Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-26 / 13. szám

SZATMARMEGYÉI KÖZLÖNY

— Ebben a jelben fogunk győzni! Ez vezet minket diadalra!

Mintha egy nagy, világrengető, földet megdöngető roppanás halatszanék a Néva partja mellől. Most omlik össze a czári despotizmus, a kényuralom birodalma.

És idehaza nálunk is a legőrületesebb farsangi táncz járta. A nemzet Ítélt a politikai táborok poros ügyében. Elitélte a házszabályok letipróit és hatalmas diadalra juttatta Kossuth Lajos eszményében a negy- vennyolczas politikát. És ezek után azt hihette volna mindenki, hogy az ügy rendben van. A pör el van intézve. De nem igy történt. Megindultak azok a vásári komédiák, amelyeknek hűhója, lármája közt egy ország kerül eladásra. Récs nem enged. Bécs nem törődik a nemzet Ítéletével. Bécs igy gondolkozik. Bécs ezt akarja. Folyton ilyen, olyan híresztelések röpültek át hozzánk a Lajthán túlról.

De hát egyáltalán mit akar Bécs ? Az a rövidlátás, az a szűk agyvelejüség, a mely a bécsi politikát mindig irányította, meddig fogja még a mi útjainkat is kimérni? Olyan Magyarország helyzete, mint azé a bitang kutyáé, amelynek gazdája rövidlátó. A rövidlátó ur rövid pórázra fogja a kutyát, mert különben nem látná, hogy a saját kutyáját czipeli-e maga után.

Elég! Mi nem vagyunk bitang kutyája hig agyvelejű bécsi uraknak. A nemzet feltámadt, a nehéz követ, mit föléje hengergetett az öröklött bécsi politika, eldobta magáról. Dugják ujjúkat a nemzet vérző, átvert mellébe a Tamáskodók és győződjenek meg végre, hogy ez a nemzet csakugyan él, csakugyan újra támadott.

Szűnjék meg már a farsangi komédia!

Különös dolog. A világ fejtetőre állását jellemzi, hogy minden rend ellenére fejlődnek az események. Elszállt a farsang. Vége a vigalmaknak s itt a böjt. A farsang csupa vért árasztott, golyót, akasztófát hagyott emlékjelül s ime jő a böjt, a mely önmagát, az önmaga lényegét czáfolja le. Jő a hir Oroszországból, hogy a czár alkotmányt akar adni népének. Mani- fesztumot bocsát a jámbor muzsikokhoz, akiknek megígéri, hogy megadja szabadságukat. És azt írja manifesztuma végén a zsarnok czár:

— Isten áldása legyen ezen elhatározásomon!

Közeledik tehát a népek farsangja.

És nálunk is. Az uralkodó maga elé czitálta az összes politikai pártok vezéreit. Mi lesz ennek a következménye, ma még nem tudni. De hogy lesz már valami, az bizonyos. így vagy úgy, de lesz. Mindenesetre jobb lesz a mai bizonytalanságnál. S a mi lehet, az is könnyen kiszámítható. A nemzetnek győzni kell. Az igazság a nemzeté és elföldelni, lakat alá tenni egy nemzet igazságát nem lehet.

Szóval, a mit a farsang elmulasztott, meghozza azt a böjt. Éljő még a mi farsangunk. És bőjtöljenek ezután azok, akiknek úgyis elég hosszú farsangjuk volt. A jövendő a szabad emberiség, a jogé, az igazságé.

HÍREK.

— Hivatal vizsgálat. Kristófty József vármegyénk főispánja pénteken Fehérgyarmaton hivatalvizsgálatot tartott, s a tapasztaltak felett megelégedésének adott kifejezést.

— Gyászmise. Meszlényi Gyula püspök lelkiüdvéért folyo hó 22-én reggel 8 órakor gyászmise volt a helybeli róm. kath. templomban, melyen a főgimn. ifjúság gyászlobogó alatt testületileg részt vett. A gyászmisét Hám József főgimn. igazgató mondotta.

