keményfa-butorokra, a képek arany rámáira, az állótükör lapjára, hol ragyogó éles vonalakkal körülrajzolt ezüstbe fagyott asszonyi alak színfoltjait gyűjtötte össze. Irén — igy hívták — a kékes sugárözön közepén a tánczoló grácziák álmatag taglejtésével tanulmányozta tükörmását. Karját félig lehajló feje fölött ivbe lendítette, majd bal lábával félkört formálva, lassan körbe fordult. Bágyadt mosolygással vette tudomásul a hatást. Harmincz meg egynéhány esztendős asszony létére tisztában voit azzal, hogy a felé mosolygó halavány, karcsú jelenség csak aféle színpadi kiadás, mely a villamos lámpa fel- lobanására széjjel foszlik, akár a legkáprázatosabb délibáb, valamelyik alkalmatlanul feléje csavargó forgószéltől. De azért, sőt ennek daczára tovább élvezte a hiúságból fakadó és művészetté finomodott hazugságot, a tükör elé kívánkozó, asszonyi hiúságot, hisz nem pusztán a hiúság maga, hanem nagyobb életkérdéssé növekedő okok — a tényleges érték megbecsülése — erő mérlegelése — vezetik. Közvetlenül a tükör elé érve, farkasszemet nézett tükörmásával, majd lassan-lassan leeresztette karjait. Olympia, a szajnaparti Szatir színpadra lehelt beszélő bábuja jutott eszébe, a ragyogó leányzó, kinek esetlen merevségét szendeségnek látja az elbódult férfi- agy és csak akkor eszmél fel, mikor az istennő groteszk hajlongással gépberregés kíséretében visszasülyed a mozdulatlanságba. — Apropos, Olympia, mi megy ma az operában ? — Ilona ! Kérem a mai újságot ? — Süket ez a lány ? — Hja igaz, beteg a kis lánya, ahhoz kérezkedett. Nincs elég baja, még az a poronty hiányzott . . . Keringő lépésekkel keresztül tánczolt a szobán, természetesen a tükör előtt állapodott meg. Ekkor Olympia ismét megjelent, sápadt arczczal, vádló tekintettel. Ajka beszédre nyílt, mámort szerte- foszlató kegyetlen józanságot vagdosott a holdsugaras szoba kábult asszonyához: — Sajnálod a komornádat, mert gyereke van ? . .. Magadat sajnáld, ne őt. Nyakig süppedsz a jómódban, nem ismered az igazi való életet, annak örömeit, keserűségeit. Ujjadat se kell megmozgatnod, eléd terem, mit csak megkívánsz, de hiszed-e, hogy a mögötted levő valamennyi esztendő nem ér fel az anyának gyerekével eltöltött egy délutánjával is. Micsoda tartalma van múltadnak? Utazások? A színházak? Ruhák? Fogatok? Bálok ? — Magad nem szereztél önön fáradságával egy szikrányit sem, nem ismered a gyümölcsöt hozó munka gyönyörűségeit. A férjed, meg az előtted ismeretlen, általad lesajnált munkáskezek dolgoznak helyetted . . . fölösleges vagy ! . . . — Teljesen felesleges. — Nem vagy külömb a száraz kórónál, az ut- széli bojtorjánnál. — Tekints csak előre egy nehány esztendővel, mikor fanyar ábrázattal kullogsz majd férjed mellett. — Mennyire egyedül lesztek majd mindketten. • — Nem lesz részed abban, hogy gyerekeidben viszontlássad ifjúságodat. — Ismerd meg önmagadat! . . . * — Fölösleges vagy ! Sziklák között szivárgó, apró vizerek napvilágon egyesülve búgnak ily szilaj harsogással. Rövidlátó emberi szem elámul; honnan tör elő e hatalmas víztömeg ? Az ő lelke is ily szokatlan erővel szólalt meg, ismeretlen mélységek ismeretlen lakói keltek életre és megnövekedve összefonódtak — korbácscsá. Csattogott a korbács: — Hiábavalóság az életed ! Haszontalan játék. Czél nélkül, irány nélkül botorkálsz ! Eszmélj öntudatra! De hát mitévő legyek ? Mi ád tartalmat életemnek ? Hol a czél, hol az irány ? Váratlanul uj szó bukkant fel előtte : — Küzdelem. Határozott erős csengéssel mondta ki: — küzdelem. — A multat szerteszóró színes jövendő csiráit fogantató erőt jelezte ez egyetlen tömör szó: Küzdelem. Véres csatákan férjeik oldalán harczoló hitvesek, pusztító járványok idején betegeket ápoló assszonyok, fiaik után tüzberohanó anyák álomképei száguldoztak előtte. Ahogy jöttek, el is tűntek. Nyomuk se maradt. Mosolyogva képzelte el férjét, a vézna városi alakot, pajzszsal, pánczélosan, a dögvészes betegekre gondolva, befogta az orrát. De a küzdelem szó még nem kotródott el az útból, erős hangjának végső rezgései még bizsergették fülét. Huszthy Zoltán fényképésznek Kossuth-utcza 5-ik számú saját házánál ppfe kizárólag e czélra épitett gyönyörű szép műterme öltözőszobáYal s az álandóan nyitott remekszép képcsariokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
