Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-13 / 34. szám

Az uj tőzsdepalota.

T áreza.

Fortuna a földön.

Az Olympuson kifogytak a szórakozásból. A millió esztendők során volt idejük az isteneknek a régi mulatságokat megunni s most uj örömökre vágyódtak, de különösen az élelmes Mercur, aki a vasár- és ünnepnapok kivételével mindig azzal az ürügygyei hagyhatja el az Olympust, hogy le kell szállania a földre, mert dolga van a tőzsdén. Jupiter mindig elhiszi ezt neki.

Egy napon Fortuna audiencziára jelentkezett Jupíterné1 és igy szólt hozzá:

— Hatalmas Jupiter, nagy az emberek nyomora, engedd meg, hogy enyhítsem. Sokak előtt vagyok még ismeretlen!

Ez a hathatós ok meggyőzte Jupitert és egy heti szabadságot szavazott meg a Szerencse Istenasszonyának.

Késő délután indultak útnak Mercurral és már alkonyodott, amikor Budapestre jutottak és egy rengeteg épület csarnokában állapodtak meg.

— A budapesti börzén vagyunk — szólt Mercur. — Sietek elintézni a dolgaimat, később újra találkozunk. — Ezzel eltávozott.

A következő pillanatban egy egész sereg kiváncsi ember csoportosult az elragadóan szép Fortuna előtt. Rémülve igyekezett megmenekülni a bámulók elől, amidőn eléje toppan egy lószőr kalpagos, csizmás ember, akinek kard lógott az oldalán és durván igy kiáltott rá:

— Tgyüh az argyélusát! Ne csoportosuljon ! Miféle nőszemély maga ? Igazolja magát!

Az Olympuson ugylátszik, nem ismerik a rendőri intézményt, mert Fortuna még jobban megrémült a rend éber őrének durva hangjától és menekülni igyekezett a kiváncsi üldözői elől. A Zoltán-utcza 16. számú ház első emelete ki volt világítva, ide menekült tehát az

Istennő. Gyorsan kinyitotta az ajtót, besietett a főnöki irodába és igy kiáltott:

— Kérem, uraim, nyújtsanak oltalmat! Idegen vagyok és érthetetlen okból üldöznek ! Kérem, mentsenek meg!

Dörge ur — Fortuna ugyanis ennek az úrnak a bankházában volt — udvariasan széket kínált a szép vendégnek és igyekezett őt megnyugtatni. Pár perez múlva Fortuna már egészen megnyugodott, mindinkább otthoniasab- ban érezte magát, sőt Dörge ur nagy álmélko- dására, kaczéran igy szólt hozzá: *

— Hátha még tudná, hogy ki vagyok 1

— Kihez van szerencsém ? — kérdezte a bankár.

— A Szerencséhez!

És Fortuna rövid szavakkal elmondta furcsa kalandját. Elbeszélte, hogy csak azért jött a földre, hogy segítse az embereket. Dörge ur, akit rendkívüli módon kezdett ez a kaland érdekelni, az ő szokott szeretetreméltóságával szólt:

— Hiszen a mi hivatásunk teljesen ugyanaz. Az én életczélom is az, hogy szerencsésekké tegyem az embereket. És dicsekvés nélkül mondhatom, hogy ez meglehetősen sikerül is. Az utóbbi években sok millió koronát fizettem ki a vevőim számára. A nagy nyeremények egész hosszú sora jutott az én bankházamnak és nem múlt el hét, hogy valamilyen örvendetes, boldogító hirt ne közölhettem volna üzletfeleimmel.

— Csakugyan? Lám nem is tudtam, hogy a szerencse-szakmában más is dolgozik rajtam kívül. Ugylátszik , hogy ez egészen uj dolog ?

Dörge ur a Magyar Királyi Szabadalmazott Osztálysorsjáték mibenlétét kezdte részletesen magyarázni. Statisztikai adatokkal bizonyítgatta, hogy az egész világon nincs olyan sorsjáték, amelynél ekkorák volnának a nyere- ségi esélyek.

— A mai viszonyoknál, — úgymond, — a munka révén nem igen jutni zöldágra és bizony a szerencse számára is nyitva kell hagynunk egy kis ajtócskát.

Nagy meglepetéssel hallgatta ezt Fortuna ; egyszerre felkiáltott :

— Hiszen ez nagyszerű! Ön lesz szives segítségemre lenni. Az Ön segítségével óhajtom az embereket szerencsésekké tenni.

— A legnagyobb gyönyörűséggel parancsoljon velem isteni nő 1 — felelte Dörge ur. A pompás egészségen kívül, amit üzletfeleinek kívánok, pénzre is van ám szükségük. Mert, ha az embernek pénze van, körülbelül minden kívánságát teljesítheti.

— Ön ezer meg ezer sorsjegyet küld szét az egész országba. Engedje meg tehát, hogy minden második sorsjegyet megérintsek; aki ezt megveszi, az nyerjen rajta. Nekem ez a mód időmegtakarítás, az Ön vevői pedig hálásak lesznek érte.

Az Istenasszony megtartotta szavát és megérintett minden második sorsjegyet. Amikor elkészült ezzel, igy szólt:

— Nagy meglepetések várnak Önre. Az a hő vágya, hogy minden egyes vevőjének kifizethessen egy nyereményt, teljesedni fog. Eddig is a legszerencsésebb volt az Ön bankáza és vevői eddig is, az öt főnyeremény közül hármat nyertek. A küszöbön álló eredmény azonban az eddigieket is felülmúlja majd. Amint Napoleon egy éjszakán át tábornokokká léptette elő a közkatonáit.. Ön is, minden húzás közben gazdagokká fogja tenni a vevőit. Ilyenformán eleget teszek a szigorú Jupiternek tett ígéretemnek. Önnek Dörge ur köszönetét mondok a szives vendéglátásért és last not least, üzletfelei Önnel is, velem is meglesznek elégedve.

Aztán eszébe jutott Merkur, aki bizonyára már türelmetlenül várakozik reá.

Dörge ur udvariasan kezet csókolt Fortunának, aki a következő pillanatban már eltűnt.

. . . Dörge ur pedig felébredt, még pedig isteni hangulatban.

Elvégre neki is okozza a legnagyobb boldogságot, ha az összes nagy nyereményeket éppen az ő üzletfelei nyerik el.