Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-10 / 50. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY azonnal, mert nem tudhatni, hogy néhány hónap múlva már nem csikarja-e ki erőszakkal. S akkor a felszabadult nép ellenségként fog szemben állani „hajdani“ uraival. Nép nélkül nem állhat fenn a haza, a néppel együtt tudjuk azt csak fentartani. A főispán eskütétele. Lapunk a főispán! installáczió után megjelent számában már közölte azt, hogy a beiktató közgyűlésen elnöklő főjegyző a közgyűlést csak a főispáni eskü letétele után zárta be. Minthogy ezen közleményünk hitelességét kétségbe vonták s vannak most is olyanok, akik nem adnak annak hitelt, most az e tárgyban felvett jegyzőkönyvet a főispán kívánságára, — minthogy az egész vármegyét érdeklő azon kérdést, hogy a főispán letette-e az esküt vagy nem, csak ez van hivatva tisztázni,— szószerint közöljük az alábbiakban: Jegyzőkönyv. Felvétetett Nagykárolyban, 1905. évi november hó 7-én délelőtt a vármegyei főjegyző hivatalos helyiségében a „Magyarország“ czimü napilap november 7-iki számában a főispáni beiktató közgyűlésről megjelent tudósításra vonatkozólag. Jelen voltak alólirottak. Vármegyei főispán llosvay Aladár vármegyei főjegyzőhöz azon kérdést intézi, hogy mennyiben igaz a hivatolt tudósításban foglalt azon állítás, hogy vármegyei főjegyző ur a közgyűlést bezárta s ezen ténye ha’ megtörtént, mely időpontban történt meg ? Vármegyei főjegyző előadja: „A mikor a nagy zajban úgy vettem ki, hogy az eskü záró szavai mon- datnak, az ülést tényleg bezártam. A bezárást akkor mondtam ki, mikor az Isten engem stb.-re került a " sör. Lehet, hogy az utolsó szavak a bezárással egy; idejüleg ejtettek ki.“ ! .•. Vármegyei főispán azon kérdést intézi vármegyei főjegyzőhöz, hogy „mi indoka volt ezen tényének miután az eskü elmondásával az elnöklés joga és kötelessége a főispánra szállott át, és a közgyűlés berekesztésének egyik főfeltételéről, a hitelesítésről nem gondoskodott.“ * Amennyiben az einöki felhívás nélkül letett eskü közbe, a hangulat legizgatottabbá vált, a pillanat benyomása alatt szükségesnek tartottam az ülést mielőbb berekeszteni.“ Vármegyei főispán azon kérdést intézi vármegyei főjegyzőhöz, hogy „eltekintve fentebbi kérdésben foglalt elnöki jogtól, miért nem alkalmazta inkább a felfüggesztést, miután a következménynek igazolják, hogy a; közgyűlés hangulata nem volt olyan, hogy indokolttá tenné a berekesztést a hitelesitési küldöttség kiküldése nélkül.“ „Erre a kérdésre feleletemet már az előző kérdésben megadtam abban, hogy a bezárást a pillanat hatása alatt lettem s hogy annak tudatában voltam, hogy az elnöklés joga tovább meg nem illet, mutatja az, miszerint daczára kijelentésemnek, az elnöki széket azonnal átadtam a gyűlés folytatására.“ Vármegyei főispán azon kérdést intézi vármegyei főjegyzőhöz, hogy midőn ő a főispán : az esküt elmondta, a főjegyző vállát kezével megérintve, az elnöki székbe ült, a főjegyző távozása után miért nem hozta a bezárás tényét a főispán tudomására. „A mint az elnöki széket elhagytam és hogy azt főispán ur ő méltósága elfoglalta és onnan az ülést bezárta, oly gyors egymásutánban történt, hogy arra idő és alkalom egyáltalában nem volt.“ Ezzel a jegyzőkönyv felolvastatván, befejeztetett s aláíratott. llosvay Aladár, 'S agy László, főjegyző. főispán. Wojnarowics Sándor, jegyzőkönyvvezető főispáni-titkár. 973—1905. sz. Szatmár vármegye főispánja. Meghívás Van szerencsém a törvényhatósági bizottság tagjait a folyó évi deczember hó 14-én délelőtt 10 órakor a vármegyei székház nagytermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívni. Hazafias üdvözlettel: Nagykároly, 1905. deczember hó 4-én. Nagy László, főispán. Tárgysorozat-. 