Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-25 / 26. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY csodálkozni azon, hogy ha a hivatalfőnöknek a fe|e fáj a sok beprotezsált közötti választás alkalmából. Ám megérthető egy esetben, ha a hivatalfőnök itt-ott szívességet tesz. Ez emberi dolog. De ha az az eset áll elő, hogy ások teljességgel kvalifikálatlan ember között kvalifikált is akad és ezek mellőztetnek : úgy az a hivatal-fő hivatali hanyagságot követ el, ami a közigazgatásnak s igy a polgárságnak kárára esik. Mert tény az, hogy egy beprotezsált, kvalifikálatlan, avagy csekély kvalifikáczióval biró ember sohasem képes úgy munkálni, mint egy kvalifikált ember. Pedig számtalanszor tapasztaljuk azt, hogy: előbbrevaló a protekczió, mint az érdem. Mikor még Wlassis kultuszminiszter volt, kiadta a jelszót, hogy nála senki protekczióval nem érvényesülhet. Hát kérdem: igy történt? Kevéssel reá kinevezett egy különben jónevü poétát, a kinek 4 gimnáziumi képzettsége volt, Budapestre polgári iskolai tanárnak segy másikat — szintén jónevü poéta — ugyancsak Budapestre tanárnak, pedig képzettsége csak középiskolai osztályvizsga volt. Ilyen körülmények között kinek higyjen az ember ? . . . Protekczió volt, van és lesz — mig a világ ! A nagy társadalomnak pedig nem arra kellene törekednie, hogy egyeseket biztos — bár szerény — kenyérbe juttasson az állástkeresők közül, hanem arra, hogy a szülőket úgy, mint a gyermekeket felvilágosítsák arról, miszerint nem csupán a tudományos pálya az, a mely jóllehet, módot ad az élethez, hanem a tisztességes kézimunka is, melylyel ma többre is jutunk, mint a legtöbb hivatalos állással. Ha ezt belátja a nagyközönség: meg lesz ennek az üdvös eredménye s nem lesz annyi „alak“ látható az utczákon, mint most s akiket úgy hívunk, hogy: állástkeresők. P G. — Vármegyei közgyűlés. Folyó hó 23-án d. e. 10 órára Nagy László alispán rendkívüli közgyűlést hivott össze, melynek egyedüli tárgyát a vármegyei székház nagytermébe a képek elhelyezésének kérdése képezte. Alig 15—20 bizottsági tag gyűlt össze erre a gyűlésre, melyet kezdetben a városháza tanácstermében tartottak meg az alispán elnöklete alatt. Aztán egész a szivéig ható fájdalmas szúrást érzett és felnyitotta a szemét. Ott feküdt a járda mellett. A járda szélén egy lapos sipkás fiatalember guggolt kocsi lámpát tartva, egy másik pedig nedves szivacssal mosta a sebét. A rendőr a feje mellett állott a nyitott noteszt szorongatva a kezében és tekintélyesen szopogatva a plajbásza hegyét. Az utcza közepén horkolva futottak a mentőkocsi lovai. Sötét testükből szürkés párafelhő szállt föl és közöttük néhány lump kezdett csoportba verődni. A lámpás ember, s ez a másik, aki fájdalmat okoz neki a babráíásával, a rendőr az ő komikus tekintélyeskedésével s a bámészkodók kíváncsisága az ő keserves holnapját juttatták eszébe. íme az ostoba emberek útját állják és mikor már megtette a döntő lépést és nem engedik a fájdalmak, a nyomorúság, a gyalázat elől megszökni a semmibe. Hogy körülveszik a gyöngédségükkel, mint a fegyházi orvos a halálra Ítéltet, hogy jó egészségben szállíthassa a bitófára, — A kétségbeesése nyögő szóban tört ki belőle: — Hagyjanak meghalni; mit akarnak velem ? Mit akarnak ? A fiatal orvos pedig barátságos arczczal hajolt feléje és biztató hangon mondta : — Ugyan ki beszél itt halálról. Egy kis karczolás az egész. Holnapután már rendben lesz minden. A sebesült rémült szemmel bámult