Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-15 / 3. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

szedő küldöttségi jegyző: Jobbágy Sándor, dr. Kőszeghy Andor. Helyettes elnökök: Roóz Samu, Vetzák Ede, Róth Károly. Helyettes jegyzők: Schifbeck Mátyás, Gallasz Ödön.

II. A mátészalkai választó kerületre nézve: Választási elnök: dr. Fárr.ek László. Választási jegyző: dr. Rósenberg Ignácz. Szavazatszedő küldöttségi elnök : Szálkái Zoltán. Szavazatszedő küldöttségi jegyző: Vida József. Helyettes elnökök: Almer Béla, dr. Steinberger Samu. Helyettes jegyzők: Budaházy István és Fintha Sándor.

III. A fehérgyarmati választó kerületre nézve: Választási elnök: Cholnoky Imre. Választási jegyző: dr. Torday Sándor. Szavazatszedő küldöttségi elnök: Rába László. Szavazatszedő küldöttségi jegyző: ifj. \ndrássy Jenő. Helyettes elnökök: Dávid István. Fábján Károly. Helyettes jegyzők: Kallós Kálmán és Bakó Ferencz.

IV. A csengeri választó kerületre nézve: Választási elnök: Kováts Jenő. Választási jegyző: Kiss Árpád. Szavazatszedő küldöttségi elnök: Bornemissza Géza, Mikolai Aladár, Adorján Zoltán. Szavaszedő küldöttségi jegyző: Móricz Imre, Weiner Ignácz. Helyettes elnök: Gyene Zsigmond, Gönczi Sándor, Szarka Károly. Helyettes jegyzők: Kun József, Nagy Béla, Kolumbán Sándor.

V. A krassói választó kerületre nézve: Választási elnök: Majos Károly. Választási jegyző: Jeszenszky Béla. Szavazatszedő küldöttségi elnök: Kalmár Sándor. Szavazat szedő küldöttségi jegyző: Cs. Májer Sándor. Helyettes elnökök: PappAmbrus,Rébay Dezső. Helyettes jegyző: Fugel István és Radeczky Dezső.

VI. Az aranyosmegyesi választó kerületre nézve: Választási elnök: Ilosvay Ferencz. Választási jegyző: Marosán Kornél. Helyettes elnök: Jakó Endre. Szavazatszedő küldöttségi elnök: Gáspár Pál. Szavazatszedő küldöttségi jegyző: Marosán János. Helyettes elnökök; Jakó Endre, Nagy Bálint. Helyettes jegyzők : Ilosvay István, Nagy József.

VII. A nagybányai választó kerületre nézve: Választási elnök: Torday Imre. Választási jegyző: dr. Weisz Ignácz. Szavazatszedő küldöttségi elnök: Egli Mihály. Szavazatszedő küldöttségi jegyző: dr. Fényes Antal. Helyettes elnökök: Szimon Béla, Képes Sándor. Helyettes jegyzők: Uray Bertalan és Stern Mór.

VII. A nagysomkuti választó kerületre nézve: Választási elnök : Jeney Géza. Választási jegyző: dr. Olsavszky Gyula. Szavazatszedő küldöttségi elnök: Bradofka Frigyes. Szavazatszedő küldöttségi jegyző: Szerb János. Helyettes elnökök: Mán Lajos és Pap István. Helyettes jegyző: Veszprémi Sándor és Veres József.

Ezenkívül megállapította a választmány a községek szavazási rendjét és a választás tekintetében szükséges hirdetményt kinyomatni rendelte.

HI I< E K.

— Személyi hir. Kristóffy József vármegyénk főispánja folyó hó 14-én Szatmárra utazott.

— Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 13-án tartotta január havi ülését, a melyen a bizottság újra alakult, illetve megválasztotta szakbizottságait

— A „Kölcsey Egyesület“ folyó hó 8-án vasárnap tartotia évi rendes közgyűlését és az irodalmi szakosztály elnökévé egyhangúlag Varjas Endre k. r. tanár választatott meg.

— Választási mozgalom. A nagykárolyi kerületi egyesült ellenzék folyó hó 12-én léptette fel gróf Károlyi Istvánt. A felléptető értekezlet leírását lapunk más helyén hozzuk. Gróf Károlyi Istvánnak úgy látszik nem is lesz ellenjelöltje. Hir szerint egyedül valami Barcs Károly, a szocziáldemokrata párt jelöltje lábatlankodik a kerületben. Említett állítólag folyó hó

