Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-14 / 20. szám

Hetedik gyerek volt Kiss Gáspár. Apja egy tor- damegvei falu érdemes kántortanitója, boszszusan vakargátja ugyan a fejét, amikor a bába az iskolába vitte neki hírül az örvendetes eseményt s olyanfélét dörmögött, hogy szép, szép az Isten áldása, de azért ami sok, az mégis csak sok. Mire a tudós asszonyság szemrehányóan szólt: — De hetedik gyerek, rektram, hetedik! Ez igazi Szerencsei! lesz. Én hiszek a hetes számban.

S a kis Gáspár, igy kereszték el a gyereket, valóban szerencsés körülmények között kezdte meg pályáját. Hat hónapos korában leesett a magasra vetett ágyról s kutya baja se történt. Hét esztendős korában torokgyíkot kapott, a gyermekek százai pusztultak el azon a télen a faluban, de Gáspár kilábalt. Mikor az első elemibe járt, leszakadt a rozoga iskola- épület, odanyomott vagy tíz kis szerencsétlent, de Gáspárnak nem görbült meg a hajaszála sem. És egyéb ilyen szerencsés -véletlenek estek vele. Mikor pedig elvégezte a szülőfalu összes iskóláit, az utolsó vizsgán a tan- felügyelőnek úgy megtetszett kedves, pufók ábrázata hogy beszerezte Sárospatakra, a kollégiumba, ingyenes helyre. Itt lett a kis Gáspárból tanult ember. Mindenütt, ahol megfordult, segítségére

Í

'őtt a véletlen szerencse. De azért Gáspár nem lizakodott el. Szorgalmas, tisztességtudó diákember volt, a pajtásait, ha tehette, segítette a tanulásban, de még a kevés pénzét is megosztotta velük. Az Öreg Süss nem győzte dicsérni fiát, aki íme, egy pénzébe sem kerül,mégis tanulturiemberleszbelőle.

Mikor pedig elvégezte a gymnáziumot is, Gáspár úgy éiezte, hogy szűk neki Macedónia, azaz, bogy Sárospatak. Az élénk szellemű fiú meg akarta ismerni a világot, vágyott a nagyvárosba, sürgő-forgó idegen emberek áradatába, ahol megedződik a szív és az agy. Gondolt egyet, felment Budapestre a leczkeadásból megtakarított néhány forintocskájával s azzal a biztos hittel, hogy aki a mezők liliomát táplálja, az nem fog megfeledkezni róla sem. Feljött és beiratkozott a jogi egyetemre. A hetedik gyerek kabalája azonban csak nagynehezen vált be Budapesten. A házten- . geren, az embersokaságon, ugvlátszott, mintha megtörött volna a bábasszony jóslata, a mi Gáspár barátunk gyakran nem ebédelt; de még ritkábban vacsorázott De azért nem csüggedt. Fiatal, egészséges gyomra bírta a koplalást, jó kedélye, jó reménysége soha nem hagv ta el; akart és tudott s ez volt a titka sikerének. Bekerült egy ügyvédi irodába, leckéket is adott s két esztendő múlva már rendesen tudott ebédelni is, vacsorázni is. Igaz, hogy ennél többje nem is igen volt.

Múltak az évek, Kiss Gáspár egy szép napon névjegyeket nyomatott, amiaen a neve elé oda- biggyesztett a nyomdász két jelentőségteljes betűt: Dr. — Doktor juris lett s a mi Gáspár barátunk boldogan, büszkén ölelte volna keblére a promoció napján a világot, ha az egyáltalán törődött volna a' tordai tanító fiával.

, Egyszerre nagyot fordult vele a világ. Szerelmes lett. Bolondulásig, halálosan szeretett a kis doktor — és minden remény nélkül.

Kis egy neves fiskális, dr. Galambócz Ábris irodájának volt a hátramozditója. A princi zsémbes özvegy ember volt, aki egy szép napon azzal lepte meg a mi barátunkat, hogy bemutatott neki egy gyönyörű szőke, kékszemü, hölgyet:

— A leányom, Ilonka. Tegnap hoztam haza az angol kisasszonyoktól.

Dr. Kis Gáspár nyomban letette volna a főesküt, hogy egy ilyen szőke baj, ilyen kék szem, ilyen gödrös áll, ilyen bájos angyal mint a princi Ilonkája nemcsak Budapesten, de még ezen az egész szürke sártekén sincsen. És Ilonka mosolygott reá, mint derűs hajnalban az első napsugár.

