Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-12 / 46. szám

szatmArmegyei közlöny fognak szűnni, szabadon, boldogan fog fellé- lekzeni a kisgazda! Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 10-én tartotta november havi ülését. Jelen voltak : Nagy László főispán, Ilosvay Aladár főjegyző, Nagy Béla, Kemény Alajos, dr. Serly Gusztáv, flosvay Fe- rencz, dr. Schönpflug Richard, dr. Várady Sándor és Bodnár György bizottsági tagok. Kende Zsigmond, gróf Károlyi György, Szuhányi Ödön, Sántha Kálmán, Böszörményi Sándor és ináncsi Papp Kálmán bizott­sági tagok elmaradásukat a főispánnál kimentették. Az alispán havi jelentése szerint szeptember hóról átjött 1564, október hóban bejött 2921, összesen 4485 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 3522 ügydarabot s igy elintézetlenül átjött 963 ügydarab. A vármegyei árvaszék múlt havi ügyforgalma a következő volt. Mint elintézetlen hátralék szeptember hóról átjött 1014, október hóban bejött 2738, összesen 3752 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 2638 ügydarabot és igy hátralékban maradt 1114 ügydarab. A kir. tanfelügyelő havi jelentéséből kiemeljük a következőket: Vetés, Zsadány, Csengerbagos, Do- mahida, Nagyhódos, Lippó, Remetemező, Barlafalu, Nagyszokond, Laczfalu, Hosszufalu, Nagynyires, Som- kutpataka, Hirip, Oláhgyürüs, Mózesfalu és Avas- ujfalu községekben tervezett iskolákhoz a tanítók már kivannak nevezve, állásukat azonban csak akkor fogják elfoglalni, ha az építkezések befejezve lesznek. Az említett állami iskolák nagyrészében az iskola még e hó folyamán megnyitható lesz, a másik részében azonban részint az építkezések késői kiadása, részint mert a vállalkozók keresetük kifizetéséhez, a vár­megyei kölcsön jóváhagyásának késedelme és a tör­vénytelen állapotokkal vele járó költségek hiánya miatt hozzá nem juthattak, az építkezést kellő erővel nem lehetett folytatni s igy legjobb esetben január elsején nyithatók meg. Az államépitészeti hivatal főnökének havi jelen­tése szerint a múlt hó végéig befolyt összesen 51485 korona 62 fillér útadó, hátralékban maradt 112484 korona 10 fillér, mi igen tekintélyes hátralékot képez s igy annak erélyes behajtására van szükség. A pénzügyminiszter az ecsediláp lecsapoló és vizszabályozó társulat szabályozási járulékainak behaj­tására nézve oly irányban határozott, hogy hivatkozott a kincstári és egyéb tartozások behajtását eltiltó rendeletére és arra, hogy ez nem lett még hatályon kívül helyezve, minek folytán a pénzügyigazgató ily értelmű határozati javaslatot terjesztett elő. Dr. Schönpflug Richárd abból indulva ki, hogy a szabályozási költségek magán követelések, azt indítványozta, hogy a bizottság a be­hajtást rendelje el. Nagy László főispán abból indulva ki, hogy a határozat ellen a pénzügyigazgatónak feleb- bezéssel kellvén élni, ez csak elodázná a dolgot, igy tehát, hogy a társulaton mielőbb segítve legyen, azt indít­ványozta, hogy írjanak fel ismét a pénzügyminisz­tériumhoz. A bizottság ily értelemben határozott s a főispán felhívta a pénzügyigazgatót, hogy a felirat felterjesztését jelentse be nála, hogy személyesen is közben járhasson a minisztériumban. Az egyenes adók befolyása a múlt hó végén a következő volt. Helyesbített tartozás volt 3,573.284 korona 46 fillér. Ebből befolyt szeptember hó vé­géig 448.988 korona 07 fillér, október hóban 12.940 korona 82 fillér, összesen 461.928 korona 89 fillér, hátralék október hó végén 3,111.355 korona 57 fillér. Október havában a befizetés 360,971 korona 93 fillérrel kedvezőtlenebb, mint a múlt év hasonló időszakában. Rakonczátlan sihederek. A helyi lapokban több ízben szóvá tették azt a rakonczátlankodást, a melyet városunk inas gyere­kei megtorlatlanul nap-nap mellett elkövetnek. Ha végig megyünk az utczán és végig tekintünk azokon az épületeken, a melyeknek tulajdonosai adnak valamit a külső csínra, elszomorodott szívvel tapasztaljuk, hogy a földről elérhető gipsz figurák szemei ki vannak szúrva, orra