Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-29 / 44. szám
Nagykároly, 1905. október 29.-5=4=. szám. XXXI évfolyam Szatmármegyei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ^ és MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. ^ A SZATMÁRVARMEGYEI ÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ^ MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^ hová a SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: lap szellemi , és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5^i figyes szám ára 20 fillér. *=Uj főispánunk. Mikor e sorokat írjuk, már akkor napokkal előbb megjelent a hivatalos lapban az a kinevezési okmány, a melylyel Ó Felsége a király Szatmárvármegye főispánjának Nagy László alispánt nevezte ki. Vele együtt összesen négy főispánt neveztek ki egyidejűleg s ezekkel a kinevezésekkel megkezdte a Fejérváry^ kormány a főispáni kinevezések sorozatát. És ha végig tekintünk az elsősorban kinevezett főispánok névsorán, kétségtelenül jó nevekkel, arra hivatott és befolyásos egyének neveivel találkozunk. Azért ha a többi főispáni kinevezés is ilyen sikerült lesz, akkor a kormány csak gratulálhat önmagának a szerencsés kinevezésekhez. Mert akkor meg lesz czáfolva az az állítás, hogy a jelenlegi kormány még bizalmi férfiakat, főispáno- kát sem tud kapni az országban. De hát bennünket csak a mi főispáni székünk betöltése érdekel s erről akarjuk most véleményünket, mint megyei érdekű lap, minden pártpolitikai színezettől menten, a megyei érdekeket tekintve, elmondani. Nagy László alispán hosszas közszolgálat, politikai pálya után jut bele a Károlyiak, Ujfalussyak és Domahidyak székébe. Tizenhat évig volt Szatmárvármegye alispánja s igy elmondhatjuk, hogy ugyanannyi évig vármegyei közéletünk irányitója, vezére. Igazi vérbeli szatmármegyei ember, vérünkből való vér, a szatmáriak összes fény és árnyoldalaival, s ebben magyarázható meg az a népszerűség, a mely őt 16 évvel ezelőtt egyenesen az alispáni székbe ültette. Mert kétségtelenül vármegyénk első sorban dzsentri vármegye, Szabolcs után talán a legerősebb középosztálya van az egész országban s igy nem lehet csodálkozni azon, hogy ez a középosztály jóformán az ekeszarva mellől ültette be az alispáni székbe azt, a kit soraiban a legnépszerűbbnek tartott. És nem is csalódott benne. Mert Nagy László a vármegyei élet közepébe helyezve, idővel nemcsak jó adminisztrátornak, a köz és politikai élet ügyes vezetőjének, díszes állására teljesen rátermettnek bizonyult be, de olyan tanult, európailag művelt alispánnak, a ki ritkította párját az alispánok díszes soraiban, a kire vármegyéje méltán büszke lehetett. Ellehet azért mondani róla azt, annyira kimagaslott állásából, hogy közhiedelem lett róla az, hogy ha pályáját nem mint alispán, de mint képviselő kezdi, sokkal előbb es sokkal magasabbra vihette volna a közélet terén. Mert meg van benne mind az, a mire a politikai pálya emberenek szüksége van. Tanult, eszes, ritka judiciummal megáldva, jó szónok, a minek a vármegyei zöld asztalnál fejlődött ki és a mi a politikusnak elengedhetetlen kellék: bátor, határozott és következetes. Annyira vérében van a politikai élet küzdelme iránti előszeretet, hogy szinte keresi a bonyodalmakat, a közélet harczait s ha szüksége volt reá, nem késett azt felidézni, csak hogy elérje azt, a mit jónak és szükségesnek tartott. És mint politikus egész a csökönösségig határozott és következetes volt. Mert Nagy Lászlóra még legnagyobb ellensége sem foghatja azt reá, hogy nem volt mint politikus következetes, hogy csak egy perczig is megingott volna politikai meggyőződésében. Mint gyermek ifjú már Deák kiegyezésének volt a hive s közpályájának minden cselekvését az az erős meggyőződés vezette, hogy az ország csak a kiegyezés alapján boldogulhat, haladhat. Ennek tulajdonítható az az elszigetelt magatartása is, a mit a nemzeti küzdelemben tanúsított, a mikor az ország összes alispánjai között egyedül csak ő volt elég erős és bátor a koaliczióval szemben meggyőződéséért síkra szállani, mert politikai nézete szerint másként nem cselekedhetett. Az ellenvéleinenyüek elítélhetik ezt a magatartást, de annak rugói, az elvek bátor hangoztatása imponál, tiszteletet érdemel. És a ki ennyire kitette magát Deák nagy alkotásáért, lehet-e azon csodálkozni, hogy annak a kormánynak figyelme, - a mely a kiegyezés művének fentartására vállalkozott, legalább ezt hirdeti, — azonnal Nagy László felé irányult, a mikor a