Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-14 / 20. szám

Hetedik gyerek volt Kiss Gáspár. Apja egy tor- damegvei falu érdemes kántortanitója, boszszusan vakargátja ugyan a fejét, amikor a bába az is­kolába vitte neki hírül az örvendetes eseményt s olyanfélét dörmögött, hogy szép, szép az Isten áldása, de azért ami sok, az mégis csak sok. Mire a tudós asszonyság szemrehányóan szólt: — De hetedik gyerek, rektram, hetedik! Ez igazi Szerencsei! lesz. Én hiszek a hetes számban. S a kis Gáspár, igy kereszték el a gyereket, valóban szerencsés körülmények között kezdte meg pályáját. Hat hónapos korában leesett a ma­gasra vetett ágyról s kutya baja se történt. Hét esztendős korában torokgyíkot kapott, a gyerme­kek százai pusztultak el azon a télen a faluban, de Gáspár kilábalt. Mikor az első elemibe járt, leszakadt a rozoga iskola- épület, odanyomott vagy tíz kis szerencsétlent, de Gáspárnak nem görbült meg a hajaszála sem. És egyéb ilyen szerencsés -véletlenek estek vele. Mikor pedig elvégezte a szülőfalu összes iskóláit, az utolsó vizsgán a tan- felügyelőnek úgy megtetszett kedves, pufók ábrá­zata hogy beszerezte Sárospatakra, a kollégiumba, ingyenes helyre. Itt lett a kis Gáspárból tanult ember. Mindenütt, ahol megfordult, segítségére Í 'őtt a véletlen szerencse. De azért Gáspár nem lizakodott el. Szorgalmas, tisztességtudó diákem­ber volt, a pajtásait, ha tehette, segítette a tanulás­ban, de még a kevés pénzét is megosztotta velük. Az Öreg Süss nem győzte dicsérni fiát, aki íme, egy pénzébe sem kerül,mégis tanulturiemberleszbelőle. Mikor pedig elvégezte a gymnáziumot is, Gás­pár úgy éiezte, hogy szűk neki Macedónia, azaz, bogy Sárospatak. Az élénk szellemű fiú meg akarta ismerni a világot, vágyott a nagyvárosba, sürgő-forgó idegen emberek áradatába, ahol meg­edződik a szív és az agy. Gondolt egyet, felment Budapestre a leczkeadásból megtakarított néhány forintocskájával s azzal a biztos hittel, hogy aki a mezők liliomát táplálja, az nem fog meg­feledkezni róla sem. Feljött és beiratkozott a jogi egyetemre. A hetedik gyerek kabalája azonban csak nagynehezen vált be Budapesten. A házten- . geren, az embersokaságon, ugvlátszott, mintha megtörött volna a bábasszony jóslata, a mi Gáspár barátunk gyakran nem ebédelt; de még ritkábban vacsorázott De azért nem csüggedt. Fiatal, egész­séges gyomra bírta a koplalást, jó kedélye, jó reménysége soha nem hagv ta el; akart és tudott s ez volt a titka sikerének. Bekerült egy ügyvédi irodába, leckéket is adott s két esztendő múlva már rendesen tudott ebédelni is, vacsorázni is. Igaz, hogy ennél többje nem is igen volt. Múltak az évek, Kiss Gáspár egy szép napon névjegyeket nyomatott, amiaen a neve elé oda- biggyesztett a nyomdász két jelentőségteljes betűt: Dr. — Doktor juris lett s a mi Gáspár barátunk boldogan, büszkén ölelte volna keblére a promoció napján a világot, ha az egyáltalán törődött volna a' tordai tanító fiával. , Egyszerre nagyot fordult vele a világ. Szerel­mes lett. Bolondulásig, halálosan szeretett a kis doktor — és minden remény nélkül. Kis egy neves fiskális, dr. Galambócz Ábris irodájának volt a hátramozditója. A princi zsém­bes özvegy ember volt, aki egy szép napon azzal lepte meg a mi barátunkat, hogy bemutatott neki egy gyönyörű szőke, kékszemü, hölgyet: — A leányom, Ilonka. Tegnap hoztam haza az angol kisasszonyoktól. Dr. Kis Gáspár nyomban letette volna a főes­küt, hogy egy ilyen szőke baj, ilyen kék szem, ilyen gödrös áll, ilyen bájos angyal mint a princi Ilonkája nemcsak Budapesten, de még ezen az