Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-12 / 11. szám
Nagykároly, 1905. márczius 12. ll. szám. XXXI. évfolyam. n')*<; - ' v TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ^ és MEGYEI ERDEKÜ HETILAP. A SZATMÁRVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. •a* MEG JELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részéi illető közlemények küldendők : A agy kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. Márczius 15-ike. Itt van ismét a magyar szabadság vira- dásának szép ünnepe, márczius 15-ike. Minden év rügyfakasztó tavasza meghozza e napot, hogy lélekben ünnepeljük meg a magyar szabadság, egyenlőség és testverség nagy napjának emlékezetét, a modern Magyar- ország kezdetének fordulóját. Soha nevezetes, korszakalkotó eseménynek megünneplése nem ment át oly önkéntelenül a köztudatba, mint az 1848. márczius 15-iki események nemzetátalakitó reformjának méltatása. Igen, nemzetátalakitó hatásában van e napnak nagy jelentősége, általános megünneplésének ereje. Mert e nagy nap jelentőségének súlypontja nem az alkotmány modern átalakulásában fekszik, hanem annak demokratikus alkotásaiban, a népnek, mint mondani szokták, a megerősített, kiszélesített alkotmány sánczaiba való felvételebe. Ezért olyan általános annak megünneplése, annak méltatása, ebben rejlik nemzeti ünnepelylyé emelésének rugója. Az idén a politikai viszonyok hatása alatt még nagyobb ünnepélyességekkel fogjuk megünnepelni e napot. Mert az a párt került uralomra, a mely a 67-es kiegyezéssel szemben, az 1848-iki alkotmányt akarja egész teljében visszaállítani, a jogfolytonosság és a fejlődés törvényeinek alapján. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Sgész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. sm Egyes szám ára 20 fillér. Igaz, hogy nehéz krízisbe jutott a haza sorsa, nehezen megyen vegbe az átalakulás proczessusa, de bizzunk a magyar faj szabadság szeretetében, igaz ügyében és kitartásában Hogy ehez újabb erőt merítsünk, úgy mint más években, pártkülömbség nélkül egy szivvel- lélekkel ünnepeljük meg az idén is a szabadság napját. Hisz minden magyar párt e hazában az 1848. évi márczius 15-ikének vívmányaira, az 1848. évi alkotmányra építi programját, azt igyekszik megvalósítani. Az egyik lassúbb tempóban, a másik gyorsabb menetben, de valamennyinek eszménye az 57 évvel ezelőtt proklamált nagy elvek, életbeléptetett nemzetátalakitó intézmények. Legyünk azért az idén is egyek a szabadság ünnepének megünneplésében. Mert nehéz, átmeneti viszonyok között valamennyiünkre szüksége van a hazának, a magyar szabadság fentartásának ! Alfa. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 10-én tartotta márczius havi ülését. Jelen voltak: Kristóffy József főispán elnök, Nagy László.-alispán, Nagy Béla,-N-^-abó Antal, Böszörményi Sándor, ináncsi Papp Kálmán választott bizottsági tagok, llosvay Aladár főjegyző, Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató, dr. Serly Gusztáv főorvos, Kacsó Károly kir. mérnök, dr. Varadi Sándor ügyész, Almássy Ignácz t. ügyész és Nagy Károly s. tanfelügyelő. Az alispán havi jelentése szerint január hóról átjött 720, február havában beérkezett 2302 összesen 3022 ügydarab, ebből elintéztek a múlt hóbban 1756 Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. ügydarabot és igy hátralékban maradt 1266 ügydarab. A bizottság a hátralék mielőbbi feldolgozása iránt intézkedett. Az alispánt a bizottság egyik ülésén oda utasította, hogy államv«*»«^ esitése czéljából felveendő vármegyei .eben tegye meg az előmunkálatot oly irányban, hogy a kölcsön a vármegyét ne terhelje, bejelenti, hogy a munkálatok a kir. tanfelügyelőtől már beérkeztek s miután a számvevőség megteszi e tekintetben véleményét, az ügy a megyei közgyűlésen tárgyalható lesz. Böszörményi Sándor több rendbeli kérdést, illetve kérést intéz az