Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

SZATMARMEGVÉI KÖZLÖNY Ardeleán Korjolánt, mint szatmármegyei gör. kath. főesperest, nagykárolyi kerületi alesperest és helybeli lelkészt. Az Isteni tisztelet reggel 9 orakor vette kez­detét, amikor is Dr. Laurán Ágoston pápai praelatus, nagyváradi gör. kath. püspöki helynök hazafias szép beszédben ecsetelve a papi hivatás magasztosságát, bemutatta a híveknek az uj főesperes lelkészt es beiktatta hivatalába. Ezután Ardeleán Korjolán lépett a szószékre és tartalmas beszédben fejtette ki íelkészi működésének irányelveit. — Elsősorban köszönetét mondva Dr. Radu Demeter nagyváradi gör. kath. püspöknek kineveztetéseért, jelezte, hogy a kathedra 20 évi szolgálata után a mai napon az oltár és haza szolgálatába lépett. Vezér csillaga lesz a vallásosság és a hazaszeretet, amelynek szent tüzét híveinek lelkében éleszteni, legfőbb hivatása lesz. A szép beszéden keresztül vonuló hazafias érzés és gondolko­zás köztetszéssel találkozott, nemcsak jelenlevő hívei, de a beiktatási ünnepélyen megjelent más felekezethez tartozó intelligentia körében is. Déli 1 órakor 80 teritékü ebéd volt a régi kaszinó éttermében, amelyen polgármesterünk is részt vett. Az első pohárköszöntőt Dr. Laurán Ágoston püspöki helynök mondta, éltetve a királyt és a pápát. Ardeleán főesperes Dr. Radu megyés püspököt éltette és egyben a város polgárai közötti békés egyetértésre is ürítette poharát. Majd Ardeleán Vazul vetési lelkész Dr. Laurán Ágostonra, Lázár Gábor szaniszlói esperes lelkész ugyanerre, Ardeleán Korjolán főesperes a polgármesterre, Szabó Ignácz a hívek nevében Ardeleán uj főesperesre emelte poharát. Ebéd közben az ünneplők üdvözlő sürgönyt küldtek a nagyváradi püspökhöz a melyre szívélyes választ kaptak. Az egész beiktatási ünnepélyen minden magyar nyelven folyt le, amint ezt el is vártuk egy ilyen magyar ajkú gör. katholikusok lelkészének beik­tató ünnepélyén. Egyedül Lázár Gábor tett e tekintet­ben nem dicsérendő kivételt, amidőn oláh nyelven tartott pohár köszöntőt. Akik ismerik az uj lelkészt, a kinevezést szerencsésnek mondják. Ilsaák Dezsö | A vármegyei székházon gyászlo­bogó hirdeti, hogy közéletünknek halottja van. Isaák Dezső földbirtokos, közigazgatási bizottsági tag, a szatmári ev. ref. egyházmegye gondnoka junius 30-án élte 69-ik évében hosszas szenvedés után Nagy-Szeke­resen elhunyt. A megboldogult a vármegyei közélet­ben tevékeny részt vett. Mint főszolgabíró kezdte köz­pályáját. 1872—1876-ig a szamosközi I-ső járás főszolgabirája volt. Szigorú, de igazságos kormány­zója volt járásának, a régi szolgabirók egyik itt fele­dett alakja, aki ha szorították a népet az adóért, a hátralékot a saját zsebéből előlegezte. Mikor életbe léptették az adófelügyelőségekről szóló törvényt azonnal lemondott, mert adóbehajtásra nem vállalkozott. Ezután három czikluson át a fehérgyarmati kerületet képviselte függetlenségi programmal a kepviselőházban. Halála napjáig rendithetlen függetlenségi párti volt, aki anya­gilag is segítette pártját. Képviselő korában az országos függetlensegi pártnak alelnöke is volt. Nem reflektálva többé a képviselőségre, azután egész napjainkig mint a közigazgatási bizottság tagja szolgálta a közügyeket s a vármegyei közgyűléseknek is szorgalmas látogatója volt. Mint egyházmegyei gondnok is nagyszolgálatokat tett egyházának. Jó gazda volt, aki nemcsak megtar­totta az övéiről reá szállott vagyont, hanem gyarapította is. Szóval e tekintetben a magyar középosztály egyik követendő példája volt. Megszerezte a hajdani rozsályi Kun uradalmat is, s a rozsályi