A kis doktor aznap nem tudott aludni. Ejfél után felkelt az ágyból és verset irt hozzá. Ez volt legelső verse. S hogyan-hogyan nem, szép Ilonka két nap múlva az asztalán lelte a költeményt. S ki írhatná le az ifjú doktor boldogságát, mikor a princi gyönyörű leánya mosolyogva szólította meg: — Nem is hittem volna, hogy maga költő. A vers gyönyörű volt.

Kiss nem tudott szólni a szivét elárasztó boldogságtól, _ csak némán, forrón, hálásan nézett szivének királynőjére. S ettől a perctől fogva a két fiatal megértette egymást. Egy rövid hét után elcsattant ,az első csók, esküvel Ígérték meg, hogy egymáséi lesznek, vagy a halálé.

ígérni könnyű, de beváltani annál nehezebb. Mikor az irodavezető principálisa mogorva arcába nézett, szinte megdöbbentette a gondolat, hogy ettől az úrtól kell majd neki megkérni a leánya kezét. Ettől az úrtól, akinél az ember négyezer forint évi jövedelemmel kezdődik! Micsoda arccal lépjen az öreg Galambócz elé:

— Ügyvéd ur, adja nekem a leánya kezét. Mi szeretjük egymást...

S szinte érezte, mint égeti arcát az öreg fiskális gúnyos, megvető tekintete:

— Hogy merte maga a leányomrátvetni a sze- jmét ? Maga éhenkórász 1...

így képzelte el a mi kis doktorunk a leánykérés jelenetét. Szive vérzett, amikor reménvfe'cn szerelmére gondolt. Aggodalmait nern titkolta Ilonka előtt s nerm egyszer sirdogáltak kettesben, ahelyett, hogy egymás szájáról lopták vo na a mézet. Szerelmük egészen reménytelennek látszott s minél szoiosabban forrott össze a szivük, annál határozottabban látták a széles örvényt, amely őket elválasztja.

Egy napon lecsapott az amúgy is borús égből a villám. Ilonka sírva borult az irattárban, ahoí találkozni szoktak, szive választottjának nyakába.

— Mindennek vége, papa fériül akar adni. Meghalok ... Ma az ebédnél vendégünk volt. Az az utálatos Krizsán, a patikus. Ahoz akar adni. Megmondtam a papának, hogy soha azé az emberé nem leszek, mire ő ezt felelte: »Vagy megszokni, vagy megszökni. Az én házamnál az történik, amit én akarok.«

Kiss Gáspár megdöbbenve hallgatta. Amitől titokban rettegett, bekövetkezett tehát. Elérkeztek szerelmes boldogságuknak utolsó stációjához.

Vigasztalni próbálta Honkát, hogy ne aggódjék, majd csak meg fogják tudni lágyítani a papa szivét. De maga sem hitte amit mond, s egyszerre azon vette magát észre, hogy ő is sir.

Kábultan, letörve ballagott haza szerény lakásába. Útja az Erzsébet-köruton vitte végig. Tavaszi esthangulat ömlött végig a gyönyörű utón, mosolygó párok százai tolongtak a mi hősünk körül, friss szellő lengette a virágos női kalapok tolláit, kocsik dübörögtek, villamosok csöngettek, rikkancsok ordítoztak s e vidám lüktető élet közepette a mi hősünk szomorú volt, mint egy kripta.

Hatalmas fénysugár vakította meg a szemét. Vakító villamos ivlámpa gyulladt ki egy nagy helyiség fölött, amely előtt zajongó tömeg ácsorgóit. Kiss felnézett és meglepődve látta a saját nevét ragyogni a kirakatokban. »Kiss szerencséje nagy« hirdette az irás s ahogy a villamfénv aranyos színekben ragyogtatta meg a szines hetüket, hősünk szeme csodálattal tapadt rájuk.

Kiss szerencséje nagy, mormogta öntudatlanul. De kár, hogy nem én vagyok az a Kiss!

»A főnyeremény 600,000 korona« hirdette a plakát a Kiss-féle bankház előtt.

Hatszázezer korona! Mint sietne Galambócz neki adni a leányát, ha megütné a főnyereményt!

S ez a gonoolat hatalmas erővel ragadta meg a lelkét, amelyben kigyulladt valami csodás sej telemszerü remény. íme, önként kínálkozik a megoldás. A véletlen Kiss bankháza elé sodorta őt, ahol vagyonokat lehet nyerni.