egész szürke sártekén sincsen. És Ilonka mosoly­gott reá, mint derűs hajnalban az első napsugár. A kis doktor aznap nem tudott aludni. Ejfél után felkelt az ágyból és verset irt hozzá. Ez volt legelső verse. S hogyan-hogyan nem, szép Ilonka két nap múlva az asztalán lelte a költeményt. S ki írhatná le az ifjú doktor boldogságát, mikor a princi gyönyörű leánya mosolyogva szólította meg: — Nem is hittem volna, hogy maga költő. A vers gyönyörű volt. Kiss nem tudott szólni a szivét elárasztó bol­dogságtól, _ csak némán, forrón, hálásan nézett szivének királynőjére. S ettől a perctől fogva a két fiatal megértette egymást. Egy rövid hét után elcsattant ,az első csók, esküvel Ígérték meg, hogy egymáséi lesznek, vagy a halálé. ígérni könnyű, de beváltani annál nehezebb. Mikor az irodavezető principálisa mogorva arcába nézett, szinte megdöbbentette a gondolat, hogy ettől az úrtól kell majd neki megkérni a leánya kezét. Ettől az úrtól, akinél az ember négyezer forint évi jövedelemmel kezdődik! Micsoda arc­cal lépjen az öreg Galambócz elé: — Ügyvéd ur, adja nekem a leánya kezét. Mi szeretjük egymást... S szinte érezte, mint égeti arcát az öreg fis­kális gúnyos, megvető tekintete: — Hogy merte maga a leányomrátvetni a sze- jmét ? Maga éhenkórász 1... így képzelte el a mi kis doktorunk a leányké­rés jelenetét. Szive vérzett, amikor reménvfe'cn szerelmére gondolt. Aggodalmait nern titkolta Ilonka előtt s nerm egyszer sirdogáltak kettesben, ahelyett, hogy egymás szájáról lopták vo na a mézet. Szerelmük egészen reménytelennek lát­szott s minél szoiosabban forrott össze a szivük, annál határozottabban látták a széles örvényt, amely őket elválasztja. Egy napon lecsapott az amúgy is borús égből a villám. Ilonka sírva borult az irattárban, ahoí ta­lálkozni szoktak, szive választottjának nyakába. — Mindennek vége, papa fériül akar adni. Meghalok ... Ma az ebédnél vendégünk volt. Az az utálatos Krizsán, a patikus. Ahoz akar adni. Megmondtam a papának, hogy soha azé az em­beré nem leszek, mire ő ezt felelte: »Vagy meg­szokni, vagy megszökni. Az én házamnál az tör­ténik, amit én akarok.« Kiss Gáspár megdöbbenve hallgatta. Amitől ti­tokban rettegett, bekövetkezett tehát. Elérkeztek szerelmes boldogságuknak utolsó stációjához. Vigasztalni próbálta Honkát, hogy ne aggódjék, majd csak meg fogják tudni lágyítani a papa szi­vét. De maga sem hitte amit mond, s egyszerre azon vette magát észre, hogy ő is sir. Kábultan, letörve ballagott haza szerény laká­sába. Útja az Erzsébet-köruton vitte végig. Ta­vaszi esthangulat ömlött végig a gyönyörű utón, mosolygó párok százai tolongtak a mi hősünk körül, friss szellő lengette a virágos női kalapok tolláit, kocsik dübörögtek, villamosok csöngettek, rikkancsok ordítoztak s e vidám lüktető élet kö­zepette a mi hősünk szomorú volt, mint egy kripta. Hatalmas fénysugár vakította meg a szemét. Vakító villamos ivlámpa gyulladt ki egy nagy helyiség fölött, amely előtt zajongó tömeg ácsor­góit. Kiss felnézett és meglepődve látta a saját nevét ragyogni a kirakatokban. »Kiss szerencséje nagy« hirdette az irás s ahogy a villamfénv ara­nyos színekben ragyogtatta meg a szines hetü­ket, hősünk szeme csodálattal tapadt rájuk. Kiss szerencséje nagy, mormogta öntudatlanul. De kár, hogy nem én vagyok az a Kiss! »A főnyeremény 600,000 korona« hirdette a plakát a Kiss-féle bankház előtt. Hatszázezer korona! Mint sietne Galambócz neki adni a leányát, ha megütné a főnyereményt! S ez a gonoolat hatalmas erővel ragadta meg a lelkét, amelyben kigyulladt valami csodás sej telemszerü