Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-07 / 45. szám

Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1905. évi 45-ik számához.

Folytatás a főlapról,

Körülbelüi 240-en vettek részt az ebéden. A jelen lévők közül felemlítjük a következőket: Boer Endre, Kölcsey János, Sántha Kálmán, Szuhányi Fe- rencz, Gróf Berchtold Arthur, Nagy Béla, Böszörményi Sándor, Jakó Endre, Jakó Kálmán, Szoboszlay Sándor, Majos Károly, Jeney Géza, Brán Dénes gör. kath. főesperes, Dr. Vojnarovics Sándor, Tivadar lelkészesperes, Gellért Endre Deoreczeni István polgármester, Kemény Alajos pénzügyigazgató, Dr. Aáron Sándor, Schiffbeck Mátyás, Róth Károly, Berger Ármin, Mándy Ignácz, Mándy Géza, Szombathy Ödön, Csaba Adorján, llosvay Endre, Ilosvay Ferencz, Bornemissza Géza, Serly Gusztáv, Dr. Várady Sándor főügyész, Dr. Jékel László, Killer Nándor, Reök Gyula, Dr. Ecsedy Gedeon, Kaufmann Jenő, Dr. Sternberg Géza, Dr. Sternberg Endre, Ináncsi Papp Kálmán, Szigethy Gyula ev. ref. lelkész, Dr. Roóz Samu, Baudisz Jenő, Dr. Lucz Ignácz, Pap Sándor és Bay Lajos országgyűlési képviselők. Mán Lajos, Dr. Olsavszky Gyula, Gallasz Ödön, Böszörményi Endre, Gőnyei István, Péchy István, Damokos Ferencz, Dr. Sternberg Zoltán, Ilosvay Gusztáv, Hegedűs Ferencz, Szuhányi Ödön, Ináncsi Papp Kálmán, Szegedy Antal, Ilosvay Gusztáv.

A főispánt belépésekor zajosan megéljenezték és megtapsolták. Ebéd alatt igen jó hangulat uralkodott. Fátyol Józsi jó zenekara szolgáltatta az asztali zenét és a pezsgő felhordásakor megeredtek a pohárköszöntők is.

Az első pohárköszöntőt Nagy László főispán mondta a királyra, a melyet a társaság zajosan meg- éljenzett. Ezután Böszörményi Sándor országgyűlési képviselő lelkes szavakban éltette az uj főispánt, mint annyi idő után ismét megyebeli főispánt. Majd Brán Dénes g.k. esperes a főispán nemtőjére, afőispánnéra és gyermekeire emelte poharát ékes szavak kíséretében. Boschatiel hagymásláposi g. k. lelkész szintén a főispánt éltette valamint Orosz Árpád is. Rába László a tisztikar nevében ivott az uj főispánért, dr. Lucz Ignácz pedig egy nagyon tartalmas beszédben azon eszméért ürítette poharát, hogy ezen nehéz napok után a higgadt elemek kitartása folytán az országnak béke napjai bekö- szöntsenek. Pohárköszöntőt mondtak ezen kívül Majos Károly, aki a békére és Komoróczy Jenő a ki a jegyzői kar nevében a főispánia emelte poharát. Végül Nagy László főispán meleg szavakban vett búcsút a társaságtól, a mely őt zajosan megéljenezte.

Az ebéd alatt, valamint előzőleg a közgyűlés alatt számos üdvözlő távirat érkezett az országból a főispánhoz beiktatása alkalmából.

A szövetkezett ellenzék tüntetése.

Az egyesült ellenzék az installállás napján bankettet és gr. Károlyi István tiszteletére este 6 órakor fáklyásmenetet rendezett. Az ebéden a mely a Magyar Király szálloda ebédlő termében folyt le, körülbelül 200-an jelentek meg. Ott voltak a többek között gr. Károlyi István, Teleki Géza, Sándor, és Pál grófok, dr. Lengyel Zoltán, dr. Kelemen Samu, Luby Géza, Béla és Szunyogh Mihály országgyűlési képviselők,

— Parancsol ? — kérdezte impozáns hidegséggel miközben a tollát szórakozottan a fülé mögé dugta

Az öreg ur megvakarta a füle búbját.