S a következő perczben már benn tolongott ő is a zsúfolásig megtöltött bankházban, ahonnan nemsokára mint egy nyolczad sorsjegy reményteljes tulajdonosa távozott. Egészet is vett volna, ha lett volna reá való pénze, de igy is felette gyengén kellett aznap vacsoráznia, mert kiadásba verte magát. Boldog álma volt azon éjjel; azt álmodta, hogy megnyerte a főnyereményt s az öreg Galambócz édes vöm uramnak szólította őt.

Másnap nyugodtan, szinte boldogan ment az irodába. Az az egynyolczad osztás-sorsjegy egészen megváltoztatta hangulatát. Várta a csodát, a nagyot. Ilonka bámulva látta a nagy változást az ő Gáspárja kedélyében.

— Ne tarts galambom semmitől, rendben lesz minden, igy nyugtatta meg szerelmesét a kis doktor, amidőn az meglepődve érdeklődött bizodalmának oka iránt, a fiú rejtélvesen mosolygott:

— Csak bízd rám. Az egyik Kiss nem hagyja vízben a másikat.

E válasz'elég különösen hangzott. Ilonka egy kukkot sem értett belőle, Gáspár nem magyarázta meg, Kabalája volt, hogy az osztálysorsjegyről nem szói senkinek.

S elkövetkezett az első húzás. Barátunk sorsjegyét nem húzták ki.

— Nem baj, gondolta a kis doktor. Hat osztály van s hat ízben van húzás. Az első osztály főnyereménye 60,000 korona s ennek nyolczada 7,500 korona, Ebből meg lejön 20 százalék az államnak s maradna egy olyan összeg az én részemre, amely nem segítene. A hatodik húzásnál húzzák n 400,000 res, a 600,000-res s a többi nagy nyereményeket. Várhatok tehát.

Az első húzás után a bankház beküldte neki az uj sorsjegyet megújítás végett. Kiss barátunt: pon'o=an eleget tett kötelezettségének, beküldte a 2'50 koronát. Három hét múlva a második húzás volt, amelynél 70,000 koronát nyerhetett volna. Nem nyert, de nem csüggedett. A sorsjegyet ismét megujiiotta, beküldte Kissnek a 4 koronát s a harmadik húzásnál sem kedvezek neki a szerencse; a 80 000 koronás főnyereményt mág nyerte meg, nemkülönben a negyedik osztálynál a 90,000 koronásat is.

Dr Kiss Gáspár csüggedni kezdett, ügy érezte, hogy jó lett volna bizony egy kisebb nyeremény is. Mert elvégre a 110,000 sorsjegy közül, ötvenötezernek kell nyernie^tehátminden második sorsjegynek. S egy egész sorsjegy 160 korona, egy nyolczad 20 korona, mely a hat osztálynál részekben fizetendő. S igy a szegényebbek is részt vehetnek az osztálysorsjátékban s ők is élhetnek azzal a reménynyel, hogy nagyobb nvereményTre tesznek szert.

— Tehát csnk én ne nyernék ! — sóhajtotta a kis doktor. Éppen engem, a hetedik gyereket kerülne el a szerencse ?

Az ötödik húzást követő napon hősünk levelet kapott a Kiss bankháztól, amelyben arról értesítette őt,' Hogy sorsjegyét a legkisebb nyereménynyel, 200 koronával kihúzták. Hát bizony ez nem volt sok! Hu3z korona esett az ő nyol- czadára. S a bankház a levélhez egy uj sorsjegyet is mellékelt, felhiván a mi doktorunk figyelmét arra, hogy ezt a sorsjegyet a bankház szerencse naptára éppen az ő számára jelölte ki, helyesen tenné tehát, ha a húsz koronás nyeremény helyett e sorsjegyet tartaná meg, mert most kivetkezik az utolsó, a hatodik húzás, amikor is kihúzzák a nagy főnyereményeket.

Kiss megtartotta a sorsjegyet.

Borús, szellemes szivében ismét felcsillant a remény, amikora hatodik osztály húzása megkezdődött s 6 naponta a Kiss bankház hirdetményeiből tudta meg, micsoda számokat húztak ki. S elmúlt az első, a második, a harmadik, a tizedik huzási nap, sorsjegye nem nyert. A hatodik osztály húzása tudvalévőén egy hónapig tart, olyan sok a nyeremény.