várkastélyt renováltatta. Kissé nyers külső alatt, igaz magyar jószívűség és őszinteség jelemezték. Derék igaz magyar ember száll vele a sírba. Temetése a tegnapi napon ment végbe nagy részvét mellett, a melyen ott volt az egész var­megye intelligencziája. A család a következő gyászje­lentésben tudatta nagy veszteségét: Özv. kisdobronyi Isaák Dezsőné, szül. Sulyok Berta mint neje, kisdob­ronyi Isaák Dezső, kisdobronyi Isaák Elemér, és neje csebi Pogány Mariska és leányok Mariska, kisdobronyi Isaák Zulima mint gyermekei; özv. borosjenői Jeney Dánielné szül. kisdobronyi Isaák Erzsébet mint test­vére, úgy a maguk, valamint a számos rokonság ne­vében megtört szívvel tudatják, a szeretett férj, atya, nagyapa, após testvér és rokonnak kisdobronyi Isaák Dezső urnák volt országgyűlési képviselő, ev. ref. egyházmegyei volt gondnok stb. stb., ez évi junius hó 30-án délelőtt 11 órakor életének 69-ik, boldog házasságának 36-ik évében hosszas szenvedés után történt elhunytál. A megboldogult hült tetemei julius hó 2-án délután 2 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint Nagyszekeresen a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Nagyszekeres, 1904. ju­nius 30. Béke poraira ! — Te Deum. A helybeli főgimnázium iskola évét bezáró hálaadó isteni tiszteletet junius 29-én tartották meg a helybeli róm. kath. templomban. A szent-miset Hám József főgymnáziumi igazgató mondta. Ezután a főgimnáziumban a bizonyítványok kiosztása következett és ezzel befejezést nyert az. iskolai év. — Esküvő. Hegedűs Tibor budapesti polgáriskolai tanár a napokban esküdött örök hűséget városunkban Cservenyálc Hermina kisasszonynak, Dr. Cservenyák Károly orvos kedves leányának. Boldogság kisérje frigyüket. — Érettségesek bankettje. Az idén a helybeli középiskolát végzett tanulók junius 29-én tartottak meg a szokásos társas vacsorát, a Polgári Olvasókörben. A tanárok közül Varjas Endre és Lendvai Márton jelentek csak meg az ifjúság örömünnepén. Az első pohárköszöntőt Adler Ernő mondta éltetve társai nevé­ben is az érettségi bizottságot és annak elnökét, a főigazgatót. Majd Varjas Endre a tanári kar nevében búcsúztatta el az ifjakat a főgmnáziumtól. Körül­belül a következőket mondta : Kedves fiatal barátaim! Midőn szónokuk beszédére tanártársaim nevében válaszolok, teszem ezt a magam részéről is igaz, meg­hatott lélekkel. A legdialisabb kathedráról, a krisztusi eszmék hirdető helyéről szólottám eddig önökhöz. Többé nem tehetem. De életöknek e határmesgyéjén most még egyszer s utoljára megállítom, hogy e lelket megható és formáló hangulat hatása alatt búcsúzó szavaim — lelkemből adott utravaló — oda szánjanak, a hova mindig irányítottam : a szivükbe. Etetőknek váló utján állanak. Ez az az időpont, a midőn a gymn. segítő kezétől és korlátjától vezetett ifjú egy­szerre segítség és korlát nélkül magában áll. A mikor először látja magával szemben az életet, a külső vilá­got. A mikor a maga helyzetéről tájékozódni akar, a mikor az „én“ a világrendbe illeszkedik. Ez a kor a legtöbb embernél erős lelki megrázkódtatással jár: A must forrási ideje, ekkor dől el: borrá lesz-e, vagy lőrévé. A félelem fojtogatja lelkemet, midőn erre gon­dolok, mert a hova kilépnek : az élet teleivakodott az őszi hervadás bus színeivel. Hervadunk. És nem is vettük észre ! S az hervad, bomlik legjobban, — az ifjúság — a melynek lelkesülni, élni, virulni kellene. Hullafoltok vannak ezen az ifjúságon. Erjedő mias- máitól megfertőzött a levegő. S félek, hogy a magok leikébe is átplánlálódik e betegség halálthozó csirája. Ha nem hiszik és érzik, hogy a