Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-19 / 12. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY poharát Apponyi Albert grófra és Károlyi István grófra üriti, kik fénylő csillagok a haza egén. A kik miként csillag vezette a napkeleti bölcseket Jézus jászolához, úgy vezetnek bennünket a szabadsághoz, kívánja, hogy a márcziusi eszmék mielőbb megvalósuljanak ! Csipkés András arra emlékeztet, hogy a nemes gróf egyszer azt mondotta: egyik párthoz sem csatlakozom, mert nem tudom még, melyik párt fogja Magyarországot a függetlenség révébe vezetni. És ime most csatlakozott a függetlenségi párthoz. A grófot élteti. Nagy érdeklődés között állott fel ezek után gróf Károlyi 1 stván szólásra. Nagyon érdekesen, tréfásan csevegett. Nem szónoklat volt ez, hanem olyan közvetlen beszélgetés, a milyet csak bizalmas körben szoktak használni az emberek. Azzal kezdte, hogy „én nem azért jöttem ide, hogy szónokoljak, mert abból kijutott a részem Budapesten“. A márczius 15-iki eszmékről szólni nem fog, mert az előtte szólók azt már kifejtették, hanem a változott helyzetről beszél. A helyzet változott azóta, mióta a megyei gyűlésen lelkesedéssel szavaztak bizalmat a jogtipró kormánynak. (Gyalázat kiáltások). A nemzet honorálta ezt a szavazatot (Derültség) nemcsak Szatmárvármegye közönsége, hanem az egész ország. Sok pénzébe került ez a bizalmi votum a kormánynak, de valami nagy haszna az országnak nem volt ebből. A kormánypártok különféle egyesületeket hívtak életre, de ezek között egy temetkezési egyesület is van, mely eltemeti a szabadelvű pártot. Egy koporsót hordtak végig az országon, melynek a felirata „Fuimus Troies“ „Voltunk Trójaiak“. Ő még egy másik feliratot is szeretne látni, melyre az legyen írva „Volt, de már nincs!“ A helyzet azóta, mióta városunkat képviseli, nem változott. Az osztrák nem akar adni, mi nem akarunk engedni. Apponyi Albert is azt mondta róla, hogy „sohasem voltál olyan mérsékelt, mint a mióta 48-as vág} “. Olyan vívmányokat, mint a milyeneket óhajtunk, azt természetesen nem kapunk. De a fő czélja az ellenzéknek, hogy megszabaduljunk ettől a kormánytól. Az eredmény meg van annyiban, hogy a függetlenségi pártból van választva az elnök. Az az eszme, hogy a szövetkezet pártokból alakittassék a kormány, az szép volna, de hozzá volna ahhoz kötve, hogy lemondjunk elveinkről. Mi nem kívánjuk azt, hogy a mit követelünk, mindjárt megkapjuk, de legalább valamit akarunk kapni, hogy a választóink láthassák, hogy valami eredményt csak tudunk kivinni. Ennek az eszmének megnyerésére 170 embert kell kapaczitálni. Egy pár embert lehetne kapaczitálni, de vannak a 48-as képviselők között olyanok is, a kik a kapaczitáczióra nagyot káromkodnak és azt mondják, nem engedünk az Istennek sem! Ha a gyűlésen fel áll ő szólásra, meghallgatják és megéljenezik. Megéljeneznek egy diplomatikus beszédet is és ha feláll Ugrón Gábor, elmondja 300 évvel ezelőtt mi volt a magyar, őt is megéljenzik. Fenn volt a királynál Láng, Zichy, Zselénszky s hogy a királynak kedveskedjenek, tanácsolják, hogy ne engedjen, s ezáltal különösen Zselénszky — az osztrák malmára hajtják a vizet. Ezek a katonai kérdésben nem tágítanak. Zselénszky gróf, a ki kakasvári, de lehetne kappanvári is (Derültség), mert örökölt egy nehány Károlyi birtokot, hízelegni akart a királynak, s azt tanácsolta, ne engedjen! Az egész válságban az a legutálatosabb dolog, hogy Fejérváry és társai folyton fenn vannak