Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-17 / 3. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Kelt Nagykárolyban Szatmárvármegye közönségének 1903. évi deczember hó 29-én tartott rendkívüli bizottsági közgyűlésében. Szatmárvármegye közönsége nevében : Nagy László, alispán. A nagykárolyi képviselő választás. A nagykárolyi választókerület pártonkivüli függet­lenségi-párti jelöltje dr. Varságh Zoltán f. hó 9-kén este 9 óra 15 perczkor érkezeit városunkba s az in- dóháznál lelkesen fogadták párthívei s fáklyás kíséret­tel kisérték be „Magyar-Király“-beli szállására. Sajnos, hogy a kiséret egy része megfelejtkezett a tisztesség­ről s számos ablakbetörésekkel tette emlékezetessé dr. Varságh Zoltán megérkezését. Dr. Varságh Zoltán 10-kén délután 2 órakor tar­totta meg programmbeszédjét a Polgári Kaszinó nagy­termében. Utánna dr. Lengyel Zoltán képviselő s dr. Hindy Attila és dr. Falussy Árpád ügyvéd beszéltek, s ez utóbbi ajánlotta a választók figyelmébe, hogy a rend megzavarását minden tőlük telhető módon aka­dályozzák meg; azonban úgy ezen figyelmeztetésnek mint a pártvezetőség által e tekintetben kiadott fal­ragaszoknak nem nagy hatása volt, mert a szombat estei ablakbeverések vasárnap éjjel is számos helyen ismétlődtek. A függetlenségi-pártiak e viselkedésükkel valósággal torrorizálni akarták a Károlyi-párti válasz­tókat, mintegy oda akarva kényszeríteni őket az ablak- beverésekkel, hogy a Károlyi zászlókat a házakról vonják be. E viselkedésükkel sikerült is annyit elér­niük, hogy a Károlyi zászlóit a megrémült választók nagy része éjjelre mindig bevonta. Folyó hó 13-kán reggeli 8 órakor a városházán Ilosvay Aladár választási-elnök a választást megnyit­ván, miután a választás vezetésére kiküldött bizottság tagjai az előirt esküt letették, 8 óra 30 perczkor az elnök megállapította, hogy két jelölt ajánltatott, u. m.: Károlyi György gróf és dr. Varságh Zoltán s minthogy az ajánlás határideje letelt, elrendelte a szavazást. Erre a bizottság tagjai a szavazóhelyiségekbe vonultak. Az első szakasznál, a hol Nagykároly város választói szavaztak, sorshúzás utján az állapíttatott meg, hogy a szavazást a Varságh-pártiak kezdik, a második szakasznál, a hol Genes, Börvely, Mezőpetri, Vezend, Mezőterem, Portelek, Iriny, Dengeleg, Kaplony és Kál- mánd választói szavaztak, sorshúzás utján a Károlyi­pártiak kezdették, végül a harmadik szakasznál, a hol Szaniszló, Ér-Körtvélyes, Érendréd, Penészlek, Csoma- köz, Bere, Szentmiklós, Esztró, Reszege, Fény és Csa- nálos választói szavaztak, sorshúzás utján a Varságh- pártiak kezdették meg a szavazást. A választási helyen a városháza előtti téren csak 9 óra után kezdett élén­külni az élet, mert a nagy hidegben nem nagy kedve volt az embereknek az utczán tartózkodni. Végre megkezdték a választók a felvonulást. Az elsők voltak a szaniszlóiak, kik felvonultak, vagy 18 Varságh-párti és vagy 54 Károlyi-párti választó, majd 146 gencsi választó vonult fel, kik nehány zászlóval Sámi Zsigmond vezetése alatt gyalog jöttek Gencsről. Ezután a többi községek választói vonultak fel, eleinte csak gyér számban. A szavazatok aránya különböző időpontokban változott s hol gróf Károlyi, hol