— A Kölcsey kör záró estélye a múlt vasárnapon volt a „Polgári Kaszinó“ dísztermében 1 korona belépő-dij mellett, —szép számú, díszes, jobbára hölgyközönség jelenlétében. Ézzel az estével zárta le a sokáig szunyadó kör számadását — sikerrel. Ezért a közönség köréből hálás köszönet illeti meg a nemes, a buzgó szereplőket, kik önzetlenül igyekeztek tudásuk

leány voltak illúziói legalább, ha a szerelem boldogságát nem is érezte soha.

— Várnom kellett volna, gondolta magában sokszor — mig megszeretek valakit.

S elkeseredett, elkedvetlenedett a fiatal asszony. Férje észrevette a változást, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Mint üzletember se ideje, se érzéke nem volt hozzá, hogy felesége lelki állapotát bonczolgassa. Boldog volt s megelégedett, nem látta, hogy a fiatal asszony mosolya mögött kedvetlenség és halálos, fanyar unalom rejtőzik.

S ahogy kinézett az ifjú asszony az esős őszi délután a kietlen sáros utczára, rossz gondolatok czikkáztak végig a lelkén. Az imént levelet hozott neki a posta, valami ifjú úrtól, akit kétszer látott életében. Égy csinos képű, jól öltözött üres legényke, aki tüzesen udvarolt neki a minap a színházban s most arra bátorodott, hogy levélben jelentette be látogatását, Írván, hogy olyan időben jön, amikor a férj nincs itthon.

S gondolkozott az asszony', mit csináljon a levéllel. Tüzbe dobja-e, vagy válaszoljon-e rá?

Oly unalmas, sivár az élet — kell valami szórakozás. Ha nem is boldogság, ha nem is gyönyörűség, de kell valami más, valami uj, mert az a kényelmes, szenvedélytelen egyhangúság borzasztó.

S az unatkozó menyecske válaszolt a levélre. Megtette az első lépést.

Így bukik el a legtöbb asszony, aki csak azért megy férjhez, hogy éppen férjhez menjen. Ilyen közönségesen, ilyen nyugodt megfontolással s ilyen durván.