Becsben, ott lebzselnek a Burg körül szövetkezve az osztrákokkal, hogy a magyart elnyomják. A király elé nem igen juthatnak, mert oda csak akkor szabad bemenniük, ha hívják; azért mindég találnak módot, „per mopsz“, hogy a magyarnak bajt csináljanak. Mihelyt olyan dolog fog jönni, a mi biztos, mindjárt tudtára adja választóinak. Azt azonban előre is kijelenti, hogy olyan eredményt nem fogunk tudni elérni, mint a milyet akarunk, de azért valami eredményt mégis fogunk tudni felmutatni. A függetlenségi pártban van vagy 20 ember, a kiért nem áll jót, hogy be ne menjen a kormánypártba. Ennyit a helyzetről. Most pedig áttér arra, hogy évekkel ezelőtt diszharmónia keletkezett Szatmár városa és Nagykároly között a székhely kérdése miatt. Az utóbbi időben Szatmárra került, mikor a választási viharok voltak és oda jutott, hogy olyan helyzet állott elő, hogy némi rokonszenves viszony keletkezett Szatmár és Nagykároly között. Ott léte alkalmával felemlitették a székhely kérdését is, de természetesen ebből mig a vármegyéket újonnan nem rendezik, nem lesz semmi. Ezt a kérdést addig nem fogják bolygatni. Egy szatmári polgár annyira megszerette őt, hogy kérte, „legyen az ur követünk“. Mire ő nemmel felelt. Akkor azt mondta, hogy „legyen legalább a polgármesterünk“ (Derültség). Kívánja, hogy az a lelkesedés, mely a függetlenségi eszmében egyesíti a két város polgárait, sokáig tartson, ő Szatmár város polgáraira üriti poharát! Kívánja, hogy ennek a két városnak polgárai mindég békés egyetértésben éljenek ! (Lelkes, szűnni nem akaró taps, éljenzés). A képviselőnek az a kötelessége, hogy negyedévenként felvegye fizetését. (Derültség). Ő fizetését, a mig meg nem buktatják (Derültség) a választó kerületnek ajánlja fel (Éljenzés). Első sorban a következő jótékonvczélokra: A Kossuth szoborra 2000 koronát. (Éljenzés) A népkonyhának 1000 koronát, a nőegyletnek 1000 koronát. A többit a polgármester és a községek bizalmi férfiai által megjelölt czélra fordítsák. Mikor szegénység van, a szegény gyermekek felruházására. — Mikor szegény boldogult édes anyja élt, a polgármester a Kossuth szobor czéljaira egy gyűjtő ivet küldött neki. Halálos ágyán meghagyta, hogy az ő nevében is Írjon valamit alá, hát édesanyja nevében felajánl 1000 koronát. (Éljenzés). A gróf nagylelkű adományát kitörő, szűnni nem akaró lelkesedéssel, tapssal fogadta az ünneplő közönség. Gróf Károlyi István után Nagy László alispán szólalt fel s reflectálva előtte szóló szavaira, azzal kezdte, hogy mint az országos temetkezési egylet által kellő diszszel és fénynyel eltemetett bukott ma- meluk koporsójából kitör és szét kér. Szerinte egy párt bukása a választásnál csak nálunk nagy dolog, a hol egy párt 35 évig volt a kormányon, de az igazi parlamentárizmus ezt megköveteli s azért ő a politikai bukást nem tekinti oly nagy dolognak, mely lesújtaná. Mindenesetre egy haszna a bukásnak meg van, mert kényszeríti az egyént önmagával szigorúan leszámolni, ő megtette ezt s azt találta, hogy még ha tévedt volna is, őt politikailag tiszta s önzetlen czélok vezették, elvei és eszméi felfogása szerint helyesek és igazak voltak s ezek szerint a bukást csak a politikai törvények természetes következményéinek tartja s azért nem hogy félne, de örömmel látja, ha a másik párt veszt át a kormányzatot. Ha többet és jobbat fog kivívni az a párt, nem hiszi hogy akadjon igaz magyar ember, ki ezért haragudjék, de viszont figyelemmel fogják