Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-08 / 26. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY A közös czél pedig mindig egy volt: több szabadság, nagyobb jólét, teljesebb boldogság. Csak az értük küzdő tábor változik. Egykor a középnemesség a főnernesség túlkapásai ellen; később a polgárság a nemesség előjogai ellen; ma a munkásság a kevés gazdagok monopóliuma ellen. Eddig tehát nincs semmi veszedelem, semmi hazaárulás. Sőt nyilvánvaló, hogy a haza erősebb lett azzal, hogy a kevés főnemes helyét a populus Werbőczianus vette át, emezét pedig a még szélesebb körű polgárság. Tehát egész bizonyos, hogy a haza még sokkal erősebb lesz, ha minden dolgos, munkás ember vállain épül fel. Szóval itt nincs semmi veszedelem, csak sok remény és megnyugvás. — Nem is itt van a baj, hanem abban az ördöngős nemzetköziségben ! Az eddigiek után azonban mintha már is kevésbé volna félelmetes az a mumus. Egy következő és utolsó czikkben végleg megbirkózunk majd vele. (Vége köv.) — Tisztelgés a, királyi biztosnál. Abból kifolyólag, hogy Őfelsége vármegyénk főispánját Nagy Lászlót királyi biztossá nevezte ki, tegnap délelőtt tiz órakor a vármegye központi tisztviselő kara, az árvaszék, a tisztiorvosok, a kezelő- és segédszemélyzet Majos Károly alispán-helyettes, helyettes vármegyei főjegyző vezetése alatt megjelent a kir. biztos előtt, hogy őt magas kitüntetése alkalmából üdvözölje. Majos Károly alispán-helyettes üdvözlő beszédében különösen hangsúlyozta, hogy a Nagy László ne csak a megjelentekkel, hanem a távollevő tisztviselőkkel szemben is, akik ma még a rezisztenczia álláspontján vannak, gyakorolja ismert atyai jóindulatát. Ezután a helybeli pénzügyigazgatóság, a számvevőség és a kir. adóhivatal mintegy 60 tagból álló küldöttsége jelent meg Nagy Lászlónál, kiknek vezetője és szónoka Kemény Alajos királyi tanácsos, pénzügyigazgató meleg szavakban üdvözölte a vármegye vezetőjét. Nagy László mindkét küldöttség előtt kijelentette, hogy ő nem az az ember, aki ne mérlegelné az üdvözlések pillanatában is azt, hogy tehetsége arányában áll-e uj állásával, de bármennyire is felülhaladná a kezébe adott hatalom tehetségét, az a gondolat is felötlik szemébe, hogy minél nagyobb a hatalom, annál nagyobb kárt tehet a legparányibb hiba is, a melyet a hatalom gyakorlása közben a közérdek rovására elkövethetnek annak tulajdonosai. Manapság mikor a politikai irányzat annyira kedvez a kibontakozás feltételeinek, kétszeresen nagy súly terheli az átmeneti hatalom birtokosait, hogy a A leányomat ismerte maga is. Nagy növésű, szép arczu leány volt, az Isten nyugtassa. Nagyon fiatal. Ő is keresett. Varrott a falusiaknak. Úgy gondoltam, hogy valami jó gazdálkodó szemet vet rá, elveszi és hozzánk jön fiúnak a miénkbe. Nem kell majd vénségemre megválni az egyetlen gyermekemtől. De másképpen rendezte a menybéli Úristen. Eljött egyszer hozzám a korcsmárosék Lizije és amikor elment, azt mondtam Rozikának: Hallod, én azt nem akarom. — Miért nem ? — kérdezte csudálkozva. — Mert iszákos. Mindenedet elherdálná. Nem akarom, hogy koldulni járj. Azt hittem előbb, hazugság, de utána jártam. Amit tudok, tudok. így akarom. Ez az én akaratom szent. Pedig kár érte, jó állás a jegyzői állás. Rozika felugrott. — Jó állás, rossz állás, iszákos, vagy nem iszákos, az az én bajom, vagy javam. Én élek vele, nem más. Úgy jó ő nékem, ahogy van. — Hát még ilyeneket mersz te nekem mondani ? így kell beszélni egy anyával? Oh, te, oh, te . . . Megállj csak. Bennem hamar fölforr a vér. Akkor is. Képen ütöttem. Rozika nem szólott semmit. Nem is volt idő beszélni, mert ide untalan ki és be járnak az emberek. Leült varrni. De ha ketté szelték volna, se beszélt volna hozzám azóta, ha éppen kérdeztem, felelt, de csak azt is immel-ámmal, kelletlenül. Fájt az nekem nagyon, de még inkább mérgesített. — Hát nem vagyok én az anyja neki, aki azt tehetek vele amit jónak látok ? És vájjon rosszat akarok-e én a tulajdon gyermekemnek ? Hát nem oda áldoznám én az életemet kész örömest, ha tudnám, hogy az neki valamiben javára szolgál ? Hát talán az én szüleim nem épp ilyen módon jártak el velem szemben