K. L

kincseit hallgatóik leikébe csepegtetni, — de őszintén szólva ebből a köszönetből Varjas Endréi, az irodalmi szakosztály elnökét illeti az oroszlán rész. ő volt az, a ki sokoldalú elfoglaltsága mellett erejének, tehetségének jegjavát szentelte a körért, a Kölcsey-Egyesü- letért. És ha egyébbel nem jutalmazhatjuk meg fáradságát, legalább itt a nagy nyilvánosság előtt őszinte szívvel kívánjuk, hogy a híven teljesített kötelesség érzete jutalmazza meg ideális lelkét. A kör híven megfelelt programmjának. Mellőzte a léha felolvasásokat, mik csak egy pillanatra ragadják meg a hallgatók lelkét; de annál bővebben igyekezett tartalmas eszméket közölni, mik maradandó hatással vannak lelkünkre. Egyszer már említettük, de nem fog ártani még egyszer ismételni, hogy nagy gondolatja volt az Varjas Endrének, miszerint az újabb poéták megismertetését programmjába felvette. Aranynyal, Tompával, Petőfivel, Vörösmartyval és a többi nagyokkal a középiskolák, a közszellem oly sokat foglalkoznak, hogy ezekről újat nem igen lehet mondani. Egy kis jóakarattal ennek tulajdonítjuk, hogy a Kölcsey-kör Csokonay születésének 100 éves évfordulójáról figyelmeztetésünk daczára sem emlékezett meg. Annál inkább kellett a Kölcsey-kör estéin Bárd Miklóst, Harsányi Kálmánt, az ifjabb költői nemzedék e reményekre jogosító tagjait megismernünk, hogy kiemelkedve a classicusok formáiból modern eszmékkel teljen meg lelkünk. Azért mi csak Nagy László alispán gondolatát ismételhetjük ; maradjon meg Varjas az elnöki székben és haladjon tovább az ideális utón, melyet programmjában megmutatott. Az utolsó este lefolyása következő volt: Csetényi Lajosné szavalta Herczeg F. „Bekvártélyozás“ czimü monológját. Ezt a monologot, a mit alig hallott még szavalni a közönség, mert csak egy néhány hónapja, hogy megjelent az „Uj Idők“ hasábjain, előadója igen otthonos megjelenéssel, ügyesen mozogva, kellemes hanggal szavalta. Zajos tapsokat kapott jutalmul. Siegmeth Károly M. Á. V. főfelügyelő, a Ferencz József rend lovagja, mint városunk szívesen látott vendége igyekezett megismertetni Szatmármegye hegyeit-völgyeit. Felolvasásának czélja nagy és nemes volt: hogy megkedveltesse közönségünkkel hazánk, de különösen vármegyénk természeti szépségeit és ez által fürdőző közönségünk itthon és nem külföldön költse pénzét, tartsa meg a nemzeti vagyont. Felolvasását igen ügyesen két részletben mondotta el és jól sikerült, tiszta vetített képekkel kisérte. Szatmárról indult ki, majd végig vezetett az aranyos-megyesi mohos várkastélyon, Avasfelső- falun, Bikszádon, Nagybányán, Felsőbányán, bemutatva a Gutin, a Rozsály nevű hegyóriásokat az arany, ezüst, ólom, antimonit bányákat. Igen tetszett a közönségnek a vidék lakóinak és ezek ruházatának bemutatása. Siegmeth munkáját Farkas Jenő Felső- Bánya város polgármestere volt szives felolvasni. Borod y Béla a tőle megszokott érzelmes felfogással és ügyes technikával játszotta el hegedűn Réthy László a Dalegyesület karmestere dis- crét zongora kísérete mellett I. B. Accolay Versenymű, A moll czimü nehéz darabját. Midőn pedig a tetszés zajos tapsokban nyilvánult, Beriot I. versenymüvét játszották még nagyobb hatással. Befejezte az estét Nagy László alispán magas szárnyalásu cyklus záró beszéde. Azon kezdte, hogy köszönetét kell mondania a szereplőknek, közönségnek és Siegmeth Károdnak. Majd Varjas Endrét apostrophálta és felkérte, tartsa meg továbbra is az elnöki tisztséget. Azután áttért arra, hogy milyen fontos missiót teljesít az Egyesület, mikor eszméket, gondolatokat vált ki a hallgatókból. És ekkor elkezdett ő is gondolkodni. Azt mondotta, hogy csak a kereszténységnek van Európában államalkotó ereje, példa erre a zsidóság. Azért mi kicsinyes érdekekért ne marakodjunk, hanem gyüjtsünk erőt, hogy a bekövetkezendő nagy veszedelemmel szemben védekezni tudjunk. Mert Ázsiában a japán, a sárga faj elnyomja az oroszt, s ez ha Mandzsúriát elveszti, az orosz kezét a Balkán államokra fogja tenni. Még japán, ez a szívós népfaj fenyegetheti a kereszténységet is. A magos színvonalon mozgó political tanulmányt feszült figyelemmel hallgatta a közönség és a végén hálás tapssal köszönte meg. Ezzel a cyklus bezáródott (T. G.)

— Kinevezés. Jánki anyakönyvvezető helyettessé Tóth György helyettes segédjegyző teljes hatáskörrel, — tiszabecsi anyakönyvvezető helyettessé Berzsenyi Miklós segédjegyző teljes hatáskörrel, — nyirmegyesi anyakönyvvezető helyettessé Magyar Endre segédjegyző teljes hatáskörrel kineveztettek.