eltompitva. Láttam olyan házat is, a melyikbe még be sem költöztek, már az épület homlokzatáról kitörték a kis gipsz oszlop díszítéseket, levakarták még az nap az uj vakolatot és pedig nem egyszer, de tízszer is egymás után. Vandalismusnak szokták ezt nevezni és rendsze­rint egy kis beküldött riportban felhívják rá a rendőr­ség figyelmét, azután napirendre térnek felette. Talán mi is vandalismusnak neveztük az ilyen eljárást, mert nem volt terünk kifejteni azokat az okokat, melyek a polgárság vagyoni biztonságát ily rossz akaratú esz­közökkel veszélyeztették, most azonban napirenden vannak az ily nemű károk, melyeknek eredménye az, hogy a polgárság tartózkodik mindennemű külső csint adni épületének, hiszen ha megcsináltatja ezt, huszon­négy óra múlva elcsúfítják, bepiszkítják. Sőt ismerek olyan háztulajdonost, a ki leszedette a külső díszt házáról, mert olyan sokszor levágták a házat diszitő gipsz fejnek az orrát, hogy a tulajdonos nem győzte kiigazittatni. Már olyan sokszor felmerült ez a kérdés, olyan sokszor felhívták rá a rendőrség figyelmét és olyan sokszor megtámadták érte a rendőrséget, hogy mi már ezen az utón nem merjük a baj orvosságát keresni. Hanem olyan intézkedések foganatba vételét sürgetjük, a melyek más városokban már eredményesen váltak be. Az ugyanis kétségtelen tény, hogy ezeket a rom­bolásokat felnőtt ember nem teszi. Hanem inas gyer­mekek követik el, legkönnyebben este, olyan időben, mikor nem igen láthatják meg és mikor tömegesen mennek, hogy társaik jó fedezetül szolgáljanak az avatatlan szemek előtt. Már most milyen könnyen meglehetne akadályozni e rakonczátlan gyermekeket akkor, ha a rendőrség a mai viszonyok között, — mikor a rombolási düh ezek között a tetőpontra há­gott, — figyelemmel kisérné az ily fajta vétkeseket és egyet kettőt megcsípve, azután lehető szigorú büntetéssel sújtaná. Mert ma olyan viszonyokat élünk, hogy másképen polgárságunk vagyoni biztonságát veszélyeztető, eme kártékony elemeket nem lehet romboló munkájukban megakadályozni. Ha akad közöttük egy kettő, a ki meggondolatlan tettéért súlyosan megbünhödött, ez intő például fog szolgálni társainak, hogy többet olyat ne tegyenek. Mig ellenben ha tovább is némán türjük ezeket, mind nagyobb vérszemet fognak kapni és vakmerőségük határt nem ismerő lesz. Ez a tételünk pedig nem egyszerű állítás, mert a mindennapi élet igazolja. Nem régiben a vármegyeház kapujának nagy üvegtábláját zúzták darabokra fényes nappal és miután a tettest nem fogták meg, nem bűnhődött, vakmerőségükben a békés járókelőkre vetették magukat. Különös előszeretettel ra- konczátlankodnak szegény sorsú, de intelligens nőkkel szemben. Van bennük annyi furfang, hogy feltudják fogni, ha férfival kezdenek ki, ez magnadrágolja őket, de ha egy szegény védtelen nőt támadnak meg, nem akad neki védelmezője. Szerkesztőségünkbe már régóta be-bejár egy szegény elhagyott úri leány panaszkodni, hogy az utcza gyerekek becsület sértő kifejezésekkel támadják, a fő utczán is utána szaladnak és kicsufolják s ha mindezekre nem reagál, sárral dobálják meg. És nincs senki, a ki megvédelmezze. Az inast tartó gazdák nem törődnek tanonezuk magaviseletével, a szülők az élet nehéz küzdelmei között a mindennapi kenyér gond­tudja mennyi hozományt kap s férfit akar vásárolni magának. Nem botránkozott meg ezen, hiszen ő is éppen igy gondolkodott. Régen tisztában volt már azzal, hogy csak érdekházasságot fog kötni. Alaposan összebarátkoztak s a leány anyja meg­hívta Vitályost bánsági birtokukra vadászatra. — Ez lesz a háztüznéző, súgta Vitályos fülébe a barátja, aki a fényes pártit összehozta. Vitályos helyeslőleg bólintott: A zsurnak végeszakadt. Vitályos az első távo­zók között volt. A klubba sietett lapokat olvasni. Forró csókot nyomott a jövendőbelije fehér kezére s lekisérte a kocsiig, ahol megint búcsúztak. Vitályos gyalog ment a klubba. Az eső elállott, ezer és ezer ember tolongott az utczákon. Sok ember koszorút, virágokat, mécseseket szorongatott a