alispánhoz és a bizottsághoz. Így kifogásolja azt, hogy midőn a községek authomanikus jogukból kifolyólag meg nem szavaznak valami költséget, rendszerint a jegyző megfelebbezi és a vármegyei közgyűlés a községet kötelezi a kiadások fedezésére. Így lesz ez most Petyénben is a körorvos lakbéróyel. Kifogásolja másod Ízben azt, hogy a telephon-létesítésének kiadásait a községekre fogják hárítani, holott pedig a telephont a közigazgatás egyszerűsítése végett hozzák be, s amennyiben ez állami feladat, az erre vonatkozó kiadások fedezése is az állam feladata volna. Végül tudomására hozza a bizottságnak, hogy a korcsmárosok olyan pálinkát mérnek a népnek, a mely még egészségi szempontból is kifogásolható. E tekintetben intézkedést kér. Az alispán válaszolt felszólalások és pedig a körorvos lakbére tekintetében azt az elvet hangsúlyozta, hogy azon körülményt, hogy miként fogják az ügyet elintézni, nem lehet megbeszélés tárgyává tenni. A telephon tekintetében az a nézete az alispánnak, hogy a szolgabiróiszékhelyekneka központtal való összekötte- léseiekintetébenfelmerüihefőkiadásokatnemlehet a községekre hárítani, mert az állami feladat, a többi a járások feladata. Végül megígérte az alispán, hogy a korcsmák szigorú megvizsgálását el fogja rendelni. A felszólaló és bizottság a válaszokat tudomásul vette. Az árvaszéki elnök havi jelentése szerint január hóról átjött 2197, február havában bejött 3288, összesen 5485 ügydarab, a melyből elintéztek a múlt hóban TAR C Z A. Dominóban. (Felolvasás). Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim ! Utolsó napjait éljük a farsangnak, annak a kedves, bolondos, vidám időszaknak, mely a kultur népeket a letűnt pogánykor misztikus homályából hü barátként kisérte a mai napig, a melyet nem szüntetett, nem gyöngített s ős formájától nem fosztott meg a nagy vallási, erkölcsi, ethikai változás, melyen a nemzetek keresztül mentek, a népvándorlás és a harczi viharok mindent elsöprő forgataga, nem változtatta, sőt felé - kitette és ragyogóbbá, győzelmesebbé tette a szeczessiós törekvésektől át és áthatott jelen kor. Képzeletünk vissza száll a rég letűnt századokba, sőt évezredekbe, Róma dicsőségének és nagyságának napjaiba, midőn a nép és előkelők boldog vidámságban ülték a saturnaliákat, emlékét a hagyományok szerint annak a boldog aranykornak, mikor Saturnus uralkodott a földön, midőn nem kínozta a föld gyermekeit nyomor, testi fájdalom, életküzdelem, a mikor zavartalan örömök, boldog elégedettség töltötte be a sziveket a rövid földi léten át. Ez az ünnep eredetileg csak egy évforduló nap volt, deczember 17-ike, de a mint mindig élesebb és nagyobb lett á lfülömbség a szegény és gazdag, alacsony és előkelő születés, fény és nyomorúság között, minél olcsóbb és nem becsültebb lett az emberi élet, minél nágyobra nőtt a megvetés, a panasz a jelen és a sóvárgás egy jobb, boldogabb lét után, annál hosszabbá tették a gondatlan vidámság ünnepét is. Augusztus római császár, a dicsőséges, 3 napot adott s utódai, hogy a nép szivéhez közelebb férjenek meg-meg toldották egy-egy nappal. Az egész időszak alatt munkaszünet és teljes korlátlan jókedv uralkodott. A gazdagok megvendégelték a szegényeket, a rabszolga kilépett alárendelt helyzetéből az uraság asztalához ültették őket s uraik jókedvűen szolgáltak nekik. Rózsakoszorus fejjel boldog vidámsággal lakmározva, egymást megajándékozva, akár mint napjainkban karácsonkor tesszük — élvezték a vidámság napjait s a császárok, a hatalmasok gondoskodtak a nép mulattatásáról, czirkuszi versenyeket, gladiatori játékokat, alakos-tréfás meneteket és látványos felvonulásokat rendeztek. Szegény ó-kori rabszolga! kinek csak néhány öröm nap jutott egy évben, vájjon érezte-e az ő materiális élete nyomorában,, hogy arabszolgaság nemcsak ötét sújtja, de még gonoszabb, formában, mint a lélek, a szabad akarat