mérlegelni a kormány működését. Itt ma egy országos ünnepet ülnek, melyben minden párt részt vesz s midőn türelemmel hallgatják egymás nyilatkozatait, az eszmék tisztázását munkálják vele. Ebből a szempontból indul ő is ki s keres egy olyan eszmét, melyben mindnyájan egyetértenek. (Egy hang: éljen a 48 !). Szóló nem kifogásolja a 48-at, mert ez hozott ma össze bennünket, de azt hiszi, hogy talál eszmét egy nagyobbat, egy szebbet, mely a szivekben még jobban visszhangra talál. A nyíló tavasz nemsokára megzölditi a mezőket, nyiló virágokat hoz létre, nemsokára a himes pillangók serege fog röpködni e virágok felett, de ha valaki feltépi a virágos pázsitot, alatta a sötét, nyirkos, hideg földet találja s a himes lepkének himporát ha letörli az emberi kéz, helyén örökre barna folt marad, az emberi lélek nem ilyen, ha egy nagy eszme tölti be lelkét, ha azt hiszi, hogy pár szóban ki is fejezte, érzi mégis hogy a legszebb érzelem kifejezhetetlen s ő is igy van most, midőn ki akarja fejezni a gondolatot, mely lelkét betölti s nem tehet egyebet, mint ezt a gondolatot egyszerűen kimondja s ez a gondolat: Éljen a haza 1 Ezután a gyönyörű pohárköszöntő után eltávozott az alispán. Beszélt még Orosz Árpád, ki N. Szabó Albert ama kijelentéséből indult ki, hogy Magyarországon együtt ünnepel a mai napon liberalis és klerikális. A magyar ember ilyen megkülömböztetést nem ismer. A grófra üriti poharát. Beszélt még Varga Imre és mások. A gróf 11 óra körül eltávozott. A pohárköszöntők árja ezzel bezáródott, polgártársaink pedig a nagy nap emlékének szent tüzével szivükben oszoltak szét. Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete folyó hó 12-én közgyűlést tartott, Debreczeni István polgár- mester elnöklete alatt.A közgyűlésnek volt egy tárgya, a mely ,nagy érdeklődést keltett, a színkör építésének ügye. Élénk eszmecsere fejlődött ez ügy tárgyalásánál, de azért nagyon keveset határoztak ezúttal, legfeljebb annyit, hogy felveszik a tervezetbe a színkör helyéül a Köl- csey-utcza szabályozása által nyerendő tért is és a Régi Kaszinó telkét és felírnak államsegélyért a miniszterhez. Minthogy azonban ez a kérdés mindenkit érdekel, az a körül kifejlődött vitát bő kivonatban adjuk, hogy mindenki tudomást vegyen az ügy állásáról, fejleményeiről. A közgyűlés tudomásul vette, hogy Jasztrabszky Kálmán, mint legtöbb adót fizető, képviselőtestületi tagságbeli jogát dr. Nemestóthi Szabó Albert által kívánja gyakorolni. A laktanya kérdése volt a közgyűlés első tárgya. A közgyűlés kimondta, hogy a régi városháza épületet, a katonai kincstárnak tovább bérbeadni nem hajlandó, hanem ha a miniszter első osztályú laktanyának nyilvánítja laktanyánkat, akkor megfelelő épületet emelteti a tiszti étkezde, hivatalok és altiszti lakások elhelyezése czéljából. A honvédségi pótraktár felépítésének egy évre leendő elhalasztása iránti indítványhoz nagy készséggel hozzájárultak a város atyák. A honvédségi pótraktár építése czéljából a város a tulajdonát képező kötményezett kötvényből még le nem kötött 15000 korona értékű részlet feloldása és eladása iránt felir a miniszterhez. Következett a tárgysorozatban az érdeklődés központja, a színkör építés ügye. A jogügyi és pénzügyi bizottság javaslata az volt, hogy a színkör 70 ezer korona költséggel való felépítése rendeltessék el. A színkör helyéül a bizottság a régi városház telkét vagy a Strósz-féle telket jelölte ki. Ellenben nem javasolta azt, hogy a színkör