Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-22 / 4. szám
Nagykároly, 1905. január 22.-á=. szám. XXXI. évfolyam A SZATMÁRVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.-3* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. tsz. ELŐFIZETÉSI ARAK: igész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-ä» Egyes szám ára 20 filler. #=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ 8i Kéziratok nem küldetnek viss levelek csak rendes levelezőkl 1. gényebb a nép, annál ódit. Az a körülmény, hogy ilyen nagy számban, 131-en léptek fel, hogy most felette nagyszabású akcziora Készülnék S valóban, a talaj egész kedvezően van meg nunkálva. A rossz termés folytan az ország legtöbb részén elkeseredett, csüggedt a nép. Rossz hangulatát ez a teli választás az ő kellemetlen konzekvencziáival nem fogja eloszlatni. S ebben a hangulatban toppan be hozzá az agitátor, mint képviselőjelölt, hogy „elméjét fel világítsa.u Mindegyik ilyen agitátorral egyébként egész táborkara megy a kis agitátornak, egész könyvtárra való röpiratokat czipelvén magukkal. Nem szabad tehát figyelmen kívül hagyni azon körülményt, hogy a szocziálisták a jelenlegi választás folyamán ilyen nagy apparátussal vonulnak fel. Az náluk terv, bevált, kipróbált taktika. Jó lesz tehat, ha figyelemmel kisérjük működésűkét a választások folyamán s nemcsak a vokssal biró fóldmivesekkel törődünk,hanem a szavazat nélkül való munkásnép nagy tömegével is foglalkozunk, amely epedve csüng a megváltást prédikáló agitátor ajakán. Nagy László alispán programi- beszéde Mátészalkán. Nagy László alispán, mint a mátészalkai kerület szabadelvüpárti képviselőjelöltje f. hó 16-án tartotta programmbeszédét Mátészalkán, a kerületbeli választó polgárság óriási érdeklődése mellett. A jelölés tárgyában Mátészalkán előzőleg január 14-én volt értekezlet, a mikor gr. Berthold Arthur, mint a kerületbeli szabadelvű párt elnöke bejelentette, A szocziálisták és a választások. Kisérjük gondos figyelemmel a szocziál- demokrata agitácziót a választási küzdelemben. A szocziálizmus terjedésének melegágya ugyanis a választási mozgalom, amelynek izgalma át és átjár minden népréteget. Ugyanis a törvény megengedi, hogy a választási mozgalom idején minden párt es minden jelölt annyi gyűlést tarthasson, a mennyit akar. S az adott alkalmat teljes mértékben aknázzák ki a szocziálisták, a kiknek az utóbbi időben a vidéki szolgabirák és alispánok a legtöbb gyűlés megtartását nem engedélyezték. Nyilvános népgyülés nélkül pedig az agitáczió csak félmunka. Ahol a gyűlést nem engedik meg, ott az agitátor csak titokban dolgozhatik, s azt a hitet- kéltheti a falusi népben, hogy mégsem igaz ember, akármilyen szépen is beszél, mert hiszen bujdosik, rejtőzik a hatóság elől. Megvan azonfelül a nyilvános nepgyülésnek azon előnye is, hogy arra sok ember jön össze, az egész környér munkássága s ekkor bőséges alkalom nyílik a szocziáldemokrata lapok részére uj előfizetőket szerezni és röpiratokat eladni. Erkölcsi és anyagi haszon háramlik tehat a nyilvános gyűlésből a szocziáldemokratákra s természetes, hogy az agitáczió ezen eszközét tartják a leghatásosabbnak. A múlt ev folyamán a szelek nem kedveztek, a szocziáldemokrata szélmalmok, a hatóságok felülről kapott intések folytán szigorúan bántak a központról a vidékre küldött agitátorokkal, sokszor elkobozták a magukkal hozott lapokat és röpiratokat s a népgyüléseket tervszerűen nem engedélyezték. Ellenben a jelenleg folyó választási kampány tartama alatt nem áll jogában a hatóságnak a népgyüléseket nem engedélyezni még akkor sem, ha minden nap akarnának tartani. Ennek a körülménynek tudható be, hogy a nemzetközi szocziáldemokraták vagy hatvan s az újjászervezett szocziálisták 71 kerületben