remény. íme, önként kínálkozik a meg­oldás. A véletlen Kiss bankháza elé sodorta őt, ahol vagyonokat lehet nyerni. S a következő perczben már benn tolongott ő is a zsúfolásig megtöltött bankházban, ahonnan nemsokára mint egy nyolczad sorsjegy remény­teljes tulajdonosa távozott. Egészet is vett volna, ha lett volna reá való pénze, de igy is felette gyengén kellett aznap vacsoráznia, mert kiadásba verte magát. Boldog álma volt azon éjjel; azt álmodta, hogy megnyerte a főnyereményt s az öreg Galambócz édes vöm uramnak szólította őt. Másnap nyugodtan, szinte boldogan ment az irodába. Az az egynyolczad osztás-sorsjegy egé­szen megváltoztatta hangulatát. Várta a csodát, a nagyot. Ilonka bámulva látta a nagy változást az ő Gáspárja kedélyében. — Ne tarts galambom semmitől, rendben lesz minden, igy nyugtatta meg szerelmesét a kis doktor, amidőn az meglepődve érdeklődött bizo­dalmának oka iránt, a fiú rejtélvesen mosolygott: — Csak bízd rám. Az egyik Kiss nem hagyja vízben a másikat. E válasz'elég különösen hangzott. Ilonka egy kukkot sem értett belőle, Gáspár nem magya­rázta meg, Kabalája volt, hogy az osztálysors­jegyről nem szói senkinek. S elkövetkezett az első húzás. Barátunk sors­jegyét nem húzták ki. — Nem baj, gondolta a kis doktor. Hat osz­tály van s hat ízben van húzás. Az első osztály főnyereménye 60,000 korona s ennek nyolczada 7,500 korona, Ebből meg lejön 20 százalék az államnak s maradna egy olyan összeg az én részemre, amely nem segítene. A hatodik húzás­nál húzzák n 400,000 res, a 600,000-res s a többi nagy nyereményeket. Várhatok tehát. Az első húzás után a bankház beküldte neki az uj sorsjegyet megújítás végett. Kiss barátunt: pon'o=an eleget tett kötelezettségének, beküldte a 2'50 koronát. Három hét múlva a második húzás volt, amelynél 70,000 koronát nyerhetett volna. Nem nyert, de nem csüggedett. A sors­jegyet ismét megujiiotta, beküldte Kissnek a 4 koronát s a harmadik húzásnál sem kedvezek neki a szerencse; a 80 000 koronás főnyere­ményt mág nyerte meg, nemkülönben a negyedik osztálynál a 90,000 koronásat is. Dr Kiss Gáspár csüggedni kezdett, ügy érezte, hogy jó lett volna bizony egy kisebb nyeremény is. Mert elvégre a 110,000 sorsjegy közül, ötvenötezer­nek kell nyernie^tehátminden második sorsjegynek. S egy egész sorsjegy 160 korona, egy nyolczad 20 korona, mely a hat osztálynál részekben fizetendő. S igy a szegényebbek is részt vehetnek az osztály­sorsjátékban s ők is élhetnek azzal a reménynyel, hogy nagyobb nvereményTre tesznek szert. — Tehát csnk én ne nyernék ! — sóhajtotta a kis doktor. Éppen engem, a hetedik gyereket kerülne el a szerencse ? Az ötödik húzást követő napon hősünk levelet kapott a Kiss bankháztól, amelyben arról érte­sítette őt,' Hogy sorsjegyét a legkisebb nyere­ménynyel, 200 koronával kihúzták. Hát bizony ez nem volt sok! Hu3z korona esett az ő nyol- czadára. S a bankház a levélhez egy uj sors­jegyet is mellékelt, felhiván a mi doktorunk figyelmét arra, hogy ezt a sorsjegyet a bankház szerencse naptára éppen az ő számára jelölte ki, helyesen tenné tehát, ha a húsz koronás nye­remény helyett e sorsjegyet tartaná meg, mert most kivetkezik az utolsó, a hatodik húzás, ami­kor is kihúzzák a nagy főnyereményeket. Kiss megtartotta a sorsjegyet. Borús, szellemes szivében ismét felcsillant a re­mény, amikora hatodik osztály húzása megkezdődött s 6 naponta a Kiss bankház hirdetményeiből tudta meg, micsoda számokat húztak ki. S elmúlt az első, a második, a harmadik, a tizedik huzási nap, sors­jegye nem nyert. A hatodik osztály húzása tudva­lévőén