dr. Varságh volt előnyben. A szavazatok arányát következő adatok tüntetik elő: 10 órakor gr. Károlyi 120, dr. Varságh 94, V2 12 órakor gr. Károlyi 277, dr. Varságh 290, V2 1 órakor gr. Károlyi 406, dr. Varságh 405, V2 3 órakor gr. Károlyi 423, dr. Varságh 564 szavazatot kapott. Négy órakor érte el gr. Károlyi a többséget, melyet aztán végig megtartott. Ekkor gr. Károlyinak 800, dr. Varsághnak 782 szavazata s igv 18 többsége volt, mely 5 órakor 54-re emelkedett. A harmadik bizottságnál fél hat órakor tűzetett ki a záróra félnyolezra, mig az első és második bizott­ságnál csak 6 órakor tűzték ki 8 órára. A záróra kitűzése alatt a szavazatok aránya a következő volt: Hét órakor gr. Károlyinak 1006, dr. Varsághnak 965, félnyolez órakor gr. Károlyinak 1070, dr. Varsághnak 999 szavazata volt, A záróra lejártakor gr. Károlyi György 1088 és dr. Varságh Zoltán 1004 szavazatot kapott, s igy gr. Károlyi 84 szótöbbséggel képviselővé megválasztatott. A szavazás eredményét ilosvay Aladár választási elnök a szavazatok összeolvasása és a jegyzőkönyv elkészítése után este 3U 10 órakor hirdette ki a város­háza erkélyéről. A közönség a megválasztott képviselő kikiáltása után a legnagyobb rendben, minden rend­zavarás nélkül oszlott szét. Az újonnan megválasztott képviselő megbízó levelét a városháza nagytermében f. hó 14-én déli 12 órakor adta át Ilosvay Aladár választási elnök szép­számú előkelő választó közönség előtt lendületes be­széddel. A gróf megköszönte a választók bizalmát és kitartását, s Ígérte, hogy a most már szorosabbá vált kötelékek arra fogják kötelezni, hogy szeretett szülő­várossá és a választó polgárok érdekeit melegen tá­mogassa. Beszéde a köxetkező volt: „Mélyen tisztelt választási Elnök Ur 1 Szeretve tisztelt Polgártásaim ! Önökhöz méltó önérzettel veszem át a mandátu­mot, melylyel mintegy atyai gondozásom alá jut e kerület. A hála érzete tölti be keblemet, midőn köször.e- temet nyilvánítom, bizalmuknak e szép ajándékáért. Büszke vagyok, hogy e kerületei és várost, mely­nek fia vagyok képviselhetem, büszke vagyok, hogy bizalmukra érdemesnek tartottak, mert beláttak szi­vembe, mely ép úgy lángol a hazáért és e kerületért, mint az önöké. Kérem önöket, hogy a közöttünk létező barátság talaja ne váljék ingadozóvá soha, hanem szilárdul da- czoljon minden zivatarral, mely e barátság megtörésére törekednék. Teljes tudatában nagy feladatomnak, azon ké­réssel fordulok önökhöz, támogassanak annak teljesí­tésében és bízzanak bennem ! Isten éltesse mindnyájukat! .“ A választás nehány eset leszámításával rendben folyt le, s csakis akkor kezdett zajossá lenni, midőn a függetlenségi párt látva bukását, terrorizálni kezdett, 3 előfordult az a sajnálatos eset, hogy úri ember úri ember ellen zúdította a zsongó darázsfészek dühét és a városháza udvarán leverték Hahn János gyógysze­részt, ki homlokán egy 5 cm. hosszú, 8 nap alatt be­gyógyuló botütést kapott.Súlyosabb baleset érte Wagner Lajos kereskedő segédjét Bakos Istvánt,kit szokott étke­ző helyén, midőn nyugodtan ebédelt, vert meg a feldü­hödött tömeg, azt hívén, hogy vesztegetés végett ment a Varságh-pártiak tanyáját képező polgári kaszinóba. — A legsúlyosabb sérüléseket azonban