kezében, azzal siettek a nyüzsgő élet városából a halottak vá­rosába a Kerepesi-temetőbe. Gondolat nélkül haladt Vitályos a tömegen ke­resztül s egyszerre, amint a Kerepesi ut sarkára ért, valaki gyöngéden megveregette a karját. — Édes Istenem, a Kázmér urfi, a nagyságos ur! Egy kicsiny egyszerűen öltözött kedves arczu asszonyka volt. Az egyik karján két gyermeket veze­tett. A másikon egy hatalmas koszorút tartott. — Jó estét kedves Fehérné. Hová azzal a nagy koszorúval? — Ki a temetőbe. — Hát kié fekszik ott magának ? — Ilonka, a szegény nővérem. Vitályos hideg szive feldobbant. — Hát meghalt ? — Igen. Tavaly ilyenkor temettük. Mellbeteg volt és elvitte az ősz. Forró könycseppet érzett Vitályos a szemén. Ilonka volt az egyetlen leány, akit szeretett. Náluk lakott mint diák, idestova tiz éve annak s a tizenhét éves egyszerű szőke Ilonka iránt szerelemre gyulladt I Vitályos. A leány viszont szerette. Viszonyuk volt. Vitályos azonban valami akart lenni. Érezte magában az alkotás erejét, a törhetetlen energiát, ameiylyel valamivé lenni lehet; de tudta azt is, hogyha elvenné Ilonkát, a szegény iparos szülők gyermekét, elvágná a nagynak Ígérkező jövőjét. S egy napon elköltözött Ilonkáéktól. Azt hitte, a szive szakad bele a bucsuzáskor — de nem szakadt bele. Forró érzéseket keltett Vitályosban a múlt, az első tiszta szerelem, Ilonka, a hü, az édes. Meghalt 1 Be kár. És Fehérné beszélni kezdett Ilonkáról. Mennyire szerette a Kázmér urat. Három évig nem volt olyan nap, hogy ne sirt volna utána. Jöttek kérők a házhoz, jóraváló mesteremberek, kishivatalriokok, de egy sem kellett Ilonkának. Talán Kázmérra várt. De Kázmér nem jött és Ilonka meghalt. Szépen, simán, minden panaszos mellékiz nél­kül mondta el mindezeket Fehérné s Vitályos mégis úgy érezte, mintha lükkel szúrta volna. — Tudós vagy? Hires? Gazdag? Valami lettél? Felér az egy leány életével? Megölted őt! Te vagy az oka halálának. — Némán pihen a temetőben s te halottak nap­ján a hiúság vásárán keresed életed párját. — Ilyen gondolatok támadtak a lelkében és észre sem vette, mikor már kint volt a temetőben. Valahol hátul a szegény emberek helyén, sáros utak mentén domborult az Ilonka sírja. A világfi a sir mellé roskadt és zokogott keservesen. És sirt Fehérné is. — Ó hát mégis szerette ? Hát ha szerette, mért nem vette el ? . . . * * Félév múlva mégis meg volt a fényes esküvő, j K. L. jaival vannak elfoglalva és igy védelemért csakis azokhoz kell fordulnunk, a kiknek feladata a baj orvos­lása. Akármilyen jó akarattal is viseltetünk a rendőrség irányába, akár mennyire látjuk nap-nap mellett, hogy a rendőrség jelentékeny része az inas gyerekek őrize­tével van elfoglalva, másképen nem tudjuk a bajt orvosolni, mint a rendőrség még erélyesebb és éberebb segítségével. Ő a rend hivatott őre, ő tartozik a polgárság vagyonbiztonsága felett őrködni és neki kell a minden­napi élet békés csendjét helyre állítani. Azért kellett külön czikkben e kérdéssel foglalkoznunk, mert ezek a bajok nagyon elharapództak. A mi városunk az e fajta rakonczátlanságok valóságos Eldorádója. A pol­gárság figyelme akcziónk sikerére van irányítva, mert évtizedek óta dúló bajokat kell orvosolni. És mi más orvosságot nem találunk, mint a vétkesek tetten éré­sét, kíméletlen, szigorú, de igazságos megbüntetését. HI RE K. — Igazságügyi kinevezés. Az igazságügyminiszter Erdődi Antal erdődi ügyvédjelöltet ügyészségi meg­bízottnak nevezte ki az erdődi kir. járásbíróság területére. — A Kölcsey-Egyesület még e hó folyamán meg­kezdi felolvasó-estélyeinek sorozatát és reméljük, hogy az idén is meg fog felelni ama bizalomnak, melyet a közönség e szép múltú egyesületnek mindég előlege­zett. Ezután minden 2 hétben fog felolvasó-estélyt tartani. — Esküvő- Nagy Sándor tb. vármegyei főjegyző folyó hó 9-én délelőtt 11 órakor tartotta esküvőjét Apában özv. Gabányi Zsigmondné született Peleskey Mária úrnővel a legszűkebb körben. Az állami egy­házi kötést Rhédey István apai állami anyakönyvezem, az