Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-11 / 50. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY gatósak azon módok megválasztásában, melyekkel a káros obstructio megszüntetését elérhetjük. Ne öltöztessük a hazafiság mezébe az ellenzéknek meterségesen, de mégis rosszul összetákolt eljárását. Maradjunk mindenekben és mindenkor a tisztesség, a törvénytisztelet utján, a műveltség színvonalán. Nyugodjunk meg a miniszterelnöknek kényszer parancsolta eljárásában és támogassuk őt bizalmunkkal nehéz helyzetében. (Meg-meg ujuló éljenzés). A beszéd elhangzása után többen gratuláltak a szónoknak. Dr. Adler Adolf a kérdés jogi oldalát világította meg, mig lnáncsi Papp Kálmán érdekes beszédben mindkét indítványnak a napirendről való levétele mellett érvelt. A fiatalabb Károlyi. Majd gróf Károlyi György, a nagykárolyi kerület országgyűlési képviselője emelkedett fel szólásra, hogy a kormány iránti rendithetlen bizalmának adjon kifejezést, daczára annak, hogy apja, mintha tartott volna e felszólalástól, azon reményének adott kifejezést, hogy nem lesz ilyen uj ága a családfának soha. A fiatal gróf beszédét természetes, hogy az ellenzék óriási zajjal fogadta és a mikor a szónok eljutott nagy nehezen a bizalom kérdéséig, s ezt hallva apja, távozott a gyűlés- teremből, az ellenzék fülsiketítő zajjal, kiabálással, abczugolással akarta megakadályozni a beszéd folytatásában. Az abczug kiáltások, „elűzte az apját, hozza vissza“, nem hallgatjuk meg és egyes közbeszólások perczekig tartottak és megújultak. Viszont a kormánypárt hívei neki fordultak a zajongó elemeknek s egyes olyan csoportok keletkeztek, hogy már-már tettlegességtől lehetett tartani. — Pedig a fiatal gróf gyöngédteljes szerénységgel indokolta meg azon eljárását, hogy apja hite és figyelmeztetése ellenére is a kormánypárttal tart. Másrészről rendithetlen meggyőződése által vezetve, nem hagyta magát zavartatni és időközönként, mikor a zaj kissé csillapult, egy részt elmondott beszédéből a mely a következő volt egész terjedelmében: Méltóságos főispán ur! Tisztelt közgyűlés! Nem volt szándékom e vitában felszólalni, jóllehet activ részt kértem s vettem a parlamenti kibontakozásnak, meggyőződésem szerint ezen egyedül lehetséges módjában, melylyel az országot a váltságtól megmenthettük ; de ámbár ha szabad az istenséget, úgy talán a hazát is többféleképen lehet imádni, mégis nem hihettem, hogy Nagy Béla t. barátom indítványát többen elleneznék. Aki ismer engem, méltányolni fogja, hogy gróf Károlyi István édes atyám iránt való defe- rencziából, beszédjére egy szóval se reflectáljak; kü- lömben is távol áll tőlem e pillanatban politizálni; de az országban, s az imént elhangzott támadásokkal szemben, kötelességemnek tartom, hogy e helyen is, felemelt fővel s tiszta lelkiismerettel bejelentsem, hogy a parlament becsületének, a haza jövőjének s az alkotmány megmentésének érdekében, ez egyszer, egyetlen egyszer, túl kellett tennünk magunkat az alakiságon, mely tettért a felelősséget én és a jobboldalon ülő képviselőtársaim, az ország színe előtt, az ellenzékkel szemben mindenkor magunkra vállaljuk; mert sem