mi tőlünk vetett alap szilárd mint a szikla, hanem félénk kishitűséggel ho­moktalajnak gondolják, nem lesz támaszuk, a hova lábukat megvethetnék, a mikor az élet szennyes for­gataga vad hullámveréseivel el akarja borítani. Meg­csúsznak s ha végighömpölyög önökön ez az undok áradat, iszappal szennyezi be azt a lelket, a melyet mi liliomos fehérségűvé akartunk tenni. Higyjenek nekünk s higyjék sziklának azt az alapot, amelyet esztendők nehéz munkájával mi raktunk. Nagy szükségük van e hitre, mert olyan fiatalság közé kerülnek, a mely ifjúságában forgácsolja el azt a botot, a mely öregsé­gében támaszul lehetne : oly fiatalok közé kerülnek, a kik úgy élnek, mintha az ifjúság nem is előkészítő pálya volna az élet komoly küzdelméhez, hanem bohócznyitány az élet legléhább operettjéhez. — Mi válik ezekből ? Férfi, a kiben nincs semmi nagy, semmi nemes. És ilyenek is élnek most. — Önzők, haszonlesők, a kiknek harcza az önérdeké. Olyanok ezek az ifjúságukat elpocsékoló férfiak, mint az a pók, amely Szt Péter hatalmas kupolájában ta­nyázik ; de mit bánja az, hogy Bramante, vagy Michel- Angelo tervezte és építette ezt a bámulatos müvet — csak a hálójába került légygyei törődik ; a körü­lötte levő ivezet nagyszerűsége és fönséges harmó­niája fölfogására semmi érzéke. Kiszáradt ezek ereiből a vér, csontjaikból a velő, szivökből a lelkesedés. Nagy gondolatok nem hevítik, azokban nem is hisznek. A haza —- füstbeoszló pára ; az Isten — költött agy­rém. Magukért élnek és szennyes harczaikban — a mely csúszás-mászás nevet érdemel — gerinczük el­sorvadt. Puha ez a gerincz, mint XVI. Lajos léha udvarának parókás udvaronczaié. Csak lássák, de soha ne kövessék e szomorú jelen beteg fiait. Őrizzék meg a velőt, a vért, az idealismust. Ragaszkodjanak az igazsághoz, azt föl ne adják, ha csak a kard marko­lata is marad meg kezökben, amig azt védik, — mondják ki bátran, vagy győzzön az igazság, vagy veszszen el — ha kell — a világ ; merjék megvallani mindenkor: Diligo Platonem, diligo Aristotelem, sed super omnia iustitiam ; szeretem Platót, szeretem Aris- totelest, de mindenek fölött szeretem az igazságot. És most búcsúzom. Szavaimban az önöket szárnyra bo­csátó intézet anyai szeretetének aggódása reszket. — Édes anyjuk remegő ajka csókjával illet, könnyével áztat egy édes, ezüstcsattos imakönyvet, amelynek egy lapja összerongyolt, a betűk elfakultak ; ezen a lapon egy imádság van : Fiamért az idegenben ! Ennek az édes anyának remegése fog el bennünket, a mikor most önöket kibocsátjuk intézetünkből; reszkető féle­lemmel nézzük, vájjon a merészen fölfelé szárnyaló sasok megmaradnak-e ott fönn az aetherben, nem hulla­nak-e szárnyszegetten a porba. Hogy fájna ez nekünk ! Ne váljék valóra aggódásunk. Isten adja, Isten engedje! Sikoly Bálint a tanári karra emelte poharát, Dr. Adler Adolf ügyvéd pedig a szülők nevében mon­dott köszönetét a tanári karnak. Végül Adler Ernő a megjelent közönséget éltette. Vacsora után reggelig tartó táncz következett. Az első négyest 28 pár tánczolta. — Választás. A Nagykárolyi Központi Takarék- pénztár tegnap tertott ülésében ifj. Csepreghy Antalt az intézet pénztárosának választotta meg. A választás derék tisztviselőt ért. Gratulálunk ! — Nagykároly város képviselőtestülete junius 26-án rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgysorozat első pontjaként a polgármester bejelentette, hogy Jókai Mór koszorús Írónk, a város díszpolgárának el­hunyta alkalmával özvegyéhez részvéttáviratot intézett, a ravatalra koszorút helyeztetett és a várost a teme­tésen küldöttség által képviseltette. Végül