Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-26 / 13. szám
Nagykároly, 1905. márczius 26 13. szám. XXXI. évfolyam. A SZATMÁRVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, mSZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL : hó»» a lap szellemi és anyagi részéi illető közlemények küldendők : M agy kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. A megszorult emberek védelme. A szatmári kir. ügyészség vezetője, dr. Várady Sándor kir. ügyész még a múlt év végén, nagyhorderejű felhívást bocsátott ki a községi elöljáróságokhoz, a melyben az uzsora ügyletek bejer.tésére, üldözésére hívja fel őket. Nagy szükség volt a közönség figyelmét felhívni az uzsorások visszaéléseire, mert azok tényleg ma is visszaélnek a megszorult adós emberek kényszer helyzetével és nem 8 %-tuli- nál magasabb kamatok kikötésével űznek uzsorát, hanem burkolt ügyletek kötésével. Pedig a törvény nem annyira a 8 °/o túli kamatok szedését minősiti uzsorának, mint inkább azon tényt tekinti annak, , melynél fogva valaki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva, oly kikötésekkel hitelez vagy ad fizetési halasztást, melyek a neki vagy egy harmadiknak engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak anyagi romlását idézik elő, vagy oly mérvűek, hogy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik. Tehát a falusi nép figyelmét különösen arra kell felhívni, hogy nemcsak a magasabb kamatláb képez uzsorát, hanem sokkal inkább azon más ügyletekbe burkolt aránytalan ellenszolgáltatás, a mely tönkre teszi a megszorult embert. Ezt úgy látszik a nagy közönség nem tudja, mert a mint a kir. ügyész felhívásában felemlíti, már több mint hat év teltei azóta, amióta az igazságügyi miniszter az uzsora vétségeknek hivatalból leendő üldözését elrendelte és azóta csak szórványosan fordulnak elő feljelentések. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Zgész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-3» Egyes szám ára 20 fillér• jísErre mutat az, hogy Szatmár vármegyéből és Ugocsa vármegye tiszántúli járásából hat éven át csak 29 egyén volt uzsora miatt elitélhető. Eme eredménytelenség okát a kir. ügyész abban találja, hogy az uzsora esetek csak kivételesen kerültek a kir. ügyészség tudomására és főleg abban, hogy az uzsorának hivatalból való üldözésé kellő mértékben köztudomásra nem jutott és igy a sértettek feljelentéssel nem éltek. A kir. ügyész azonban egyes jelenségekből arról győződött meg, hogy a törvényszék egész területén, de különösen a szinérváraljai, erdődi és nagysomkuti járásokban a külömböző ügyletekben (adásvétel, haszonbér, elővétel stb.) a burkolt uzsora titokban és igy a legszegényebb néposztály körében pusztít. A kir. ügyész közérdekű felhívását a következő szavakkal végzi : „Felhívom ennélfogva a községi elöljáróságot, hogy valahányszor tudomására jut, miszerint egyes magánosok túlságos, 8 °/o kamatot meghaladó ellenérték kikötése mellett nyújtanak kölcsönöket, vagy a kölcsön ügyletet ideiglenes adásvételi, bérleti vagy haszonbérleti szerződésekbe burkolják és igy kötik ki maguknak a kölcsön adott összeggel arányban nem álló 8 °/o értéket meghaladó ellenszolgáltatást: az ily túlságos szolgáltatás terhei alatt küzdő egyének megmentése érdekében, jelentsék be hozzám akár közvetlenül akár az illetékes csendőrőrs parancsnokság utján, a kölcsön adó és kölcsön vevő nevét, a kölcsönzés idejét, az évenkénti kamat mennyiségét, az esetleg bizonyítékul szolgáló adatokat, amennyiben pedig az ügyletekről okiratok is állíttattak ki, azokat a felektől követeljék be. