Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-07 / 19. szám

B DAL

ADOMÁK. I

A czél szentesíti.

' — Tud ön francziául ?

— Nem tudok.

— No nem baj, magyarul is megmondhatom; adjon kölcsön 20 koronát.

Okos leány.

— Berta kisasszony úgy szoktatta kutyáját, hogy az mindig néhány lépést mögötte marad.

— Miért?

— Hát hogy feltűnés nélkül nézhessen vissza.

Mi a szándék?

Anya: Doktor ur, ön megcsókolta a leányomat és szerelmet vallott neki. Mi a

szándéka?

Szobaut: Megígérem, hogy másodszor nem teszem.

Jó jel.

H á z i a s s z o n y : És jól főz ?

Szakácsnő: Remekül. Már két gazdám annyira elhízott, hogy a guta megütötte.

A különbség.

— Mi bajod? Olyan furcsán viselkedel? Talán a czípő szőrit?

Fiatal férj nagyot sóhajtva: Nem, hanem a papucs I

Következtetés.

Laura (egy estélyen) : Úgy látszik, az az ur ottan még nőtlen.

Amália: Honnan következteted ?

Laura: Csak asszonyoknak udvarol.

Önfeláldozó.

— Doktor ur, doktor ur, jöíjön gyorsan hozzánk.

— Azonnal jövök. Ki a bSteg ?_

— Én. De nem tudtam kit küldeni, hát magam jöttem.

Minek akkor az ügyvéd ?

Ügyvéd (a vádlotthoz): Velem szemben őszintének kell lennie. Tehát tényleg ’ ártatlan ?

Vádlott: Engedőimet... Ha ártatlan vagyok, minek akkor nékem a védőügyvéd ?

Szerénység.

— Nékem csak egyetlen kívánságom van;

És az ?

— Hogy minden kívánságom teljesüljön.

Dal a rózsáról

A «János Vitéz»-bőL

I.

Égy rózsaszál, szebben beszél, Mint a legszerelmesebb levéL Nem tud az írni, a ki küldte, És a ki küldte, már nem él. Fekszik a csendes temetőben, Szemét lezárta a haláL,

Az ő porából nőtt e rózsa,

E rózsa, rózsa, rózsaszál!

n.

Az ő porából nőtt e rózsa Életre kelt a néma rög Meghalt a lány, de él hűsége, S égő szerelme, mely örök.

Az átragyog a bus koporsón,

A sirgödörből is kiszáll,

Az ő emléke ez a rózsa Ez a rózsa, rózsa, rózsaszál.

hl

E rózsaszál elküldte néked, Benne az ő szerelme ég, így tud a hű, igaz szerelmes A síron túl is szeretni még. Fekszik a csöndes temetőben, Szemét lezárta a halál,

De él szerelme, ez a rózsa,

E rózsa, rózsa, rózsaszál.

Kukoricza János

A «János Vitéz»-bőL

l.

Én a pásztorok királya Legeltetem nyájam,

Nem törődöm az idővel,

A szivemben nyár van, Szerelemnek forró nyara Égeti a lelkem,

A mióta azt a kis lányt Egyszer megöleltem.

Be-bejárok minden este Édes Juliskámhoz,

Az én nevem Kukoricza, Kukoricza János.

n.

Kukoricza közt találtak,

Ott szedtek föl engem A nevem is hej 1 parasztos,

De én nem szégyenlem.

A juhásznak épen elég ez, Úribb, czifrább nem kell, Ragaszkodom a nevemhez Igaz szeretettel!

Becsületes, jó magyar név, Nem hímez, nem hámoz,

Az én nevem Kukoricza, Kukoricza János.

m.

Hat ökör se visz el tőle összenőttem véle Ide adhatná fél országát Király ő felsége,

Kinálgathat püspökséggel A római pápa,

Csalogathat csalfa csókkal Czifra úri dáma.

Oda nőttem Illuskámhoz Mind levél a fához,

Az én nevem, az én nevem Kukoricza, Kukoricza János.

Nání, Náni!

i.