államcsínyt nem követtünk el, sem alkotmányunkat meg nem sértettük, hanem igenis, midőn választanunk kellett a formáknak minden tekintetben való szigorú megtartása, vagy a között, hogy az országot a tehetetlenségtől, a tönkrejutástól, az elzülléstől s erkölcsi bukástól megvédelmezzük, parancsoló végszükségtől kényszerítve, bírtunk annyi erkölcsi bátorsággal s akaraterővel, hogy az alkotmány megmentését, a formánál magasabbra helyeztük; ezért vád sem a kormányt, sem a Ház elnökét, sem senkit közülünk, kik hazafias aggodalmunkból kifolyólag igy cselekedtünk nem illethet, hanem csak elismeréssel tartozunk gróf Tisza István miniszterelnök ur iránt, hogy a többségnek, mely oly hosszú időn át, megvolt akadályozva véleménye nyilvánításában s akarata érvényesítésében, valahára módot nyújtott arra, hogy a haza érdekében, véget vethessen e szégyenletes comédiának s tarthatatlan állapotoknak. Ezért a Nagy Béla által beadott bizalmi indítványt megszavazom. A szónokot a bizalmi indítvány hívei lelkesen éljenezték és tapsolták, a beszéd elhangzása után nagy óváczióba részesítették. Talán a fiatal gróf felszólalása volt a legérdekesebb epizódja a közgyűlésnek s újabb bizalmat öntött a kormánypárt híveiben a győzelemhez. Az utolsó szónok és a vita berekesztése. Dr. Falussy Árpád érdekes beszédet tartott, a mely a legharcziasabb volt, minek folytán annyi ellenmondást provokált és olyan zaj kisérte beszédét, hogy abból csak egyes részeket tudtunk kivenni. — Szónok azon sajnos meggyőződéssel jött ide, hogy a vármegyének a központtól függő bizottsági tagjai meg fogják szavazni a bizalmat a kormány iránt. (Például Károlyi György gróf, közbeszólás. Zaj.) — Egyetlen vigasza az, hogy a vármegye független elemei lelkesedéssel küzdöttek Luby indítványa mellett, ellenben két független embert kivéve, nem akadt egyetlen olyan bizalmat szavazó szónok, a kinek ne lenne valami köze Tiszával. Ezután zajos közbeszólások mellett gróf Károlyi György beszédével foglalkozik és fejtegeti, hogy a mai küzdelem nem uj, már 400 éves és azt történelmi visszapillantással igazolja. — Felemlíti, hogy ennek az országnak semmi hatalma nincs, nincs külügye, pénzügye, katonasága, és most, hogy Becs mindent kon- fiskálhasson, még a házszabályokban gyökeredző jogunktól is megfosztani akar. (Zaj. Szavazzunk 1) A ki a magyar közjogot ismeri, az tudhatja azt, hogy minden jogunk csak a papiroson van meg, a mit kivívtunk, azt csak az ellenzék szívós kitartásának köszönhetjük és ha most ezt az egy jogunkat feladjuk, egy csapásra végeznek velünk. Megdöbbentette őt az a jelenség, hogy a vármegye egy olyan tisztelt, független alakja, mint Szerdahelyi Ágoston (óriási éljenzés) szintén a kormány mellett nyilatkozott. (Éljenzés.) Ebben azt látja, hogy Tisza megtévesztő politikája még egy olyan rendithetlen gondolkozásu embert is tévútra vezethet. Végül figyelmezteti a kormány híveit, hogy egy holt politikus ravatalára fogják azt a bizalmi koszorút letenni. (Éljenzés. Zaj.) Ezután a főispán, a ki nagy lelkinyugalommal és kitartással uralkodott a már-már elfajuló vita menetén, mint valami háborgó tenger felett, bejelentette a