Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-15 / 3. szám
Nagykároly, 1905. január 15. XXXI. évfolyam. 3. szám. A SZATMÁRVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.-«* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. mSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részéi illető közlemények küldendők:' A! agy kár oly ban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK . igész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei kSzségek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. «=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.1 Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Vármegyei közgyűlés. Szatmár vármegye közönsége folyó hó 13-án rendkívüli közgyűlést tartott KristoíTy József főispán elnöklete alatt. A közgyűlés egyedüli tárgya volt a legkegyelmesebb királyi meghivó-levél kihirdetése. A közgyűlés tagjai állva hallgatták végig a királyi meghívó-levelet, a mely az országgyűlést február 15-re ismét egybehívja. A főispán kimondja a határozatot, hogy a királyi meghivó-levél a közgyűlésen felolvastatott és kihirdettetett. Ezután az ellenzék egy inditványnyal állt elő, a mely indítványt dr. Adler Adolf indokolt meg. Szóló kijelenti elvtársai nevében is, hogy a felolvasott királyi kéziratot tisztelettel fogadják, s nem ellenzik a képviselő választásnak elrendelését, a központi választmánynak megfelelő utasítását, de kijelentik, hogy amennyiben az 1867. X. t.-cz. nem engedi meg a zárszámadás és költségvetés letárgyalása előtt a képviselőház feloszlatását, a feloszlatást törvényellenesnek tartják, ez irányban határozati javaslatot terjeszt be és erre nézve már most névszerinti szavazást kér. A határozati javaslat a következő volt: ,,Határozza el Szatmár vármegye törvényhatósági bizottsága, hogy a koronás királyt megillető köteles tisztelettel, de egyszersmind hazafiui mély aggodalommal veszi tudomásul az országgyűlésnek az 1867. évi X. t.-cz. tiltó rendelkezése ellenére történt feloszlatását, s a midőn kényszerítő alkotmányos okokból szabad folyást enged a törvényhatóság területén az elrendelt képviselő választásnak, egyszersmind a leghatározottabban óvást emel a feloszlatás törvényellenes ténye ellen. Nagykároly, 1905. évi jan. 13-án. Gróf Károlyi István és társai.“ Nagy László alispán tolmácsolta azoknak nézetét, akik ellenezték a határozati javaslat elfogadását. Nem akar a törvény rendelkezései felett vitát provokálni, hisz a coalicziós ellenzéknek is van nem egy olyan tagja, minő p. o. gróf Andrássy Gyula, a ki nem tartja törvénytelennek a képviselőház feloszlatását ex-lexben, tehát intézzék el e kérdést az ellenzékiek egymás közt. A törvénynek azonban ilyen magyarázata' mellett rámutat azon abszurdumra, hogy ha például az ellenzék az öt évi cyclus lejártakor megobstruálná a költség- vetést, nem volna választás elrendelhető az exlexben, pedig a képviselőház mandátuma is lejárt. Nem akar azért vitatkozni, hanem szavazzon ki-ki meggyőződése szerint. (Helyeslés.) Ne m estót hi Szabó Albert szerint az alispán által felhozott példát nem lehet a jelen esetre alkalmazni, mert ha az öt évi cyclus végen rendelik el a választást, nem képviselő- ház feloszlatásáról lesz szó. — De hát ő sem akar czélra nem vezető wat, miért is kéri a szavazást elrendelni. A főispán elrendelvén a szavazást, az indítvány mellett szavazott 17, ellene 64, s igy a közgyűlés 47 szótöbbséggel elvetette az indítványt. A közgyűlés a királyi meghívó-levelet kiadta a központi választmánynak, hogy a választás tekintetében a törvényes lépéseket tegye meg. A vármegyei központi