Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-17 / 51. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Nagy László. Én kitűztem a tárgyat. (Nagy zaj). Nagy László. Kérem, kénytelen leszek a gyűlést felfüggeszteni. (Zaj). Dienes Lajos. A közgyűlést nem nyitotta meg. Nagy László. Tessék meghallgatni. (Nagy zaj). Nagy László. Tessék meghallgatni. (Nagy zaj.) Tíz perezre felfüggesztem az ülést. Ezután a főispán az elnöki emelvényen sétált, mig a tiz pereznyi szünet letelt. Nagy László a gyűlést újból megnyitja. Midőn a gyűlést megnyitottam, előterjesztettem a tárgy- sorozat első pontját, a belügyminiszter leiratát. (Nem igaz ! Nagy zaj!) Ekkor Schönpflug Richárd felállt és az ellenzék közé ment, arra igyekezvén őket kapaczitálni, hogy hallgassák meg a főispánt, akkor a 7-ik pontot tárgyalás alá engedi venni. — Az ellenzék nem szívesen hallgatta a közvetítést es azt kiáltozta, hogy mi csak a terménykereskedővel alkudozunk, a megyefőnökkel nem. Ekkor Domahidy István jelentkezett szólásra. Nagy László rácsengetett. Domahidy' István: Megméltóztatott vonni tőlem a szót! Nagy László: Kérem én már háromszor kezdtem beszélni és nem engedtek. Domahidy István: Nem lehet azon csodálkozni, hogy annyira hullámzanak a kedélyek. Arra kéri a bizottsági tagokat és a főispánt, hogy a törvények értelmében méltósággal folytassák a harezot. Azt hiszi, hogy a közgyűlés czélt nem érhet, ha egymást nem hallgatják meg. — Egy pár szóval kérdést tesz a főispánhoz. Akarja-e a 7 ik pontot 1-ső pontnak tenni ? Nagy László erre kijelentette, hogy ha az első pont tárgyalásán túl mennek, röviden vagy gyorsan, az már a közgyűléstől függ, ő a maga részéről eleget fog tenni, a 2-ik tárgynak kifogja tűzni a 7-ik pontot. Kovács Dezső: Mi tűzzük ki, nem ő. Böszörményi Emil szólni kezd. Nagy László (rácsenget.) Dienes Lajos. Ne ügyeljünk a csengetésére, hallgassuk meg a szónokot. Böszörményi Emil. Épen most mondta, hogy kitűzöm, tehát nem tűzte ki. Világossy Ágoston. Tehát elismeri a törvény azon rendelkezését, hogy a közgyűlésnek joga van megváltoztatni a tárgysorozatot. Nagy László. Méltoztassék úgy venni, mintha be volna fejezve az ügy. (Nagy zaj.) Nagy László. Méltóztatik meghallgatni, vagy nem ? Ha nem, akkor kénytelen leszek a gyűlést ismét felfüggeszteni. (Zaj.) Tizperczre felfüggesztem a gyűlést. Nagy László a 10 pereznyi szünet után ismét megnyitja a gyűlést. (Zaj.) Elég türelemmel voltam. (Zaj. Halljuk ! Dörömbözés. A szónok hangja elvész vésem, hogy nem foglalkozom többé zenével, újra nyakig ültem az akusztikában. A dolog terhes volta elérte tetőpontját. Mikor haza értem apámat találtam lakásomon legnagyobb meglepetésemre, igen szigorú arczczal. — Fiam — szólt — rossz hírek keringenek felőled. Nem tudom beteg vagy-e vagy nem, de a háziasszonyod azt irta, hogy egész nap bömbölsz. — Mta, mta, mtata, — há ! — Mit mondasz? — Halláió, hohnhó, trranun. — Szegény fiam te beteg vagy, feküdj le, majd elküldök Schwarczerért. — Ritatata, ritatata, rita — rita hó. Az öreg elszaladt és én fűztem tovább zenei reflexióimat. Javában durrogtam, trilláztam és bombar- dóztam, mikor az ajtó kinyílt és Oletány ur lépett be. — El is felejtettem mondani, hogy mikor Wagner a Rienzit irta még egészen fiatal volt s nem filozofált a zenével. — Igazán ... — Természetes, de későbben azután a Wálkü- röknél s a Siegfriednél megnyilatkozott tehetsége egész nagyszerűségében. Pokoli ötletem támadt, most vagy soha. — Hallja kedves barátom én azt tartom, hogy Wagner a világ legaagyobb