bejelentette, hogy a nagy iró özvegye a részvét nyilatkozatért köszönő iratot küldött a városhoz. A közgyűlés a beje­lentéseket tudomásul vette. Ezután elhatározta a köz­gyűlés dr. Vetzák Ede indítványára, hogy egy tör­vényszéknek városunkban leendő felállítása iránt a képviselőházhoz, a kormány elnökhöz és igazságügy­miniszterhez feliratot intéz, ennek megszerkesztésére, átadására, valamint a mozgalom vezetésére a polgár- mester elnökiette alatt egy bizottságot küldött ki, melynek tagjaivá Dr. Adler Adolf, Almássy Ignácz, Bagossy Pál, Balogh Kálmán, Baudisz Jenő, Borody György, Gózner Elek, Kallós Pál, Dr. Kovács Dezső, Papp Béla, Rooz Samu, Dr. Schönpflug Richárd, Dr. Sternberg Endre, Dr. Sternberg Zoltán, Dr. Nemestóthi Szabó Albert, Nemestóthi Szabó Antal, Dr. Várady János és Dr. Vetzák Ede ügyvédek, valamint Csipkés András, Kaufmann Jenő, Dr. Jékel László, Nonn Gyula, Reök Gyula, Róth Károly, Dr. Serly Gusztáv, Wagner Lajos és id. Vetzák Ede képviselőtestületi tagok vá­lasztattak meg és a kérvénynek a képviselőházhoz leendő beadására felkérik a választókerület országgyű­lési képviselőjét Károlyi György grófot. A kövezet- vám-dijszabályzat megállapítása a pénzügyi bizottság javaslatával került a közgyűlés elé, a melyben a pénz­ügyi bizottság eltérőleg a tanács javaslatától néhány a I mindennapi fogyasztásra szánt czikket a négy fiilé rés kövezetvámmal megvámolt czikkek közzé áthelyezn javasolt. Weinbetger Ferencz, Csipkés András, és Somossy Miklós felszóllalása után a pénzügyi bizott­ság javaslatát fogadták el. Ezután a villamos világításra vonatkozó ügyek kerültek tárgyalás alá. A városi villamos- ügyre vonatkozó szabályrendelet tervezetet az érdemle­ges tárgyalás előtt kinyomatni és szétosztani rendelték. Továbbá elhatározta a közgyűlés, hogy a Luby-, Gyep­sor- és ezzel kapcsolatos két utczában a villanyvilágí­tást szükségtelennek tartja és ott 'továbbra is petró- Ieumvilágitás lesz. A központi kapcsolás tekintetében a Ganz és társa részvénytársaság által tett ajánlatra a határozat az lett, hogy felhatalmazták a tanácsot, hogy a központi kapcsolás tekintetében, a villanyvilágítás költségének megtakarítása terhére 15000 korona költ­séggel az ajánlattevő részvénytársasággal szerződést köthessen. Majd fizetésemelés iránti kérvények tárgya­lása következett. A jogügyi és pénzügyi-bizottság vala­mint a tanács azt javasolták, hogy az 1886. évi XXII. t. ez. 66. §-a értelmében a polgármester javadalmazása 1904. évi januártól kezdve 4000 korona fizetés és 600 korona lakpénzben, a rendőrkapitányé 2200 korona fizetés és 420 korona lakpénzben állapíttassák meg és a szervezeti szabályzat ennek megfelelőleg módosit- tassék. Ez ügy tárgyalásánál élénk eszmecsere fejtő- dött ki Dr. Adler Adolf, Dr. Kovács Dezső, Dr. Lucz Ignácz és Reök Gyula a javaslat mellett, Bordás Imre, Csipkés András, Lukácsovics János és Ptyánk György a fizetésemelés ellen szóllaltak fel. Végül Hetey Áb­rahám h. polgármester, ki ez ügy tárgyalása alatt átvette az elnöki tisztet a szavazást elrendelvén, a közgyűlés többsége a fizetésemelés iránti kérelmeket elutasította. A kassai honvédkerületi parancsnokságnak átirata folytán elhatározták, hogy a honvédlaktanya raktárhelyiségét újjáépítik és megbízták a polgármestert, hogy a terveket szerezze be és a szükséges építkezési költségek fedezetéről gondoskodjék. Elrendelte a kép­viselő-testület a bevehetetlenné vált 4455 korona 42 fillér községi adó 3509 korona 64 fillér tüzoltó-adó és 1257 korona 39 fillér községi közmunka-adó törlését. Legtöbb adófizető képviselők 1905. évi névjegyzékének