Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-07 / 6. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY tanujelét, hogy szívesen érintkezik a jegyzői karral, hogy érdekeinket szivén viseli és helyzetünkön segíteni óhajt az egyszerűsítés és egyöntetűség meghonosítása által. Mi t. kartársak a főszolgabiró urnák ezen irántunk tanúsított jó indulatát csak azzal hálálhatjuk meg, ha őt hivatalos működésében mindig lelkiismeretesen támogatjuk és szorgalmas munkálkodásunkkal — azon czélja elérésében, hogy járásában mintaszerű közigazgatást teremtsen — elősegítjük. A főszolgabiró ur amaz intentióját, — hogy e járásban mintaszerű, egyöntetű közigazgatást teremtsen, — csak úgy vélem elérhetőnek, ha mi a tiszti értekezleten előadandó ügyekkel nem csak itten a főszolgabírói hivatalban elméletileg foglalkozunk, hanem ha a gyakorlatban az egyöntetű kezelésben megállapodunk, akkor biztosan remélhetjük, hogy az ügykezelés a járás területén mintaszerű és egyöntetű lesz. Hogy miként vélem ezen czélt elérni, van szerencsém az ügyviteli szabályzat következő szakaszát megismertetni. A vármegyei ügyviteli szabályzat 273. §-a szerint a főszolgabiró a járásbeii községek elöljáróit különösen a községi és körjegyzőket, a községi és körorvosokat tiszti értekezletre a járás székhelyére esetleg a szükséghez képest más községbe is összehívhatja. Az idézett miniszteri rendelet értelmében tehát a főszolgabirákra bízatott az, hogy a tiszti értekezleteket hová hívják össze. A belügyminiszter az által, hogy a tiszti értekezletek helyeinek megállapítását a főszolgabirákra bizta, bizonyos czélt kivánt valószínűleg elérni. Ebből kifolyólag az én véleményem az, hogy az egyöntetűség és egyszerűsítés czélja a gyakorlatban legbiztosabban úgy volna elérhető, ha a havonként tartandó járási tiszti értekezletek felváltva minden hónapban más jegyzői irodában tartatnának meg, mely alkalommal a főszolgabiró a jegyzői kar segédlete mellett egyidejűleg megvizsgálná az illető jegyző ügykezelését, a midőn minden jegyző az ügykezelésre nézve véleményét és észrevételeit nyomban meg is tehetné és a netaláni észrevételek megvitathatok volnának. Én reám t. kartársaim indítványom legterhesebb kötelességeket ró, mert mint a járás központi jegyzőjének sokkal kényelmesebb a helyzetem, ha a tiszti értekezletek mindig itten a járás székhelyén tarttatná- nak, mintsem az általam czélzott úgynevezett vándorgyűlések, de a mennyiben az egyöntetűséget csak úgy látom biztosan elérhetőnek, szívesen feláldozom kényelmemet, sőt még költséget sem kímélek, mert ezen körülmény tapasztalatainkat a gyakorlatban csak gazdagítani fogja, a mi mindig csak előnyünkre vál- hatik. — De ez által még elérjük azt is, hogy mi kartársak egymás között versenyt fogunk fejleszteni a pontosság és lelkiismeretes ügykezelésben, ami a közigazgatásra és járásunk lakosságára minden esetre csak előnyös lesz. Ugyanazért indítványozom, kérjük fel a főszolgabiró urat, hogy a járási tiszti értekezleteket felváltva minden hónapban más-más jegyzői irodában egybe- hivni méltóztassék, kötelezvén e járás minden jegyzőjét a pontos megjelenésre. Tekintetes Főszolgabiró ur! T. Kartársaim 1 Én azon meggyőződésben vagyok, hogy az általunk beterjeszteni szokott