a Kölcsey-utcza végén kisajátított területen helyeztessék el, valamint azt sem, hogy a Báthory Bertalan és Jelinek Rozália-féie utcza- nyitási alapoknak színház építésre leendő felhasználása iránt a közgyűlés már most határozzon. Ellenben javasolta, hogy a már felhasználni engedélyezett törzs- vagyont képező alapokon kívül egy telek eladásból befolyt 1465 korona 84 fillér is a színkör építésére fordittassék. A jogügyi és pénzügyi bizottságnak ezt a javaslatát, úgy a mint előterjesztve lett, el nem fogadta közgyűlés. Csakhogy egy kis vita volt ezt megelőzőleg, a melyben majdnem valamennyi felszólaló a Kölcsey- utcza szabályozása és a színkörnek oda való építése mellett nyilatkozott. Papp Béla a jogi és pénzügyi bizottság véleményét nem fogadja el, mert a városháza és Strósz- féle telek szűk. (Nagy zaj). Ha pedig ilyen szűk helyre építünk színházat, az tűzveszélyes, mert hiszen a színházban nagyon sok gyúlékony anyag van s ha netalán tűz támadna, ez nagy szerencsétlenségnek volna okozója. Véleménye szerint legjobb Jett .volna a Régi Kaszinó telke. (Zajos ellenmondások) de most már ettől eláll. Azonban nyomatékosan kiemeli, hogy ő az építendő színházat olyan helyre tervezi, a mely a várost szépíti. Ha a Bikfalvy-féle telekre építjük, evvel 4 utcza szabályozását oldottuk meg és ez okból ő legmegfelelőbbnek a Bikfavy-féle telekre való építkezést látja, természetesen evvel egybekapcsolva az utcza- szabályozás kérdését. Akkor emelkedik a képviselő- testület feladata magaslatára, ha nem lokális érdekekekért küzd. Polgármester azt hiszi, hogy ennek a meginduló nagy vitának elejét vehetjük, ha figyelembe vesszük azt, hogy az építkezésre még nincs alap. Ha majd meglátjuk, hogy mennyit ad hozzá a miniszter, akkor nyílik meg az alkalom összemérni az anyagi erőnket. Ha majd tudjuk, hogy mennyivel járul hozzá az állam és ha azt mondja a képviselőtestület, én elfogadom a színház építésére vonatkozó 70.000 korona költségvetést, akkor el fog jönni az ideje annak, hogy vitatkozzunk a felett, vájjon a Kölcsey-utcza szabályozásával egyidejűleg oldjuk meg a színház kérdését, vagy más propozitiot fogadjunk el. De most erről szó sincsen. Papp Béla kéri a képviselőtestületet, hogy a határozati javaslatba vegyék fel vagylagosan a Bikfalvy-féle telket is. Az ő tudása szerint 26000 koronába kerülne a 4 telek kisajátítása. Ennyibe kerülne csak az utczanyitás, de itt nyerünk 3 telket, a miért kapna a város 6000 koronát, tehát csak 20,000 koronába kerülne a színház telke, a mely összeggel azonban 4 utcza szabályozását is keresztül vittük. Polgármester. Ha a színkört a Kölcsey- utcza tengelyébe építjük, akkor az eddig szóbajött 3 telken kívül még a Vida-féle telket is meg kell venni, ez pedig 9000 koronába kerülne. Ám nem bánja, tessék felvétetni határozati javaslatba a Kölcsey-utcza tengelyében fekvő telekre irányuló propozitiot is. Papp Béla reflectál a polgármester észrevételére. Ha a színkör építése költségei felét az állam viseli, akkor viseli a kisajátítási költségek felét is. (Nagy zaj és ellenmondás). Neki csak az a kívánsága, hogy a Bikfalvy-féle telek kérdését végleg ne ejtsük el. Baudisz Jenő azzal kezdi beszédét, hogy a polgármester midőn a vitát elhalasztani kívánta, egyúttal érveket hozott fel a Kölcsey-utcza kiegyenesitése és a színháznak ez utcza tengelyébe való építése ellen. Jól tudja, hogy olyan középület elhelyezése mint a színház, sok helyütt nagy eszme és érdek harezot