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér, Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Elvárom az érdemes községi elöljáróságtól, hogy a királyi ügyészséget a föld népének életerejét megőrlő eme uzsora esetek feltárásában azzal az erélylyel fogja támogatni, amily eredményesen felelt meg eddig is a bűnügyi nyomozások teljésfrés^nél reája bízott feladatnak.“ A kir. ügyész megkeresésére mi is szükségesnek tartottuk különösen a községi elöljáróság, a felekezetek lelkészei, tanítóinak és általában a vidéki intelligentiának figyelmét felhívni a kir. ügyészség ezen jóakaratu törekvésére és arra, hogy ha uzsora esetet látnak a szegény nép körében felmerülni, igyekezzenek azt a kir. ügyészségnek tudomására hozni, hogy a megtorlás elvegye kedvét a lelketlen hitelezőknek a nép további kizsarolásától. Farsang után. Bolond farsang volt az idei. Karneval herczeg véres ruhában jelent meg az 5 birodalmának jobbágyai közt. Hosszú évtizedek óta nem volt a világnak ilyen keserves farsangja. Mintha bojt lett volna. Mintha a vigalmak útja helyett Kálváriát járt volna az emberiség. A báltermek helyett a hareztereken járt a táncz. Vad, őrületes, farsangi táncz, sokaknak az utolsó. A halál, a pusztulás árnyai tánczoltak az élő árnyakkal. Oroszországban a czári kényuralom lomha monstrumárnya vonaglott vészesen, rettenetesen. Remélhetőleg utoljára. A japán földeken ezerek pusztultak el a farsangi tánezban. A nagy orosz hadsereget egymásután érték a döntő vereségek. És bent, az európai birodalomban kitört ezalatt a forrongás, amely méhé- ben hordozza a lobogó, népfeltámasztó teljes forradalmat. Pétervár utczáit szegény munkásemberek, asszonyok, gyermekek vére öntözte be. Az ilyen vérből fakadnak a szabadság rózsái. Moszkvában légbe röpül a vérivó, tigrisszivü Szergiusz nagyherczeg, szétfröncs- csent véréből jámbor asszonyok szabadságvágy paroxiz- musában keresztet rajzolnak a házak falára: T A 1^ C Z A. Az első lépés. Valami nyomasztó szürkeség nehezedett a világra. Künn sűrűn esett az őszi eső az álmos felhőkből, hideg szél sivitott az egészségtelen sár felett, alig járt néhány sötét ember az utczán. A fiatal asszony, aki ott állt az illatos, fütött szobában s forró homlokát a hideg ablaküveghez szorította, sivárnak, vigasztalannak látta a világot kívülről s belülről is s boldogtalannak érezte magát, amilyennek még soha. A szivét néma, keserű fájdalom szorította össze, leikéből lassú egymásutánban váltak ki a szomorú gondolatok. Irigyelte a munkás asszonyt, aki fejére kapva szoknyáját, karján hordozva a gyermekét baktatott a sáros utczán keresztül nagy igyekezettel. Bizonyosan odasietett, ahol szívesen időzik s szívesen várják az otthonába. Vidrányi Katiczát a szülei s a maga büszkesége erőltette egy olyan emberhez, akit nem szeretett. Halmos Pál, a negyvenéves években levő dúsgazdag gyáros elég csinos ember volt még, akiben asszony az örömét lelhette, s Katicza szülei boldogak voltak, midőn megkérte a leányuk kezét. Katicza is örvendett, mikor a gyáros örök szerelmet esküdött neki. Katicza soha nem volt még szerelmes, nem tudta, mi az boldognak, vagy boldogtalannak lenni. Huszonegyéves korában ment férjhez s eddig nem történt meg vele egyszer sem az eset, hogy egy férfi hatása erősebben dobogtatta volna meg a szivét. A szerelemben nem hitt, azt gondolta hogy ez csak a regényekben s az újságok öngyilkossági rovatában létezik. Néha, amikor hallott valamelyik barátnője szerelmi boldogságáról vagy boldogtalanságáról, hitetlenül mosolygott s megrázta szőke, göndör fejecskéjét. Nem értette mi az : szeretni. Hanem amikor vőlegénye megcsókolta, kellemes borzongást