egy hónapig tart, olyan sok a nyeremény. S ezenközben sötét felhők gyülekeztek a szerel­mes pár fölött. A patikus nyíltan megkérte a leány kezét s az apa biztató ígéretet adott neki. Napos vendég lett a háznál. A találkozások mind ritkábbak lettek, mert az öreg Galambócz nagyon őrködött a leánya felett Úgy látszik, hogy meg­sejtett valamit s egy idő óta az irodavezető úr­ral sehogy sem volt megelégedve. Minden dolgá­ban talált valami kivetőt, s Kiss barátunknak kifelé állt a szekere rudja. S a bánatos iroda­vezető kétségbeesett volna, ha nem bizott volna Kiss bankház hagyományos szencséjében. Valami belső érzés sugalta neki, hogy Kiss bankház meg fogja segiteni Kisst, a szerelmes irodavezetőt. S felvirradt a nagy nap hajnala, a 600 ezer koronás jutalomdij napja. Hősünk ez éjjelennem hunyta le a szemét izgatottan kelt, s be sem ment az irodába. Hanem elment az osztálysors- játék palotájába, hogy személyesen győződjék meg •árról, boldogságra szánta őt a sorsa, vagy bol­dogtalanságra. Látni akarja, tudni, kinek a szá­mára húzták ki a főnyereményt. A na^v teremben, ahol két kislány foglalatos­kodott a szerencse kereke körül, már a kora dél­előtti órákban nagy sürgés-forgás volt. A húzás a legnagyobb nyilvánosság e.őtt történt, sok száz lőre menő izgatott tömeg leste a kis leányok min­den mozdulatát, a szerencsekerék mellett olt ültek a királyi közjegyzőit, e lenőrök, az igazgató­ság férfiai, itt semmi, titokban, vagy a közönség érdeke eben nem történhetik. Húzzák a nyereményeket, egyik sem volt a mi hősünk száma. Azizgaiom nőttön-nőtt. A tömegvisz- szafojtott lélegzettelhallgatta a kikiáltó hivatalnokot: — 29140 nyert ezer koronát. — A Kiss bankház sorsjegye! — zúgta odalent a tömeg. — 8115 nyert ötszáz koronát. — Én nyertem, én ! — kiált egy erős női hang s egy szegényesen öltözött asszony kis gyermeké­vel a karján, másik kezében a sorsjegyet lobog­tatva, tőrt magának utat az emelvény felé. Én nyer­tem. Az Isten áldja meg a Kiss bankházat. Ez is Kissnél vette a sorsjegyet. S következik a legizgaióbb pillanat. A kis leány az uto só nyereményt huzts, a 600,000 koroná­sat. Reszketve nézi mindenki, mint vájkálnak a kis ujjak a számok között. Megtörtént. Kihúzta a számot a leányka és át­nyújtotta a kikiáltónak. Ezt is elfogta a pillanat izgatottsága a hangja remegett, amint kiáltotta : 20565 nyert 2000 koronát és 600,000 korona jutalomdijat. Kiss Gáspár a fejéhez kapott, a lábai meginog­tak. Ha szomszédai fel nem fogják, összeesik. Aző száma volt! Megnyerte a főnyereményt! Támolyogva ment haza a lakására. A borzasztó nagy esemény tökéletesen megzavarta. Otthon be­zárkózott s mintegy öntudatlanul feküdt perce­kig a kopottas díványon. Erőteljes kopogás riasztotta fel. Két úri ember toppant a szegényes szobába. Bemu'atkoztak: — A Kiss bankház alkalmazottai vagyunk. Bankházunk akar az első lenni, aki önnek bol-. dogságotkiván a legnagyobb főnyereményhez.Uram, ön a sorsjegy gyei, méh et ná unk vásárolt,megnyerte a főnyeieménvt. Gratu álunk s egyúttal arra kérjük, szíveskedjék tőlünk átvenpi a tekintélyes összeget. S mielőtt a kis doktor magához térhetett vo na a csodálkoz stól, leolvasták a tengernyi pénzt... Ezek után taán felesleges elmondanunk, hogy dr. Kiss Gáspár bájos mijével két hónap múltán nászúira indult a Riviérára. A menyegzőn képviseltette magát a Kiss bank­ház is, melyet boldogan köszöntött fel az ifjú férj. — Hetedik gyerek vagyok, mondotta, bíztam a szerencsémben, de áohse lett volna belő etr semmi, ha nem lenne KISS sz .rencséje SíAGY!|

Next

/
Oldalképek
Tartalom