zenei szamara. — Mit mond, mit mond, szólt Oletány közelebb hajolva. — Azt mondom, hogy Wagner összes müvein orgiát ül a hülyeség. Tudtam, hogy ez a legérzékenyebb oldala. — Uram Ön megvan bolondulva. — Nem a, csakhogy egy olyan zenei szédelgőnek mint Wagner nem ülök fel! — Ajkára ne vegy'e többet ezt a szent nevet. — Nem bánom. Aki Wagnert elismeri az maga is bolond — válaszoltam én fellelkesülve. E közben bejött az apám és kérdezte, hogy ki ez az ur. Ez a nemzetközi zenei hülyék letéteményese Oletány nagyot ordított s egy pár pillanat múlva prestissimo futott lefelé a lépcsőn. Azóta se találkoztam ezzel a modern kigyóido- mitóval. i. ia zajban.) Mikor a belügyminiszteri leiratot a dotáció megvonása tárgyában kitűztem, (Nem tűzte ki.) Fa- lussy Árpád indítványozta a 60-as bizottság jegyzőkönyvének tárgyalását, arra mint elnök, azt teleltem, hogy már az első pontot kitűztem. Erre áz előadó megtagadta az ügy referálását, ezért berekesztem ezt a tárgyat, és felveszem a 7-ik pontot. Kerekes Zsig mond jegyző felolvassa a 60-as bizottság jegyzőkönyvét az előadói javaslattal és indokokkal együtt. A 60-as bizottság javaslatának lényege a következő volt. Mondja ki a közgyűlés határozatilag, hogy az 1905. évi nov. 6-iki közgyűlést törvényesen összehivottnak, az ezen közgyűlés tárgysorozatába felvett ügyet elintézettnek, a történteket a közgyűlés tényének és kinevezett főispán részéről az esküt letétinek el nem ismeri és ennek folytán Nagy Lászlót törvényesen kinevezett főispánnak nem tartja, ténykedéseit törvényeseknek el nem fogadja, az általa összehívott bárminemű közgyűléseken és bizottsági üléseken és elnöklete alatt sem most, sem jövőben semmit nem tárgyal; úgy ezen, mint általa a jövőben netalán összehívandó közgyűlésen tisztviselőit a közreműködéstől eltiltja és arra utasítja, hogy a netalán erőszakosan hozott határozatnak, r mint érvényteleneknek végrehajtását megtagadják. (Éljen Kerekes.) Nagy László szólni akar. Felkiáltások: Mi czimen akar szólani ? Nagy László. Főispáni czimen. (Kaczagás.) Kijelenti, hogy neki erről az indítványról semmi tudomása nem volt. Károlyi István gr: Fregoli. Nagy László. Itt vagyok egy fél órája, gyakorolom a főispáni jogomat és gyakorolni fogom to- I vábbra is. Miután pedig a november 7-iki közgyűlés a maga szabályos formájában hitelesíttetett, az indítványt tárgyalásra nem bocsájtom. (Óriási zaj.) Károlyi István gr. nagyon röviden akar szólani. Azok után, a mik történtek, mennyire meg- botránkozik az ember, nem is kell szólani, miután Szatmármegye közönsége — azokat értem, a kik a törvényt ismerik — akaratát nem tudja érvényesíteni, azt proponálja, hogy kérjék meg Ilosvay Aladárt, üljön be az elnöki székbe. Böszörményi Emil (a székre ugrik.) Úgy látom, hogy itt csendőrök vannak. Pardon, nem az volt. Egy állatorvos volt. (Derültség.) Kovács Miklós. Kutya kötelessége az elnöknek székét átadni, mert személyes ügyében nem elnökölhet. Nagy László beszél. (Zaj.) Tárgyalás alá nem engedem a 7-ik pontot. (Óriási zaj.) Nagy László. Miután kijelentették, hogy nem tárgyalnak, a jegyzőkönyv hitelesítők felkérése mellett, berekeszti a közgyűlést. Felkiáltások: Had menjen! Nagy László (eltávozik.) Fel ki á lt á s ó"k : Halljuk ilosvay Aladárt. Gróf Károlyi István. Be kell csukni az ajtót. Ilosvay Aladár a közgyűlés berekesztése után az elnöki széket elfoglalja. A tisztviselők mind felmennek az elnöki emelvényre. Fill ussy Árpád. Miután Szatmármegye közönségének egyedüli jogos elnöke Ilosvay Aladár és ezt a jogát gyakorolni akarja, ennélfogva a szavazást kérő ivet visszavonja. Kéri Ilosvayt, hogy mondja ki a határozatot, hogy a 60-as bizottság határozatát elfogadják. Ilosvay Aladár kimondja a határozatot és a jegyzőkönyvet nyomban hitelesítik. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 15-én tartotta deczember havi ülését. Jelen voltak: Nagy László főispán, Ináncsi Papp Kálmán, Kemény Alajos, dr. Serly Gusztáv, Ilosvay Ferencz, Kacso Károly, Bodnár György, Orosz Sándor, — Nagy Béla és gróf Károlyi György bizottsági tagok elmaradásukat kimentették. Az ülésen leginkább folyó ügyeket tárgyalták, a melyek közül felemlítjük a következőket. Útadó befolyt a múlt hóban 45292 kor. 15 fillér, hátialékban maradt 223066 kor. 71 fillér. Ináncsi Papp Kálmán midőn az árvaügyi felebbe- zési ügyeket nem lehetett tárgyalni, felkérte a főispánt, hogy hívja fel a felebbviteli küldöttség tagjait az iránt, hogy a mennyiben ezen ügyek tárgyalása nem politikai kérdés, hanem közérdek, az árvák esetleges károsodásával jár azok el nem intézése, hogy a legközelebb összehívandó felebbviteli küldöttségi ülésen jelenjenek meg. Érdekes adatokat tartalmazott a kir. tanfelügyelő jelentése a nem magyar tannyelvű iskolák látogatásáról. A kir. tanfelügyelő megdöbbenve tapasztalta azt, hogy daczára a kiadott szigorú miniszteri rendeleteknek, előhaladást egy csepet sem tettek ezek az iskolák. Sebespatakon a tanítási idő alatt a gyermekek magukra voltak hagyatva, a tanítót a korcsmából kellett előhivatni, a taneredménynek semmi nyoma sem volt. Uobán a magyarnyelv tanítása a legszerényebb igényeket sem elégítette ki. Nagysikárlón, Kékesorosz- faluban, Dióshalomban a tanító megbeszélvén az iskola látogatást, elbocsátotta a gyermekeket. Giródiótfaluban úgy a róm. kath., mint a gör. kath. iskolában gyengén kielégítő eredményt talált. Felsőfaluban, Tőkésen, Oláhkékesen, Győrkefaluban a taneredmény úgyszólván semmi, Szakállasdombón, Felsősándorfaluban, Bajfaluban, Nyegrefaluban, Láposbányáo, Ó-Bozintán, kielégítő az eredmény. Egyik-másik tanteremben a rendnek, tisztaságnak nyoma sincs, egyik tanteremben tanszerek helyett zöldség-fele volt elraktározva, egyik-másik iskolának elhelyezése kritikán alóli, fűtésnek november derekán még nyoma sem volt. Ezen hiányokról a kir. tanfelügyelő értesítette az egyházi főhatóságokat, a hol pedig a magyarnyelv tanítása nem volt kielégítő, jelentést tett a miniszternek és javaslatba hozta, hogy az államsegélyt ideiglenesen szüntesse be. Egyben a kir. tanfelügyelő levelet intézett valamennyi gör. kath. tanítóhoz, melyben tudomására adta, hogy mindazon helyeken, hol a taneredményt s különösen a magyarnyelv tanítását elégtelennek találta, az államsegélyek beszüntetése iránt intézkedett s a saját érdekükben tanácsolta nekik a szorgos lelkiismeretes munkát, nehogy velük szemben is szigorúan legyen köteles eljárni, mert a kir. tanfelügyelő elvan határozva az eredményt fel nem mutató tanítóknak az államsegély kiadását felfüggeszteni és ellenük a fegyelmi eljárást megindítani. Kifogástalan rendet talált a m.-tótfalusi állami, m.