választmány ülése. (A képviselőválasztások elrendelése.) Vármegyénk központi választmánya a tegnapi napon ülést tartott, a melyen a képviselőválasztások megejtése tekintetében szükséges intézkedéseket tette meg. Az ülés elején, minthogy a választmány most újra alakult, a tagok letették a hivatalos esküt. Jegyzőnek ismét Medvey Lajost választották meg s eddigi működéséért jegyzőkönyvi elismerést szavaztak. Felolvasták ezután a vármegyei közgyűlés felhívását a választások megejtése iránt, valamint a királyi legkegyelmesebb meghívót, nem különben a választások tekintetében kiadott miniszteri körrendeletét, s elhatározta a választmány, hogy a vármegye területén a választás napjául január 26 ik napját tűzi ki. Ezután a központi választmány az egyes választókerületekre nézve a következőleg alakította meg a választási és szavazatszedő küldöttségeket. I. Anagykárolyi választó kerületre nézve: Választási elnök : Uosvay Aladár, helyettes v. elnök: dr. Kovács Dezső. Jegyző: Néma Gusztáv. Szavazatszedő küldöttségi elnökök : dr. Kovács Dezső és dr. Adler Adolf. SzavazatTAR G Z A. A régi mesterség. A tengerparton két ifjú járkált karonfogva. Az egyik költő volt, a másik gabonakereskedő. Ha mind a kettő költő, vagy mind a kettő gabonakereskedő, nem is sétálnak karonfogva. Vagy ha úgy sétálnak is. azon igyekeznek, hogy az egyik hogyan boszantsa, vagy hogyan csapja be minél jobban a másikat. így azonban mulattatták egymást. Jókedvű nevetésüket el-elkapta a szél, mely gyöngéden fodrozta a hullámokat s szét zilálta az égen a felhőket, úgy hogy gyönyörűen kisütött a kellemes, enyhe téli nap. A téli verőfényben sütkörézve, egy kövér urjött velük szemben. Igen lassan ballagott, látszott, hogy nehezére esik minden lépés. Csakhamar ki is fáradt és lihegve telepedett le egy lóczára. Szolga jött utána, a ki gondosan bepólyálta a térdeit a vöröscsikos, sárga takaróba. Az öreg ur szivarra is gyújtott, de azt is hamarosan eldobta. Végtelen unalom, fanyarság, elégedetlenség ült az arczán. Pedig körülötte legszeb ben virultak a babérligetek. A legvigabb keringő hangjai csattogtak ide a zenekar pavillonjából s a legdivatosabb ruháju, legpompásabb asszonyok rajzoltak előtte a nyüzsgő tengerparti sétauton. A két fiatal ember tisztes távolban a kőkorláthoz támaszkodott, amelyben nagy buzgalommal törekedett átcsapni egy-egy merészebb hullám. Úgy nézték az öreget. A kedvtelenség élő szobrát itt a zajos, színes életvidorság közepette. Az egyik, a költő, megszólalt: — No végre az eszembe jutott, miért tűnik föl előttem ennek az urnák az arcza oly ismerősnek. — Miért ? — El se hinném, ha nem tudnám bizonyosan. Pedig hát valamikor ugyan sokat kiabáltam a nagyságos urra: Hé, pinczér, még egy fröcscsöt! ______________ — Ne mondd. — Ott futkározott, egy kis budai korcsmában, hóna alatt az asztalkendővel. A történeti igazságnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy az az asztalkendő nem is volt valami tiszta. De ezt megbocsátottuk a kis korcsmának, amely különben roppant barátságos fészek volt. Sokan jártunk oda hóemberek, hä egy kicsit vidékre akartunk menni. Mert hiszem tudjuk, hogy Buda már: vidék . . . — Hat aztán hogy vitte föl ennyire az Isten a dolgát? — Tudom is ón. Én_ bizony nem kisértem figyelemmel a pályáját. Annyit hallottam róla, hogy a gazdája később meghalt s ő feleségül vette az özvegyét. Azután egymásután annyi házat rakott Pesten, hogy én még tán légvárat sem építettem annyit . . . E pillanatban két karcsú, prémes-boás hölgy tűnt föl az ifjak előtt. Nem filozofáltak tovább a szerencse forgandóságain, hanem nyomba