ll-én Érkörtvélyesen tartott programmbeszédet, két csendőr szuronya között, hogy meg ne verje a nép. A krassói mandátumra már nem reflektál Böszörményi Sándor, a volt képviselő. Sajnáljuk, hogy Böszörményi másutt vállal jelöltséget, mert a vármegyebeli képviselők gárdájának egyik legderekabb tagja volt. Ugyanis Böszörményi Sándor, az országos szabadelvű párt intézkedése folytán Hajdú-Böszörményben lép fel, a hová az ottani szabadelvű párt már meghívta s ő a jelöltséget elfogadta. Folyó hó 15 én megy elebe Hajdúböszörményből egy küldöttség egész Debreczenig, hogy meghívja, programmbeszéde elmondására. Ellenjelöltje a függetlenségi Benedek Janos. Utódja a krassói kerületben gróf Károlyi György lesz, a ki a választókhoz egy nyílt levelet intézett, a melyet jelen számunkban egész terjedelmében közlünk. A gróf f. hó 10-én már meg is tartotta programmbeszédát Erdődön. A jelölő értekezleten körülbelül 500—600hely beli és vidéki választó jött összeés SzuhányiÖdön elnöklete alatt nagy lelkesedéssel kiáltották ki a grófot a szabadelvű párt jelöltjének, a ki nyomban megtartotta beköszöntő beszédét, a melyben a a szabadelvű pártrendithetlen hívének vallotta magát. Úgy halljuk egyhangúlag fogják megválasztani, mert a függetlensegi Vittyi József sem tekinthető komoly jelöltnek, Gabányi Miklós a diósadi kerület volt függetlenségi képviselője még fel nem lépett, csak puha- tolódzott a kerületben. — A mátészalkai kerületben úgy látszik egyhangú választás lesz a mennyiben a kerület eddigi függetlenségi képviselője Jékey Zsigmond nem vállal többé mandátumot így a szabadelvű párt által jelölt Nagy László alispán megválasztása valcszinüleg egyhangú lesz. Az alispán folyó hó 15-én tartja programbeszédét Mátészalkán. Jékey Zsigmond folyó hó 12-én tartotta meg beszámoló beszédét Mátészalkán a Hungária szállóban. A beszámolón képviselve voltak a kerület összes községei és megütődéssel hallották azt, hogy a népszerű Jékey nem reflektál a mandátumra. A szeretet és ragaszkodás impozáns módon nyilvánult meg a gyűlésen, azonban Jékey Zsig- mondot elhatározásában, bár hogyan kapaczitálták, megingatni nem tudták. Jékey beszámoló beszédében olyan igazságokat mond meg a saját pártjának is, hogy erre a beszédre felhívjuk olvasóink figyelmét. Mint lapunkat értesítik Nagy László alispán jelölését olyan lelkesedéssel fogadta az egész kerület, hogy megválasztása, ha ellenjelöltje akadna is, óriási többséggel fog végbe menni. — A csengeri

csak Írtak neki a szivárvány minden színeiben játszó orvosságokat, s küldözgették a szélrózsa minden irányába, ahol az öreg ur kiállotta a legkülömbözőbb gyógymódokat, amely gyógymódok csak egyben hasonlítottak egymáshoz teljesen : hogy méregdrágák voltak mind . . .

III.

Természetesnek fogjuk találni, hogy Hajnács György ur abból a fürdőből sem jött haza gyógyul- tabban és jobbkedvüen, ahol szerencsénk volt vele találkozhatni. Végtelen elkeseredésében még talán leugrik a palotája harmadik emeletéről, ha ekkor nem akad olyan szórakozásra, amely még az ő eltespedt életkedvét is fölvillanyozta. Ezt a szórakozást egy összetöpörödött, vézna csillogó szemű emberke ajánlotta neki, minden költőket és szónokokat megszégyenítő tüzes és színes ékesszólással festette le előtte az aranyhegyeket, amelyeket a börzén — mint mondotta — egy kézforgatás alatt nyerni lehet. A csillogó szemű, fürge gyik-ember fel tudta kelteni hősünk érdeklődését, sőt állandóan le is tudta kötni, mert minduntalan valami meglepetéssel szolgált neki. Be kell azonban vallanunk, hogy e meglepetések többször voltak kellemetlenek, mint kellemesek, úgy hogy Hajnács ur egyszer csak azon vette észre magát, hogy házai roskadoznak az adósságok terhe alatt — talán bizony össze is rogynának, ha nem volnának oly szilárdul megépítve . . .

— Hja, a szerencse olyan, mint a makacs automata. Dobálni kell a torkába a pénzt, amig végre busásan visszaadja, — vigasztalta a zsörtölődő öreg urat a gyik-ember.

De a szerencse automatája, úgy látszik, végkép elromlott a hajdani főpinczér számára. S egy gyönyörű tavaszi reggelen fölkele Hajnács ura karosszéke lágy öléből, hogy a tömeggondnokához menjen. Ugyancsak szaporázta a lépteit, amikor hazatérőben volt. Felesége, a ki valamikor dalolva sütött-főzött a konyhán, vörösre sirt szemmel fogadta.