egyházi házassági kötést magas költői szárnyalásu beszéddel,Papolczy Zoltán apai ev. ref. lelkész végezte. Tanuk voltak mindkét család régi jó barátja Szent Iványi Gyula országgyűlési képviselő és Tóth Móricz patóházai nagybirtokos. — Meghívás. Városunk képviselőtestüle ma délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rend­kívüli közgyűlést tart, melynek legfontosabb tárgya a színkör létesítésének ügye. A tárgysorozat különben a következő : l.A boritaladó és husfogyasztásiadó megváltási összegének a kir. adóhivatalba befizetésére vonatkozó ügy. 2. Szinkörlétesités ügye. 3. Az iparos tanoncziskola előkészítő osztályának párhuzamossá tétele tárgyában előterjesztés. 4. A város nevén álló s gróf Károlyi Antal által használt szeutmiklósiföldbir- tok ügyének rendezése. 5. Bevehetetlen telepedési di­jak leírása. 6. Az akáezfa-utczai 26. számú telekből utczaterülethez csatolt 165 tn2 terület kártalanítási árának megállapítása. 7. Október hónapi pénztárvizs­gálati jegyzőkönyv bemutatás. — Esküvő. Csipkés Jenő, helybeli járásbirósági Írnok, a járásbirósági 3-ik számú jegyzői iroda veze­tője f. hó 4-én Nagybányán esküdött örök hűséget özv. Kuuay Edéné leányának Annának. — A házas­ságnál tanúként Liebhauser Ferencz helybeli keres­kedő és Rommersbach Péter nagybányai kir. adó­ellenőr szerepeltek. Esküvő után a menyasszony szülei házánál lakoma volt, a melyen a két nász­család tagjai és barátai nagy számban vettek részt. — Az oltáregyesület közgyűlése. A helybeli oltáregyesület ez évi közgyűlését folyó hó 12-én dél­után 4 órakor fogja megtartani az irgalmas nővérek zárdájában. — Károlyi István gr. ajándéka. A gróf az elhunyt ragyogó tollú publicistának, Bartha Miklós síremlékének költségeire, a ki Kölcsey Fercncz szobrá­nak leleplezése alkalmával városunkban is megfordult és emlékbeszédet mondott a szobor talapzatánál, Kossuth Ferencz utján 1000 koronát küldött a Ma­gyarország czimü napilap szerkesztőségének. — Ezen­kívül gróf Károlyi Istvánná a helybeli Népkonyha ja­vára 100 koronát adományozott. — Értesítés. A nagykárolyi róm. kath. egyház­tanács határozatából. A nagykárolyi róm. kath. egyház­tanács és iskolaszék a következő három évre (1908.) végéig újra alakítandó. E czélbol a választók névjegy­zéke f. évi november 12—22-ig bezárólag a fiunépis- kola szolgalakásában (földszint balra első ajtó) köz­szemlére ki van téve azon figyelmeztetéssel, hogy a választói képességet illetőleg netalán keletkezhető fel­szólamlások november hó 23-ig egyháztanácsi elbírá­lás alá az egyháztanács elnökségéhez beadandók. —• Az egyháztanácsi s azzal együttesen az iskolaszéki tagok választása a fiunépiskola nagytermében f. évi deczember hó 3-án d. e. 10 órakor kezdetét veendő közgyűlésen fog megejtetni, a melynek tartama alatt, ha a választás közfelkiáltással nem lesz foganatosítható, az titkos szavazással fog történni. Az utóbbi esetben a szavazólap a jogosult által választani óhajtott tagok neveivel tetszés szerint — az egyháztanácsba válasz­tandóknak azonban az iskolaszéktől külön jegyzésé­vel — betöltve a választások megnyitásától kezdve a szavazatszedő bizottság által kitűzött határidőig szemé­lyesen adandó be. Választandó az egyháztanácsba 18, az iskolaszékbe pedig 12 rendes tag, azon megjegy­zéssel, hogy ugyanazokra, kik egyháztanácsi tagságra szavazatban részesittetnek, mint iskolaszéki tagokra is lehet szavazni. Póttagokul (6) a megválasztott rendes tagok után a legtöbb szavazatban részesültek tekin­tendők ; felkiáltással való választás esetén pedig ezek is hasonlókép fognak választatni: — Az egyháztanács­ban és iskolaszékben az egyházi elnök, az egyházta­nácsban a segédlelkészek és népiskolai tanítók nem esnek választás alá; az iskolaszékbe azonban a segéd­lelkészek beválaszthatok, de a népiskolai tanítók nem, ezekre nézve a Szabályzatok külön intézkednek. Világi elnököket, jegyzőket, ügyvédet, pénztárnokokat, gond­nokokat a megválasztottak a maguk kebeléből fognak

Next

/
Oldalképek
Tartalom