utána eredtek a két andaluziai szemű tüneménynek és a gabona- kereskedő éppen oly hévvel, sőt határozottan ügyesebben kezdett udvarolni a maga ideáljának, mint a hivatásszerű trubadúr. Otthagyták a ritkuló hajú, öreg urat, a ki mogorván nézett a térdére csavart plédre. Talán arra gondolt, hogy mikor pinczér volt, bezzeg jobban bírta a lábait, mint most . . . II. Az előkelő ur, a ki után szolga hozta a finom, gyapjas takarót, valóban a Háromhársfa pinczére volt hajdanában. Hűségesen kiszolgálta a vendégeket s még hűségesebben szolgált az ő piros-pozsgás téns- asszonyának. Tovább kellett ezért az asszonyért szolgálnia, mint Jákobnak a Lábán leányáért. De kitartott mellette lántorithatatlanul, pedig a megtakaritott pénzéből lett volna módja önálló üzletet is nyitnia. S Isten látja a lelkét: nem is azzal a számítással cselekedte ezt, hogy a Háromhársfa göthösködő, vén gazdáját majd csak elszólitja az Ur az árnyékvilágból s akkor ő veszi át a kívánatos örökséget: a még miqdig helyre menyecskét és a virágzó vendéglőt. Vannak még önzetlen, nagy szerelmek a világon, amilyenekről nem zengenek a töltők, akik nem tartják elég poéiikus tárgynak a pinczér szerelmét az ő gazdasszonya iránt. De végre is bekövetkezett,aminek a történelem logikája szerint be kellett következnie. S akkoron Gyuszi a szabad levegőben merészen csattogtatni kezdte a vállalkozó kedve szárnyait. Kiröppent a budai zugocskából egy fényes, hatalmas balparti szállóba, melyet kibérelt s a legmodernebb kor igényei szerint rendezett be, mint azt még a külföldi vasúti várótermekben elhelyezett reklámjai is oly ékesen hirdették. S mint a költő ott a tengerparton oly találóan mondotta: más ember még légvárat sem épit annyit, mint a hány czifra, óriási bérpalotát vásárolt és épített a főváros legforgalmasabb pontjain. A legpompásabb palotában az egykori lótó-futó borfiu lakott; a lépcsőház falait aranyos márványlapok borították s puha szőnyeg virágos sövénye vezetett az emelet légszeszfütéses termeibe. A lótó-futó borfiu bizony most már naphosszat karosszékében üldögélt slassan- kint belehizott abba a tekintélyes karosszékbe. S lassankint a. szó szoros értelmében fuldokolni kezdett a saját zsírjában s az egyetem összes nyilvános és magán tanárainak dolgot adott, hogy a külömbnél- külömb bajaiból kigyógyitsák. — Tanár ur a májam fáj ( — Tanár ur, hangyák mászkálnak a lábamban ! —r- Kedves professzor ur, ez az orvosság nekem nem használ. írjon kérem másikat! — Betegebben jöttem haza a fürdőből, mint ahogy odamentem. Segítsen rajtam az Istenért! A nyilvános- és magán tanár urak rájöttek, hogy a legtöbb betegség az öreg ur pihent képzeletének lidérczjátéka, s ha szegény ember talán ki is gyógyítják egy jókora adag gorombasággal. De mivel gazdag ember volt; óvakodtak ilyenformán kigyógvitani, s keserüYíz, reggelenkint félpohárral használva, meglepően gyors és nagyszerű sikerrel pótolja otthon bármely évszakban a Karlsbadi és Marienbadi ivó kúrát, gyomor és bélbajokban, úgyszintén elkövéredés, szivelhájasodás és azzal járó fulladásnál sárgaság, máj és lépdaganatnál, cukorbetegség, csúz és köszvénynéi ■stb. — Az „Igmándit“ hatásosságában egyéb keserű vagy hashajtó ásványvizek meg sem közelitik, és saját érdekében cselekszik, ki helyette mást nem fogad el. — Utasítás mellékelve. — Kapható Nagykárolyban, Fárenczy István, Rosenberg Jenő, Petz János, Kerekes Ödön urak üzletében. — Föszétküldés 4 forrástulajdonos: SCHH1DTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész üreg 50 f, félüveg 30 f. — Az egyedüli természetes keserüriz, amely kis üregben Is kapható.