Jakab Já­nos helybeli születésű kereskedő-segéd szenvedte, kit a Polgári Kaszinóban 4 gencsi választó megtámadott s rajta hat súlyos szurási sebet ejtett. Az illetőt a helybeli közkórházban ápolják, azonban az orvosok még eddig nem állapíthatták meg, hogy azok életve­szélyesek-e, miután komplikácziók esete nincs kizárva. A rendre a kivezényelt cs. és kir. 5 gyalog ezred- beli 150 katona Doskás Ferencz százados vezetése aiatt, 50 helybeli honvédzászlóalj beli honvéd Stefézius István százados vezetése alatt és Irnreh Ferencz szá­zados vezetése alatti 12 lovas csendőr és 60 gyalog csendőr ügyelt fel, kik lelkiismeretes pontossággal teljesítették kötelességüket a kemény hidegben. Az alábbiakban közöljük, hogy mily számban szavaztak le az egyes községek a jelöltekre: Község: Gróf Károlyira : Dr Varsághra Nagykároly (város) 346 446 Genes 2 146 Börvely — 97 Mezőpetri 66 11 Vezend 25 20 Mezőterem 78 16 Portelek 15 — Iriny 8 24 Dengeleg 28 7 Kaplony 72 3 Kálmánd 61 4 Szaniszló 87 14 Ér-Körtvélyes 19 31 Er-Endréd 28 33 Penészlek 14 37 Csomaköz 86 — Bere 14 22 Szentmiklós ' 24 57 Esztró 3 14 Reszege 25 5 Fény 28 11 Csanálos 59 6 Összesen : 1088 1004 Domahidy Elemér főispán beiktatása. — Ha én azt úgy leakarnám Írni, a milyen ben- sőségteljes, a milyen meleg, a milyen fényes volt; hasábokkal kellene rendelkeznem. De mert ki van szabva a tér számomra, csak halvány vonásokkal igyekszem ecsetelni a Domahidy Elemér, Hajdú vár­megye és Debreczen sz. kir. város főispánjának beik­tató ünnepségét. — Ne várja tőlem a nagy közönség, hogy az ünnepség minden egyes részletéről beszámoljak én itten. Én csak annak a mesemondója leszek, a mi az én szivemet megragadta. Ez pedig a fogadtatás meleg­sége, a bucsuzás őszintesége. S ha erről irok, enged­tessék meg nekem, hogy a nyílt őszinteség hangján Írjak arról, hogyan fogadták Hajdú vármegye és Deb­reczen város uj főispánját s hogyan búcsúztunk tőle mi Szatmár vármegyeiek. Mert hisz, úgy hiszem, hogy a Szatmár vármegye részéről megnyilatkozó, meleg rokonszenv az igazi hévmérő annak a megítélésére, hogy Domahidy Elemér mégis volt valami köztünk, aki az ő őszinte nyílt vérmérsékletével, keresetlen al­kalmazkodni tudásával magához tudja bilincselni az embereket. S ez is valami, sokan kicsinyelték őt, mikor mint képviselő, majd mint, főispán szóba jött. Én ellenkezőleg ítéltem meg. Én tisztelni tanultam benne az erős akarat erőt, a nyílt embert. Nem titkolta soh^, hogy vágyai vannak, s ezek megvalósítása felé erős elhatáiozással komoly törekvéssel tört. Nem mondhat­juk azt róla, hogy egyszerű „akarnok“ lett volna, aki minden eszközt felhasznál czéljai elérésére. Ő tiszta kézzel tört előre, azzal az őseitől öröklött egyenes­séggel, mely a Domahidy család tagjait jellemezte vár­megyénk történelmében. És czélt ért! A kik igazán ismerik őt, tiszta szívvel kívánnak jót sikeréhez. Volt idő, hogy gróf Tisza Istvánhoz ragaszkodni bűnnek látszott a nagy tömeg szemében. Ő kitartott mellette. S a miniszterelnökre sugárzó királyi kegy ragyogása neki is meghozta a maga fé­nyét. S csodálatos, mikor főispánná kinevezték, nagyot változott iránta a közvélemény ; és az a közvélemény, — amely az ő élete irányulásában