Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-30 / 18. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Nem felel meg a valóságnak, hogy a nyugdíjalap, melyhez a tagok hozzájárulásai annak idején szintén a m. kir. államvasutak nyugdijszabályzata értelmében szabályoztattak, a társaság mérlegeiben kimutatva nem volna. A hivatalos lapban és közkézen forgó évi jelentéseinkben közzétett, felügyelő-bizottságunk által megvizsgált évi mérlegeinkből bárki is meggyőződhetik, hogy azokban a nyugdij-alap állása kezdettől fogva évenként kimutattatott. A társaság a nyugdíj-alapba az őt terhelő befizetéseket rendszeresen teljesiti és azt állandóan és rendszeresen kamatoztathatja és az alap saját kamatait évenként az alap javára Írja. A nyugdíjintézet szervezése, valamint a saját nyugdíj- és szolgálatiszabályzat, melynek kész tervezete már több év előtt az igazgatótanács elé terjesztetett, eddig azért mellőztetett, mert — miként valamennyi alkalmazottaink tudják — h. é. vasutunk állam- vasúti kezelésbe vétele végett a tárgyalások 1898. év óta folyamatban vannak és miután ennek engedélyezése esetére a személyzet is átvétetik, éppen az alkalmazottak érdekét képezi, hogy ezen ügy végleges kedvező eldöntése esetére jogaik és érdekeik a máv. alkalmazottai számára fennálló szabályok szerint kerüljenek elbírálás alá. Azon esetre, ha a vasút a m. kir. államvasutak üzletkezelésébe át nem vétetnék, mire nézve a döntés már sokáig nem késhetik, — a múlt évi igazgatósági határozat értelmében saját szolgálati- és nyugdijsza- bályzatunkat életbe fogjuk léptetni. Az üzletvezetőség áthelyezésére vonatkozó intézkedésünkre nézve utalunk a „Nagykároly és Vidéke“ czimü lap f. hó 20-án megjelent számában közzétett nyilatkozatunkra, melyben annak szükségességét üzleti szempontból megindokoltuk és igazoltuk, .hogy ezen intézkedésünk — úgy a mint az végrehajtatott — a város érdekeit semmiben sem érinti. Ezúttal még csupán annak megjegyzésére szorítkozunk, hogy téves a czikk azon állítása is, miként a város az építési tőkéhez megszavazott hozzájárulását azon feltételhez kötötte volna, hogy az üzletvezetőség állandóan Nagykárolyban legyen. Ily feltétel, tekintettel a vasút üzleti érdekeinek alakulására, sem kiköthető, sem elfogadható nem lett volna. Az sem áll, hogy a szóban forgó intézkedés folytán üzletvezetőségi alkalmazottaink kora reggeltől estig kénytelenek otthonuktól távol lenni, mert reggel néhány perczczel fél 8 óra előtt indulnak Gilvácsra és délután már 3 óra 28 perczkor utaznak vissza Nagykárolyba. Ez a déli fél vagy egy órai szünetet leszámítva, napi 6—6V2 órai munkaidő. Lehet-e ezt joggal „embertelenségnek, az alkalmazottnak a tőke javára való kizsákmányolásának“ nevezni, annak megítélését a méltányosan gondolkodó közönségre bízzuk. Ugyanilyen helytállók a czikk egyéb állításai is, melyeknek taglalásába bocsátkozni nem szándékozunk. Jelen helyreigazításunk közléséért előre is köszö- netünket nyilvánítjuk. Budapest, 1905. ápril 27. Kiváló tisztelettel: Kriegler Miksa. — Volt közöttük hires is? — kérdezte a súgó. — Akadt az is. — Hogy hitták ? — A jó Isten tudná a nevüket számontartani. — És ide szokták őket hozni ? — kérdezte a jellemszinész. — Hát igen, ha másfelé nem viszik. A jellemszinész nem volt megelégedve a csárdás válaszával. Konstatálta, hogy ez az ember csöppet se konyit a lélektanhoz. Eltelt két-három óra. Vacsorát rendeltek. Elhatározták, hogy ha kell, éjszakára is ott maradnak. — Ilyen alkalmunk nem egyhamar kínálkozik a tanulmányra — biztatta őket a jellemszinész. A vacsora pörkölt csirke, nagyon zsíros és nagyon drága volt. — Mért tesz annyi zsírt bele — kérdezte a drámai szende. — Mert arra csúszik jól a bor. Magamról tudom, kedves ifjasszony. Este lett. A súgónak