Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-16 / 16. szám
Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1905. évi 16-ik számához. CSARNOK. Pluto orra. Debnár Josóval, a messze vidéken ismert vadorzóval sok éjszakát töltöttünk disznólesben az Osztra Horán. Órák hosszat feküdtünk mozdulatlanul a lehullott falevelek között. Pedig a szúnyogok ugyancsak megbökdösték arczunkat szúrós vonóikkal. Egyszer csakhogy közéjük nem csaptam, de meglátva Debnár Josó neheztelő pillantását, észrevétlenül visszahúztam a kezemet. Olvasni lehetett a szeméből. Mintha csak azt mondotta volna : — No, az ifjur is inkább menne segíteni az irodába, mint disznót lesni. Debnár értelmesebben beszélt a szemével, mint más a nyelvével. Pedig nem gondolhatta rólam igazán. Jobban bízott a szememben, mint magam, azután meg úgy tárgyalt velem sokszor, mint aki egész életén át vele tanulmányoztam volna ki a vadászat minden titkát. Páratlan puskás volt, igazi orvvadászvér csergedezett benne. A régi módi elöltöltős fegyer tiz Manlicherrel is felért a kezében. Debnár Josó nem hibázott. Ha ő vállához kapta a puskát, az már is biztos zsákmányt jelentett. Keskeny karimáju kalapja alatt, mintha verebeket őrizett volna mindig. Még a szolgabiró szobájában sem vette volna le a tejéről. Azután, éjjel, az alvó erdőben nem igen volt tanácsos szembekerülni véle. Egy ízben valahogy, furfangos módon elcsenték a fegyverét s a jegyzői irodában dugtak el. Ettől fogva csak akkor vadászott, amikor velünk jött, mert ismerte az egész határ zugát, bokrát. Amióta azonban elveszett a medália, elment minden kedve a vadászattól. Legfeljebb saját készit- ményü, egyik végén görbére hajlított botjával lehetett látni olykor az Osztra-Horán. Az érem kedvét szegte. Buskomor lett. Úgy történt, hogy az orvvadász leghívebb barátja, a Plútó kopó kilehelte a páráját. Debnár Josó könyezve ült a dög mellett az udvaron, kenyérrel, májjal kinál- gatta, majd nevén szólitgatta a kutyát, de Plútó már nem mozdult többet. A hórihorgos, hatalmas ember kétségbeesése leirhatatlan volt. Bánatában a bolondnál is bolondabb gondolata támadt. Elővette a bicskáját s lekanyaritotta Plútó orrának a végét. Még aznap elment Körmöczre, medáliát csináltatott üvegből s abba zárta a kutya orrot. Egy- ideig maga hordta, de mikor uj kopóra, a Csinosra tett szert, arra bízta az ereklyét. Vadászatkor, amikor a vágáshoz értünk, először az érmet madzaggal a Csinos orrára kötötte, úgy hogy a kötést a nyakon is körül csavarta. Csak azután oldotta le a vezeiő-lánczot. Az uj kopó történetesen kitünően hajtott. Amint kiért a vágásból, egy-két perez múlva már hallatszott a csaholása. Csak a gazdája nem ismerte el érdemeit. Arczán ilyenkor a vigasztalódás mosolya futott végig, majd elérzékenyedve kiáltott át hozzám : — Lám, ifjur ! A Pluto orra még az érem üvegén keresztül is megérzi a vadat ! Mindig csak ezt hajtogatta. Nem szóltam semmit. Nem akartam sérteni babonás kegyeletét. Egyszer szintén disznó lesben történt. Tizenegyes hatalmas falka került elénk. A szerencse nekem kedvezett. Lövésem eldördült s a falka végéről kapott egy, körülbelül négy éves példányt. Mikor leértem, a lövés színhelyéről alig hatvan lépésnyire, bokor alatt hevert a zsákmány. Még odáig birta a lába. Csinos már ott őrködött mellette s a mint a vaddisznó egyet mocczant, intelem gyanánt rögtön a fülébe harapott. A kutya kissé előlépett s én is köszöntöttem őt tréfásan. — No, betyár, ma rászolgáltál a pecsenyére, Arnig