Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-25 / 31. szám

XXXn. évfolyam.

Nagykároly, 1906. április 25. Szeraa.90 jy 27 \

i ; * . i I

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL:

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők:

."Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz.

ELŐFIZETÉSI ARAK :

Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona.

Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s#i ügyes szám ára 20 fillér. *=Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza.

Hirdetések és előfizetési dijait a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendők.

Vármegyénk uj főispánja. Faiussy Árpád dr.

A mily gyorsan következett be a kitartó és szívós nemzeti küzdelem után a koalizált pártok azon dicsérendő önmérséklete, a melylyel elodázták programjuk végrehajtását, csak hogy ismét az alkotmányos faktorok vehessék át az ország kormányzatát, kikerüljék az absolutiz- must, ep oly gyorsan következett be az uj regime bizalmi embereinek, az uj főispánoknak kinevezése is.

A béke megkötése után vármegyénk főis- páni állására több név jött forgalomba, vegyesen helybeliek és más előttünk kevésbbé ismert politikusok nevei s már attól tartottunk, hogy ismét idegenből kapunk főispánt a vármegyei kormányzat élére.

A kormány szerencsésen oldotta meg a kérdést, amennyiben választása vármegyénk szülöttére esett, de még sem olyanra a ki a megyebeli pártküzdelmek, a helyi és személyi politikai kérdések által tulságig angazsirozva lett volna, s igy kormányzatában higgadtan, minden eddigi lekötöttségtől menten ítélheti meg a vármegyét érdeklő ügyeket.

Ez a férfiú dr. Faiussy Árpád budapesti ügyvéd, vármegyei birtokos és bizottsági tag, aki mint vármegyénk szülötte, eddig is élénk figyelemmel kisérte közügyeinket, a nélkül, hogy vármegyénk helyi politikai küzdelmeiben bár milyen részről is túlságosan kitette volna magát, belemerült volna, hogy úgy mondjuk mindennapi ügyes-bajos dolgainkba. Tehát szabad kézzel jön hozzánk, a szabadkéz politikáját kezdheti meg az uj rendszerben.

Nem mondjuk mi azt, hogy nem lett volna méltó főispánunk díszes székébe egy Kende Zsigmond, Ilosvay Aladár, Jékey Zsigmond, valamelyik Teleki gróf, Domahidy Sándor, a Luby-ak egyike, stb. akik a koalizált pártok egyike, vagy másika mellett évtizedek óta kitartóan harczoltak, de minthogy az uj rendszer megkívánja a teljesen szabadkéz politikáját, a megyei helyi ügyek által eddig kevésbbé érdekelt és mégis megyebeli Faiussy Árpád kineveztetését, a főispáni válság szerencsés megoldásának tartjuk.

Valószínűleg ezért esett reá a kormány választása és most már elmondhatjuk azt is, hogy ez a választás a vármegyében is megelégedést keltett.

Mert a kik ismerik uj tőispánunkat, azok bizalommal néznek működése elé, s még azok is, a kiket meglepett a kinevezés, belenyugodhatnak abba, azon tudattal, hogy csak előttük az egyéniség kevésbbé ismertsége idézte elő a kinevezés feletti meglepetést.

Szóval ma már úgy áll a helyzet, hogy a főispáni kinevezést úgy a nagy közönség, mint a vármegyei közép-osztály megelégedéssel fogadja, A nagy közönség, az uj főispán politikai pártállására való tekintettel, a menynyiben erős függetlenségi emberre esett a választás, a vármegyei középosztály pedig azért, mert közülök való s elég garancziát látnak abban, hogy gr. Andrássy kezdeményezésére lett kinevezve, hogy gr. Károlyi István is támogatta kineveztetését.

A mi az uj főispán rátermettségét illeti, teljes bizalommal nézhetünk kormányzata elé.

Aránylag még fiatal ember, képzett jogász, jó szónok, lekötelező modorú társadalmi ember. Tele van munkakedvvel, akaraterővel

és ambiczióval. A felső politikai körökben pedig olyan otthonias, hogy ha valamit ki akar vinni, azt ki is tudja vinni, a mi sok alkotásnak elengedhetlen előfeltétele.

0 Szatmárinak első függetlenségi párt- állású főispánja, a ki a leghevesebb ellenzéki harczból került a íőispáni díszes állásba.

0 lesz tehát az uj korszak első irányitója vármegyénkben, egy olyan korszaknak, a mely ideiglenesen akczeptálva a meglévő alapot, annak kiszélesítésére, hazánk minél szabadabbá tételén fog munkálkodni.

Ennek az uj korszaknak emberei sokáig fogják kezelni a kormányzatot, ha meggyőződik a nemzet arról, hogy a hatalom nem szédítette el őket, ha kitűzött czéluk elérésére, lassan bár, de következetesen munkálkodnak.