közgyűlésnek, hogy 10 bizottsági tag a vita berekesztését és szavazást kért az ügyrend értelmében. Ennek az ellenzékiek nagy zaj közt ellentmondtak, a mikor az alispán egy kis meglepetéssel szolgált nekik. Ugyanis az ellenzék 10 tagja is benyújtott előzőleg N. Szabó Antal utján egy ivet, a melyben szintén a vita berekesztését és névszerinti szavazást kértek. Hiaba magyarázta meg N. Szabó Albert, hogy ezt csak azért tették, nehogy szavazás nélkül mondják ki a határozatot, az alispán felolvasta nagy derültség között a vita berekesztését kérő saját ivüket, minek folytán kénytelenek voltak beleegyezni a vita berekesztésébe. . A szavazás. A főispán elrendelvén a szavazást, a szavazatszedő küldöttség elnökéül felkérte gróf Károlyi Györgyöt, tagjaiul Madarassy Dezsőt és Debreczeni Istvánt. Az élénk érdeklődés mellett lefolyt szavazás eredménye az volt, hogy 190 szavazat elfogadta a kormány iránti bizalmi nyilatkozatot, ellene szavazott 60 bizottságitag és igy Szatmárvármegye közönsége 130 szótöbbséggel a kormány álláspontja mellett foglalt állást. Ezzel a közgyűlés első napja véget ért. Berekesztés előtt a főispán kinevezte tb. főszolgabírónak Neu- pauer János és Eötvös Róbert szolgabirákat. A közgyűlés tagjai a főispánt a közgyűlés végén lelkesen megéljenezték. A Közgyűlés második napja. A közgyűlés második napján letárgyalták a tárgy- sorozatba felvett többi ügyeket. Ezek közül térszüke miatt csakis a vármegyei bizottsági tagok választására kiküldött választási elnökök névsorát említjük fel. A közgyűlés megnyitásakor az ellenzék volt többségben és érvényesíteni akarta akaratát a választási elnökök kiküldésénél. De időközben mind több kormánypárti bizottsági tag érkezett meg, úgy hogy ezután az alispánnal kölcsönös megegyezéssel állították össze a választási elnökök névjegyzékét. Először közöljük a választói kerület, azután a választási elnök nevét és végül a választás napját, a mennyiben ezúttal a törvényhatóság maga tűzte ki a választás napját deczember hó utolsó napjaira. Nagykárolyi I. választó kerület Roóz Samu deczember 29.— Nagykárólyi II. választó kerület dr. Serly Gusztáv, deczember 29. — Nagykárolyi Ill-ik választó karület Róth Károly, deczember 29. — Nagykárolyi IV. választó kerület Csipkés András, 29. — Nagybányai Stoll Gábor, 29. — Felsőbányái, Szüszner Nándor, 29. — Börvelyi, Reök Gyula, 30. — Gencsi, Schifbeck Mátyás, 29.—Kismajtényi, Domahidy István, 29. — Szaniszlói, Boer Endre, 29. — Érendrédi Stró- bencz Péter, 30. — Mérki, Maraszka József, 30. — Mátészalkai, Szálkái Sándor, 29. — Nagyecsedi, Jékey Zsigmond, 29. — Vitkai, Budaházy Sándor, 29. — Fábiánházai, Budaházy István, 30. — Nyirmegyesi, Tivadar Elek, 30. — Kocsordi Luby Lajos, 30. Gebei, Szálkái Zoltán, 30. — Szamosszegi, Szabó Gusztáv, 30. — Olcsvai, Dienes Lajos, 30.—nagydobosi, Jármy Andor, 31. — Kántorjánosi, Csuja Imre, 31. — Csenged, Komoróczy Iván, 29. — Porcsalmai, Madarassy Gyula, 29. — Gacsályi, Madarassy Sándor, 29. — Atyai, ináncsi Papp Kálmán, 29. — Vetési, Szerdahelyi Ágoston, 29. — Tyukodi, Uray Lajos 29. — Fehérgyarmati, Dávid István, 29. — Csekei, Kölcsey Gábor, 29. — Matolcsi, Jékey István, 29. — Tisza- becsi, Sántha Kálmán, 29.