beledöftem késemet a zsákmány nyakának főereje tájába, azalatt jött félénk Debnár Josó is. A kopó gazdája elé sietett s egyszerre csak hörgős kiáltás és tompa zuhanás hangja éri fülemet. Felütöm a fejem : a vadorzó eltűnt a szemem elől. Odasietek, a merről jött. Debnár, a hatalmas szál ember végig terülve a földön. Odaugrom hozzá : — Debnár! Debnár ! — Mi történt magával í Semmi válasz. — Szóljon már, az Isten megáldja ! Még nagyobb csend. Végre pislantott egyet. Élt. A forráshoz siettem s kalapomba vizet merítve, azzal locsoltam fel az eszméletlen óriást. Vadorzó barátom lassankint magához tért. — De most már beszéljen. Ezt már csak meg- érdemlem magától. Valamit nyögött, amiből nagy nehezen kivehettem, hogy az éremről van szó. Hirtelen ránézett Csinosra. Az érem nem volt rajta. Egyszerre átértettem Debnár Josó lelki elváltozását. A kutya elvesztette a Pluto orrát. Talán a falkával való viaskodása közben, vagy pedig valamely bokorba akadva, szakadhatott le róla az ereklye, a mi most oly lesújtó hatással volt a babonás megrögzött vadászra. — Ugyan Debnár, már hogy lehet akkora gyerek . . . így elhagyja magát. Térjen már az eszéhez, s gyerünk haza. Még a disznóról is kell gondoskodnunk. Az elkeseredett ember az urolsó mondatot már nem hagyta szó nélkül. — Már, hogy lehetne disznó, mikor nincs medália. Ezt már tapasztalhatta az ifjú ur. Csak nem akarja megint elhitetni velem, hogy a Csinosból kitelne ez az ügyesség. Nekem sem ér már semmit az életem. Legjobb, ha le sem kerülök innen az Osztra-Horáról. És esze nélkül sebesen mormolt valamit a fogai között. Majd hirtelen az eldobott fegyvere után nyúlt. De megelőztem. Gyorsan utána kapva a veszedelmes szerszámnak, mind a két csövet a levegőbe sütöttem, hogy valamiképpen kárt ne tegyen magában az elgyerekesedett ember. Csaknem hajnalig tartott az alkudozás, a mig haza szánta magát. Jött, de a fegyvert nem vette a kezébe. Később sem. Debnár Josó buskomor lett. Szótlanul botorkált olykor a faluban. Néha a korcsmába is benézett. Amint leült a lóczára, a község minden ott ivogató embere, legénye félre húzódott az óriás vadorzótól. Olyan félelmetesen jártatta körül a tekintetét, hogy senkinek sem volt mersze közelében maradni. Némán húzta a pálinkát a szűk bütykösből. Majd hazament és álmodott. Álmodott a Plútóról, meg az éremről . . . . Kereste, de sohasem találta. így virradt meg minden éjszakája. Tavaly egy éve láttam utoljára. Kint állottam a jegyzői lak előtt, a göröngyös, köves kis utcza közepén. Egyszerre csak meghajlott, öreges ember közeledik felém. Botjára támaszkodva lépegetett lassan felém. Végre hozzám ért. Alig ocsúdhattam fel álmélkodásomból. Debnár volt. — Isten hozta Debnár bátya ! Merre tart ? Nem ismer meg ? Szóljon már! A viszontlátás örömében a kérdések özönével leptem el. Nem ismert meg. Csak annyit rnorgott: Megyek a medáliáért. Ma már biztosan megtalálom. Ezzel tovább ballagott. Köny csordulta szememből, mikor utána néztem. Lassan kiért a kertek aljához . . . Befordult a csermelyen át a fűzfák közé. Dárdás 80—1905. sz. Pályázati hirdetmény. Batiz községben építendő 8000 koronáig előirányzott pályázat hirdettetik. Vázrajz és építési feltételek a batizi (Szatmár megye) körjegyzői irodában a hivatalos órák alatt tekinthetők meg. Kelt Batiz, 1905. ápril 13. 1-2 Elöljáróság. 