érzett. Ez hát a szerelem ? gondolta magában, aztán megnyugodott abban, hegy ha van is esetleg szerelem, az nem valami nagy dolog. S mosolyogva, nyílt homlokkal, higgadtan lépett az oltár elé a gyáros oldalán, aki imádta őt. Halmos Pál a munka embere volt. Első feleségét a pénze miatt vette el s e pénzzel sikerült neki gazdag emberré lenni. De nem élt boldog házasságot. Nem szerette az asszonyt, aki közönséges lélek volt s nem egyszer hányta a szemére, hogy csak a pénze miatt vette el. Talán ha meg nem hal idejekorán, el is vált volna tőle, visszaadván neki kamatostól a sokat felhánytorgatott hozományt. De erre nem volt szükség. Mielőtt kijegeczesedett volna a férj lelkében a válás gondolata, meghalt az asszony s Halmos Pál szabad lett. Már röviddel a temetés után kitűzte magának Halmos Pál az uj életczélt : boldog akart lenni. S elindult keresni egy nőt, akit szeressen. S ráakadt a szép Vidrányi Katiczára. A negyvenéves férfi egy húsz éves ifjú lángjával lobogott a szép hideg leányért s határtalanul boldog volt, midőn az nyugodtan, minden zavar és felindulás nélkül mondta neki — „Igen, szólt már nekem a mama is. Hát nem bánom, felesége leszek“. így is lett. A mézes heteket a Riviérán töltötték el. A gyönyörű olasz ég alatt, az ifjú a gazdag párok zajos társaságában elég jól érezte magát a kis menyecske. Az ura pazar fényűzéssel vette körül, el leste még a gondolatát is s rabszolga módjára hajolt meg felesége akarata előtt. Elmúlt aztán néhány hét, a mámor elszállt a pár leikéből. Hazajöttek s a férfi ismét a dolga után nézett, mely őt naphosszat lekötötte. Az asszony egyedül ült odahaza órákon keresztül a fényes úri lakásban s ráért gondolkozni. Eleinte úgy találta, hogy az élet kissé unalmas. Sokkal szebb volt utazgatni, a gyönyörű Riviérát végigbarangolni, az emberek zajában s társaságában közömbös, kedves dolgokkal foglalkozni. Most, hogy egyedül maradt az urával, a gondolkodásra nem volt más témája mint a férje, a lelkét nem foglalkoztathatta más, mint a házas élete — s kezdte az életet üresnek találni. Aztán rájött, hogy ő tulajdonképpen nem is szereti a férjét, amint nem szeret senkit sem a világon. De rájött arra is, hogy szeretne szeretni valakit, hogy hiányzik neki valamije, valakije, amit pedig már elvesztett mindörökre. Le vau kötve a becsületével, az esküjével egy emberhez, aki bármilyen jó és hü is hozzá, mégis közömbös idegen marad rá nézve mindörökre. Most, hogy megértette a házas életet, megértette, hogy mit jelent az, ha egy férfi s egy nő mindörökre egymáséi lesznek — világos lett előtte, hogy végtelen boldogság lehet az, ha két ember szereti egymást. Ebből a boldogságból neki nem lesz soha része. Egyhangú jólét, amely mi kívánni valót sem hagy hátra, szürke tisztesség és sivár unalom várakozik reá. Sajnálni kezdte, hogy férjhez ment. Mint Schmidthauerféle keserüYíz, reggelenkint félpohárral használva, meglepően gyors és nagyszerű sikerrel pótolja otthon bármely évszakban a Karlsbadi és Marienbadi ivó kúrát, gyomor és bélbajokban, úgyszintén elkövéredés, szivelhájasodás és azzal járó fulladásnál sárgaság, máj és lépdaganatnál, cukorbetegség, csúz és köszvénynél, stb. — Az „Igmándit“ hatásosságában egyéb keserű vagy hashajtó ásványvizek meg sem közelitik, és saját érdekében cselekszik ki helyette mást nem fogad el. — Utasítás mellékelve. — Kapható Nagykárolyban, Ferenczy István, Rosenberg Jenő, Petz János, Kerekes Ödön urak üzletében. — Föszétküldés t forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész üreg 50 f, félüreg 30 f. — Az egyedüli termésietei keserűm, amely kis üregben Is kapható.