—Fülesdi, Csoknyay Gyula, 29. —r Czégényi, Luby Zsigmond, 29. — Zsarolyáni, Szegedy Antal, 29. — Nagyari, Nagy László, 29. — Lázári, Nagy Béla, 29. — Paládi, Cholnoky Imre, 29. — Nagypaládi, Szoboszlay Sándor, 29. — Ombódi, Helmeczy Jézsef 29. —Nagykolcsi, Böszörményi Emil, 29. — Aranyosmegyesi, Böszörményi Zsigmond, 29. — Udvari, Tóth Móricz, 29. — Batizi, Jakó Endre, 29. — Sárközi Beszedits Vilmos, 29. — Krassói, Csenged Máyer Sándor, 29. — Erdődi, Rébay Dezső, 28. — Krasznabélteki, Bóhus János, 28. — Felsőboldádi, Klintók Ágoston, 28. — Madarászi, Szarka Andor, 28. — Rézleleki, Galgóczy Árpád, 29. — Géresi Schvarcz Dávid, 29. — Szokondi, Kölesei Rudolf, 29. -- Király- daróczi, Papp Ambrus, 30. — Dobrai, Sengschmidt Frigyes, 30. — Középhomoródi, Szuhányi Ödön, 29. Erdőszádai, Szaicz Mihály, 29. — Farkasaszói, Fássy Gusztáv, 29. — Misztótfalussi, Torday Imre, 29. — Alsófernezelyi, Molcsányi Gábor, 29. — Feketefalusi, Miskolczy Sándor, 29. — Dióshalmi, Kováts Sándor, 29. — Remetemezői, Ilosvay Gusztáv, 30. — Barla- falusi, Szimon Béla, 29. — Komorzáni, Ilosvay Gusztáv, 31. — Avasujvárosi, Jakó Kálmán, 30. — Kőszegremetei, Bay Miklós, 30. — Avasujfalusi, dr. Ecsedi Gedeon 31. — Szinérváraljai, Fényes Béla, 29. — Nagy- somkuti gr. Teleki Sándor, — 30. — S.-M.-Berkeszi, Erdős Aurél, 30. — Hosszufalusi, Péchy Péter 30. — Hagymásláposi, Mán Lajos, 29. — Koltókatalini, gróf Teleky János 30. — Kővárremetei, Eötvös Róbert 29. — Jóházai, Szabó Ernő, 29. Nagynyiresi, Brunner Károly decz. 29. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 9-én tartotta deczember havi ülését, Nagy László alispán elnöklete alatt. A bizottság választott tagjai közül csak N. Szabó Antal és Jékey Zsigmond jelentek meg az ülésen, a többi elmaradását kimentette. Az ülésen nem fordult elő semmi olyan ügy, a mely nagyobb érdeklődést keltett volna s azért ezúttal csakis a havi jelentések és folyó ügyek felemlitésére szorítkozunk. Az alispán havi jelentése szerint október hóról átjött 1764, november havában beérkezett 2197, összesen 3961 ügy- darab, a melyből a múlt hóban elintéztek 3001 ügydarabot. — Az alispán indítványára elhatározta a bizottság, hogy felír a kereskedelemügyi miniszterhez az iránt, hogy a Csenger—urai törvényhatósági útnak kőpályával leendő ellátását házilag eszközölhesse, tekintettel az Ínséges viszonyokra. — Dr. Serly Gusztáv főorvos jelentést tett az urai trachoma esetekről, A helyszínén megvizsgálta a betegeket. 15 trachomás beteget talált a tanyán, ahol az elkülönítés tekintetében minden intézkedés megtörtént. Részletes jelentése folytán a minisztérium egy megbízottat már kiküldött a helyszínére, a ki ma utazott ki. Tehát a járvány továbbterjedésétől tartani nem lehet. — A múlt hóban befolyt 35620 K 17 f útadó, hátralékban maradt 203575 K 87 f. — A nagyváradi postaigazgatóság Sályiban postaügynökséget állít fel. — HalászFerenczminiszteri tanácsost a bizottság egyik legutóbbi ülésén üdvözölte kitüntetése alkalmával és köszönetét mondott a vármegye területén szervezett állami iskolákért. A miniszteri tanácsos most