— Bucsuestély. A városunkból Rahóra kinevezett Jancsó Gyula kir. járásbiró tiszteletére sikerült bucsuestélyt rendeztek e hó 24-én a régi kaszinó dísztermében barátai és tisztelői. Az estélyen mintegy hatvanan vettek részt, s a távozó kiváló tisztviselő s kedvelt társadalmi egyén iránti rokonszenv és tisztelet számos pohárköszöntőben nyert kifejezést. Az első tósztot Szabó Pál a helybeli kir. járásbíróság vezetője mondotta, kiemelve azt hogy a kitüntetésben egy érdemekben gazdag múlt nyert elismerést s azt kívánta, hogy a távozó pályáján az idegenben is legyen az a mi közöttünk volt, a bírói kar hasznos tagja, a társadalom kedvelt egyéne. Utánna Csilléry Dávid kir. járásbiró mondott humoros pohárköszöntőt, melyben a távozóért, mint jobarátért emelt poharat, kivel ő oly viszonyban volt, mint Castor és Pollux. Ézután Roóz Samu ügyvéd az ügyvédi kar nevében vett búcsút a távozótól. Majd Reök Gyula nyug. kir. járásbiró emelt poharat s a múltra és ebből merített tapasztalatokra hivatkozva azt ajánlotta a távozó pályatársnak, hogy alantassaival szemben legyen mindég jóbarát s hivatalfőnök csak akkor, ha a barát már nem érvényesülhet. A közönséggel szemben elsősorban ember s csak azután biró, s tartsa meg azt a határvonalat, mely a két fogalmat egymástól elválasztja. Ezután az ünnepelt Jancsó Gyula emelt poharat s igen szép beszédben

hivatkozva arra a szeretetre, melyet kiérdemelnie sikerült, meghatottan mondott búcsút annak a társadalomnak, mely őt rokonszenvével kitüntette s kérte tartsák meg őt olyan jóemlékben, mint a minővel ő távozik, Nagykároly város és vidékének társadalmára üríti poharát. Majd Kubinyi Bertalan búcsúzott el a jóbarátok nevében. A kedélyes társaság a Kudla László által felszolgáltatott igazán kitűnő vacsora és Fátyol Józsi zenéje mellett a késő éjjeli órákig maradt együtt. És most midőn a társadalom is búcsút vett Jancsó Gyulától, ismételten szivünkből kívánjuk neki azt, hogy uj otthonában is olyan szeretet, tisztelet és nagyrabecsülés környezze őt, mint abban a kis társadalmi körben, a melyből őt a végzet most elszólitja.

— Esküvő. Fényes Péter batizi földbirtokos folyó hó 26-án tartja esküvőjét Sepsy Ilonka kisasszonnyal, Sepsy Dezső földbirtokos kedves leányával.