havi és időszaki jelentések nagy része sem a kormányrendeletekben körülírva, sem a törvényhatóság által alkotott vármegyei szabályrendeletekben megállapítva nincsenek. Tehát nem terjeszttetik be egyöntetű havi és időszaki jelentés az ország összes jegyzői által, sőt vármegyénk jegyzői által sem, de hogy még tovább menjek, az általam t. kartársaimtól beszerzett adatokból arról győződtem meg, hogy mi ezen járás területén sem terjesztünk be egyöntetű havi és időszaki jelentést. Ezen körülmény úgy nekünk mint a főszolgabírói hivatal kezelő személyzetének felesleges munkaszapo- ritást okoz. Ennek elkerülése és az egyöntetűség szempontjából indítványozom, hogy ez alkalommal a főszolgabiró ur jóváhagyása mellett állapítsuk meg közösen, hogy mely havi és időszaki jelentések lesznek általunk egyöntetűen beterjesztendők és kérjük fel a főszolgabiró urat, hogy a megállapítandó havi és időszaki jelentéseket rendeletileg szabályozni méltóztassék. A főszolgabiró ur a múlt év végén tartott hivatalvizsgálat alkalmával nekem és valószínűleg kartársaimnak is szóbeli utasítást adott arra nézve, hogy a kisebb polgári peres ügyekben a panaszok felvetele körül miként járjunk el, t. i. hogy a felek szóbeli panaszait nem egyszerűen a panaszkönyvbe iktassuk, hanem a'szóbelileg előterjesztett panaszról egy rövid jegyzőkönyvet vegyünk fel és a felvett jegyzőkönyvet a szabályszerű 24 filléres bélyeggel láttassuk el. T. Kartársaim ! A főszolgabiró urnák ezen intézkedése látszólag munkaszaporitást okoz, de alapjában véve az ellenkezője áll, mert véleményem szerint munka- kimélésnek és munkaapasztásnak mondható, eltekintve attól hogy a 1260.X)—1902. sz. ügyviteli szabályzat 58. §-a határozottan tiltja, hogy élőszóval előadott panaszok az iktatókönyvbe bevezettessenek, hanem a helyett a szóbeli előterjesztésről felvett jegyzőkönyv iktatandó be. Hogy a főszolgabiró ur emez intézkedését miért tekintem munkaapasztásnak és munkakimélésnek — elmondom. Tapasztaltam azt, hogy nállam, ahol a kisebb polgári peres ügyek száma evenként az 1200 számot is jóval felülmúlja, különösen a téli hónapokban a midőn a földmivelő népnek igen kevés dolga van, rohamosan szaporodik a panaszok száma s ezen körülményt szerintem az okozza, hogy a parasztnép, ha a perlekedés pénzbe nem kerül, minden csekélységért csupa szórakozásból is perel és legtöbb esetben a tárgyalás napján a midőn a jegyzőkönyv és ítélet bélyege követeltetik tőle, — ha követelését meg sem kapta, a mi sokszor 40—50 fillérből áll, — panaszát beszünteti illetve visszavonja. — Holott, ha mindjárt a panasz beadása alkalmával kénytelen a jegyzőkönyvre szükséges 24 filléres bélyeget megvenni, minden csekélységért és kétes követelésért panaszt nem fog emelni, ez által pedig a kisebb polgári peres ügyek száma biztosan felényire fog apadni. Ebből kifolyólag indítványozom, hogy a főszolgabiró ur szóbeli rendelete értelmében az egész járás területén egyöntetűen igy kezeljük a kisebb polgári peres ügyeket. HIRE k. — Személyi hírek. Károlyi István gróf január hó 29-kén a hajnali vonattal városunkba érkezett s egy hetet városunkban töltve, f. hó 4-íkén az esti vonattal visszautazott Budapestre. — G é- ressy Kálmán tankerületi kir. főigazgató f. hó 2-án este 6 órakor