is? És azoknak a szülei szinte. Nem fetrengtem-e én is a porban apám előtt, rimánkodva, hogy nem megyek az uramhoz? Nem ? — De mégy, — felelt apám kurtán. végczélt: a politikai békét annál tapintatosabban készítsék elő. E nagy czél tudatában vállalta ő a reáruházott hatalmat nemes szándékkal tiszta czéltudatossággal. A gyönyörű gondolatok, mély hatással voltak a szüntelenül el- jenző küldöttség tagjaira. Tizenegy orakor a helyben állomásozó honvédség tisztikarát fogadta Nagy László. A kir. biztost legújabb kitüntetése alkalmából igen sokan levélben és táviratilag is gratulálták. Nyilt levél. a Szatmármegyei Közlöny Tekintetes Szerkesztőségéhez. Midőn ezelőtt mintegy 35 évvel Péchy Jenő megyei aljegyző társammal a Szatmár- megyei Közlönyt megalapítottuk, álmodni sem mertünk volna arról, hogy ezen lap vezérczik- kei valaha a népet ellenünk (a középosztály ellen) a polgári jogok kiterjesztésének álarcza alatt lázitani fogják. Ellenünk! akik ezen nép igazai felett atyáskodunk, szükségükben segítjük, bajaikban támogatjuk. Ellenünk ! Akik ezen földmives munkás néppel földünk minden termését megosztjuk. Mint feles és harmados munkásoknak elsősorban megtöltjük éléskamarájukat, mint napszámosoknak és cselédeknek biztosítjuk megélhetésüket. És mégis a törvénytelen hatalom akarja elhitetni velük és a világgal, hogy a földbirtokos osztály bitorolja a nép jogait; színlelt demagógiával, szóval és Írásban terjeszti, hogy az elnyomott magyarnép rajongva lelkesedik a politikai jogok kiterjesztéséért. Hát én ennek ellenében vállalom, hogy p. o.' Szatmárvármegyében az írni és olvasni nem tudóktól megveszem a választói jogot fejenként egy véka búzáért. Ezen lelkesedésnek éltető eleme tehát nem a fenséges jog kiterjesztése, hanem az ezen jelszó alá bujtatott „földosztás“ utáni vágyakozás. Ezzel akarják megfertőztetni a mi józan- gondolkozásu földmives népünknek lelkét a hatalom szócsövei a szoczialdemokraták. Hogy ez a nép közé eldobott tüzes-üszők még lángot nem fogott, annak a földmives munkásnép józanságán kívül abban a hitegetésben van a magyarázata, hogy ezen végczél- hoz az általános választói jog megnyerése után a törvényhozás utján is elfognak jutni. Hogy ezen földosztás reménye a nép lelkében napról-napra érlelődik, ezt mi gazdák, akik a munkás néppel közvetlen érintkezésben élünk, szomorúan tapasztaljuk. Hiszen már a Domahidy István aratói az aratási szerződés záradékába bele akarták íratni, hogy : „ezen araÉs mentem. És jó volt, hogy mentem. Aztán, kérdezem magától — volt-e, lesz-e valaha olyan világ, melyben csak azok fognak összeházasodni, akik kellenek egymásnak? Jó is volna. A szerelem csak addig mindenható, amig az oltár elé állunk. Aztán ki gondol arra? Jönnek a gondok és a megkomolyodás. Valójában meg nem is az a szerelem, amit egy ilyen fity- firitylány annak gondol. De Rozikával nem lehetett boldogulni. Duzzogott, jajgatott, gorombáskodott. Csupa makacsság volt szegény leányom. Féltem is, hogy valami nem várt botrány lesz a dolog vége, hát elhatároztam, hogy végképp megtöröm ellentállását. Van egy testvérbátyám és annak egy jóravaló fia. Ebből lesz a jó feleségtartó. Ismerem kicsi, pulya korától. Bent hivatalosko- dik a vármegyeházán. Más terveim is voltak Rozikával, de hát legyen igy, ha másképpen nem lehet. Kényszeritettem a lányomat, hogy jegyet váltson vele. Nem is nagyon ellenkezett szegény, de ez a nap végképp elszakította tőlem. Éreztem. Csak annyit mondott, hogy én is halljam : — Jegyváltás még nem lakodalom. ... Itt megállt a papné újra és kimeresztette a szemeit. Hasztalan kérleltem, hogy ne mondja tovább. Tudom én már, mi következett azután, úgy is. De nem is nekem, maga magának beszélt ő tovább a puszta levegőbe, ártikulálatlan, szakadozott szóáradatban, a kétségbeesett monomániákusok módján. — Aztán, hát aztán beleugrott a Csarondába. Hideg volt. Kifogták. Az öreg Restás Márton fogta ki. Ide hozták be éjnek idején. Rozikám ! Milyen sárga, elváltozott volt szegény leányom arcza. A haja iszaptól sáros, a szemei gödrükből kimeredtek. Három hónapig nyomta az ágyat az én Rozikám. És nem nézett reám soha ... és nem szólott hozzám