— A szatmári püspök temetése. Folyó hó 21-én temették el nagy pompával Meszlényi Gyula szatmári megyés püspökünket. Már nyolez óra után nagy tömeg lepte el a püspöki palota környékét, sokan a székes- egyház bejárója előtt várakoztak a kapunyitásra. Fél óra alatt egyre-másra érkeztek akülömböző testütetek. Kivonultak az összes szatmári tanintézek tanáraik vezetése mellett; aztán úgy a honvéd, mint a cs. és kir. közös tisztikar, a városi hivatalnokok élükön Pap Géza polgármesterrel, a kir. törvényszék, járásbíróság és ügyészség Róth Ferencz törvényszéki elnök vezetésével; továbbá a m. kir. adóhivatal, a posta és táviró személyzet, a felmérési felügyelőség, folyammérnökség stb. A külömböző társulatok és egyesületek, igy többek közt a jótékony nóegylet, a dalegyesület, az önkéntes tűzoltó-egylet, Cecil-egylet, kath. legényegylet, kath. kaszinó stb. stb. A palota udvarán volt felállítva a ravatal, melyet a rokonok, a káptalan tagjai s a vidéki deputátusok vettek körül. Pontban 9 órakor vette kezdetét a szertartás, amikor az egyházi énekkar gyönyörű éneke után Várossy Gyula szókesfejérvári püspök beszentelte a koporsót, melyet aztán az egyházmegye papjai karjukra vettek s azzal átvitték a székesegyházba. Az összes küldöttségek mind bevonultak a nagy templomba, ahol a koporsót egy előre felállított ravatalra helyezték, s ezután Várossy püspök fényes segédlettel, amilyet ritkán lehet látni, énekes gyász-misét mondott. Énnek elvé- geztével a koporsó körül a végső egyházi szertartásokat végezte el a fungáló püspök s azt újból beszentelte. Erre aztán megindult a lassú menet a Deák-téren, Eötvös-utczán és Kossuth Lajos-utczán át ki a temetőbe. Nehezen mozdult meg a hatalmas embertömeg, mely a székesegyház előtti Deák-téren tolongott. így hát csak nagyon lassú tempóban indulhatott a menet s inár a Kossuth Lajos-utczában vonultak, mikor a székesegyház még mindig ontotta ki magából az embereket. A koporsót négy fekete paripa vitte díszes üveges gyászkocsin. Koszorú aránylag nem sok volt — az elhunyt akaratához képest s ezeket külön gyászkocsi vitte. Igazán hatalmas volt a gyászmenet, melyben az idegen egyházmegyék és káptalanok kiküldöttei, valamint az idevaló papság rendkívül nagy számmal volt képviselve. A menet elején a katona-zenekar haladt, mely útközben szebbnól-szebb gyászdalokat játszott. Temetőbe érve a menet a kripta hátulsó része előtt helyezkedett el, ahova végtére megérkezett a koporsó is. Most Várossy püspök mégegyszer beszentelte azt s rövid imádság után elhelyezték a koporsót az elkészített kriptába. Még a szatmári dalegylet énekelt egy szép gyász-éneket, azzal a temetés véget ért s a tömeg lassan oszlani kezdett. — A temetésen küldöttségileg voltak képviselve a nagyváradi rom. kath. és gör. kath., a munkácsi gör. kath., az egri róm. kath. káptalan két-két kanonokkal, továbbá Nagykároly, Nagybánya, Felsőbánya, Mármarosziget, Munkács, Ungvár vársok és Máramaros, Ugocsa, Ung, Szabolcs, Bereg vármegyék. Vármegyénket a temetésen gróf Károlyi György, Péchy László és N. Szabó Antal képviselték. A város nevében ott volt: Debreczeni István polgármester és Demidor Ignácz rendőrkapitány. Az Oltáregyesületet képviselték Báthory Istvánná, Maresch Emilné és Varjas Endre egyleti igazgató; a róm. kath. egyháztanácsot és iskolaszéket dr. Serly Gusztáv, Vetzák Ede, dr. Jékel László és Schiffbeck Károly; a főgymnásiumot Hám József igazgató, Rédey József, Klacskó István, Molnár Kálmán és Szolomájer János tanárok.

— Áthelyezés- Verbovszky József mátészalkai vasúti állomásfőnököt áthelyezték Nyírbátorba és helyére jön a szaniszlói főnök König Sándor, akinek szintén lelkiismeretes tisztviselői hire van, de azért nehéz lesz neki eleinte pótolni a volt főnököt, aki előzékenysége folytán közszeretetben és tiszteletben állott az egész városban.

— Egyetemi tanárnak jelölték Fiók Károlyt, városunk szülöttét. A debreczeni központi egyetemi bizottság a múlt hetekben tartott gyűlésében végleg elhatározta Debreczenben a philosophiai fakultás felállítását az 1905—1906 tanévre, a mely egyik lépcsőjét képezi a közel jövőben megvalósítandó teljes protestáns egyetemnek. A jövő tanévben az eddigi tanárokat 3 szakemberrel egészítik ki; hogy az 1906—1907 tanévben 7 uj tanári állás rendszeresítésével a tanárképzőt teljessé tegyék. Ez az egyetemi bizottság óhajtotta, hogy a nyelvészet és a classica philologia tanszékre Fiók Károlyt városunk szülöttjét kérjék fel, aki valószínűleg el is fogadja ezt a megtisztelő állást. Ezenkívül Biró Lajost a hires afrikai utazót (természetrajz és muzeum) és Dézsi Lajost (magyar irodalom) is felkérik tanszékük elfoglalására.

— Egyházi választás. A nagybányai ev. ref. egyházmegye esperessének-Széll György avasujvárosi lelkészt választották meg. Tanácsbiró lett Szabó József aranyosmegyesi lelkész, zsinati rendes képviselő Soltész János ombódi lelkész.