Üdvözöljük azért az uj korszak uj emberét díszes állásában.

Adja az Ég, hogy elvhüségét, nemes am- biczióját, nagy munka programját és vármegyéje iránti ragaszkodását a siker kisérje mindég, mint megérdemelt jutalom.

Az uj főispán életrajzi adatait a következőkben adjuk.

Faiussy Árpád 1865. év márczius 15-én született Ér-Endréden Szatmármegyében, tehát épp a magyar szabadság ébredésének évfordulóján. Azért apja, aki ideális magyar, poétalélek volt, Árpáddal, mint kis fiúval a következő verset szavaltatta ismerősei előtt :

A magyar szabadság szent napja reggelén Születettem én,

Árpád igaz unokája

Ki egykor Kossuthnak leszek katonája.

Mindenki mosolygott a kis magyar merész szavain, a melyek pedig beteljesedtek.

Apja Faiussy Mihály, anyja jákóhalmi Jákó Amália volt. Ér-Endréden látott napvilágot, ebben a nemesi respublikában, a hol annyi nemesi csa Iád akott és annyi nemesi kúria sorakozott utcza hosszat, a Fényes, Mezei, Gyulai, Uray stb. családok kúriái.

De a család tulajdonképen Zalából eredt s vármegyénkbe átplántálásának is érdekes története van.

Ugyanis főispánunk nagyapja Faiussy Mihály (1773 —i844.) nagymüveltsegü, felvilágosodott fő volt, akit elvei a Martinovics fele összeesküvés részessévé tettek. Martinovics megismerkedve Falussyval a Kazinczy Ferenczet környező írók között, ez nagyon megkedvelte a széles látkörü, nagymüveltsegü Falussyt s bevették az első magyar szabad gondolkozók, a magyar Jakobinusok társulatába, a mely arról ábrándozott, hogy a franczia forradalom társadalmat átalakító nagy eszméit nálunk is diadalra juttatja. Martinovics, a ki Bécsben udvari káplán volt, kitudta eszközölni azt, hogy Falussyt Blum álnév alatt alkalmazzák a császári titkos levéltárnál. Elég jogczim volt erre az, hogy Faiussy 11 nyelvet beszélt, valóságos nyelvtudós volt. Ennek a czélja pedig az volt, hogy a titkos levéltárban adatokat gyűjtsön arra nézve, hogy az udvar mint fondorkodott a Rákóczy- szabadságharcz hősei ellen, mint akarta azokat kiirtani és hogy jutalmazta az igaz ügy árulóit. Ezen adatok nyilvánosságra hozatala is közrehatott volna arra, hogy Magyar- országon is kitörjön a forradalom.

A Martinovics összeküvés felfedezése után Erdélybe, majd Oláhországba menekült Faiussy, ahol 6 éven át mint nyelvmester kereste kenyerét. Végre visszahívta Kazinczy Ferencz, aki vele mint nyelvújítóval és Íróval régóta irodalmi barátságot tartott fen. Ekkor írogatott Faiussy Virág álnév alatt. Kortörténeti nevezetességű Falussyról az, hogy 1. Napóleonnak a magyar nemzethez intézett proklamáczióját ő fordította le titokban magyarra s ez ügyben a nagy Napoleon személyesen is érintkezett vele 1809-ben Schönbrunban. Bacsányinak tulajdonítják a proklamaczió lefordítását, de bebizonyított dolog, hogy azt Faiussy Mihály ültette át a magyar nyelvbe és Bacsányit azért is bocsátotta egy pár évi raboskodás után a bécsi kormány szabadon, mert kitudódott róla, hogy ebben ártatlan. Mint említettük is már, a család Zalából ered, ahol egy tagja alispáni hivatalt is viselt s neje egy gróf Zichy leány volt. Faiussy Mihály főispánunk nagyapja,

a csendesebb évek beállta után vármegyénkben Ér- Endréden húzta meg magát. A napóleoni proklamáczió fordításának eredeti kéziratát és a titkos levéltárban gyűjtött adatokat itt Ér-Endréden egy zsellérház patics falában rejtette el, mert még akkor is járt a Metternich- regimejének fekete kocsija, a mely annyi jó hazafit szállított el a vérpadra, a börtönbe. Mikor tűzvész folytán elpusztult a zsellérház és vele Faiussy Mihály okmányai, az e feletti búskomorság is elkeserítette aggsága napjait.

