Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-18 / 29. szám
Nagykároly, 1906. április 18. szerd 0. száma. XXXII. évfolyam. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL. hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: IS agy kár olybán, Jókai-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5# Egyes szám ára 20 fillér. mHirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendők. Világosság és Sötétség. Széles e hazában lázas sietséggel foglalkoznak az országos képviselő választások előkészítésével. A természet ébredésével egyidejűleg a nemzet is felébredt mélységes álmából. Tévedés volna azt hinni, hogy az idei Husvet a nemzet feltámadásának is ünnepe volt. A nemzet nem volt halott s igy még égi csoda által sem támadhatott fel. Csodák különben ma már nem történnek. Aludtunk. A könnyelmű és féktelen orgiák következményeként beálló mámoros álomba voltunk merülve, melyből most a tavaszi szellő balzsamos fuvallata, a rügy pattanás, a virág fakadás, a madárének, a föld szivében megindult zsongás zaja felébresztett bennünket Rosszat álmodtunk; felejtsük el. Az álmot magyarázni, az álommal foglalkozni ma már csak a falusi vénasszonyok szoktak. A sötétséget szétoszlatta a felkelő Nap, mely munkára serkent mindent a mi él. Egv rövid hónap múlva összeül a parlament. Nemes programmját már eleve megalkotta. Dolgozni akar és semmi egyebet. Felszántja majd az ország talaját, de nem virágmagot, hanem aczélos búzát fog elvetni. Buzamagot. melynek termése meghozza mindennapi kenyerünket. A kormányra jutott ellenzéki pártok, az annyira sóvárgott béke érdekében biztosítékot nyújtottak arra nézve, hogy elveik fenntartásával ugyan, de pártkülömbség nélkül, a legközelebbi országgyűlésen kizárólag csak az állam- háztartás ügyeinek rendbehozatalával, a köz- gazdasági visszonyok fellendítésével és a népjogok megvalósításával fognak foglalkozni. Ha nemes feladatukat befejezték: a koali- czió megszűnik és minden párt haladni log a maga utján, azon az utón, melyet meggyőződése jelöl ki számára. Akik elveiket a közjó érdekében — ha csak rövid időre is — felfüggeszteni tudják, akiknél az ész korlátolja a szenvedélyeket, azok valódi államférfiak, a liberálizmus bajnokai, a Világosság terjesztői, kik előtt tisztelettel hajtjuk meg lobogónkat. Ám a deneverek félnek a világosságtól. Az ő elemük a sötétség. Kétségbeesett czinczo- gással repkednek szerteszét, feliármázzák az odúk lakóit, hogy hitvány szárnyaikat kiterjesztve : eltakarják a Napot. Szánalmas vergődés. Nem is azért foglalkozunk velük, mert fontosságot tulajdonítunk gonosz működésűknek. De felháborít bennünket az a czinikusság, hogy olyanok merik magukat a nemzet har- czosainak neveztetni, kik hazaárulásukról önmaguk állítják ki bizonyítványukat. A kínos szenvedések és bántó megaláztatások után, titáni küzdelemmel egy táborba tömörült nemzet közé, — uj pártok alakításával — a gyűlölködés pusztitó üszkeit dobják, hogy a támadó zür-zavarban lehetetlenné tegyék a békés munkálkodást, mely az ő halálokai jelenti. Nékik nem kell a béke, mert békében nem lehet harácsolni. Gonosz szándékaikat, gonosz eszközökkel óhajtják megvalósítani. A tömeg-leikét akarják hatalmukba keríteni. A tömeg-leiket, mely nem disztingvál és a lezajlott politikai eseményeket nem a nem zet ébredésének, de feltámadásának véli. A fénytől megittasodva azt gondolja, hogy minden eszme, melyet most hirdetnek előtte, csak javára válhatik. Igazi jezsuita módszer. A nép tudatlansága, a nép becsületes jóhiszeműsége volt mindig az a lépcső, amelyen a népcsalók a hatalom polczára emelkedtek. De csak volt. Ha a reaktió sötétséget terjesztő szegénylegényei azt hiszik, hogy ezután is igy lesz: keserűen csalódni fognak. A „Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!“ szent igéivel egy táborba tömörült nemzet eltiporja őket, mint a férgeket, melyek befurják magukat a természetbe, megőrlik az életerőt: rothadást, pusztulást idézve elő. — Választási mozgalmak Mátészalkán. Dr. Szúnyog Mihály budapesti ügyvéd, a mátészalkai választókerület országgyűlési képviselő- jelöltje tegnap délelőtt 11 órakor, a mátészalkai vásártéren, mintegy 1500 választó polgár jelenlétében tartotta meg program mbeszédét. Az óriási lelkesedéssel fogadott beszédből kitűnt, hogy Dr. Szúnyog Mihály rendíthetetlen hive az általános választói jognak és hogy bölcs politikának tartja a koaliczió vezéreinek azon eljárását, hogy az ellenzék sarkalatos követelését programmjukból egyelőre kikapcsolva a béke érdekében kormányzásra vállalkoztak. Szúnyog egyhangú megválasztása valószínű. Egy néhány választó ugyan azon fáradozik, hogy ugyancsak 48-as függetlenségi programmal más valakit léptessen fel, de ez a fáradozás ugv látszik hiába való lesz, amennyiben Kossuth Ferencz a pártelnökséghez intézett leiratában kijelentette, hogy Szúnyogon kívül, más jelölt — ha