soha .. . soha .. . Az öreg tiszteletesné feketekendős feje lehanyat- lik az asztalra és úgy marad. Ránk száll a nagy, szomorú, átláthatatlan sötétség. . . Elmentem. tási szerződés azonban megsemmisül, ha aratás előtt a földosztás bekövetkezik“. Nahát én igazán csodálkozom azon, hogy akad még egy földbirtokos Magyarországon, aki egy olyan kormánynak létjogosultságát elismeri, amely ezt az osztályharezot ilyen formában előidézte. Aki a munkásosztálylyal akarja azon életerős testből kiszipolyoztatni a velőt, amelyből az az osztály táplálkozik. És ezen szomorú játékot rendezi azon bűnös czélból, hogy a velőlől megfosztott test elsorvadva mielőbb magától össze ömöljék. Úgy látom, hogy ezen bűnös játék egyik orgánumává sülyedt le a Szatmármegyei Közlöny is. Minden vezérczikkében azt hirdeti a népnek, hogy minden bajnak az urak, vagyis a földbirtokosok az okai, akik a néppel nem gondolnak, kihagyják vándorolni Amerikába, meghagyják halni éhen, a cselédeket sanyargatják stb. Hát hogy az általános választói jogtól a nép hogy lesz boldog földosztás nélkül, azt a Szatmármegyei Közlöny nem magyarázta meg. A nép csak az anyagi boldogságot ismeri. S mert azt hitették el vele, hogy az általános választói jog alapján a szegénységet egyszers mindenkorra törvényes utón megszüntetik; — ez a vágy hajtja szivüket a népámiíók táborába. Midőn a választói jog kiterjesztésének kérdését szóba hozom, jónak látom megjegyezni, hogy ezen napirendre hozott kérdésnek elodáz- hatlan megoldása tekintetében szőnyegre került módozatokra most nem reflektálok és a kérdésnek csak azon módját érintem, amelyben ezen gyógyszert a népnek beadják, s ezzel egyszersmint a népbolonditására terjesztett szenyiiatok segélyével a nép erkölcsét megmételyezik. Ézen bűnös munkát szolgálja jelenleg a Szatmármegyei Közlöny is. Ha ennek hangjait hallaná szegény Péchy Jenő, talán megfordulna sírjában, én pedig elevenen fordulok el tőle és többet a kezembe nem veszem. Tekintettel azonban arra, hogy a lap jelen iránya sem az alapítók, sem a vármegye intencziójának meg nem felel, búcsúszómban arra kérem a szét kesztőséget, hogy változtassa meg a lap czimét és a közönség tájékoztatása végett tartalmához méltóan nevezze el a lapját a Jakabok Közlönyének. Szatfnár, 1906. április 2. Domahidy Sándor. A „Nyilt levelet“ átadtuk lapunk egyik külmunkatársának is, aki arra a következőkben válaszol: Domahidy Sándor ur nyilt levelére csatta- nós választ adott a legújabb politikai fordulat. Midőn arra mégis teszek néhány megjegyzést, vegye úgy Domahidy Sándor ur, mint megtiszteltetést azért, mert a mai időben őszintén beszél, úgy amint érez. Sokan éreznek igy Szatmár vármegyében, de nem beszélnek ilyen őszintén, de viszont engedje meg állítani, hogy a szoczializmus a nép lelkében nem mai keletű. Aki figyelemmel kisérte a népet, az már évek előtt megtanulta ismerni a lappangva terjedő szoczializmust. Ezt nem kell elfojtani, ezt gyógyítani kell. A művelődés, a fejlődés haladása feltétlenül megteremti a szoczializmust. Magában őseinknek egyszerű patriarchalis élete nem engedte a szoczializmus fejlődését, de mihelyt a jobb kényelmes élet utat tör magának, uj vágyak és igények támadnak az utánunk jövő „dsztály“ lelkében. Minél inkább müveit egy ország, annál inkább küzd a szoczializmus ereje ellen, de sem Anglia, sem Francziaország, sem Németország nem ment tönkre, sőt előre haladt a szoczializmus terjedése által, mert meddő közjogi viták helyett a nép helyzetének javítására fordította idejét. Azt kívánni, hogy mig földjeink értéke megsokszorozódott, mig jövedelme csodálatos fokot ért el — mit a bérlet értéke igazol — a nép maradjon ugyan olyan visszonyok közt, nem egyezik az osztó igazsággal. Érősebb munkát kívánunk ma, nagyobb a felügyelet ma, mert e kettő fokozza a jövedelmet, de nézzük a munkás és cselédviszonyokat az egyes gazdaságokban s azt rendesen változatlanoknak találjuk vagy legalább nem olyan arányban javulva, mint az az igazságnak megfelel. Ami gondoskodás történt, az mind kormány intézkedésen alapul, mely nem oly mérvű, hogy megfelelne a modern kor igényeinek. Midőn Fo lytatása a mellé kleten.
