Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-17 / 51. szám
Nagykároly, 1905. deczember 17. SÍ. szám. XXXI évfolyam ^íefadalmi, szépirodalmi és MEGYEI ERDEKÜ HETILAP. A SZATMÁRVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ^. MESJELEil MIND ES. VASÁRNAP. SZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közleményei: küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés bekülctese mellett egész evre 5 korona. Jajye,s szám ára 20 /Ulér. *■=Hirdetések juta” , r ti .ültetnek. -Nyílta L . kéziratok nem küldetnek vissza, oifmentetten levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye közönsége folyó hó 14-én rendkívüli közgyűlést tartott több sürgős ügy elintézése czéljaból, minő a Szatmár—mátészalkai vasútra 200 ezer korona segély megszavazása, a vármegyei legtöbb adót f.zctők jövő évre összeállított névjegyzékének megállapítása, a Nagykároly városi színkör epitése, a nagykárolv—erendredi útvonal kiépítése stb. Azonban a közgyűlés nem tárgyalta le ezen ügyeket, mivel az elnöklő főispán Nagy László nem engedte letárgyalni a soronkivül elővett, a 60-as bizottság azon javaslatát a mely kimondani kérte azt, hogy Nagy Lászlót tő- ispánnak el nem ismeri, mivel nem tette le törvényesen a hivatalos esküt. A főispán ugyanis ezen ügy letárgyalása közben, mert a 60-as bizottság a kérdéses javaslatot csak az előtti napon este hozta meg és igy előbb a főispán sem ismerhette azt, berekesztette a közgyűlést és eltávozottá közgyűlési teremből. Ezután a 60-as bizottság javaslata értelmében a főjegyző vette át az elnökséget és kimondta határozatilag, hogy a közgyűlés elfogadja a 60-as bizottság javaslatát. A közgyűlésről szóló tudósításunk a következő. * * * Tíz óra előtt egy néhány perczczcl megnyílt a főispán! lakosztály ajtaja, sazon egyedül belépett Nagy László főispán és elfoglalta az elnöki széket. Az ellenzék zajos abezug kiáltással fogadta, közbe-közbe egy- egy Éljen Apponvi, Éljen Kossuth kiáltás hangzott. Pontban 10 órakor a főispán megnyitotta a közgyűlést. De alig hogy bevégezte megnyitó beszedet, nyomban felállóit Falussy Árpád s beszédbe kezdett. Nagy László racsengetett és megakarla tudni, hogy minő tárgyhoz szól hozza. Óriási zajjal fogadtak és a sértések leírhatatlan áradata zudult ra. Csak hosszas larma után tudta Falussy Á r p á d tovább folytatni beszédét. Megakarja indokolni — úgy mond — miért akarja a tárgysorozat némi megváltoztatását es azt hiszi, hogy az erőszakosság nem fog annyira terjedni, hogy megakadályozzák a tárgysorozat megváltoztatását. Szatmarmegyében a történelmi pillanat most érkezett el. És most tökéletesen mindegy, bárki ül is abban a piros székben. Törvenytden es alkotmányellenes kormány küldötte az. Tekintsünk el a személytől. Most az ország szeme rajtunk függ, azért igyekezzünk kimondani azt a határozatot, mélytől az ország jövendője függ. Az a czélja felszólalásának, hogy Szatmár- megye minden bizottsági tagja jelen lehessen azon ülésen, mely visszaidézi a regi, dicső korszakok emlékét. Arra tekintettel, hogy a tárgysorozatnak olyan pontjai is lehetnek, melyek elhúzódnának, indítványozza, hogy a 7-ik pontot vegyék tárgyalás alá, mely a 60-as bizottság javaslatát tartalmazza. (Elfogadjuk). Nagy L á s z 1 o főispán szólani akar, de újra nem engedik szóhoz jutni. Az ellenzék oda kiáltja az elnöklő főispánnak, hogy ne zavarja a szónokot, mit Falussy Árpád meg/.'' avval a megjegyzésével, hogy az elnöknek felelni nem tartozom. Minthogy pedig obstrukeziós izü beszédének egyedül az volt a czelja, hogy az időt