1438 — 1905. tanf. sz. Árlejtési hirdetmény. A nagyméltóságu vallás és közoktatásügyi miniszter ur 22356—1905. szám alatti rendelettel a remetemezői állami elemi iskola felépítését és belső berendezését 17333 korona 11 fillér összeg erejéig engedélyezte. A fentemlitetr munka kivételének biztosítása czél- jából az 1905. év május hó 2 ik napjának délelőtt 10 órájára Szatmári a vármegye kir. tanfelügyelőségénél (Rákóczi-utczai állami iskola) tartandó zárt ajánlati versenytárgyalás hirdettetik. A versenyezni óhajtók felhivatnak, hogy a fentebbi munkálatok végrehajtásának elvállalásara vonatkozó zárt ajánlataikat a kitűzött nap délelőtt 9 órájáig a nevezett hivatalhoz annál inkább adják be, mivel az elkésett ajánlatok vissza fognak utasittatni. Az ajánlathoz az általános feltételekben előirt, az engedélyezett költség összeg 5%-ának megfelelő bánatpénz is csatolandó. A szóban forgó munkálatra vonatkozó műszaki művelet éá feltételek a fentnevezett hivatalnál a délelőtti órákban megtekinthetők. Szatmárnémeti, 1905. évi április hó 9-én. Szatmárvármegye kir. tanfeliigyelösége. 1439—1905. tanf. sz. Slrlejtési hirdetmény. A nmltsgu vallás és közoktatásügyi miniszter ur 21775—1905. sz. a. kelt rendeletével a domahidai állami elemi iskola felépítését és belső berendezését 16951 korona 95 fillér összeg erejéig engedélyezte. A fentemlitett munka kivitelének biztosítása czél- jából az 1905. évi május hó 2-ik napjának d. e. 10 órájára Szatmárit, a vármegyei kir. tanfelügyelőségnél (Rákóczi-utczai állami iskola) tartandó zártajánlati versenytárgyalás hirdettetik. A versenyezni óhajtók felhivatnak, hogy a fentebbi munkálatok végrehajtásának elvállalására vonatkozó zárt ajánlataikat a kitűzött nap d. e. 9 órájáig a nevezett hivatalhoz annál inkább adják be, mivel az elkésett ajánlatok vissza fognak utasittatni. Az ajánlathoz az általános feltételekben előirt, az engedélyezett költségösszeg 5%-ának megfelelő bánatpénz is csatolandó. A szóban forgó munkálatra vonatkozó műszaki művelet és feltételek a fentnevezett hivatalnál a délelőtti órákban megtekinthetők. Szatmár-Németi, 1905. ápril 10. Szatmárvármegye kir. tanfelügyelősége. Minden takarékos háziasszony UNICUM fémtisztitó szert használjon, mert ez a páratlan és legjobb magyar gyártmány! Nem mar és nem karczol! Gyorsan és tartósan tisztit! Háztartásban ajtó- és ablak kilincsek, gombok, fogantyúk, stb. konyha-edények, torta a kuglófformák bárminő fémből legyenek is, evő eszközök: kés, villa, kanál, késtartó, olaj-eczet tartó, salvétagyürü stb. (ezüst, alpacca, china vagy uj ezüst) ha még oly lekopott és összekarczolt is, Unikummal tisztva örökös uj fényt kapnak! ess: Ára üvegenként 20, 40 és 60 fillér. —i Kapható a készítő: Szabó Ákosnál BUDAPEST, V.kér. Dráva-utcza 10. sz. Kapható Nagykárolyban : Wagner Lajos, Kerekes Ödön és Róth Lipót kereskedésében. o e UNICUM X ? FÉMTISZTITÓ I X= SZER = *! 1 r. Törvényileg védve. ? HitlUjllaj nmmgiwill {gj Teljesen i és sav< mentes, nem mar és nem ?vtéj'gy karctól. a Tisztit minden fémet: é ezüstöt, aranyat, sárga5 e és vörösrezet, rozsdás a aczélt, nickelt. alpackát > p Stb. stb. G CG 43 <G p—< CG CG > •i—i A o-o CG N-H A X c 3 ft CG CLAYTON » SHUTTIEWORT H~ CLAYTON & SHUTTLEWORTH Budapest, Váoaji^körút ÖS, által a legjutányosabb árak mellett ajáriltatnak: icomobil és gőzcséplőgépek, Imakazalozók, járgány-csépiögépek, lóhere-cséplök, tisztitó- istak, konkolyozók, kaszáló- és aratógépek, szénagyüjtők, boronák, sorvetőgépek, Planet jr. kapálok, A szecskavágók, répavágók, kukoricza-morzsolók, darálók, A őrlőmalmok, egyetemes aczél-ekék, 2- és 3-vasu ASt k ekék és minden egyéb gazdasági gépek.