rá : — Csakugyan, csakugyan ? Persze, katona dolog az egész. De ne mozogjon. Ő pedig tétován tapogatózva előkereste a teste alá csúszott revolvert s mig az orvos a kötszeres táskában motozott, belelőtt a homloka közepébe, ahol a tébolyodott, riadt gondolatok főttek, hogy nem hagyják meghalni. Egy kicsit hörgött még és vége volt mindennek. Haza talált az örökös nyugodt sötétségbe aztán. P. M. Mielőtt a tárgysorozatba felvett egyetlen tárgy megvitatásába bocsájtkozott volna a közgyűlés, előzőleg az alispán kegyeletes szavakkal emlékezett meg József főherczeg haláláról és kijelentette, hogy a megye képviseletében részt vett a temetésen, a vármegye közönsége nevében pedig koszorút helyezett a koporsóra. A közgyűlés tárgysorozatába bár ez nincs bevéve és a törvény értelmében a rendkívüli közgyűlésen másat tárgyalni, mint a mi épen a tárgysorozatba tel van véve, nem lehet, azért azt gondolja, hogy mindnyájuknak megelégedésével fog találkozni, ha a vármegye közönsége nevében a fenség és főherczegi családhoz részvétiratot intéznek. A közgyűlés ezt egyhangúlag tudomásul vette. Bejelenti másodsorban^ az alispán, hogy Kristóffy József főispánt O felsége a király belügyminiszternek nevezte ki. Most pedig áttért a tárgysorozat tulajdon- képeni pontjára, a kepek elhelyezésére. Az alispán elöljáróban elmondja, hogy mikor tervezték az épületet, figyelmeztette a tervező tanárt meg az építésügyi bizottságot, hogy a képek elhelyezésére legyenek figyelemmel. Mikor a terem elkészült, kitűnt, hogy a terem építkezési beosztása olyan, hogy abban a képeket csak a jó Ízlés rovására lehet elhelyezni. Most úgy áll a dolog, hogy bármelyik irányban döntsön a közgyűlés, mind a két határozatot teljes joggal meg lehet kritizálni. Az állandó választmány már megnézte a közgyűlési termet, de ő sem tudott helyes propo- zitiót tenni. Azért a közgyűléstől kér utasítást. Ilosvay Aladár kérte, hogy függesszék fel a rendkívüli gyűlést és a bizottsági tagok menjenek át a vármegye házához és ejtsék meg a helyszini szemlét. Domahidy Istvánnak az a véleménjre, hogy már most elvben mondassák ki, hogy a közgyűlés a képeknek a vármegyeház termében való elhelyezését feltétlenül óhajtja. Nagy László szerint ha elvben kimondják a képeknek a közgyűlés termében való feltétlen elhelyezését, akkor czéltalan dolog a helyszini szemle. Adler Adolf szerint, ha a képek elhe- zése a szép érzék rovására is megy, azért azokhoz olyan erkölcsi gondolatok fűződnek, hogy attól eltekinteni nem lehet. Nagy László, Csipkés András és Kacsó Károly vettek még részt a hosszúra nyúlt vitában, mire a közgyűlést egy időre felfüggesztették és a bizottsági tagok átvonultak a megyeházához a helyszini szemlet megejteni a képek elhelyezésére vonatkozólag. A közgyűlést a kis tanácsteremben folytatták azután s hosszas vita után elhatározták, hogy a képeket úgy a hogy lehetséges, a közgyűlési teremben helyezik el. HÍREK. — Űrnapja. A róm. kath. egyház hagyományos fénynyel ünnepelte meg Űrnapját. A nagy mise alkalmával zsuffolásig megtöltötték az ájtatos hívők a templomot, künn pedig százakra menő közönség türelmesen várta a mise befejezését és a processio elindulását. A honvédzászlóalj egy százada Thury Zoltán főhadnagy vezetése alatt diszőrségre vonult ki és mise közben diszlövéseket tett. A misét Hám József czeleb- rálta fényes segédlettel. A sétakert 3 sarkában és a városháza előtt gyertyákkal és koszorúkkal felékesitett lomb sátor előtt meg-megállt