rabbilincse, urát, a hatalmas gőgös patricziust is fojtogatja. Lehet, hogy sokan megértették ezt a misztériumot, hogy hiába való remény a letűnt aranykor visszavárása. a földi lét egy hosszú elhárit- hatlan, könyörtelen rabszolgaság s ezért éreztek együtt ur és szolga, a hatalmas ur, kinek talán szintén nem volt több vidám gondtalan napja egész esztendőben. Az emberi lélek nagy alapvonásai mindig ugyanazok voltak, sem korszak, sem nemzetek nem változtathattak rajta. Erős szálakkal, öntudatlanul kötnek minket a múlthoz, a rég elenyészett, porrá vált ős népekhez, akár a Nilus völgyében, akár Asszíria futó homokkal borított palotái romjai alatt, vagy bárhol aludják örök álmaikat. Ugyanazon érzésektől, szenvedésektől, örömöktől dobbant szive, ugyanazon vágyak, küzdelmek töltötték be lelkét mint az ultra modern kor szeczessziós gyermekeinek. A világ, az emberiség ugyanazon szellemi, erkölcsi és természeti erők uralma alatt áll mint állt évezredek előtt, s bármily gyorsan lüktető ütemben törjön is előre a kor kulturmunkája, hogy lázas izgatottsággal keresse mindenben az újat, a bámulatost, a változatost, öntudatlanul, akaratlanul csak azon a mesgyén járunk, melyet a természet és szellemi rendeltetésünk változhatlan s minket emberi mivoltunkban megteremtő törvényei elibünk szabtak és haladásra kijelöltek. íme, mi szegény, fehér modern rabszolgái a társadalom irányt szabó, könyörtelenül zsarnokoskodó törvényeinek, melyeket szentesítettek a szokások s szentesített maga a zsarnok, a társadalom, — mi is ugyanazon vágygyal és epedéssel ragaszkodunk a szellemet, kedélyt, temperamentumot rabszolgaságából felszabadító vidám órákhoz, mint rabszolga testvéreink az ókorban. Örvendve szabadítjuk fel magunkat rövid időre a konvenczionálís, hétköznapi és ünnepnapi nagyképűsködés, fanyar komolykodás, erőltetett udvariasságok; ránk kényszeritett társadalmi formaságok minden nyűgéből. Saturnus ünnepéből a keresztény századok megformálták a farsangot, az öreg Saturnus végkép letűnt az idők homályába, örökét elfoglalta Karneval herezeg s mindenkoru és állású meghódolt híveivel, bohókás népével megkezdte diadalmas hóditó útját Italia kék tengerpartjától fel északnak Európa országain át. S mi hallva vidám kaczagását, édes melodikus zenéjét, az élet komoly gondjait feledve, átadjuk magunkat a vidám érzelmeknek, testünket, lelkünket fel- üditjük azokkal a harmatcseppekkel, melyek azokból a rózsás, hajnalfényü felhő párázatokból permeteznek reánk, melyeket a rég-rég letűnt aranykor mint egy visszatérő, álomszerű emléket újból és újból elküld hozzánk. És mi még midig méltók vagyunk erre az égi ajándékra, erre a drága emlékre. Szivünk ifjú hévvel feldobog, szemünkben, ar- czunkon kiüt a vidám gondatlanság, az öröm ragyogása : Erre, erre! Karnevai herczege üdvözlégy ! — Még tudunk örülni az örvendőkkel, élvezni a mai napot, nem törődve a holnappal, a bekövetkező böjttel. S mig az emberi lélek képes a vidámságra a farsang királya és nemtője is elfog hozzánk látogatni, végig vonul tánczoló, zenélő bohókás kíséretével a föld Schmidthauerféle Igmándi keserüvíz, reggelenkint félpohárral használva, es meglepően gyors és nagyszerű sikerrel pótolja otthon bármely évszakban a Karlsbadi Marienbadi ivó kúrát, gyomor és bélbajokban, úgyszintén elkövéredés, szivelhájasodás és azzal járó fulladásnál sárgaság, máj és lépdaganatnál, cukorbetegség, csúz és köszvénynél, stb. — Az „Igmándit“ hatásosságában egyéb keserű vagy hashajtó ásványvizek meg sem közelitik, és saját érdekében cselekszik _ki helyette mást nem fogad el. — Utasítás mellékelve. — Kapható Nagykárolyban, Ferenczy István, Rosenberg Jenő, Petz János, Kerekes Ödön urak üzletében. — Föszétkiildés a forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész üveg 50 f, félüveg 30 f.— Az egyedüli természetes keserüvíz, amelj kis üvegben is kapható.