városunkba érkezett, hogy szokásos iskolalátogatását megtegye. A főigazgató a helyheli kegyesrendi társház szívesen látott vendége. — Nagy László alispán f. hó 3-kán — a Sza- mos-jobbparti és Tisza-balparti vizérdekeltség ügyei nek elintézése ezéljából — Szatmárnémetiben tartózkodott. — Nagy László vármegyei alispán f. hó 5-ikén a gyorsvonattal Budapestre utazott s onnan csakis 8-án tér vissza. — Gr. Károlyi György országgyűlési képviselőnk a mai déli gyorsvonattal körünkbe érkezik. — Dr. Lengyel Zoltán, zilahi országgyűlési képviselő és D r. V a r s á g h Zoltán, a nagykárolyi választó-kerület volt függetlenségi-párti képviselőjelöltje január hó 30 án városunkban tartózkodtak s részt vettek a párt végrehajtó-bizottsága által a polgári kaszinóban tiszteletükre rendezett társas vacsorán és az ágostai evangélikus csizmadia iparosok bálján. — A föispáni beiktatás a február hó 20-án túl terjedő időben, valószínűleg február hó 25-én fog megtörténni. Múlt számunk abbeli értesítését, hogy az alispánnal és Szatmárnémeti város polgármesterével egyetértőleg a beiktatás február 18 illetve 20-ik napjára már kitüzetett, szatmári hirlaptársaink közigazságot, nem hitvány pennával és törvényesen védett hazugságokkal. Talán erősebb lett volna az ő szive, nem csalódott volna annyit az emberekben és most nem zokognánk mi, akik itt maradtunk, azon, hogy meghalt egy ur, egy igazi typikus magyar nagy ur!“ Temetése január hó 31-én ment végbe nagy részvét mellett Dobrács-Apátiban, ahol a családi sir- kertben helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartást a templomban Balogh István kiskolcsi ev. ref. lelkész és a simái Balajthi Károly szamoskóródi ev. ref. lelkészek végezték. A temetésen megjelentek : Domahidy Elemér főispán, Nagy László alispán, Domahidy István, Domahidy Viktor, Nagy Béla nejével, Szeőke Sándor, Jékey Sándor nejével, Csaba Adorján, Domahidy Sándor, DorgóGábor, Maróthy Sándor, Madarassy Dezső nejével, Dezső Kálmán, Kováts Jenőné, Kováts Sándor, Ko- váts Miklós, Szegedy István, Szombathy Ödön, Dr. Egry Károly, Turmann Olivérné, K. M. Pap Sándor, Turmann Miklós, Domahidy Pál, Madarassy Gyula, Teleki János gróf, Nagy Viola, Damokos Ferencz, Galgóczy Árpád, stb. A ravatalt egész koszoruerdő borította el. Koszorúkat helyeztek a ravatalra : „Adorján, Margit, és Ilona — A felejthetlen jó testvérnek.“ „Adorján és Olga — Forró szerzetünkkel és mély szomorúságunkkal gondolunk mindég reád (Csaba Adorján és neje).“ „Ilona és Dezső — A jó testvérnek és sógornak (Madarassy Dezső és neje).“ „Jó nagybátyjoknak — Géza, Árpád, Olga és Béla (Madarassy Dezső gyermekei).“ „Feledhetetlen unokatestvérének — Adél (Nagy Béláné).“ „Mély fájdalommal gyászoló Margitod (özv. Turmanné).“ „Drága Zoltán bácsinak — Zoltán és Öli (Turmann Zoltán és Öli).“ „Viktor és Blanka (Domahidy Viktor és neje).“ „Zoltánnak —- Kálmán (Gillyén).“ Legjobb barátom voltál, elvesztésedet mély fájdalommal siratja — Elemér (Domahidy Elemér).“ „Utolsó üdvözletünk — Irén és Laczi (Damokos László és neje).“ „Igaz barátnak (Báró Szentkereszty Pál).“ „A legjobb barátnak — Albert (Zeyk Albert).“ „A legigazabb embernek és legjobb barátnak — Dorgó Albert es neje.“ Isten veled — Gábor (Dorgó Gábor).