-bányai községi, felsőbányái ev. ref. és gör. kath., a dengelegi gör. kath. és állami iskolákban. Dengelegen felavatták az uj állami iskolát, a vetési, avasujfalusi, mózesfalusi, zsadányi, csengerbagosi, nagykolcsi, do- mahidai uj állami iskolákat megnyitották. A főispán a közigazgatási bizottság nevében a kir. tanfelügyelőnek erélyes fellépéséért köszönetét szavazott és biztosította arról, hogy a közig, bizottság erélyes eljárásában jövőre is támogatni fogja. A kir. pénzügyigazgató havi jelentéséből felemlítjük a következő adatokat. Az egyenes adó hátralék volt szept. végén 3496211 koiona 37 fillér. Erre befolyt október hó végéig 461928 kor. 89 fillér, november havában 26037 korona 18 fillér, összesen 387966 kor. 07 fili, s igy hártalék 3008245 kor. 30 fill. A múlt hóban 499833 kor. 04 fillérrel kevesebb folyt be, mint a múlt év november havában. Hadmentességi díjban befolyt a múlt hóban 39 kor. 78 fillér, bélyeg és közvetlen illetékben 32482 korona 58 fillér, fogyasztási és italadókban 11106 korona 68 fillér. A főispán a folyó ügyek letárgyalása után felhívta a bizottsági tagok figyelmét arra, hogy a mint észrevették, az alispán havi jelentését nem adtak elő. Ö az ülés alatt titkárja utján felkérte a főjegyzőt, hogy jelenjék meg az ülésen, de nem jelent meg. Hasonló- Ing constatálni kívánja azt, hogy Kerekes Zsigmond aljegyző sem jelent meg, referádai egy részét a főorvos által akarta előadatni. Végül, hogy Schönpflug Richárd főügyész szabadságon lévén, helyettese Al- mássy Ignácz t. ügyész sem vett részt az ülésen. Az ülés végén a főispán br. Rudnyánszky Dezső és Kemény Emil közig, gyakornokokat tiszteletbeli aljegyzőknek nevezte ki, a kik le is tették a hivatalos esküt a bizottság előtt. Észrevételek a legutóbbi közgyűlésről. A deczember 14-iki közgyűlés lefolyása azt mutatja, hogy a nemzeti küzdelem nálunk' is átlépte azt a határt, a honnét nincs visszatérés, teljes a háború a kormány és a törvényhatóság között, kimondhatatlan bonyodalmak állan ik be és a tisztviselők helyzete igen kellemetlenné kezd vállni a két egymással versengző hatalom között. Ez elvitázhatatlan tény, valamint az is, hogy vármegyénk közönsége csak azt csinálja, a mit az ország csinál jelenleg a nemzeti küzdelem nehéz napjaiban. De az is tény, hogy Szatmárvármegye deczember 14-én tovább ment, mint az ország többi törvényhatóságai mentek s az olyan jelenség, a melyet nem hagyhat észrevétel nélkül lapunk akkor, a mikor varmegyei közdolgokkal foglalkozik. Ugyanis a legtöbb vármegyében a passiv resis- tenczia abban a tényben kulminált, hogy megakadályozták a kinevezett uj főispán eskületételét oly czélból, hogy a meddig az uj főispán le nem teszi az esküt, át nem veszi hivatalát, nem rendelkezhetik a tisztviselőkkel, szóval addig nem főispán, nem olyan legalább, a kinek a tisztviselők engedelmeskedni kötelesek. Mi is elismerjük a kifogás jogosságát és helyességét. De nálunk másként áll a dolog. Mert hivatalos jegyzőkönyv bizonyítja azt, hogy főispánunk letette az esküt s igy átveheti és tényleg átvette a hivatalos funkeziókat, igy elnökölt már a múlt hóban a közig, bizottság ülésén, a melyen az összes megyei előadók résztvettek. És mi történt még is nálunk ? Az, hogy a legutóbbi közgyűlésen olyan határozatot akartak tárgyalni a 60-as bizottság indítványára, a mely azt mondja ki, hogy nem ismeri el a főispán eskületételét törvényesnek s_ igy nem ismeri el a kinevezett főispánt, főispánnak. És azt a határozatot, a mikor a főispán nem engedte tárgyalni és berekesztette a közgyűlést, a főjegyző elnöklete alatti közgyűlés ki is mondta. Hát mi e tekintetben tovább mentünk Pest vármegyénél is, tovább mentünk a rezistencziában az ország összes törvényhatóságainál. Muszthy Zoltán, fényképésznek Ko^8uth-utcza 5-ik számú saját házánál gflT kizárólag e czélra épitett gyönyörű szép műterme öltözőszobátal s az álandóanj nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll-