léptettek fel kepviselőjelöltet, szóval százharmin- czat. De nagyon téved az olvasó, ha azt hiszi, hogy ezeket azért léptette fel a párt, mintha bíznék a megválasztásukban. Szó sincs róla. A mai választási rendszer mellett csodának kell törtennie, hogy szocziáldemokrata képviselő kerüljön be a parlamentbe. Hanem igenis azért léptettek fel 131 kerületben jelöltet, hogy ezek most törvényes oltalom alatt szabadon agitáljanak s pótolják azt, amiben a vidéki hatóságok őket a legutóbbi másfel esztendő alatt megakadályozták. Lesz is a szocziáldemokra- táknak mind a két felekezeten annyi gyűlése, hogy sok, — tisztára agitáczionális czelzattal, vagyis hogy uj híveket, előfizetőket toborozzanak, röpiratokat elszórjanak s falusi szervezeteket létesítsenek. Főbben áll a magyarországi szocziáldemok- rácziára nézve az országos képviselőválasztások fontossága s ez nem kicsinylendő. Egy ilyen választás, valahány csak volt a legutóbbi évtizedek folyamán, többet használt nekik, mint öt esztendei agitáczió. Ahol a szocziáldemokraták csak egy gyűlést tartanak, oda már befészkelte magát az eszme s minél szeT A K C Z A. A szegénységi bizonyítvány. (Egy tanitócsalád életéből). Az öreg nagyasszony özvegységre maradt. Szegény, jó rektor uramat el is temették nagy tisztességgel. A tiszteletes ur megrikatta prédikácziójával a falu apróját, nagyját; a szomszéd falubeli kántor meg a legszebbik dicséret kotájara énekelt 16 versben, boldog boldogtalantól elbucsuztatta az Istenben megboldogultat. A másik hónapban pedig megválasztották az uj tanítót. A nagyasszonyénak nem volt maradása a tanítói lakban sokáig. Az ősz kivetette őket onnan. Valami kis kielégítést adott nékik a bölcs presbyterium, hogy ne maradjanak a szegények krajezar nélkül, s azután a jó Isten gondjába ajánlotta őket. A kis faluban nem volt tovább keresni valójuk. Hamarosan elhatároztak hát magukat, hogy felmennek a fővárosba, hol mégis könnyebb a megélhetés, ha az ember dolgozni akar és dolgozik. A stáczió utcza egy kis udvari szobájában aztán naphosszat zakatolt a varrógép. Az a kis sötét udvarra zakatoló varrógép, az az ablakon nyíló pár cserép muskátli volt az ő egész világuk. Oly keves volt mindez és mégis egy világ telt ki belőle az egész család számára Estefelé szünetelt a munka a kis varrógép is nyugodhatott. A két kopott nádszék kikerült az ajtó mellé s megindult a barátságos terefere a szomszédokkal. így ismerkedett meg a kis Giza a szomszéd fuvarosék hónapos lakójával is. Csinos fiatal ember volt, — a ködös Angliából került ide. Nyelvmesterkedéssel tartotta fenn magát. A szegény embereknek alig van más örömük, mint a szeretet. S a sorsban hasonlók könnyen is együtt éreznek. Szerették hát ők is egymást, előbb úgy, mint két gazdag szerelmes. Gazdagok voltak, meft telve voltak boldogsággal, örömmel és megelégedéssel. Alig telt bele pár hónap, megvarrta a kis Giza magának a szép fehér menyasszonyi ruhát is. Azután elkészültek azok az apró kis fehér ruhácskák. Gólya bácsi leszállóit a házra. Az öreg nagymamának más dolga sem volt, mint dédelgetni az aranyos kis babát. A varrógép pedig újra zörgött zakatolt . . . Az idő múlt szállt gyorsan és elszállt a boldogság is. Nap-nap után jelentkeztek a kis lakásban a megélhetés nehézségei. A fiatal férjet mind gyakrabban a reggel vetette haza a kicsi asszonyka sokszor áztatta forró könnyeivel a fehér vásznat. Tovább dolgozott és tűrt. Pedig hányszor került haza, az az ember mámorosán, hányszor tivornyázta el azokat a nehezen megkeresett garasokat. Egyszer aztán nem jött haza reggel, nem jött haza másnap, nem jött vissza többé. A varrógép pedig zakatolt, búgott tovább, a szegény asszonynak a szívverése szerint. A szívnek is dobognia, a gépnek is mozognia kellett