köszönő iratot küldött az üdvözlésre, amelyben hálás köszönetét mondott és meleg hangon említette tel azt, hogy ifjúkori emlékek fűzik őt a vármegyéhez és végül kijelentette, hogy annak nevelésügyi viszonyait mindig szivén fogja viselni. HI R E K. — Kinevezés. A póuzügyininiszter Schuébli Károly helybeli pénzügyi fogalmazót pénzügyi segédtitkárnak nevezte ki a dévai pónzügyigazgatósághoz. — Kinevezések. Az igazságügyminiszter Gaál István mátészalkai kir. járásbirósági és ifj. Kovács György szatmárnémetii kir. törvényszéki aljegyzőket jelenlegi alkalmazásuk helyén kir. törvényszéki jegyzőkké nevezte ki. — Kristóffy József főispán Szintay Gábor végzett joghallgatót vármegyei közigazgatási gyakornokká nevezvén ki, az alispán szolgálattételre az erdődi járási főszolgabíró mellé osztotta be. — Főispáni ebéd. Folyó hó 6-án a rendkívüli közgyűlés első napján Kristóffy József vármegyénk főispánja ebédet adott, melyre az országgyűlési képviselők, a főszolgabírók és a három rendezett tanácsú város polgármestere voltak hivatalosak. — Jubileumi ünnepély. Nagykároly város társadalma f. hó hó 3-án fenyes összejövetelt rendezett a Régi Kaszinó dísztermében abból az alkalomból, hogy Kacsó Károly, kir. főmérnök, a vármegyei kir. állam- épitészeti hivatal főnöke 25 éves állami szolgálatát betöltötte. Az estélyen városunk társadalmi életének előkelősége csaknem teljes számban megjelent s Szat- máról is többen átjöttek az ünnepelt jó barátai közül. Összesen 93-an jelentek meg az estélyen s emelte annak díszét, hogy a hölgyközönség is szép számmal volt képviselve. A hölgyek közül jelen voltak az ünnepelt neje, Nagy Lászlóné, Dr. Serly Gusztávné, Debreczeni Istvánná, özv. Balogh Bertalanná, Moson Györgyné, Dr. Schönpflug Jenöné, Dr. Schönpflug Béláné, Aigner Imréné, Dr. Kovács Dezsőné, Erőss Juliska, Kacsó Mariska, Erzsiké és Irénke, Schönpflug Irénke, Bakó Zsófika, Elbel Ilonka, Balogh Margit, Péchy Ilonka, Boros Bella. A vacsora alatt Nagy László alispán köszöntötte fel az ünnepeltet, tőle megszokott szellemességgel fejtegetve, hogy Kacsó Ká- rolyban a hivatalos embert már máshol ünnepelték, most azonban a társadalom ünnepli benne a jó barátot a közszeretetben álló kedves embert. Kacsó Károly meghatottan köszönte meg a vendégeknek irányában kifejezett tüntető rokonszenvüket. Boros János Kacsó Károlynét köszöntötte fel. Vacsora után az ifjúság Fátyol Józsi kitűnő zenéje mellett tánezra perdült s a mulatság csakis a hajnali órákban ért véget. — Fényes lakodalom. Mint múlt számunkban már említettük is, Dr. Galgóczy Árpád erdődi szolga- biró deczember hó 3-án vezette oltárhoz Aranyos meggyesen Böszörményi Zsigmond és neje Ferenczy Ágnes leányát Ágnest. A lakodalmon a család rokonai és jó barátjai közül majd hetvenen vettek részt. — Násznagyok, voltak Domahidy István és Ferenczy Lajos, nászaszonyok Domahidy Istvánná szül. Darvay Szeréna és Boross Lajosné szül. Jakó Kata. Nyoszolyó lányok voltak Tomcsányi Emi, Böszörményi Eszter és Margit és Tóth Juliska, vőfélyek voltak Jékey Pista, Domahidy Pál, Helmeczy Pál és Jakó Pál. A polgári házasságkötést Nagy Imre anyakönyvvezető, az egyházi