húzzák, halaszszák mindaddig, mig a szatmári vonat meg nem érkezik es eddig a szatmáriak meg nem érkeztek meg, Falussy Árpád újra feláll és tovább folytatja beszédet. Azt fejtegeti, hogy a törvényhatóságnak joga van a felett határozni,- akarja-e tárgyalni a 7-ik pontot vagy nem ? És ime a piros székben ülő Nagy László részéről a törvényhatóságnak már ez az egy kérése is visszatetszést szül, mert tudja nagyon jól, hogy ez a pont az ő halálos ítéletét fogja tartalmazni. De ennek az ellenzésnek nincs súlya, mert Nagy László olyan mint a száraz falevél, a melyet tálán holnap elsodor a szél. (Élje nzes, Taps). Nagy László főispán ezek után nagy nehezen szóhoz tudott jutni. Kijelenti, hogy a mi az ő installá- cziójára vonatkozik, az nem tartozik ide. Mikor ő megnyitotta a gyűlést, az urak abezug kiáltásai között kitűzte tárgvalasra a tárgysorozat 1-ső pontját. (Nagy zaj. Felkiáltások: Névszerinti szavazást kérünk.) Mig azt le nem tárgyaljak, addig más tárgyra az ügyrend szerint áttérni nem lehet. (A főispánt perczekig nem hagyják szóhoz jutni). Végül pedig kijelenti, hogy a tárgysorozat megállapítás thoz nem járul hozzá. — Ezt a kijelentését a már megszokott zajjal fogadták, mire a bizottsági tagok a tiszti ügyészt és a főjegyző véleményét akarták hallani. llosvay Aladár feszült figyelem között emelkedett szólásra és válassza rövid, de kategorikus volt. Kinyilatkoztatta, hogy a vármegyének szabályrendelete olvan világosan megállapítja a közgyűlésnek ama jogát, hogy ez a tárgytól bármikor eltérhet, hogy ő, mint a tárgysorozat 1-ső pontjának előadja ezt nem fogja referálni. Sokáig, tapsolták, éljenezték a főjegyzőt, Károlyi István gróf pedig felment hozzá az emelvényre és gratulált neki kijelentéséhez. Ezután Károlyi István gróf szólott. Nagy László a multi gyűlésen azt Ígérte a megyének, hogy 5 törvényellenest nem fog elkövetni. Voltak, akik hittek szavának, én nem hittem akkor sem. Most bebizonyította, hogy [örvényellenesen cselekszik. Azért ő azt kívánja, hogy minden magyar ember úgy gondolkozzék, mint llosvay Aladár. Schönpflug Richárd mindenben osztja az llosvay Aladár nézetét. Szabályrendeletünk szerint a közgyűlésnek joga van a tárgysorozatot megváltoztatni. Csakis addig, mig a tárgyalás alatt levő tárgy befejezve nincs, addig a tárgysorozatot megváltoztatni nem lehet. Ő úgy van értesülve, hogy az elnök ezt a kívánságot nem ellenzi, ha meghallgatják. T Á IN C Z A. Oletány ur. Nagyszámú 'ösmerőseim közt van egy, alti bolondult a zenéért. Magam is szeretem a zenét, sőt mondhatnám rabja vagyok, mert mihelyt valami andalgo melódia üti meg a fülemet, mindennapi gondjaim eloszlanak s én kéjgyönyörben ringatózom. Könnyen érihető ebből, hogy szeretem az olyan ember társaságát, akik értenek a zenéhez. „A zene sejtetni engedi az emberrel az ég kék végtelenjén túl levő álomvilágot, a zene az emberi lélek kottára szedett sejtelme, a zene az Isten képmására teremtett ember gyönyör vagy keservteljes kedélyének zengő megnyilatkozása.“ Ezen bombasztikus szavakat gondoltam egv délután az Andrássy utón, midőn egy ösmeresöm Oletány urnák bemutatott. Alig tettünk öt-hat lépést, Oletány ur igy szólt hozzám : Uraságod bizonyára zenész. — Nem vagyok az a szó szoros értelmében, de érlek a zenéhez. — No hisz én.,is úgy gondoltam. — És honnan gondolta, ha szabad kérdeznem? — A szemöldökei össze vannak nőve, a maxilla superior kifelé áll, a Camper-téle szögnek meg van a muzikális elváltozása, minek következtében az Eustach- fele csatorna megbővül és akusztikája megnagyobbodik. — Tvüh gondoltam, ez egy zenei Lavater, ezzel nem lesz jó kikezdeni. Egész lesajnálva éreztem mag.