egybeállítására a közgyűlés Reök Gyula elnöklete alatt, Csipkés András, Fürth Ferencz, Lukácsovits János és Serly Ferencz tagokból álló bizottságot kül­dött ki. Az igazoló választmány tagjaivá 3 évi időtar­tamra Dr. Serly Gusztáv és Rooz Samu képviselőtes­tületi tagokat választották meg. Elutasították a helybeli orthodox izr. hitközséget az iránti kérelmével, hogy uj temető létesítése engedélyeztessék. Csernus József és társai kérelme folytán a fényi utcza baloldalának kőgyalogjáróval való ellátását és annak a jövő év folyamán a telektulajdonosok terhére leendő elkészí­tését elhatározták. Ezenkívül a közgyűlés több kisebb jelentőségű ügyet és magán kérvényt is elintézett. — Gyászeset. Neuman Ferenczné, Neuman Fe­rencz városi adótiszt neje a napokban városunkban elhunyt. Nádai Lipót kr.-bélteki körorvos édes anyját gyászolja az elhunytban. — Fraknói püspök vármegyénkben. Mint jeleztük is már a nagybányai városi múzeumot junius L9-én nyitották meg. A megnyitó ünnepélyen jelen volt Magyarország egyik legkitűnőbb történetírója és régi­ségtudósa, Fraknói Vilmos püspök is. Az ünnepély lezajlása után a püspök a vidék szépségeit tekintette meg, s junius 21-én útja Kapnikbányára vezetett. Érkeztéről értesülvén, a község lobogó díszt öltött s fogadására nagyszámban gyűltek egybe. Az egybe­gyűltek nevében Zagyva József áll. isk. igazgató üdvö­zölte a magas vendéget, kinek kíséretében voltak : Dr. Kerner egyetemi tanár udvari tanácsos, Dr. Schönher Gyula muzeumőr és Schönher Sándor főerdész. A rövid, de magvas üdvözlő beszédre a püspök hosz- szasabban válaszolván, kijelentette, „hogy a magyar tanitói kart úgy tekinti, mint a nemzeti állam megte­remtőit, s mint a magyar nemzeti kultúra számottevő munkásaival, mindig büszkén áll a harczvonalba, mert ő is a nemzeti cultura felvirágoztatására szenteli élete minden munkásságát“. Ezután az egybegyült iskolás gyermekeket kérdezgetvén — kik közül többen mond­tak verset, — megelégedve tapasztalta, hogy a román- nyelvű gyermekek, mily szépen beszélnek magyarul ; elismerését nyilvánította a tantestületnek. Ezután Baltay János kir. erdőmester vendégszerető házához hajtatott kipihenni az ut fáradalmait. Itt tiszteletére nagy ebéd volt. Este a püspök szivében egy nap kedves emlé­kével utazott el Máramaros-Szigetre. — Fösorozás. Az 1904. évi fősorozás junius hó 28-án ért véget a szinérváraljai sorozó járásban. Allitásköteles volt összesen 949, melyből előállittatott 772 s távol maradt 177. Besoroztatott az ujoucz- jutalék javára 147 és a póttartalék javára 37 egyén. — Halálozás. Perlaky Elek kir. tanácsos, buda­pesti ügyvéd, néhai gróf Károlyi Alajos londoni oszt­rák magyar nagykövet volt magántitkára, ki az 1887—1890. évi országgyűlési czykluson a krassói választó kerületnek volt szabadelvű országgyűlési képviselője Budapesten 64 éves korában meghalt. — Az alagi versenyek második napján a Walter hadi kapban (1800 korona dij, távolság 18oO m.) a gr. Károlyi István verseny istállójának a somosi ménesnek Peridót nevű pej méné (lovagolva Bonta által) érkezett be elsőnek. — Halálozás. Sas Lajos városi rendőrségi írnok junius 30-án hosszas szenvedés után városunkban elhunyt. Özvegye és kiskorú árvái gyászolják korai elhunytét. — Gyászhir. Obauer Rudolf, cs. és kir. őrnagy neje szül. Maröthy Mariska, junius hó 27-én hosszas szenvedés után Szatmári elhunyt. Az elhunytban Maróthy Sándor földbirtokos kedves leányát gyászolja. Jelen számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. Felelős szerkesztő: BAUDISZ JENŐ Laptulajdonos: ROTH KAROLY.

Next

/
Oldalképek
Tartalom