főispáni állás betöltéséről volt szó. És hogy ő elfogadta azt a nehéz hivatást ilyen nehéz viszonyok között, ezt is csak az ő politikai következetessége parancsolta reá, másként nem tehetett. Pedig áldozatot hozott. Nagy áldozatot, a mikor ott hagyta kényelmes alispáni székét s a politikai élet változataitól függő, bizalmi, tehát ideiglenes állás betöltésére vállalkozott. Azért politikai ellenfelei támadhatják továbbra is őt politikai hitvallásáért, de azt el kell ismerniük, hogy csak elvei mellett tartott ki következetesen még akkor is, a mikor a kormány bizalmi állására vállalkozott. Nagy László a következetes politikus ez elől nem térheteit ki, másként nem tehetett. Mert Nagy László magatartása azt mutatja, hogy ő nem tartja czélravezetőnek a koaliczió magatartását s meggyőződése az, hogy a viszonyok és az idő neki és társainak fog igazat adni. Ily körülmények között az olyan vérbeli politikusoknak, mint ő, kötelessége azon háládatlan, de hazafias feladatra vállalkozni, hogy megmentsék a kiegyezés alapját, szanálják a mostani helyzetet. Hogy mint fogja fogadni a vármegye közönsége a mai viszonyok között az ő főis- pánságát, azt a kérdést itt az íróasztal mellett nem vagyunk hivatottak eldönteni. Tehát csak combinálhatunk, kérdéseket vethetünk fel, a mikre mindenki saját belátása szerint adja meg a feleletet. A király által kinevezett kormánynak kötelessége a vármegyéknek főispánokat adni. Ha azokat a vármegyék nem fogadnák el, Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 40 fillér. küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak eri^isj^velezőktől fogadtatnak el. ■> .a icüld kérdés eszélyesen cselekszenek-e akkor, a midőn a törvény intézkedése értelmében esetleg kormánybiztosokkal lesznek kénytelenek azokat helyettesíteni ? Jobb volna-e vármegyénknek, ha idegenből kapna ismét főispánt, mikor egy pár esetben már úgy is megjártuk az e fajta importtal ? És ha megyebeli főispán kell csak a vármegyének, találhatnak-e rátermettebb, hivatot- tabb főispánt, mint Nagy László alispán? Mert ez a mi vérünkből való vér 16 éves alispánsága alatt a közművelődés, közlekedés és minden más téren nem alkotott-e olyan műveket, a mik a közönségnek hasznára válnak, a mik az ő nevéhez fűződnek? Ha ezekre a kérdésekre őszintén és minden politikai elfogultság nélkül adunk választ, akkor lehetetlenség az, hogy a koaíicziónak még legradikálisabb hívei is ne azt tartsák, legalább bensőleg azt el ne ismerjék, hogy az adott viszonyok között az ő főispánsága a legakczep- tábilisabb. Megteszik az alkotmányos tiltakozást, nézetük szerint a közjóért, de akczep- tálják az erős, de őszinte és hazafias meggyőződés által vezetett ellenfélt. A kik pedig nem hívei a koaíicziónak, vagy a kik az ország anyagi érdekeit már nagyon veszélyeztetve látják a nemzeti ellent- állás hosszas küzdelmében, tárt karokkal fogják fogadni azt, a kit már ismernek, a kit becsülni, tisztelni tanultak. Hogy ez utóbbiak nagy többségben lesznek az installáló közgyűlésen, ez a mi meggyőződésünk. És meggyőződésünk az is, hogy Nagy László sokkal jobb főispán lesz, mint alispán volt. Mert mikor meg fog szabadulni az alis- pánság apró-cseprő ügyeitől, mikor csak kormányozni, ellenőrizni, adminisztrálni kell, akkor egész teljében ki tudja fejteni tudását, jóakaratát, igyekezetét, rátermettségét. Biztosíték erre 16 éves múltja. És hogy a kormányzatára bízott vármegyének érdekeit nemcsak felfogni és átérezni fogja tudni, de azoknak ott lent érvényt is fog szerezni, szava nyomni fog a latban ott, a hol az ország és a vármegyék ügyeit intézik, erről is kezeskedik az ő múltja, agilis, jóakaratu tevékenysége. Végül mi, a kik mindig nagyra becsültük az ő egyéniségét, benne közéletünk kimagasló alakját, csak szerencsét tudunk neki kívánni azon az uj pályán, a melyre elhívta őt — legalább az ő erős hite szerint — a hazafias kötelesség parancsszava! Másrészről erős hitünk az, hogy a közélet harczaiban megedzett olyan hazafias főispánt kaptunk, a ki soha sem fogja magát felhasználtatni semmiféle törvénytelenség végrehajtására és mihelyt az a korszak beállana, azonnal ott hagyná főispáni székét, hogy beálljon a nemzeti ellenállás harczosai közé. Az Isten áldása legyen az ő nehéz és ép azért felelősségteljes kormányzatán! Kuszthy Zoltán, fényképésznek Kowsutli-uteza 5-ik szitum saját házánál por kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az állandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