1. Belügyminiszteri leirata vármegyedotátiojának megvonása tárgyában. Fj. 2. Ugyanaz az önkéntesen befizetett adók beszállítása és az önként jelentkező ujonczok belépése körüli közreműködés elrendelése tárgyában. Fj. 3. Kereskedelemügyi miniszteri leirat a -Szatmár— mátészalkai helyi érdekű vasútra 200.000 korona hozzájárulást megszavazó közgyűlési határozat feloldása tárgyában. Fj. 4. A honvédelmi miniszter ur leirata az 1903. és 1904. évfolyambeli póttartalékosok illetve az 1905. évfolyambeli póttartalékosok visszatartása ügyében. I. 5. Liptó vármegye közönségének átirata a tizenhat magyar lovasezrednek magyar vezényszóban és szolgálati nyelvben való részesítése és nemzeti jelvényben való ellátása ügyében. 1. 6. Az 1903—1904. évi közúti zárszámadás. Fj. 7. A 60-as bizottság jegyzőkönyvének bemutatása és ezzel kapcsolatos javaslatai. Fj. 8. Dr. Kovács Dezső és N. Szabó Albert bizottsági tagok indítványa a főispáni beiktató közgyűlésen le nem tárgyalt s az installátióra vonatkozó javaslatoknak tárgyalás alá vétele iránt. Fj. 9. Nagykároly város színkör építés ügve. Fj. 10. A Nagykároly—érendrédi útvonal kiépítésének ügye. Fj. 11. A Nagykárolyi ünsegé’lyző Népbank jelentése a székház építésre megszavazott hitel túllépése tárgyában. Fj. 12. A vármegyei legtöbb adót fizetők 1906. évre összeállított névjegyzékének bemutatása. V. 13. Az üresedésben levő választott bizottsági tagsági helyek betöltése iránti intézkedés. V. 14. Szaniszló község módosított szervezési szabályrendelete. V. 15. Nántü község képviselő-testületének telek" könyvi kiigazítás tárgyában 1 — 1905. sz. alatt kelt határozata. V. 16. A vármegyei kéményseprési szabályrendelet módosítása. V. 17. Istvándi község képviselő-testületének a község tulajdonát képező 1100 koronás államkölcsön kötvénynek az ey. ref. egyház részére leendő átengedése tárgyában hozott határozata. V. 18. Kisler József és fia czégnek Aranyosmegyes község képviselő-testületének 10—1905. kgy. sz. határozata ellen beadott felebbezése. V. 19. A községi és körjegyzők nyugdíjazásáról, valamint .azok özvegyei és árváinak ellátásáról szoló szabályrendelet módosítása. V. 20. Királydarócz község módosított szervezési szabályrendeletének módosítása. V. 21. Tőketerebes községben két fúrt kút létesítése. V. 22. Vállaj községnek fúrt ártézi kút költségének mikénti fedezése. V. 23. Mátészalka község képviselő-testületének polgári iskola részére szükséges telek vételi ügye. V. 24. Szabó István közig, gyakornok szabadság iránti kérelme. V. 25. Nagykároly város kéményseprési szabályrendelete. V. 26. A magyarországi I-ső jótékonyczélu postabélyeg gyűjtő egyletnek feloszlatása s vagyonának hova- forditása és kiegészítése tárgyában hozott határozata. V. 27. Avasfelsőfalu községnek 2322 korona 32 fillér összegnek felvétele köztaitozásai kiegyenlítésére. V. 28. Pettyén község képviselő-testületének faiskola feptartása alóli felmentése tárgyában hozott határozata. V. 29. Papos község képviselő-testületének ingyenes népkönyvtár létesítése tárgyában kelt határozata. V. 30. Özv. Schmidt Sándorné nyugdíjellátásban részesítés iránti kérvénye. I. ; 31—49. Nántü, Királydarócz, királydaróczi kisbirtokosok és Dobra 1906. évi birtokossági költség- vetése. Felsőhomoród, Középhomoród, Oláhgyürüs, Oláhhodos, Oláh-Meddes, Szoldobágy, Tiszabecs, Csé- cse, Dobra, Milota, Uszka, Tiszakóród, Penyige, Kö- mürő, Nagyar, Kisar, Jánk, Nántü, Majtis, Darnó, i Szamosujlak, Gyügye, Kisszekeres, Győrkefalu, Pusztatelek Bajfalu 1906. évi közmunka költségelőirányzata. 