a körmenet, a mikor is a katonaság, mely a diszkisérletet alkotta, üdvlövéseket tett. Az idő mindvégig kedvező volt. — Személyi hir. Gajzágó Béla dr. a debreczeni kir. ítélőtábla elnöke Olchváry Zoltán elnöki titkár társaságába a múlt hét óta a szatmári kir. törvényszék ügykezelését vizsgálja. — Majos , Károly miniszteri anyakönyvi főfelügyelő folyó hó 17-én rokonai látogatására városunkba érkezett. — Frank István nyug. főgimnáziumi igazgató, miniszteri biztos és Géressy Kálmán tankerületi főigazgató az érettségi vizsgálatok megtartása végett folyó hó 18-án városunkba érkeztek, a hol folyó hó 23-ig időztek, a mely idő alatt a kegyesrendiek társházának voltak vendégei. — Nagy László vármegyénk alispánja folyó hó 19-én Budapestre utazott, ahol József kir. főherczeg temetésén a vármegye képviseletében részt vett. Az alispán folyó hó 20-án érkezett vissza székhelyére. — Vármegyénk főispánját, mint lapunk múlt számában jeleztük is már, csakugyan kinevezte Ő Felsége a király belügyminiszternek. Ismételjük, hogy nem kenyerünk a kérdés politikai oldalával foglalkozni, de mint vármegyei közérdekű lap, constatálni vagyunk kénytelenek, hogy e kinevezés által elvesztettünk egy rátermett, tevékeny és jóindulatú főispánt. Mert azt politikai ellenfelei is kénytelenek lesznek elismerni, hogy Kristóffy József főispán nevéhez rövid kormányzata alatt is olyan sok alkotás fűződik, amely értékessé tette előttünk az ő működését s méltán fájlaljuk az ő távozását. így egyik szatmári laptársunk, a melyet egyáltalán nem lehet szabadelvű párti hajlamokkal gyanúsítani, távozásakor a következőket írja: Mindenki kénytelen elismerni, hogy Kristóffy, mint főispán nemcsak megállotta a helyét, de az egész vármegyében a legnagyobb tisztelettel vették körül személyét. Erélyes, de tapintatos megyefőnök volt, a közigazgatásnak minden csinját-binját ismerte és ami fődolog, a vármegye és város érdekének védelmezője, a kormánynál támogatója volt. Úgy istápolta ezeket az érdekeket, hogy ebbeli működéséhez nemcsak hogy gáncs nem férhet, hanem az elismerést teljes mértékben megérdemli. — Laptársunk ezen elismerő szavaihoz a magunk részéről csak egész röviden a következőket füzzük hozzá. Vármegyénk közönsége a kormány képviselője, a főispánok tekintetében már jó ideje olyan fonák helyzetben volt, hogy ezek nem tudtak a vármegye közönsége akaratának az illetékes helyen érvényt szerezni. Nem igy volt Kristóffy József főispán- sága alatt. Benne nemcsak jóakarat volt, a mi elődeitől sem tagadható meg, de volt súlya és befolyása is a vármegye érdekeinek megvédésére, kivivására s igy nem csoda, ha rövid idő alatt sokat alkotott, sokat tudott kivinni. Már említettük a vármegyei székháznak 100 ezer korona államsegélylyel való restaurálását, a melyért méltán elismerés illetheti őt a vármegye, de különösen városunk közönsége részéről. Úti pénztárunk bajain segített, a rég vajúdó Szatmár—bikszádi, a Nagykároly—mátészalka—csapi vasút ügye közbenjárása folytán jutott a megvalósulás stádiumába. Ott van a folyó évben a vármegye területén felállítandó 23 állami iskola ! Vármegyénkben az előtt alig állított az állam egy-két iskolát, ellenben az ő főispánsága alatt az állam a folyó évre előirányzott állami iskolák közül többet irányzott elő vármegyénkre, mint az egész országra. Az ilyen sikerek imponálni szoktak s ép azért ismételjük, hogy megyei körökben s főleg a tisztikarban bizonyára csak sajnálni fogják az ő távozását főispáni