mindig azt az „akarnokság‘‘-ot látta, a melynek czélja a főispáni szék, —- megnyugodott akkor, mikor őt főispánná kinevezték. Őszintén szólok, mikor kijelentem, hogy mintegy meg­nyugtatót igyekezett látni abban, hogy nem a Szatmár vármegyei főispáni székbe ültették. Mert hát ilyenek vagyunk mi Szatmár vármegyeiek egy idő óta, hogy jobban tetszik nekünk az idegen czifra, mint a honi meleg ruha. De hát messze tértem tárgyamtól. Én a Doma­hidy Elemér főispáni beiktatásáról akartam Írni s most látom, hogy Szatmár vármegyét énekelem. Hát tárgyamra térek ! Nem akarok én a beiktatás aprólékos részleteivel foglalkozni és csak azt akarom jelezni, hogy miként vette ki Szatmár vármegye részét az ünneplésből. Domahidy Elemér főispán f. hó 10-én a délutáni gyors vonattal indult városunkból beiktató ünnepségére s vármegyénkből elkísérték őt e diadal útjára : Nagy László, gróf Károlyi György, Kende Zsigmond, Szerda­helyi Ágoston, Dr. Szerdahelyi Jenő, Jékey Zsigmond és Sándor, Szuhányi Ferencz, Domahidy Sándor, István, Viktor és Pál, Lónyay Ferencz, Szomjas Lajos, Kölcsey Sándor, Dienes Lajos, Segesváry József, Takács Ferecz, Dr. Böszörményi Emil, Szeőke Sándor, ifj. Péchy László, berenczei Kováts Jenő, Miklós és Sándor, Csaba Adorján, Maróthy Sándor, Cholnoky Imre, Bay Mihály, Stróbentz Péter, Madarassy Gyula és István, Kaufmaann Jenő és Adolf, Dr. Serly Gusz­táv, Péchy István, Jeney Géza, N. Szabó Antal, Rába László, Roth Károly, Boér Endre, Dr. Képessy László, Papp Kálmán, R. Nagy Endre, Nagy Sándor, Dr. Uj- falussy Dezső, Csaba Zoltán, Zoltán László, Damokos Ferencz, Berey József, Kállay Szabolcs és Tukacs Lajos. Az első fogadtatás a vámospércsi vasúti állomá­son, Hajdú vármegye első községében volt, ahol Orosz Sándor központi főszolgabíró fogadta a főispánt a csaknem teljes számban kivonult községi lakosság lelkes éljenzése közt. 4 órakor robogott be a gyorsvonat a debreczeni állomásra hol ezer és ezer ember tolongott. Itt Kovács József polgármester és Rásó Gyula alispán üdvözölték a főispánt, ki rövid válaszolt. A főispán a város hires ötös fogatán vonult be a fellobogózott utczákon ke­resztül az utczákon hullámzó ezer és ezer ember lelkes éljenzése közt a vármegyei székházbeii lakására. Este a kaszinóban 2Ő0 teritékü fejedelmi vacsora volt, melyen a vacsora alatt egyetlen pohár­köszöntő volt, a melyet Kovács József polgármester mondott a főispánra és az őt kisérő vendégekre. Asztalbontás után pohárköszöntőt mondtak még Dr. Benedek János országgyűlési képviselő a legboldogabb apáért Domahidy Istvánért, Nagy Sándor tb. vár­megyei főjegyző a jó anyáért Domahidy Istvánnéért, es Dr. Miskolczy Ferencz bihari alispán Domahidy Elemérért. A vacsorán Rácz Károly zenekara játszott és a vacsorát beérte a reggeli is. 11-én reggel 9 órakor a vármegyeházán tette le az esküt a főispán, 10 órakor pedig a városházánál, s úgy a vármegyeházán mint a városházán teljesen megnyerte tartalmas programmjával úgy a vármegye mint a város közönségét. Ezután a vármegyeházán és a városházán a jelentkezett 45 küldöttséget fogadta a főispán, mindegyiknek talpraesetten válaszolva. És ekkor elkövetkezett a legnehezebb pillanat. A búcsú saját vármegyéjétől. A