50—152. Vállaj, Mérk, Oroszfalu, Nagysikárló, Esztró, Réztelek, Hirip, Szoldobágy, Oláhmeddes, Oláhhodos, Oláhgyürüs, Középhomoród, Felsőhomoród, Fehérszék, Páczafalu, Alsóhomoród, Ivácskó, Szinfalu, Gyöngy, Laczfalu, Nyegrefalu, Pusztatelek, Kisbánya, Dióshalom, Bajfalu, Lukácsfalu, Dánfalu, Pribókfalu, Nagykároly város, Érkörtvélyes, Penyige, Tománya, Monostor, Sályi, Dengeleg, Iriny, Csomaköz, Bere, Szamosujlak, Gyügye, Kovás, Nábrád, Keérsemlyén, Angyalos, Kővárremete, Darnó, Kispeleske, Kisnamény, Fehérgyarmat, Buttyasza, Csőit, Joháza, Porcsalma, Cseke, Karulya, Kaakszentmárton, Panyola, Nagyecsed, Rákosterebes, Nántü, Penészlek, Sonkád, Győrkefalu, Kissikárló, Óvári, Vetés, Vámosqroszi, Zsarolyán, Majtis, Nagyar, Kömörő, Kisar, Nagysomkut, Csaholcz, Berkeszpatak, Kir.-Darócz, Madarász, Csécse Uszka, Tiszabecs, Tiszakóród, Milota, Riese, Nagyszekeres, Czégénydányád, Kővár-Kölese, Szakállasfalu, Erdőaranyos, Koltókatalin, Dobra, Gaura, Varalyu, Hovrilla, Milyen volt az ősember családja tapasztalásból nem tudhatjuk. De mert még ma is vannak népek a czivilizáczió legalsó fokán, az ezek körében szerzett ismeretekből, tehát néprajzi, s aztán történelmi adatokból, bár nem teljes bizonyossággal, mégis csak ;■ következtethetünk az őscsaládra is. A családi fejlődés kiindulási pontját illetőleg, két ellentétes nézet áll egymással, szemközt, s aztán nem hiányzanak közvetítők sem. Hosszú időn át senki sem kételkedett benne, hogy mint a biblia is tanítja, az ember kezdettől fogva 'szoros házassági kötelékben élt, ebből gyermekek " származtak, s ezek szüleikkel együtt önálló, zárt családot alkottak, ami több nemzedék keletkezése után nagy családdá, rokonsággá bővült. Ezzel ellentétben - azonban már sok régi iró, mint Herodot, Strabó, •Plinius, Xenophon, Nicolaus Damascenus hirt adván egyik másik nép szokásairól és erkölcseiről, azt Írja, hogy a líbiai, ethiopiai és trák törzseknél a nők a férfiak közös tulajdonai. Hozzá az újabb időkben azt is felfedezték, hogy sok ausztráliai törzsnél, dravidákénál, meg afrikai, előázsiai népeknél a-nemi érintkezés korlátozatlan, hogy a férfiak és nők egybekelése a legtöbbször csak ideiglenes, bár néha tartós is. Megbízható régi Írókból azt is tudjuk, hogy Babilonban, ; Arméniában és Indiában a prostituczió az isteni tisztelethez tartozott ; mig némely mítoszból és mondából, a valamikor nagyon elterjedtnek látszó nőuralomra (gynäkokratia, amazon állam) is lehet következtetni. ’Mindezen hírekre és tényekre támaszkodva, Bachofen azt a nézetet vallja, hogy eredetileg a nőközösség ■ általában elterjedt szokás volt, ebből magyarázza ki, a több régi népnél kimutatható anyai jogot, a matri- árkhátust, a mely szerint a gyermek kizárólag az anyáé és annak rokonságáé volt! Nevet, állást, rangot és vagyont attól örökölt, s a rokonságot csak anyai ágon tartották és ismerték el. A meddig a férfi munkájával az asszony háztartásához van kötve, s ez az élet fentartásához szükségesek beszerzésében nálánál hátrább semmivel sem áll, feleségének házában, s ennek rokonságánál csak vendég; nem ritkán, mint rabszolga kénytelen dolgozni. Később aztán állandóan megtelepszik, földrnivelést üz, baromtenyésztéssel foglalkozik, vagyont szerez, s ezzel ! az asszony háztartásától mind kevésbbé függ; sőt vé- I gül, gazdaságilag annak föléje kerül. Ekkor aztán föl- ébred hatalmi és egyréni öntudata is. Alá van ugyan vetve törzse szervezetének, de az asszony és gyermekkel önállóan és szabadon