A férfi ott sündörgött körülötte. Nem tudta, hogyan kezdjen a vigasztaláshoz. Utoljára is szinte haragosan szólt reá:

— Hát te miért sírsz ?

Az asszony kerekre nyitotta szemeit. Talán nincs is eszénél az ura, hogy nem tudja, mi történt velük.

— No igen, azt kérdezem, hogy miért sirsz ? Hiszen nem jutottunk ám egészen tönkre. Maradt még elég pénzünk, amivel kezdhetünk valamit!

Az asszony kedvtelenül legyintett a kezével:

— Ugyan, mennyi pénzünk maradhatott ?

— Hajnács büszkén fölemelte a fejét :

— Ötszáz forint!

De már erre elnevette magát az asszony. Csak úgy hangzott a kaczagása:

— Ötszáz forint! S te ennek örülsz oly bolondul?

— Ennek hát! — kiáltotta Hajnács ur, s most már komolyan megharagudott az asszonyra. — Ötszáz forint nagyon sok pénz! Es én már tudom is, mit kezdek vele. — Te, — egy valóságos kis aranybányára akadtam. Egy kis korcsmára Budán. Három gyár is van mellette. A munkások mind odajárnak. Azt is megtudtam már, hogy nem hazugság, hanem tiszta igazság, amit a hirdetés mond, hogy az üzletet családi körülmények miatt adják el. A gazdája meghalt, a felesége meg süketnéma. — rokonaihoz fog félre vonulni. Még ma kibérelem. Holnap már oda is költözünk!

S gyors, fürge léptekkel mérte Hajnács ur föl s alá a szobát, mintha már vendégei szólítanák egyik asztaltól a másikhoz. És csupa ruganyosság, csupa életkedv lett újra az egész ember. Csakugyan kibérelte a kis korcsmát — és soha többé nem fájt a mája, soha többé nem bántotta az életunalom. A tudós tanárokat nem tudta volna megfizetni, de hál Istennek, nem is volt rájuk szüksége. A régi volt ismét — a régi munka egészséges, vidám, fáradhatatlan robotosa . . .

Sas Ede.

választó kerület szabadelvű párti jelöltje Do- mahidy Viktor. Ugyanis az eddigi jelölt Komoróczy Iván vissza lépett, sőt maga ajánlotta a folyó hó 10-én megtartott jelölő értekezleten Domahidy Viktor jelölését a pártnak. Az értekezletet Szuhányi Ferencz pártelnök vezette s részt vett azon körülbelül 400 választó. Miután a kijelölés megtörtént, egy küldöttség hívta meg Domahidy Viktort, aki igen remek és a napirenden levő politikai kérdésekkel tüzetesen foglalkozó programmbeszédet mondott. Domahidy megválasztása nagyon valószínű. Ellenjelöltje a volt képviselő Luby Béla függetlenségi parti. Mint utólag lapunkat értesítik, Domahidy Viktor vissza fogja hódítani ezt a kerületet a szabadelvű pártnak. — — A múlt szerdán este egy több tagból álló küldöttség jelent meg Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás vezetese alatt Doraa- hidán, hogy Domahidy Istvánt felkérje a fehér- gyarmati szabadelvű párt nevében a jelöltség elfogadására. Domahidy István másnap csötörtök délelőtt érkezett meg Fehérgyarmatra, a hol a választók százai fogadták az állomáson és hosszú kocsisor kisérte be a városba. Itt délelőtt 11 órakor tartotta meg a vén kurucz programmbeszédét a 400 —500 választó közönség előtt, a melyre a tartalmas beszéd nagy hatást tett. Délben bankett volt, a melyen számos poharköszöntő hangzott el. Az eddigi függetlenségi kerületben nagy lelkesedéssel fogadták a szabadelvű párt akczióba lépését s a jelölt személye mind több híveket hódit, úgy hogy erős küzdelme lesz vele a a volt képviselőnek, a függetlenségi Luby Gézának. A kerületbeli intelligenczia több tagja azon nézetben van, hogy Domahidy Istvánnak sikerülni foga függetlenségi párttól elhódítani ezt a régi függetlenségi kerületet. — Az aranyosmegyesi kerületben Szentiványi Gyulának, a szabadelvű párti eddigi képviselőnek megválasztása bizonyos. Eddig ellenjelöltje nincs. Beszélik, hogy az oláh komité nemzetiségi je- löltet akar itt felléptetni dr. Tatár János sz.-váraljai ügyvéd személyében. De minthogy nincs itt talaja a nemzetiségi jelölmek, azt hisszük ezek a csak kísérletezés mellett maradnak és Szentiványi Gyulát egyhangúlag fogják megválasztani. — A nagybányai kerületben a volt képviselő Bay Lajos szabadelvű párti könnyen veszi fel a harczot a függetlenségi párt jelöltjével, Pokol Elekkel szemben. Azt beszélik, hogy itt nemzetiségi jelölt is lesz. De minden jel arra mutat, hogy Bay Lajos egyhangú választásnak néz elé. A nagysomkuti kerületben a volt képviselő Papp József felé irányul ismét a kerület többségének a bizalma, daczára annak, hogy a Teleki grófok Teleki Pál gróf mellett dolgoznak, a ki dissidens párti programmal lép fel. Itt erős küzdelem lesz, de azért a szabadelvű párti lobogó kerül ki győztesen a harczból. Egy harmadik jelöltről is beszélnek, Drágos Teofilről, a ki nemzetiségi programmal lépne fel. De mi megbízunk a kerület hazafiságába, hogy mint a múlt választáskor, most sem követi a nemzetiségi túlzókat.