kisérő Szatmár vár­megyeiek a küldöttségek fogadtatása után zárt ajtók mellett fél 2 órakor jelentek meg Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás vezetése alatt búcsúzni. És jó volt az ajtókat bezárni, mert a búcsúnál alig maradt szem szárazon, s nem jó lett volna Hajdú vármegyének és Debreczen várossának látni a kesergő főispánt. Jobb azt nekik úgy megtudni, hogy főispánjuknak melegen érző szive van. Kende Zsigmond röviden, de melegen búcsúzott, mire a főispán szintén melegen, könnyező szemekkel, majd a sírástól elfogódott hangon válaszolt. Ezután az „Arany Bika“ szállóba vonult a kö­zönség, hol 560 téritékü közebéd volt a karzatokról pedig Debreczen hölgyközönségének mintegy 200 szebbnél szebb tagja gyönyörködött a fehér asztal­nál zsongó tömegen; ősi szokás szerint számos pohár­köszöntő hangzott el, de ebből csak egyet hallottunk, melyet a székfoglaló főispán mondott a királyra, s ezt a közönség állva hallgatta meg, a többi tósztot azon­ban nem hallottuk, mert a közönség nagyon türelmet­len volt és a teremnek is rossz akusztikája van. Általános benyomásunk, hogy Domahidy Elemér megnyerte a hajdúk és debreczeni czivisek nehezen hevülő szivét. Tiszta szívből kívánjuk, hogy tartsa is meg nagyon sokáig. Igazmondó. HÍREK. — Személyi hírek. Gróf Hugonnai Béla várme­gyénk volt főispánja f. hó 14-én a gyorsvonattal Budapestre utazott, a honnan f. hó 18-án fog a gyorsvonattal visszatérni városunkba elköltözködése foganatosítása végett — Nagy László alispán f. hó 14-én a gyorsvonattal Budapestre utazott a honnan f. hó 16-án a déli gyorsvonattal érkezett vissza. — Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás f. hó 14-én a reggeli órákban városunkban tartózkodott. — Gróf Károlyi György kerületünk országgyűlési képviselője sürgős természetű ügyek miatt f. hó 14-én Budapestre utazott, azonban előre láthatólag a jövő hét folyamán körünkbe érkezik. — Uj főispánunk. A mint már a fővárosi lapok is közölték, befejezett tény, hogy vármegyénk és Szat­márnémeti sz. kir. város főispánjává Kristóffy József országgyűlési képviselő fog kineveztetni. A kinevezés a minisztertanácsban még nincs ugyan letárgyalva, de az rövidesen meg fog történni és az uj főispán beik­tatása is február hó második felében meg fog történni. — Az uj főispánt igen rokonszenves, nagy tudásu embernek mondják. Életrajzi adatait rövidesen a követ­kezőkben közöljük : Kristóffy József, Csanádvármegye, nagylaki kerületének országgyűlési képviselője született Makón 1857-ben. Középiskolai tanulmányait Temes­váron és Aradon, jogi tanulmányait Becsben és Buda­pesten végezte. 1880—1883-ig vármegyei aljegyző volt Csanádban, majd 1883—86-ig miniszteri fogalmazó a volt közmunka- és közlekedési minisztériumban. A minisztériumi szolgálatot ismét a vármegyeivel cse­rélve fel 1886—96-ig vármegyei főjegyző volt Csanád­ban, s ez utóbbi idő alatt a közigazgatás terén szerzett érdemeiért legfelsőbb kitüntetésben részesült. Mint szabadelvű párti 1896-ban először választatott ország­gyűlési képviselővé. Élénk részt vett a parlament munkálkodásaiban Mint a földmivelésügyi bizottság tagja befolyt a munkástörvények alkotásába, később a

Next

/
Oldalképek
Tartalom