-im. Azt hittem, hogy értek valamit a muzsikához és ez az ember olyanokat is tud, amiről nekem fogalmam se volt Mindazonáltal örültem is a társasagának, legalább összekerültem egy vérbeli muzsikussal. Az nap együtt sétáltunk a Váczi-körutiól az Andrássy-ut végere az oszlopon álló hölgyig (aki egy nagy villát visel a vállán). Többször tettük meg ezt az utat oda és vissza, közben őrült száguldozásokat végezve a zene birodalmában. Bellimtől Dankó Pistáig minden zenészt megbecsültünk, vagy lesajnáltunk. Én csak a műkedvelő érzésével szóltam közbe egyszeregyszer egy „ugyan“-t vagy „természetes“-t, mig Oletány ur hallatlan fölénynyel bonczolgatta a zene apostolait. Fülemben egész zenekar zúgott mikor hazatér- te n. Még álmomban is zenével foglalkoztam. Az ösz- szes zeneköltőket szédületes gyorsasággal láttam forogni sírjaikban. Szárnyas nagybőgők, szálló oboák és görgő timpanik mozogtak össze-vissza a sirok felett, miközben mindenik a maga hangján rémesen mormogott. Bizonyára az uj mesterek ellen tüntettek. És a sirokon túl dicsfénytől övezve állott Oletány barátom összefont karokkal mint egy Napoleon. Másnap értesítettek, hogyha még egyszer olyan bőgőzést, gordonkázást és fagotíozást viszek véghez az orrommal, felmondják a lakást. ,-Vzontul gyakran találkoztam Oletánynyal, aki a Wagner kultuszt igyekezett bennem meghonosítani. Szükségtelen talán mondani, hogy két nap alatt olyan wagnerista lett belőlem, hogy megfojtottam volna azt, aki Wagnerről nem az elragadtatás hangján nyilatkozik. Azonfelül átadtam magamat egészen a zenének. Oletány biztatott, hogy van rá némi tehetségem s rövid 10 év alatt talán annyira is vihetem, mint ő. Fokozott igyekezetem azt eredményezte, hogy embertársaiul bolondnak tartottak. Nem tehettem róla, de folyton azon igyekeztem, hogy az egész zenekar együttesét dúdoljam. Ez aztán olyan furcsa hangokat eredményezett, hogy ismerőseim részben nevettek rajtam, részben aggódtak miattam. Nem tudom előfordul-e zenei tehetség az órvosi kórismében, de annyi bizonyos, hogy én delirum mu- sicale-ban szenvedtem. Szerettem volna már szabadulni egy időre a hang zsarnokától, de naponkint elcsípett és mindig tudott mondani valami zenei újdonságot, hogy Arnoldson Siegfried a múlt évben g helyett szándékosan ges-t énekelt a „Habanerá“-ban. hogy a közepes nagyságú birkának beléből hány É húr telik ki, hogy ha egy obrista hamisan játszik azt búgó sipistának hívják, hogy a prágai opera zenekara- égy félhanggal lejebb van. mint a szentpétervári. Annyi bizonyos, hogy a prágai opera zéftekarán kívül csak én voltam jobban lehangolva. Ha van művészet, amit hamar meglehet unni, úgy a zene az. jóllehet rövid ideig form ilis élvezetet szerez. így voltam én is. A rettenetes sok kontrapont, ossz és viszhang- zat, moduláció annyira megzavarta a fejemet, hogy képtelen voltam gondolkozni. Ettől az embertől meg kell szabadulni, vagy meg kell őrülnöm. Őszintén szólva azonban alternativa között voltam. Nem mondhatom Oletánynak, hogy bele untam a zenébe,' mert ezáltal koczkáztattam volna előtte jó hírnevemet. Valami cselhez kellene folyamodnom, de mihez ? Addig töprenkedtem, mig egyszer újra összekerültem Oletány úrral. Természetes, hogy rövid,,öt .perez alatt már lóhalálában gázoltunk az operák színes és színtelen skáláin fel s alá s hiába volt minden teltea karácsonyi játékszerek, karácsonyi ajándéktárgyak nagy választékban • r es újévi JACOBOVICS JOSEF uri divat és műiparáru csarnokában Nagykárolyban.