székünkből. — Esküvő. Díszes esküvő volt a napokban Budapesten, a Deák-téri evangélikus templomban, ahol Heinrich Antal dr. aljárásbiró vezette oltárhoz Chorin Ferencz főrend és neje Russ Amália leányát. A gyönyörűen díszített templomot az esküvőre teljesen megtöltötte az előkelő közönség, melynek soraiban ott voltak közgazdasági életünk csaknem minden kitűnősége, a tudományegyetem profeszorai, a Tudományos Akadémia számos tagja, a fiatal jogásznemzedék s a Heinrich és Chorin családok ismerősei. Az esküvési szertartást Horváth Sándor végezte, aki szép beszédet intézett az ifjú párhoz. Tanuk : Darányi Ignácz v. b. t. tanácsos és Csenged Loránd, a földhitelintézet igazgatója voltak. Szertartás alatt Bruckner Károly orgonaművész játszott az orgonán. Az esküvőt lakoma követte, mely után az ifjú pár nászúira indult. — Változások vármegyénk vezetőségében. Megyebeli laptársaink közlései szerint, most, midőn főispánunkból belügyminiszter lett, Nagy László alispánt belügyi államtitkárnak és Majos Károly volt anyakönyvi felügyelőt vármegyénk főispánjának fogják kinevezni. Ezekről a változások bekövetkeztéről igen rokonszenvesen Írnak laptársaink s felemlítik azt is, hogy Bay Lajos, a nagybányai kerület országgyűlési képviselője is főispáni kandidátus volna. Mi ezeket a híreket csak fentartással közöljük, mert azt hisszük, hogy minden ilyen kornbináczió ez időszerint még korai. — Tornavizsga. Folyó hó 24-én szombaton az állami polgári leányiskola összes növendékei a torna- csarnok helyiségében torna vizsgát tartottak. A megjelent közönség nagy élvezettel nézte végig a fegyelmezett leány tanulók szabadgyakorlatait, a kik tanítónőjük vezetése mellett katonai pontossággal végezték feladatukat. A betanítás nehéz munkáját megjutalmazta a verseny sikere. — Szabadságidők járásbíróságunknál. Elbel Béla kir. aljárásbiró folyó hó 14-én kezdette meg julius hó ?5-ig terjedő szabadságidejét. A jövő hó 1-én Szabó Pál vezető járásbiró megy augusztus hó 7-ig szabadságra. Csits Lajos aljárásbiró szabadsága julius hó 27-től szeptember 6-ig tart, mig Csilléry Dávid járásbiró csak augusztus hó 19-én megy hat hétig terjedő szabadságra. — Bankettet rendeznek az ifjúság azon tagjai, akik a múlt héten megtartott érettségi vizsgálat izgalmait szerencsésen kiállták. A bankett e hó 28-án szerdán este 8 órakor kezdődik a „Polgári Casinó“ nagytermében, ami után táncz fog következni. Az ifjak a régi hagyományokhoz híven személyesen látogatnak el a leányos házakhoz hívogatni. — Kaffka Margittól hoz mai tárczánk egy szép hangulatteljes költeményt, amelyre felhívjuk olvasóink figyelmét. — Tanulmányi kirándulás. Mint lapunkban már jeleztük, a főgymnasium 28 tanulója Molnár Kálmán tanár vezetése mellett, a kirándulókhoz csatlakozó érdeklődőkkel együtt 18-án elindult Nagy bán vára. Itt megtekintették a város nevezetességeit, a bányamüveket, a zuzót és a fernezelyi kohót. Majd elindultak FelsőA radio-activ Schmidthauer-féle Igmándi Föszétküldés a forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Kerekes Ödön urak üzletében. keserüYÍz, reggelenkint félpohárral használva, jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és vértisztitó, mint ivó kúra a Karlsbadi és Marienbadi gyógymód meglepően gyors és sikeres helyettesitője. —- Az első magyar ásrányriz, a melyben RADIUM fedeztetett fel. Gyógyereje rendkívüli. Kapható kis és nagy üregben. Kapható Nagykárolyban, Ferenczy István, Rosenberg Jenő, Petz János és