— Izé la, hát úgy áll a dolog, hogy a kapuban elolvastam a hirdetésüket. Azt látom belőle, hogy hetedfeles kamatot fizetnek, holott a nagy bankok nem adnak többet négy perczentnél. Mondok magamba, inkább ide adok hát négyszáz pengő forintot, mert az az öt forint különbözet se kutyaság, nem igaz ? Azért az öt forintért egy uj selyem esernyőt vihetek haza anyjukomnak Czigányhalomra.

Az idfifiren ravaszul elnevette magát, az aggastyán szakálla pedig láthatólag megremegett. Herz ur is csillogó szemmel nézett föl egy pillanatig a főkönyvből, de a következő perczben már unott ábrázattal folytatta lázasnak látszó munkáját.

Regenmantel K. Frigyes fölnézett az órára.

— Hm, — mondta, — a mai keletről már lekésett, mert tizenként óra hét perczczel elmúlt. A tőke tehát csak holnaptól kezdve kamatozik, mert tizenkettő után a mai dátumra nem fogadunk el semmiféle betétet.

A jókedvű öreg ur könnyedén legyintett a kezével.

— Holnaptól, Isten neki, azt se bánom. Az a pár krajczár úgy se tesz már boldogabbá, nem igaz ? Akár ma, akár holnap, üsse a kő.

Belenyúlt a nadrágja hátulsó zsebébe, s egy zsiros bugyelárisból kiolvasta a négyszáz pengőt. A komor Herz mérgesen nyugtatta az összeget, az elnökigazgató pedig a maga nevét is pedánsul odakanyari- totta a nyugtára. Aztán a százasokat egy hanyag mozdulattal besöpörte a márványos asztalka fiókjába.

Mikor az idegen nyájas köszöntés után távozott a szigorú Herz földhöz vágta a tollszárat, a pátriárka pedig óvatosan fülelni kezdett. Herz utóbb diákos örömkiáltásokba tört ki, de az elnökigazgató ijedten rendre utasította.

— Ne bomoljon, még kihallatszik az előszobába . . .

A főkönyvvezető sunyi módon meglapult, de mikor Hanák később hirül hozta, hogy tiszta a látóhatár, oktalanul újra kezdte a hurrázást. A tiszteletreméltó aggastyán ekkor kivette a százasokat, s egy ropogós bankót a főkönyvvezető kezébe nyomott. A többi hármat ellenben elsülyeztette a tárezájába, miközben ünnepiesen igy szólott Herz úrhoz :

— Végre talán a rheumám miatt is elutazhatom vagy két hétre Pöstyénbe . . .

Szomaházi István.

továbbá Szatmárról Kovács Leo vezetése alatt egy 8 tagú küldöttség. Ebéd allatt dr. Kovács Dezső felolvasta több bizottsági tagnak tiltakozó nyilatkozatát, a melyben Nagy Lászlót főispánnak nem tekintik. Ezután gr. Károlyi István tartott nagyhatású pohárköszöntőt, a melyben a független Magyarországot éltette. Utána gr. Teleki Géza emelkedett fel és gr. Károlyi Istvánt éltette. Majd Luby Géza gr. Teleki Gézáért, dr. Adler Adolf a jelenlevőkért, Cseh Lajos Szatmár város képviselőjéért és küldötteiért ivott. Luby Géza a vármegyei független gondolkozásu tisztviselőket, Kelemen Samu gr. Károlyi István és Nagykároly város polgárait, viszont gr. Károlyi István Szatmár város képviselőjét és polgárait éltette. Szepacher Ferencz és Kovács Leo gr. Károlyi Istvánra, dr. Kovács Dezső a jelenlevő vármegyei tisztviselőkre, Kovács Sándor a nemzeti küzdelemre emelte poharát. Ezenkívül Lengyel Zoltán az összetartást, Luby Géza, Böszörményi Emilt, Kovács Dezsőt, N. Szabó Albertet és Vetzák Edét, gr. Károlyi István Bartha Miklós emlékét, Böszörményi Emil a jelenlevő főurakat éltette. Nagy tetszést aratott a szatmári függetlenségi párt üdvözlő sürgönyének felolvasása. Az ebéd kitűnő hangulatban késő délutánig tartott.