— Jubileum. Folyó hó 15-én lesz tiz éve annak, hogy Dr. Lukács László pénzügyminiszter, az ország pénzügyi vezetésének fontos és felelősségteljes vezetését átvette. Ebből az alkalomból a pénzügyi tisztviselők országszerte készülnek a miniszter üdvözlésére. A helybeli kir. pénzügyigazgatóság tisztviselői az összes tisztviselők aláírásával ellátott felírással fogják a minisztert jubeliuma alkalmával üdvözölni.

— Képviselöjelölés Debreczenben. Mint egyik debreezeni laptársunk Írja, a debreczeni első kerületbeli szabadelvű párt dr. Jászi Oszkár jogtanárt, városunk fiát léptette fel Thaly Kálmán függetlenségi párti jelölttel szemben.

— Eljegyzés. Pucser Károly helybeli kereskedő jegyet váltott Hámon Gizella kisasszonynyal, Hámon Antal szakaszi földbirtokos leányával.

— A választások küszöbén ismételten felhívjuk az egyes választó kerületek pártvezetőségét, hogy a választási mozgalmakról lapunkat azonnal értesíteni szíveskedjenek.

— A Nagykárolyi Kör táncz-estélye. A múlt hét péntekjén állott be a farsang és szombat este már beköszöntött Carneval herczeg a Polgári kaszinó dísztermébe. A Nagykárolyi Körnek itthon időző egy nehány tagja fáradozott azon, hoyy ezt az estélyt összehozza, a mi sikerült is nekik. Nemes czélra, a kör könyvtáralapja javára adták volna a jövedelmet, mely alapnak czélja, hogy azokat a szegény egyetemi hallgatókat, kik a fővárosban csak tengődve élnek, tankönyvekkel lássa el. Ha azonban a jövedelem nem volt nagy, az erkölcsi siker annál szebb volt. Igen disztingvált közönség, feszült figyelemmel hallgatta a társas estély meglepetését a concertet. Minthogy dile- tánsokkal állok szemben, talán nem loyalis összehasonlítást tenni a nálunk hallott többi hangversenyekkel; de ez a concert, ez a meglepetés annyira magával ragadta lelkemet, hogy ki kell jelentenem, hogy városunkban, műkedvelőktől, ily fenomenális játékot nem hallottunk. „Játékot“ mondok, mert Dr. Kurcman János, nagyváradi pénzügyi fogalmazót említem, kinek accordjai ma is fülembe csengenek. Majd lágy pianokban játszott zongorán, a mikor elakadt lelekzettel hallgattuk; majd belecsapott a billentyűkbe, rmkor hatalmas, szenvedélyes, vért forraló motívumokat csalt ki belőle. Ilyen technikával adta elő bevezetésnek Copé A dur concertjét. Első fellépésével kimutatta s közönségünk megismerte, hogy kiforrott egyéniségű, nagy tudásu, szédületes technikájú zongora művész ül a pódiumon. Ekkor még csak ámultunk és a meglepetéstől szóhoz sem jutottunk. A műsor 2-ik száma következett ezután. Kálnay Gyula énekelte Csilléry András zongora kísérete mellett „János vitéziből, a Király színház kassza darabjából „Egy rózsaszál“ czimü dalt, majd ráadásul „Bagó belépőjét“ és mikor a közóhaj tapsban nyilvánult „A furulya nótát“. Kálnay Gyula kellemes, csengő, tenor hangját régóta ismerjük; de mióta nem hallottuk, lágyságban, biztosságban sokat növekedett. Zajos tapsok hono rál lak ügyes gesztusokkal kisért