Főispánunk apja a jó öreg ur, akit az ifjabb nemzedék vármegyénkben mint Miska bácsit ismert, jogot végezve, a diétán gróf Zichy Ferencz országgyűlési jegyzője volt. Lelkes bajnoka volt az átmeneti korszak nemzetátalakitó küzdelmeinek s a liberalis eszmék hirdetése végett, mint ez akkor divatban volt, sorra járta a vármegyéket, szónokoiva és korteskedve, így eljutott a család szülő vármegyéjébe Zalába és 1844. évben 8000 nemest vezetett a választó gyűlésre, a melyen Deák Ferenczet választották meg követnek Itt később megválasztották szolgabirónak, azonban a honvágy hazahívta őt Szatmárba. 1847-ben szolgabirónak választották meg itt. A szabadságharcz kitörésekor beállt Vilmos huszárnak s Debreczenbe rábízták a szatmári önkéntesek táborzását és mint ilyen 300 nemest táborzott össze a szabadság zászlaja alá, a vármegyei ifjúság szine-javát. A nagy nemzeti küzdelem alatt 22 csatában vett részt, igy a nagysarlói és isa- szeghi csatában is. Itt Görgey, a fővezér vitézségi éremmel tüntette ki. A szabadságharcz leveretése után menekült és sokáig Bukovinában tartózkodott. Az újabb alkotmányos korszak megnyíltakor gróf Károlyi György főispánsága alatt ő volt a nagykárolyi járás első szol- gabirája. Majd tiszti ügyész lett és élte alkonyán Nagykároly város rendőrkapitánya.

Ennek a lelkes, ideális és költői lelkű apának méltó fia főispánunk Faiussy Árpád.

Életrajzi adataiból elődjei jellemzése után kiemeljük még a következő adatokat. Iskoláit Nagykárolyban, a jogot Debreczenben végezte és a budapesti egyetemen avatták jogtudományi doktorrá s itt tette le az ügyvédi vizsgát is, úgy hogy már 1893. évtől kezdve keresett iro- dáju fővárosi ügyvéd volt egész a mai napig.Mint ügyvéd jelölt Polónyi Géza, a mostani igazságügyi miniszter irodájának volt vezetője, akit Polónyi mindig nagyra becsült.

Faiussy Árpád 1895. évben nősült. Elvette mer- laki Jerney Margitot, unokáját annak a Jerne}' Jánosnak, aki híressé tette nevét ázsiai utazásaival, keresve a magyarok őshazáját, óriási vagyonának jórészét e hazafias vállalkozásnak szentelve. Jerney 1844—45-ben kereste a magyarok őshazáját Ázsiában s a későbbi kutatók, köztük gr. Zichy Jenő is az ő nyomdokain haladtak. Jerney ezenkívül irodalmilag is nagy munkásságot fejtett ki, mert 70 kötetre mennek munkái, úgy hogy a Magyar Akadémia is beválasztotta őt tagjai közé. Egy ilyen jó magyar, híres embernek az unokáját mondhatja főispánunk nejének. Boldog házasságukból három fiú gyermek származott.

Faiussy Árpád, mint keresett ügyvéd elfoglaltsága mellett ráért arra is, hogy a jogi szakirodalom terén is munkálkodjék. így ő volt a bűnvádi perrendtartás egyik előkészítője.

Mint politikus rendithetlen hive és erős bajnoka volt a függetlenségi pártnak, a melynek nagy szolgálatokat tett. így Bartha Miklós, Holló Lajos, Ugrón Gábor, Szluha István, Meszlényi Lajos és Szederkényi Nándor társaságában megalapította 1894. évben a Magyarország politikai napi lapot. Mint politikai iró is tevékeny részt vett a napi politika kérdéseinek fejtegetésében. O alakította a budapesti, józsefvárosi 1848-as függetlenségi pártot, a melynek elnöke is volt.

A budapesti Saskörnek, a melynek oly nagy befolyása volt mindig a politikai, de különösen a fővárosi ügyekre s a mely kör annyira kivette részét a legújabb nemzeti küzdelemből is, évek óta igazgatója.

A -múlt képviselő-választáskor, mikor gróf Andrássy Tisza István akkori miniszterelnöknek ellenjelöltje volt a belvárosban, ő vezette Andrássy választási harczát. Itt tanulta közelebbről ismerni őt gróf Andrássy Gyula s azóta nagyra becsüli, úgy hogy főispánná történt kinevezése a belügyminiszter kezdeményezésére történt. Érdekes jelenség az, hogy az egyesült ellenzék kormánya vármegyénk élére a függetlenségi párt elveit valló férfiút helyezett. Úgy látszik ezzel akarta honorálni a vármegye azon hazafias magatartását, a melyet a nemzeti ellenállás körül kifejtett s a melyet egyetlen vármegye sem múlt felül, csak 4—ft vármegye megközelített. Főispánunknak olyan