függetlenségi is — az ő támogatására nem számíthat. Szúnyog különben az egész kerületben általános népszerűségnek örvend. Alig van ház, melyen a Szúnyog nevével ellátott nemzetiszinü zászló ne lobogna, alig van ember, kinek kalapjára a jelölt piros tolla ki ne lenne tűzve. Nem lesz sötétség! A keresztény szoczialisták kudarcza. (Saját kiküldött tudósitónktól.) A hétfő délutánra összehívott keresztény szoczialista alakuló népgyülés nem volt megtartható. Nem volt megtartható azon formák között, a hogyan népgyülést tartani szokás: teljes nyilvánosság és a résztvevők akarata megnyilvánulásának elfogadása mellett. Pedig nem dőlt össze, nein gyűlt ki a városháza, és a népgyülés összehívóinak sem jött meg időközben a jobbik lelkiismeretük, hanem csak az történt, hogy hiába dobolták az öles plakátok az uj Messiás megérkeztét, hiába parancsoltak rá a papok a falusi hívőkre, hogy ott legyenek a gyűlésen, arra meg sem gyűlt össze T A 1^ C Z A. Homunculus parlamentje. A XIX. századnak talán legjelesebb satyricus költeménye Hämmerling gráczi gymnasiumi tanárnak Homunculusa. Ennek a kiváló költőnek jelességeit most kezdik méltánvolni. Bécsben valóságos Homunculus — mánia ütött ki, utón útfélen Hammerlinget czitálják, olvassák és interpretálják. Elmondom hát röviden tartalmát. Homunculus . gyári és vegyi utón előállított ember. Anyja nincs, mert apja egy jeles tudós a lombikból összekotyvasztott emberi sejtéi egy falusi tanitónéba vezette be. Ez érlelte és szülte meg Homunculust, az értelem emberét, mert szerelem nélkül fogant meg. Mindenfélét próbál, végre költő és hírlapíró lesz belőle. Ezt a részét a költeménynek hozzuk kivonatosan, hogy a figyelmet reá tereljük. Azután billiomos, vállalkozó lesz, Munczi, majd Lurley a Szajnakincsét őrző tündér férje, kinek pénzével uj életet kezd Amerikában. Lurley apátián íeány, csak anyja volt; tehát szintoly félember, mint Munczi. Együvé valók. Csakhogy Munczi a rideg szívtelen értelem, Lurley az értelem nélkül való érzés csélcsap szenvedelem leánya. Ott hagyja férjét minduntalan és mással éli világát, miglen a véletlen újra összehozta őket. A belebukott és feleségétől faképnél hagyott Munczi, erre Lemyriában majomiskolát nyit, hogy a majmokból embereket faragjon, de majd rajta veszt, mert a kulturmajmok most az emberek ellen támadnak s Homunculus azután Írországát akarja felujitaniPalesztiná- ban. Nagy hirre vergődik, végtére még is keresztre feszitik az értelem megváltóját a világ minden sarkából oda csőditett zsidók. De nem hal meg. Ahas- verus leoldja a keresztről. Most a pessimismusra adja fejét. A volapük nyelv segítségével bölcseleti kongreszusra hivja össze az állatvilágot és az emberfajtákat. Elhatározzák, hogy közös nemakarással meghalnak és kihal velük az állat és embervilág is. De sajnos, két ifjú szerelmes Dora és Elda mitsem tudnak a kongresszusról, elrejtőznek egy barlangban a világpusztulás napján és gondjuk van, hogy ne haljon ki az emberiség. Munczi terve tehát csütörtököt mondott. Végtére tudós lesz Homunculus. Ez neki való az értelem emberének. Megcsinálja a gondolkodó masinát, mely helyette gondolkodik, felfedezte a messzehallót,a messzelátót, mely a múltakba is lát és a távoltapogató eszközt, egv rezgő pálezát, a rezgések gyorsításával életre kelt, végül léghajót épit és a föld körül bolyong. Libanon hegyén temetést lát. Apáczák egy szép társnőjüket temetik. Ez Lurley a keresztfa alól megszökött felesége. Felveszi a léghajóba s vele kering, mint egy második bolygó hollandi szüntelen a világ- térb en, keseregve múltján, hogy félember, ki sohasem tudott szeretni és sajnalva Lurleyt, ki túlságosan sokat szeretett, mivelhogy nem volt érzelmi világának értelmi fékezője. Ez tulajdonképpen a satyricus epos, tendentiája: legyünk emberek! Ne sentimentalis, sem értelmi bolondok s különösen ne arrogáljuk magunk számára a tehetséget, hogy a teremtést megtudjuk javítani, kikorrigálni. E rendkívül értékes epos nincs magyarra fordítva (tudtomra) azért a szerzői jog tiszteletben tartásával — csupán részleteket közölhetünk a VI. énekből, a melyben Homunculus Eldorádóba érkezik s ott minta parlamenti és közjogi állapotokat talált. Mivel versei korunkra is ráhúzhatok, kivonatosan, magyar hangsúlyos fordításban közlöm a szatirikus eposz e szakaszát. * + * Harmincz párt van ez országban Minden széliránynak pártja, Minden pártnak pártvezére, Ki a szél iránya szerint Forgatja a köpeny egét. Kicsi füllel, jó nagy szájjal Bárki lehet képviselő Csipetnyi ész és sok beszéd Kívántatik: semmi egyéb. Jogegyenlő asszony s férfi Együtt ül'a parlamentben. Némely asszony férfi ruhát Ölt magára, de mivelhogy De mivelhogy némely férfi Női hajlamokat mutat: Jelenteni kellett mindig Hatóságnál, hogy férfi-e ? Vagy pedig nő az illető? Bámulandó fegyelem van Behozva a parlamentbe. Ha valamely okos párt-tag Azt mondja, hogy másik pártnak