vetett fel. Példa erre Beregszász városa. Csak elfoglalt álláspontja megerősítése végett hozza fel a következő érveket. A színkört mindég szabad térre szokták építeni! Ha ebből az általános elvből indulunk ki, nem alkalmas sem a régi városháza, sem a Srósz-féle telek. (Zaj). A Strósz-féle telek szűk és tűzveszélyes. Ha a városházát tekintjük, a tért teljesen elfoglalja a színkör! Mellette van egy szűk sikátor és az Áldor-telek, mely a legkevésbé sem ad aesteticus környezetet a színháznak. Úgy tudja, hogy a városházát 34000 koronáért el lehetne adni. Ebből kiindulva egy kis általa összeállított költségvetést terjeszt elő, a melyben azt igyekszik bizonyítani, hogy ha eladjuk a régi városházát, s az ekként nyerendő 30 ezer koronát a színház építésére fordítjuk, a 70 ezer koronáról 50 ezer koronára leszállított építési költség mellett teljesen fedezve lesz az utczaszabályozással egybekötött színkör építés. A Báthory és Jelinek Rozália-féle alap utcza- nyitásra van hagyományozva, tehát ezt, ha a városháza helyére építjük a színházat, e czélra felhasználni nem szabad. Mig ha a Kölcsey-utcza tengelyébe építenék, ezt az alapot is felhasználhatjuk. Mégjegyzi, hogy nem tudja, mi az oka annak, hogy a berendezéssel együtt 50.000 koronára tervezett költségvetést egyszerre csak 70.000 koronára emelték fel. Figyelmébe ajánlja a képviselőknek, hogy jól fontolják meg határozatukat. Mert eddig nálunk az utczaszabályozások terén nagyon visszás állapotok vo ltak. Csak egy példát hoz fel, az ev. ref. templomhoz vezető utcza kisajátításának szükségét. Ott volt a Népbank helyén egy telek, a mely egészen a ref. templom előtti térig nyúlt le, az ut megrövidítése czéljából használták is vasárnaponként ezt az átjárót. Ha azt annak idején kisajátítja a város, most egyenes utcza vezetne a templomig. Ézt elmulasztva, arra építette a Népbank palotáját és ez a szabályozás végleg elesett. Ő is kéri a színkör helyéül kijelölt helyek közé felvenni a Kölcsey utcza szabályozása által nyerendő tért. Adler Adolf dr. nem bánja, ha a határozati javaslatba a Kölcsey-utcza tengelyébe való építkezést és a Régi Kaszinó telkét is beleveszszük. (Ellenmondások). Indítványozza, hogy igenis a színkört feltétlenül meg kell csinálni és az államsegély mennyiségéből állapítsuk meg, hogy hova építkezzünk. Nagy László alispán eogedelmet kér, hogy későn jött a gyűlésbe, azért nem tudja, nem fog-e ismétlésekbe bocsájtkozni. Itt nem tudja elválasztani az alispánt Nagy Lászlótól, mert neki az a meggyőződése, hogy a színház építésénél a vármegyei székházat is figyelembe kell venni. Hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy ne határozzunk most, de kénytelen kijelenteni, hogy a vármegyeház fekvése absurd dolog. Ha idegen ember jön a városba, végig néz a vármegyei székház utczáján, mindegyik azt kérdezi, hogy ez az utcza hova lyukad ki? (Derültség). A maga részéről a legszerencsésebb megoldásnak tartja azt, ha a Kölcsey-utcza tengelyébe építkezzünk. Mert ott egy oly városrész keletkezett, a melynek sem temploma, sem középülete nincs, a mi által a telkek ára csökkent; de másrészről olyan központban egy helyütt sem lehet a színház, mint a megyei székház utczáján. Mert ha a kaszárnya helyére építjük a város lakói nagy részének messze van. (Zajos ellenrnondások). E felszólalásával mint alispán nem akar a hozandó határozatra pressiot gyakorolni és kéri a közgyűlést, hogy most ne tekintFolytatása a melléklet«!!