“ Felejthetlen barátjának — K. M. Pap Sándor.“ „A szeretett jó barátnak — Koszta Gábor és családja.“ „Szeretett főnökének — Erzsébetvárosi ügyészség.“ „A régi jó barátnak — Béldy László.“ „Kegyelete jeléül — A kolozsvári kaszinó választmánya.“ „A legnemesebb barátnak — Bánffy Ferenczné.“ „Szeretett kartársának — Az erzsébetvárosi törvényszék.“ „Igaz jó barátnak — özv. Zeyk Dánielné és családja.“ „A feledhetlen jó barátnak — a Kulin család.“ „Feledhetlen jó barátnak — Rudi és Mariska (Gróf Pongrácz és neje Dorgó Mariska).“ „Barátai és tisztelői — Kürthi Csaba Zoltánnak.“ „Az igaz jó barátnak — Dr. Antalfy és családja.“ „Jó öregnek — A háziak.“ „Erzsébetvárosi ügyvédek.“ „Go- rove Lajos és neje.“ „Kedves barátnak — Gorove János és Emma,“ „Zoltánnak — Feri (Damokos).“ Szeretett keresztapának — Pisti.' „Kováts Jenőné." leményei utján irtuk meg, és sajnáljuk, hogy erről az alispánt közvetlenül nem kérdeztük meg. Az alispán a mai napon fog értekezni Krisstóffy József főispánnal a beiktató ünnepség napjának megállapítása ügyében. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Dr. Hetey Zoltánt, nagykárolyi pénzügyigazgatóságnál alkalmazott fogalmazó gyakornokot a nagybecskereki m. kir. pénzügyigazgatósághoz fogalmazóvá nevezte ki. — Gratulálunk ! — Áthelyezések. A földmivelésügyi miniszter Finta Lajos folyammérnököt a szatmári m. kir. folyammérnöki hivataltól az aradi m. kir. folyammérnöki hivatalhoz helyezte át és helyette Vojtek Lajos kir. folyammérnököt helyezte át az aradi m. kir. folyam- mérnöki hivataltól. — Őszintén sajnáljuk a folyammérnöki hivatal e rokonszenves tagjának körünkből való távozását s megelégedést kívánunk neki az uj otthonban. — Eljegyzés. Chirke Vilmos helybeli in. kir. pénzügyi számtiszt mai napon tartja eljegyzését néh. Pokomándy Alajos volt várrn. pénztári ellenőr kedves szép leányával Pokomándy Erzsébettel. Boldogságot kívánunk kötendő frigyükre 1 — Kaszinói közgyűlés. A régi kaszinó-egyesület múlt vasárnap délután 5 órakor Debreczeni István elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott Az 1902. és 1903. évi számadásokat letárgyalták és elfogadták. A sorshúzás folytán kisorsolt 10 választmányi tagot újból, egyhangúlag megválasztották. A január hó 6-án tartott rendes közgyűlés alkalmával el nem árverelt lapokat elárverelték s ezzel a tárgysorozat ki lévén merítve, a gyűlés véget ért. — Előléptetés. A pénzügyminisztérium Bagossy Ferencz kataszteri biztost magasabb fizetési fokozatba léptette elő. — Eljegyzés. Herman Venczel deési m. kir. állami végrehajtó f. hó 2-án váltott jegyet Hetey Ábrahám — városunk főjegyzője — kedves leányával Margittal. Boldogságot kívánunk frigyökre 1 — Kaszinói közgyűlés. Erdőhegyi Gyula, a Régi Kaszinó könyvtárossá ebbeli állásáról lemondván, a Régi Kaszinó a könyvtárosi állás betöltése ügyében mai napon saját helyiségében rendkívüli közgyűlést tart. — Esküvő. Jeszenszky Béla, nagykárolyi járási szolgabiró a tegnapi napon esküdött örök hűséget Budaházy Sándor mátészalkai ügyvéd és neje Szőllőssy Ilona kedves leányának Erzsikének. Sok boldogságot a szívből kötött frigyhez! — Vécsey Mária bárónő, Mari Valéria kir. hercegnő főkamarásnéja, belépett a riedenburgi Sacré Coeur zárdába, hogy letegye a noviciátust. A