akar rendelkezni; ur akar lenni a házban. Most már övé a háztartás és az nsz- I szony az, a ki abba beleköltözik. Az életviszonyok ilyen átalakulása olykor csak lassan következik be. Például szolgálhatnak erre a Sumatra- és Jávabeliek, a hol a férfi sokszor hosszú ideig el felesége házában és annak rokonai között; mig végre önállóvá lesz, a nőt saját törzséhez viszi, s a felett korlátlanul rendelkezik. így keletkezik aztán egészen más alapon, mim a vérrokonsági, a patriarkális család, nőkkel, gyermekkel és rabszolgákkal. Mert a törzsék nőhiány és más okokból egymást sokszor megtámadják, s némelyik bátrabb és erősebb férfi több nőt és férfit is ejt zsákmányul. Azok feleségeivé, ezek rabszolgáivá lesznek, törzse pedig őt ezek jogos urának tekinti. Mint hadizsákmánynyal (peculium castrense) a nővel a férfi korlátlanul rendelkezik, vele keményen bánik, bünteti, néha meg is öli. Különben a nőrablás emléke, ha csak jelképezve is, fenmaradt a legújabb időkig; többfelé, nálunk is a köznépnél. Lakodalmak alkalmával a menyasszony elrejtése, szinleges ellopása, elrablása, homályos emléke régelmult időknek. A nőrablással együttjárt a vérbosszú, a mit ha elég erős volt hozzá, az elrabolt nő családja és rokonsága vett a rablón, annak családián és rokonságán. Később azonban ezt meg is lehetett váltani, pénzzel, állatokkal, más értékekkel. így’ lett aztán szokássá, hogy a férfi a nőt családjától megvásárolja. Nyelvünkben a .vőlegény, vevő legény ennek az emléke. Vagy, hogy a férfi a leányért ennek családjánál szolgáljon. Példa reá Jákob Lábánnál. Vásárolták családjaiktól a nőket a görögök, a rómaiak, a germánok, s más népek. A nászadomány is csak finomabb módja volt a nővásárlásnak. Régen ezt a leány szülői kapták, kik később aztán azt ajándékképen odaadták leányuknak. Ma a leány szülői adják a hozományt. Mit mondtak volna ehheza régi leányok, a kik még azt is szégyennek tartották, ha szülőik erettpk keveset kaptak, s nagy szégyennek, ha ingyen kellett férjhez menniök. Hiszen ez értéktelenségüknek volt a jele. A mi már most az egyéni házasság alaki oldalát illeti; nagyon nehéz a monogámiát, az egynejüséget a fejlődés kezdetéül tekinteni. Ha megtaláljuk is azt olyan kezdetleges népnél is, mint az erdő-veddák, az helyi körülményekből magyarázható ki. Még ott sem törvény ez, a hol a poligámia a többnejüség mellett előfordul, hanem szegénység, a mi nem engedi meg, a több és drága nő tartásának fényűzését. A házasság eredeti alakja okvetlenül még a ma is nagyon elterjedt poligámia. Itt-ott csak a főnököknek és előkelőknek van megengedve, s többféleképen van korlátozva a nők száma is. (Korán.) A poligámia oka könnyen megérthető. Az asszony a férfi tulajdona, munkaerő, s a gazdagság, tekintély, hatalom bizonyítéka. A gyermekek értékes vagyont képviselnek, s felnőve különféle szolgálatra alkalmasok. Sokszor az asszony terméketlensége készteti a férfit uj feleségszerzésre. Ettől gyermekeket remél, a kik halála után fentaitják a családot, s végzik a vallási szertartásokat. A feleségszámba menő nők szaporodásával mindinkább előterbe lép a fő- a kedvenczfeleség, az úrnő, a női munkák vezetője, a ki mellett a többiek háttérbe szorulnak, a kinek gyermekei az atya egyedüli örökösei. Példa reá a törököknél a Valida szultánnő. Ezzel pedig a, házasság mindinkább köze- ledik az cgynejüséghez. a monogámiához, a mi végre Huszthy Zoltán fényképésmek ' ‘ ‘ Kossuth-utcza ő-ili szánni snijfít házánál par kizárólag e czélra épített gyönyörű szép miiterme öltözöszobával s az állandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