az öreg mamáért s kis fiáért. így ment ez évekig. Mindaddig, amig csak bírta az a gyönge kis asszony a nehez munkát. Egyszer aztán kidőlt. Halvány arczán ijjesztően kezdtek virágozni azok a félelmes kis piros foltok. Az a bizonyos száraz köhécselés, a melyikről a tudós statisztika azokat a nagy kerek számokat tudja .csoportosítani s annyi hangot tud elcsendesiteni, most a maga hangos szavával töltötte be a szomorú lakot. A tél is megjött. A süvítő szél nem hagyta magukra a lázas sóhajokat, melyek az asszonyka kiszáradt égő ajakairól elszálltak. A hulló fehér hópihék ellepték az ablakot, mintha a tél billió pecsét alatt bizonyítgatni akarná, hogy hideg van. A beteg fogvaczogva húzta magara a takarót. Fajuk nem volt, hogy a tűz lángnyelvével kicsufolhatta volna a kívülről beszivárgó hideget. Az öreg rekrámné csuzos kezével törté-marta magát, hogy egy kis fára meg kenyérre való kerüljön a házhoz. Egy darabig ment ez valahogy, azután száraz kenyér sem akadt a háznál, fűteni való sem. Az utolsó faszéket tegnap rakta be éppen a kis kályhába — most már az sincs, hogy ráülhetne búsulni. Sokszor hallotta emlegetni, hogy az egyik egyházi hivatalban mindig meghallgatják a szűkölködő szegényeket. Nehezen ment a dolog, de hát megkellett tenni. Magára terítette a kopott perkál kendőt, kézen fogta a kis unokáját és elindult oda, ahol könyörületes lelkektől még lehet segélyt kapni. Reszkető kézzel nyitotta meg az ajtót és elfogult, vissza-vissza kapott hangon mondta el a baját odabent. Könnyes szemmel ejtette ki azt a pár szót, melylyel segítséget, alamizsnát kért. Sokan keresik fel ezt a helyet. Mennyi ezek közt az álszegény. Hányán használják fel a jóltevők hiszékenységét, hogy félrevezessék ezeket saját könnyű hasznukra s az igazi nyomorult szegények kárára. A fiatal lelkészt is meghatották az öreg rekt- ramné szavai, de hát kivételt nem tehetett. Elmondta hát, hogy itten bizony az a szokás, hogy igazolni kell a szegénységet s a szükséget. Adna ő szívesen, de hát igy kívánja a rend. Jólelküleg el is kezdte magyarázni, mitevő legyen, hová menjen, kihez forduljon, hogy megkaphassa a kivánt szegénységi bizonyítványt . . . A kis unoka eleinte elbámulva hallgatta mindezt, azután elengedte a nagymama kezeit. Kezdte nézegetni a szoba bútorait, a nagy képeket, melyeken nagy szakálu bácsik vannak festve. Majd közelebb húzódott oda a szoba sarkába, a hol a nagy cserép kályha állt. Mintha már meg sem tudná érteni az otthon szokatlanná vált nyájas meleg kályha beszédet. Széttárta kacsóit; szinte körülölelte a kályhát, majd csillogó szemmel fordult meg a sóvárgó ajkairól mosolygon szállt el e pár szó : Nagymama, milyen jó meleg van itt! Vigyünk haza is belőle! A fiatal tiszteletes pedig egyszerre elhallgatott. Nem beszélt többet az eljárásról, nem beszélt többet a hivatalos szegénységi bizonyítványról, hanem szó nélkül nyitotta ki a pénzszekrény ajtaját. Sz. K. Schmidthauerféle keseriiviz, reggelenkint félpohárral használva, meglepően gyors és nagyszerű sikerrel pótolja otthon bármely évszakban a Karlsbadi és wpWL Marienbadi ivó kúrát, gyomor és bélbajokban, úgyszintén elkövéredés, szivelhájasodás és inni ai 1' azza\ járó fulladásnál sárgaság, máj és lépdaganatnál, cukorbetegség, csúz és köszvénynél, stb. — Az „Igmándit“ hatásosságában egyéb keserű vagy hashajtó ásványvizek meg sem közelitik, és sajat érdekében cselekszik.^ ki helyette mást nem fogad el. — Utasítás mellékelve. — Kapható Nagykárolyban, Ferenczy István, Rosenberg Jenő, Petz János, Kerekes Ödön urak üzleteben.' — Föizétküldés a forrástulajdonos: SCHMIDTHiUER LiJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész üreg 30 f, félüveg 30 f. — iz egyedüli természetes keserűm, amely kis üregben Is kapható.