bárónő, a ki nemcsak fenséges úrnőjének szimpátiáját élvezte, hanem mindazoknak tiszteletét ki tudta vivni, akik vele társadalmilag érintkeztek, jelenleg 38 éves. Leánya néhai báró Vécsey Józsefnek. — Kartonbál. A polgári olvasókör nagykedvelt- ségnek és jó hírnévnek örvendő kartonbálját e hó 13-án, szombaton fogja megtartani. A rendezőség — melynek élén Wagner István áll — mindent elkövet a bál sikere érdekeben, mely remélhetőleg az idén is igen jól fog sikerülni. A meghívó szövege igy szól: A nagykárolyi polgári olvasókör könyvtára javára összes termeiben 1904. évi február hó 13-án, szombaton tombolával egybekötött kartonbált rendez. A rendező-bizottság : Wagner Istán, elnök ; Csipkés Károly, Pucser Károly, ) r. Sternberg Zoltán, alelnökök; Tóth Zoltán, jegyző; Letlinger K. Béla, pénztárnok; Kerekes Bertalan, ellenőr — és 46 rendező-bizottsági tag. Beléptidij : Személyjegy 2 korona. Családjegy 5 korona. Karzatjegy 2 korona. Tombolajegy ára 60 filler. Kezdete este 8 órakor. Jegyek előre válthatok : Eigner Simon, Kovács György és Pucser Károly urak üzletében és este a pénztárnál. — Eljegyzés. Fuchs Ármin rákoskeresztúri föld- birtokos a napokban eljegyezte Spitz Dezső uradalmi nagybérlő kedves szép leányát Irénkét Nagy-Ecseden. Boldogságot kívánunk a kötendő frigyhez 1 — Meghívás. A képviselőtestület t. tagjait 1904. évi február ho 7-ik napján délelőtt 10 órakor a rendes közgyűlést megelőzőleg a városháza tanácstermében tartandó tisztújító közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1904. február hó 2-ik napján. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: l.A hagyatékügyi jegyzői állásnak választás utjáni betöltése. — Dalegyesületi közgyűlés. Dalegyesületünk évi rendes közgyűlését múlt hó 30-án tartotta meg. A felolvasott elnöki, szám- és szertárvizsgáló-bizottsági jelentéseket, valamint az 1904. évi költségvetést a közgyűlés elfogadta. Az egyesület 25 éves fenállásának a működő testület által történt megünneplése tárgyában tett jelentést tudomásul vette s egyben elhatározta, hogy a Demidor Ignácz elnök által megirt, az egylet 25 éves történetét magában foglaló felolvasását 200 példányban kinyomatja, az alapitó, pártoló és működő testületi tagoknak megküldi. Az alapszabályok 3-ik és 4-ik §-át a működő testület kérelmére módosították. Demidor Ignácz elnök állásáról lemondván, érdemei elismeréséül őt az egyesület disztaggá választotta. Közfelkiáltással elnökké Kacsó Károly kir. főmérnök választatott meg, ki kijelentette, hogy a megtisztelő bizalmat megköszöni s az elnöki állást elfogadja, s egyben tehetségéhez képest mindent elfog követni arra nézve, hogy az egyesületet a virágzás útjára vezesse. Alelnökké Dr. Vetzák Ede ügyvéd szintén egyhangúlag lett megválasztva. A tisztikar és választmány tagjai a következők lettek : igazgató : Letlinger Béla, ügyész : Baudisz Jenő, pénztáros : Pfeifer Ede, jegyző : Berényi Imre, szertárnok : Zicher János. — Választmány : PalczerErnő, Debreczeni István, Demidor Ignácz, Simkó Géza, Dr. N. Szabó Albert, Dr. Adler Adolf, Dr. Váradi János, Kubinyi Bertalan, Róth Károly, Schnébli Károly, Kerekes Bertalan, Luczai János, Nagy Elek, Diczig Ádám, Kínál Antal, Szolo- májer Janos, Csernus József és Medvey Ernő. —