Este 6 órakor érkezett a Magyar Király szálloda elé 200 fáklyát vivő emberből álló menet, a kiket százakra menő közönség követett. A fáklyásmenettel gr. Károlyi Istvánt, a koalíció egyik vezérét akarták megtisztelni. A tisztelgők szónoka Luby Géza országgyűlési képviselő volt, a ki lelkes szavakban üdvözölte Károlyi István grófot, mire felhangzott a szűnni nem akaró lelkes éljen. Károlyi István gr. beszédében kijelentette, hogy szégyenteljes napnak tartja a mai napot, a melyen Nagy László egy ilyen szedett-vetett kormánytól a főispánságot elfogadta. Szerényen elutasította magától az ünnepeltetést, mert érdeme egyéb nincsen, minthogy kötelességét teljesítette. Végül összetartásra buzdította a polgárságot. Beszédét zajosan megéljenezték.

Utána Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő, az ő szokott modorában beszélt a néphez és végül azon óhajának adott kifejezést, hogy a polgárság a fáklya füstjét bocsássa a főispán szobájába, de a nyelét tartsa meg akorra, mikor verekedni kell. Végül gr. Károlyi István felhívta a népet, hogy békésen oszoljanak el. A beszédek előtt és után a dalárda a Hymnust énekelte. így folyt le az egyesült ellenzék tüntetése városunkban, a közgyűlés napján.

A bankett és a fáklyásmenet közti időben gróf Teleki Géza, az ellenzéki képviselők egy óráig Károlyi István kastélyának voltak a vendégei. _______

— Helyreigazítás. Mint utólag értesülünk Ilosvay Aladár a beiktató közgyűlésen elnöklő vár- , megyei főjegyző hivatalos utón azon vallomást tette, hogy igaz, hogy ő berekesztette a közgyűlést, de nem előbb mint sem a főispán a hivatalos esküt letette. Lehet, hogy berekesztő szavai össze értek az eskü végszavaival.

HI R E K.

— Halottak napján. Az ősz, a hervadás, a halottak szép ünnepén az idén is virágokkal, az örök világosságot jelképező mécsvilágokkai ékítettük fel szeretteink sírját. És olyan megnyugtató, szelíd érzést kelt e kegyeletes ünnep nyomán lelkűnkben. Mert az élet nehéz munkása, a ki elmerül az anyagiak hajhá- szásában, egy perezre megtisztulva érzi magát azok hamvai mellett, a kik már megtisztultak minden földi salaktól, a kiktől már nem várhatunk semmit, a kik csak egyet várhatnak tőlünk, az emlékezést, a kegyeletet. A halottak napja azért mindig az igazi szeretet ünnepe lesz s mentői jódban belemerül az emberiség az anyagiasság világnézetébe, annál inkább becsesebb lesz az önös embernek, a ki e napon egy perezre igazán tud szeretni, emlékezni.

— Személyi hírek. Gróf Károlyi István kerületünk országgyűlési képviselője folyó hó 3-án körünkbe érkezett és részt vett a 60-as bizottság az nap tartott ülésén. — Dr. Kelemen Samu és dr. Lengyel Zoltán országgyűlési képviselők a tegnapi napon megfordultak városunkban s részt vettek az egyesült ellenzék tüntetésében.