aggodalmai támadtak. — Azt hiszem, — mondotta — hogy ez nem igen barátságos hely arra, hogy itt háljunk. Ez az aggodalom nagyon megokoltnak látszott. A csárdába ugyanis két részeg disznókupecz vetődött, akik, miután a borukat megrendelték s helyet foglaltak az asztalnál, azon módon rázendítettek egy duettre, melynek ez volt a szövege : Tizenhárom esztendőkig Hü szeretőd voltam mindig. Hej, de szép is ennyi üdő, Száradjon beléd a tüdő. A melódiát abszolúte nem lehetett kivenni. Minden ismétlésnél másképpen énekelték. Ellenben egész éjszaka nem tettek egyebet, mint hogy ismételték. Torkuk és tüdejük hihetetlen rekordot csináltak. A tanulmányozók pokoli kínokat szenvedtek. Alvásról szó sem lehetett. A súgó lelkében uj kételyek támadtak. — Azt hiszem, — mondotta — hogy ezek csak tettetik a részeget. — Akkor nagy szinésztalentum mind a kettő ; — mondotta a jellemszinész — remekül csinálják. A tisztelt vezérigazgató ur válaszára, ezúttal a következő észrevételeket teszem meg a szerkesztőség engedelmével. Megengedem azt, hogy 1896. évben az üzletvezetőség tudatta az alkalmazottakkal, hogy addig is, mig megalkotják a szolgálati rendtartást, a Máv. szolgálatiszabályai lesznek érvényben, de ez törvény- ellenes eljárás volt. Mert eltekintve attól, hogy ezek a szabályok sohasem lettek kellő számú példányokban kiosztva, merem állítani, hogy azok ma, tehát k i 1 e n c z é v i i d e i gle n e s s ég után sincsenek ellátva kormányi jóváhagyással, pedig a nélkül még életbe léptetni sem lehetett volna azokat. Tehát ma is érvénytelenek, semmisek és igy tág teret nyitnak az önkénykedésre. A mi a nyugdijat illeti, tudomásom van és volt arról, hogy a Máv. szabályzatai értelmében szedetnek, illetve vonatnak le az alkalmazottaktól a járulékok, de azon állításomat, hogy a nyugdijak szabálytalanul kezeltetnek, nem czáfoltamega vezér- igazgató ur, sőt megerősítette. Mert ha ma is a Máv. szabályai vannak érvényben, akkor azt kérdem, hogy a nyugdíj intézmény tagjai összelettek-e híva valaha alakuló közgyűlésre ? Meg alakitották-e a választmánynak azon tagjait, a kik kebelökből választandók ? Ez előtt a választmány előtt a nyugdij-alap állásáról tettek-e valaha jelentést, bemutatták-e a számadást az alapról, a mint ennek minden nyugdíj intézménynél a dolog természete szerint kell lennie? A felelet erre csak az lehet, hogy nem ! Tehát önkényesen, vagy az igazgatóság, vagy a felügyelő bizottság, vagy talán egy maga a vezérigazgató ur kezeli a nyugdij-alapot. És hol kezelik ? Bizonyosan a részvénytársaság pénztárában, a mi megint törvényellenes, mert a választmánynak kellett volna megállapítani a gyömölcsöz- tetés módját. Hisz a nyugdij-alap nem a társulaté, de a nyugdíj intézmény tagjaié. Megengedem azt, hogy a társulat mérlegében szerepel az az összeg, a melylyel a társulat hozzájárul a nyugdij-alaphoz, de nem egyúttal a tagok hozzájárulási összege is. Tessék mérleggel igazolni az ellenkezőjét ! Addig fentartom azon állításomat, hogy szabálytalanul és önkényesen kezelik a nyugdij-alapot, szóval olyan módon, a mi páratlan a maga nemében. A vezérigazgató ur azon ráfogása is, hogy azétt nem készítették el annyi idő után sem a szolgálati- és nyugdijszabályzatot, hogy ha átveszi az állam a vasutat, egyenlő legyen ez a Máv. kezelésével, e tekintetben, nagyon naiv kifogás, mert mint kimutattam különösen a nyugdijszabályzatra nézve, épp az ellenkező áll, vagyis az, hogy nem úgy kezelik a nyugdijat, mint a Máv. nyugdíj-alapját. Hogy az üzletvezetőségnek Gilvácsra történt áthelyezése is nagy teherrel jár az alkalmazottakra nézve, ezt is megerősíti a helyreigazító nyilatkozat, a mikor azt mondja, hogy reggel 8 órától d. u. 3 óra 28 perczig vannak az alkalmazottak csak Gilvácson és akkor visszatérnek