S ezenközben sötét felhők gyülekeztek a szerelmes pár fölött. A patikus nyíltan megkérte a leány kezét s az apa biztató ígéretet adott neki. Napos vendég lett a háznál. A találkozások mind ritkábbak lettek, mert az öreg Galambócz nagyon őrködött a leánya felett Úgy látszik, hogy megsejtett valamit s egy idő óta az irodavezető úrral sehogy sem volt megelégedve. Minden dolgában talált valami kivetőt, s Kiss barátunknak kifelé állt a szekere rudja. S a bánatos irodavezető kétségbeesett volna, ha nem bizott volna Kiss bankház hagyományos szencséjében. Valami belső érzés sugalta neki, hogy Kiss bankház meg fogja segiteni Kisst, a szerelmes irodavezetőt.

S felvirradt a nagy nap hajnala, a 600 ezer koronás jutalomdij napja. Hősünk ez éjjelennem hunyta le a szemét izgatottan kelt, s be sem ment az irodába. Hanem elment az osztálysors- játék palotájába, hogy személyesen győződjék meg •árról, boldogságra szánta őt a sorsa, vagy boldogtalanságra. Látni akarja, tudni, kinek a számára húzták ki a főnyereményt.

A na^v teremben, ahol két kislány foglalatoskodott a szerencse kereke körül, már a kora délelőtti órákban nagy sürgés-forgás volt. A húzás a legnagyobb nyilvánosság e.őtt történt, sok száz lőre menő izgatott tömeg leste a kis leányok minden mozdulatát, a szerencsekerék mellett olt ültek a királyi közjegyzőit, e lenőrök, az igazgatóság férfiai, itt semmi, titokban, vagy a közönség érdeke eben nem történhetik.

Húzzák a nyereményeket, egyik sem volt a mi hősünk száma. Azizgaiom nőttön-nőtt. A tömegvisz- szafojtott lélegzettelhallgatta a kikiáltó hivatalnokot:

— 29140 nyert ezer koronát.

— A Kiss bankház sorsjegye! — zúgta odalent a tömeg.

— 8115 nyert ötszáz koronát.

— Én nyertem, én ! — kiált egy erős női hang s egy szegényesen öltözött asszony kis gyermekével a karján, másik kezében a sorsjegyet lobogtatva, tőrt magának utat az emelvény felé. Én nyertem. Az Isten áldja meg a Kiss bankházat.

Ez is Kissnél vette a sorsjegyet.

S következik a legizgaióbb pillanat. A kis leány az uto só nyereményt huzts, a 600,000 koronásat. Reszketve nézi mindenki, mint vájkálnak a kis ujjak a számok között.

Megtörtént. Kihúzta a számot a leányka és átnyújtotta a kikiáltónak. Ezt is elfogta a pillanat izgatottsága a hangja remegett, amint kiáltotta :

20565 nyert 2000 koronát és 600,000 korona jutalomdijat.

Kiss Gáspár a fejéhez kapott, a lábai meginogtak. Ha szomszédai fel nem fogják, összeesik.

Aző száma volt! Megnyerte a főnyereményt!

Támolyogva ment haza a lakására. A borzasztó nagy esemény tökéletesen megzavarta. Otthon bezárkózott s mintegy öntudatlanul feküdt percekig a kopottas díványon.

Erőteljes kopogás riasztotta fel. Két úri ember toppant a szegényes szobába. Bemu'atkoztak:

— A Kiss bankház alkalmazottai vagyunk. Bankházunk akar az első lenni, aki önnek bol-. dogságotkiván a legnagyobb főnyereményhez.Uram, ön a sorsjegy gyei, méh et ná unk vásárolt,megnyerte a főnyeieménvt. Gratu álunk s egyúttal arra kérjük, szíveskedjék tőlünk átvenpi a tekintélyes összeget.

S mielőtt a kis doktor magához térhetett vo na a csodálkoz stól, leolvasták a tengernyi pénzt...

Ezek után taán felesleges elmondanunk, hogy dr. Kiss Gáspár bájos mijével két hónap múltán nászúira indult a Riviérára.

A menyegzőn képviseltette magát a Kiss bankház is, melyet boldogan köszöntött fel az ifjú férj.

— Hetedik gyerek vagyok, mondotta, bíztam a szerencsémben, de áohse lett volna belő etr semmi, ha nem lenne KISS sz .rencséje SíAGY!|