— Az uj püspök. Szatmár uj püspökének, dr. Mayer Béia kalocsai kanonoknak főpásztori kinevez- tetése és eskületétele már megtörtént. — Az újonnan kinevezett egyháznagy valószínűleg a jövő év április elején foglalja el székhelyét. Az uj püspök zombori születésű, Haynald Lajos kalocsai érsek udvarában növekedett s 67 éves. Nemrég jelöltje volt a zágrábi érsekségnek, de ezt a széket nem fogadta el. • — Az uj püspök magas, szikár, egyenes, életerős alak. Nyugodt, tiszteletet gerjesztő, finom modorú a fellépése; nyájas, bizalmat keltő leereszkedése; magas szellemi műveltséget letükröző arczkifejezése; ember- ismeretre valló, mély tekintete azt az egyéniséget formálják ki, amelynek teljes érvényesüléséhez, a közjóra való kihatásához szinte nélkülözhetetlen a püspöki méltóság. Eddigi szereplése, hivatásának betöltése, mely- lyel az egyházi pálya legalsóbb fokától jelenlegi méltóságáig, mint segédlelkész, tanár, igazgató, a nagynevű Haynald érsek ritkára, kanonok, egyházmegyei főesperes s két ízben Haynald és Császka érsekek halála után az egyházmegyét kormányzó káptalani helyettes országszerte a legnagyobb tiszteletet vívta ki: teljes garanczia arra nézve, hogy a Meszlényitől páratlanul rendezett állapotban hagyott püspökség Mayer püspök személyében talentumos egyházfőre száll örökségül.

— A főispán üdvözlése a tisztikar által. Szatmár vármegye tisztviselő kara e hó 15-én összegyűlt, hogy üdvözölje Nagy Lászlót, főispánná való kineveztetése alkalmával. A tisztelgésnek semmiféle politikai színezete

nem volt, csupán búcsút akart venni a tisztikar attól az alispántól, a ki 16 esztendeig állott a vármegye élén és a kit, mint ő maga kifejezte, mindég a jó akarat, az igazság és méltányosság vezetett tisztében. A vármegye tisztviselői kara teljes számmal jelent meg a főispán elfogadó termében, a kit Ilosvay Aladár szép beszédben üdvözölt.Körülbelül a következőket mondta: Megjelentünk a búcsú tisztelgésre azzal az őszintességgel és bizalommal, a mely meggyökeredzett Szatmárvármegye tisztikarában régóta. Egy hosszú hivatalos, magán és társadalmi érintkezés fejlesztette ki ezt a bizalmat, mert nincs Szatmárvármegye tisztikarában senki, a ki el nem mondhatná, hogy mindég barátságos jó indulatot talált méltóságodnál. A legkellemesebb emlékek azok, a melyek mindnyájunk lelkében élnek, a mikor Ő Felsége legmagasabb kegye mint alispánt Szatmárvármegye főispáni székébe ültette. Ugyanazzal a bizalommal szólunk, a melyet eddig megszoktunk. Őszinteséggel szólva mindenek előtt annak a fájó érzésnek kell kifejezést adnunk, hogy az a magos rang búcsút jelent. — Ez az érzés, mely erőt vesz rajtunk akkor, a mikor első sorban sajnálatunknak adunk kifejezést búcsú köszöntésünkkel és ennek az érzésnek hatása alatt kívánom üdvözölni, hogy uj állásában találja meg boldogságát és a tisztikarnak jó indulatát. (Éljenzés) A főispán a tisztelgőknek körülbelül a következő szavakkal válaszolt : Igen tisztelt uraim I Talán nem tudom úgy kifejezni magam, mint a hogy szeretném. De ha egy üdvözletei hallunk, a mely a mi érzelmeinkben visszhangot kelt, meglehet, hogy könnyen hívők leszünk. Mikor a főjegyző ur érzelmeiket tolmácsolta, kifejezte azt, hogy a szeretet és ragaszkodás 16 éven át mindég meg volt bennem. Én hiszem, érzem, hogy nincs egy ember sem, a kihez őszinte szeretettel ne ragaszkodtam volna. Tizenhat éven át nehéz küzdelmeim voltak, de ezen idő alatt megtanultam azt, hogy ha a közjónak élünk, önző czélok- nak nem szolgálunk, aviharokaz embert meg nem buktathatják. Tizenhat évi pályámon át a legutolsó pillanatig semmiféle vágyam és álmom nem volt azt a helyett ott hagyni, mert hiszen olyan nagy munkakör állott rendelkezésemre, a melyet csekély erőmmel ha nem is tudtam betölteni, de eredményeket vívtam ki. Most, mikor egy uj pályára léptem, számot vetettem magammal. Tudom, érzem, hogy a nehézségek megkétszereződtek, de egész nyugodt lélekkel nézek jövőm elibe, mert 16 év előtt is nagy nehézségek között foglaltam el állásomat, de azért mindég meg volt bennem a becsületes jó akarat. Főispáni pályám sem fog küzdelem nélkül lefolyni és ha egy egy pillanatban a szenvedélyek fel is fognak törni, de ha befejezem pályámat, kívánom, hogy egészében a bírálat is ugyanaz legyen, mint volt alispáni pályám befejezése után. És a tisztikar, a mely elismerheti rólam, hogy mindég a jó akarat, az igazság és a méltányosság vezetett, a tisztikar meg fogja ezután is találni bennem azokat a tulajdonságokat, a melyek alispáni pályámon vezettek. Köszönöm szives megjelenésüket, az Isten éltesse önöket! — Az egész tisztelgési aktus igen szívélyes és bensőségteljes volt.