Nagykárolyba családjukhoz. — Igaz, hogy d. u. 3 óra 28 perczkor indul a vonat, de 4 óra után érkezik meg városunkba s igy a szegény — Nem arról van szó, hogy hogyan csinálják, hanem arról, hogy ezek alighanem betyárok. A drámai szende összerezzent. Mi lenne, ha ezek éjszaka rájuk rohannának ? A csárdás megkönyörült rajta és a felesége szobájába vitte. A jellemszinész és súgó a pádon virradt meg. A súgó szent esküvel fogadta, hogy ez volt életének első és utolsó tanulmány útja. Nagy ügygyei — bajjal tudtak másnap kocsit kapni, mely a színtársulat után vitte őket. A jellemszinész szemrehányással illette a csárdást. — Lássa nem hozták ide a betyárokat. — Jaj, uram nem megy az olyan könnyen. A betyárnak is van magához való esze, nemcsak a per- zekutornak. A hosszú döczögős utón a jellemszinész igy szólt utitársaihoz :-— Azt hiszem, egyikünk se óhajtja, hogy kinevessenek bennünket. — Nem, nem. — Nos, én azt fogom előadni, hogy nagyszerű tapasztalásaink voltak. Kalandokat fogok elbeszélni, lukadni fognak az irigységtől. Csak tessék rám bízni. Nekem az ilyenekben nagy prakszisom van. Rábízták. Mikor az uj állomáson a vendéglőbe érkeztek, a színtársulat kíváncsian fogadta őket. — Nos, láttátok az elfogott betyárokat ? A jellemszinész kicsinylóen mosolygott. — Az semmi. Olyat mindenki láthat. De amit mi láttunk. — Nos, mit láttatok ? — Láttuk a küzdelmet a perzekturok és betyárok között. Micsoda küzdelem ! Titáti harcz. Az első puskalövésre a nagybajuszu káplár holtan bukott le a lováról. Remek lövés volt. Prima klasszis. Abban a pilanatban hangos, éles sarkanytyupen- gés hallatszott s az ajtóban a nagybajuszu káplár alakja jelent meg. A jelemszinész összerezzent. Elhallgatott. Az igazgató vállára tette a kezét. — Sohse resteld, fiam, — mondotta — tudom én azt régóta, hogy te inkább szinészjellem vagy, mint jellemszinész. zöldi Márton. emberek a 7 órai reggeli étkezés után d. u. 5 órakor ülhetnek az ebédhez, akár csak mint a mágnások. Mikor tehát az üzietvezetőség a Gilvácson való étkezés költségeinek viselése iránti kérelmet elutasította, akkor ahhoz, hogy ez az eljárás embertelenség, nem kell kommentár. Azt állítja a vezérigazgató ur, hogy a város nem kötötte ki azt, hogy itt legyen az ületvezetőség. Ha ez igy van, akkor csak a határozatból maradt ki tévedésből, mert élő emberek vannak arra mint tanuk, hogy ez a kikötés megtörtént. Különben az ilyen kikötés napirenden van. Különben a Nagykároly—somkuti vasútnál divó önkényeskedő eljárás részletes megvilágítására alkalom adtán még visszatérek. idem. HÍREK. — Személyi hir. Dr. Róth Ferencz, a szatmári kir. törvényszék elnöke a húsvéti ünnepeket városunba töltötte. — Kristóffy József vármegyénk főispánja ma délben érkezik vissza városunkba Abbáziából. — Requiem. A „Nagykárolyi Oltáregyesület“ Hu- gonnai Béláné grófnéért, áldott emlékű védőasszonyáért, buzgó lelkű nagy jótevőjéért ünnepélyes gyászmisét mondat május hó 3-án d. e. 9 órakor a plébánia- templomban. Az oltáregyesületi tagokat s a nemes grófné sok tisztelőjét ez utón is értesíti s a gyászmisén való megjelenésüket kéri — a Nagykárolyi Oltáregyesület. — Hivatalvizsgálat. Dr. Amán János miniszteri számtanácsos és Sziver János államszámvevőszéki számellenőr f. hó 25-én városunkba érkeztek, hogy a helybeli pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség ügykezelését megvizsgálják. Ennek befejezte után a kir. erdőhivatal, államépitészeti hivatal és posta- és távirdahivatal pénzkezelését vizsgálják meg. — Áthelyezés. A pénzügyminiszter Bukovics Zsigmond nagykárolyi és Csiky Gusztáv sepsiszentgyörgyi kataszteri irattárkezelő tiszteket saját kérelmükre kölcsönösen áthelyezte; ugyancsak áthelyezte az ungvári pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez Moldt Károly erdődi járási számvevőt. — A vármegye 1905. évi költségvetése leérkezett a belügyminisztertől, a mely azon lényeges változtatásokat tett. A tisztviselők fizetése és lakás pénze czi- mén előirányzott 257080 koronát 253300 koronára szállította le, mert egy Írnok 1760 korona illetményét, a ki az államépitészeti hivatalnál működik, az állam terhére nem vette át, hanem átirt a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy ennek fizetését a saját tárczája terhére vegye át. Törölte továbbá a nagykárolyi főszolgabíró illetménye czimén előirányzott 1020 koronát, mert csak 15 évi főszolgabírói működés után, a melybe az aljegyzői szolgálat be nem számítható, volna a Vll-ik fizetési osztályba felvehető. Hasonlólag leszállította a járási főszolgabírók illetményeit 39720 koronáról 38700 koronára és egy közigazgatási gyakornoknak fizetésére felvett lOOO koronát törölte. Nem engedélyezte a miniszter az uj központi aljegyzői és járási dijnoki állások szervezését sem, a szolgaszemélyzet fizetése czimén előirányzott 20210 koronát 20085 kor. 01 fillérre, az iroda szükségletek czimén előirányzott 35700 korona 36 fillért 18107 korona 12 fillérre szállította le és egyéb aprólékos levonások után az évi szükségletet 340972 korona 50 fillérben állapította meg. A megállapított költségvetés szerint 166050 korona 66 fillér rendes állami javadalmazás, a vármegye saját jövedelme czimén 4500 korona bevétel áll rendelkezésre, mint fedezet s igy 170411 korona 84 fillér fedezetlen hiány van, a melynek fedezését a belügyminiszter saját tárczája terhére elvállalta s igy összesen 336462 korona 50 fillér állami javadalmazást utalványozott. Végül takarékosságra inti a belügyminiszter a vármegyét. — Hymen. Dr. Lengyel Zoltán, országgyűlési képviselő, tegnap vezette oltárhoz Lengyel Imre bájos leányát, Olga kisasszonyt Szatmáron. — Meghívó. A megyei függetlenségi párt tagjait felkérem, hogy folyó évi május hó 10-én és nem mint más helyen közölt meghívómban tévedésből irtain május hó 3-án — este 9 órakor Nagykárolyban a Polgári Olvasókör helyiségében tartandó pártértekezletre megjelenni szíveskedjenek a másnapi megyegyülési tárgysorozat feletti határozat megállapítása czéljából. Budapest, 1905. ápril 23. Tisztelettel: Luby Géza, megyei pártelnök. — Gyászeset. Lapunk múlt számában említettük már azt a gyászesetet, mely vármegyénk volt főispánját gr. Hugonnai Bélát érte neje született Simont- sits Izabella elhunytával. A grófné, a ki védnöke volt a helybeli Oltáregyesületnek, alelnöke a Magyar Gazdaszonyok Egyesületének és számos fővárosi jóté- konyczélu egyesület tagja, folyó hó 22-én hunyt el rövid szenvedés után Budapesten élte 50-ik évében. Az elhunyt grófné, különösen élete utolsó éveit, egészen a jótékonyságnak szentelte s nemrég egyik szép irodalmi lapunk arczképét is hozta, mint a jótékonyság egyik nemes alakjának. — A család a következő gyászjelentést adta ki: Szentgyörgyi gróf Hugonnai Béla a maga, úgyszintén özv. Mayers Károlyné szül. Simontsits Elvira, ennek gyermekei: Elemér és Margit; heidenczi Hunkar Dénesné szül. Simontsits Olga, férje Hunkár . Dénes és gyermekeik: Andor és Béla; Simontsits Aranka ; Simontsits Jenő, neje szül. dévaványai Halasy A radio-activ Schmidthauer-féle Föszétkiildés a foimtilajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. Kerekes Ödön urak üzletében. keserÜYíz, reggelenkint félpohárral használva, jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és vértisztitó, mint ivó kúra a Karlsbadi és Marienbadi gyógymód meglepően gyors és sikeres helyettesitője. — A1 első magyar ásványriz, a melyben RADIUM fedeztetett fel. Gyógyereje rendkívüli. Kapható kis és nagy üngben. Kapható Nagykárolyban, Ferenczy István, Rosenberg Jenő, Petz János és