Náni, Náni, te gyönyörű, igéző, Oh te csodalány! Oh mily mennyei a szemed, a kéklő Nánikám!

Bontsd hajadnak fellegét,

Bonts körötte szerteszét I Nézz reám,

Nánikám I

Mi az? Dy üde pirl Á szerelem szép hajnalatán? Hej Náni nézz rám! \

Sohase félj ám!

Sohase legyen arczod halovány! Hej Náni Náni! ■:

Legyek akármi Ha szivedet megbántanám Szép Nánikám.

H.

Náni, Náni, te minek az a játék? Nézz no ide rám!

Aztán jer ide! mire vársz még?

Nánikám!

Csókra csókot, — szó mi szó, — Adni kapni óh be jó 1 t \ < Szaporán Nánikám

Nosza, nem igaz-e, nem öröm-e, jobb sor van-e tán? Hej Náni, még, még,

Minek is élnék?

Hanem ily édes szép lány ajakén ?! Hej Náni, Náni!

Legyek akármi,

Ha nem örülsz te is babám Szép Nánikám.

A kis trafikos leány.

L

Van udvarlóm nem egy, de sok ifjú tüzes

legény

Van köztük olyan is kinek, a hold süt

már fején

Van szőke, barna, fekete és lángveres színű Csak abban egyez mindenik, hogy lángold sziyü.

De a kis trafikos leány Mindenkinek fitytyet hány, s fügét mutat. És forró vallomásokon Az ördög adta kis kujon Kaczag, mulat, kaczag, mulat, kac zag,ha ha ha ha ha ha,

II.

Az egyik folyton esküszik, és térden állva vnl. A másik szerenádot ad és verseket szaval. Ékszert küld egy s remélve, hogy talán igy czélhoz ér. Á másik oh de szemtelen; jöjjek supéra kér.

De a kis trafikos lány Mindenkinek fitytyet hány, s fügét mutat És forró vallomásukon Az ördög adta kis kujon Kaczag, mulat, kaczag, mulat, kaczag, ha ha ha ha ha ha.

L

A faszujka szára, Fófutott a fára Az én édösömnek Csókra áll a

szája

Nem bánom, nem bánom, Csak szívből sajnálom,

Hogy az édösöm Más karján találom.

Bagó dala.

IL

Fejér az én ingom, Megölelhetsz engöm Piros az én orczám, Megcsókolhatsz

rózsám. Nem bánom, nem bánom Csak szívből sajnálom, Hogy az én édösöm Más karján találom I

ADOMÁK.

Nagyban.

Idegen (egy mezőváros kis helyi lapját böngészve): «Úgy látszik, hogy városukban igen gyakori az ikerszületési*

Helybeli: Igen, hiszen azért rendeztük be az anya- könyvhivatalt a kettős könyvelésre.

Mitói függ.

— Mit gondol, morális dolog-e az osetálysorsjáták, vagy pedig inmorális ?

— Tudja, az mindig attól függ, hogy nyer-e rajta valaki, vagy pedig veszít?Kivágta magái.

Mama: Miért jössz oly későn az iskolából Ferike?

Ferike: Tudod mama a tanító ur megengedte, hogy egy órával tovább ott maradhassak.

Nem szólt.

— Ma először főztél?

— És mit szólt a férjed ?

— Nem szólt semmit, de olyan különösen nézett.

Kellemetlen vigasz.

— Pénzem nincsepjílárika kisasszony, az eszem képezi egész vagyonomat.

— Vigasztalódják barátom ... a szegénység nem szégyen.

A bizalom.

A megvakult betegtől a műtét előtt kérdi az orvos:

— Bízik bennem ?

— Vakon 1,

Kerülő utón.

Vilma kisasszony: Te papa, mondhatom neked, már nagyon kezdem unni a családi nevemet.

Latin.

Azt kérdezi a tanár, milyen szóval üd\»zölték egymást a rómaiak:

Móricz Saftbrathen: Szervusz, tanár ór 1

Hasonlat.

Altiszt: Ebadta flez- kója, olyan gúnyosan nevet, mint egy szalonás gombócz, mely a lábasban meg akar pukkadni.

i