— Rendjeladományozás. A király Brázay János mezőpetri-i római katholikus plébánosnak emberbaráti és népnevelési téren szerzett érdemei elismeréséül a Ferencz Józsefrend lovagkeresztjét adományozta.

— Áthelyezés. Barkóczy Ferencz honvéd őrnagyot Trencsénbe helyezték át. A népszerű zászlóalj parancsnok és kedvesjesaládja távozását körünkből város szerte sajnálják, mert oly hosszú ideig állomásozott Nagykárolyban mint százados, majd helyetteszászlóalj parancsnok, később őrnagy, hogy már nagykárolyi polgárnak tartottuk őt. Családját is rokoni kötelékek fűzik a városhoz és a vármegyéhez, úgy hogy méltán sajnálja a humánus parancsnok, művelt ember és kedves család távozását a család jóbarátainak és tisztelőinek nagy száma. Boldogság kisérje uj otthonában !

— Eljegyzés. Bulyi és jékei Jékey Zsigmond nagybirtokos és néhai neje benedekfalvi Luby Piroska fia: István, gazdász, szolgálatonkivüli honvédhuszár- hadnagy eljegyezte Ilniczky Sándor kir. törvényszéki biró és neje nagyilosvai Ilosvay Ilona leányát Gizuskát, Beregszászban.

— Az állandó választmány folyó hó 4-én készítette elő a főispáni beiktató közgyűlés tárgysorozatát. Három indítvány került az ülésen tárgyalás alá. 1. Az előadó javaslata az volt, hogy a közgyűlés iktassa be hivatalába az uj főispánt. 2. A 60-as bizottság javaslata az volt, a) hogy közgyűlésre meg nem hívja a főispánt, b) a közgyűlésen nem üdvözli, c) a főispánt székébe be nem iktatja. 3. Domahidy István indítványa az volt, hogy nem hívja meg, nem üdvözli, semmiféle udvariassági aktust nem fejt ki, azonban a beiktatásnak nem áll útjában. A szavazáskor az előadói javaslatra 7 igen, 7 nem szavazat esett, úgy hogy az elnöklő Ilosvay Aladárnak kellett dönteni, a ki szintén nem fogadta el az előadói javaslatot. Ezután a Domahidy István javaslatát fogadta el az állandó választmány.

— A reformátio emlékünnepe. A reformátió 398 éves évfordulóját október 31-én kegyeletes szívvel ünnepelték városunk református vallásu hívei. — Vasárnap Asztalos György tartotta az ünnepi szónoklatot, kedden Ujlaky Miklós s. lelkész fejtette ki a nap jelentőségét. Mindkét napon a hívek nagy számmal vettek részt az ünnepi isteni tiszteleten, melyen a mindkét nembeli tanuló ifjúság is megjelent.

— Esküvő. Thaisz Arthur debreczeni kereskedő múlt hó 29-én esküdött örök hűséget néhai Varga Imre volt helybeli vaskereskedő és neje szül. Pendli Terézia leányának Teruskának. Tanuk voltak Sámi Endre budapesti vasúti főtisztviselő és Varga Imre helybeli kereskedő a menyasszony bátyja.

— Előléptetés. Szolnoki Jármy Andor városunk szülöttét századossá a vezérkarban léptetették elő és egyúttal a császári és kir. 46 gyalogezredhez osztották be szolgálattételre.