Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-28 / 35. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY sok újdonságokból van összeállítva. Az operette személyzet úgy látszik az idén is erősebb, mint a vígjátéki és drámai személyzet, de azért az utóbbi is élvezetes előadásokat nyújt. A társulat a Polgári Olvasókör nagytermében játszik, a hol a színpad ellen emelt azt a kifogást, hogy alacsonyan van, megszüntették a színvonal felemelése által. A zenét az előadásokhoz az eperjesi katonai zenekar szolgáltatja. Szóval az összes előjelek arra engednek következtetni, hogy élvezhető és változatos müsoru szezonnak nézünk elé. Kedden folyó hó 23-án bemutató előadásul Rutkai György Sötétség czimü színmüvét adták. Újdonság volt, a melyet azonban sajnos csak nagyon közepes számú közönség nézett végig. Ez volt a vígjátéki és drámai erők bemutatkozása. Az előadás össszevágó volt és teljesen érvényre emelte a darab szépségeit. Garai Ilust, Krémer Sándort és Papír Sándort kivéve, egész uj erőkből áll a drámai személyzet. Kendi Boriska adta a darab fő drámai szerepét Vári Emmát. Csinos alak, tanult szinésznő. Drámai szerepét átérezni és megfelelőleg alakítani tudja. Utánna a hatásban azonnal Szilágyi Berta (Istvándi ezredesné) következett. A vak nőt, a ki a darab intencziójának, a párbaj ellenségnek személyesitője Peterdi Sándorral Vári Kálmánnal együtt, hatásosan játszta meg. Különösen az utolsó felvonásbeli nagy jelenete sikerült. Kár hogy kissé nagyon is fiatalos volt, mint mama. Szőke Sándor játszta Istvándi Lajos huszárfőhadnagyot. Úgy látszik ő a társulat drámai hőse. Elfogadhatóvá tette emberileg nehezen indokolható szerepét. Szép hanggal, megfelelő alakkal rendelkezik és vidéki színpadon nagyon megállja a helyét. Peterdi (Vári Kálmán) szerepében jó volt, bár főjelenetében, mikor megmagyarázza, hogy miért nem engedi fiát, hogy kiálljon párbajra leánya vissza lépett kérőjével, a főhadnagygyal, mikor a darab lelke szólal meg általa s a polgári és katonai becsület közti külömbséget fejtegeti, kissé közönséges volt, nem találta el a kellő hangot. Krémer kitűnő ezredes volt és Garai kedvesen játszta kis szerepét, Papír pedig jellemzően adta az intrikust. Magáról a darabról, tárczánkban emlékezünk meg. Az operette személyzet augusztus 24-én szerdán mutatta be magát, a mikor is Huszka Jenőnek a „Bob herczeg“ szerzőjének, a Király színházban nagy sikert aratott darabját az „Aranyvirág“-ot adták elő közepes ház előtt. Az operette személyzet tagjai közül csak két régi ismerősünket láttuk viszont és pedig Komái Margitot s Papír Sándort. Általánosságban szólva az énekes személyzetről, elmondhatjuk, hogy a jelenlegi személyzet erősebb, mint a tavalyi, mert nem szólva közönségünk kedvenczéről Komái Margitról, kitűnő erőknek mutatkoznak Hugonnai Irén és Kőszeghi Aranka uj énekes nők, Bay László baritonista és Tisztái Miksa operette buffo. Tisztái nincs ugyan oly erős tehetség mint Tábori volt, de azért minden tekintetben megállja helyét. A darabról magáról nem sokat mondhatunk, mert — leszámítva egy pár szép zenei számát — nem sokat ér s meg sem közelíti a Huszka Jenő és Martos Ferencznek óriási sikert ért másik darabját a „Bob herczeg“-et, s csakis úgy tudjuk megérteni azt a nagy sikert, melyet a Király színházban elért, ha hozzágondoljuk Fedák Sári csodás tánczmű- vészetét és a fényes díszleteket. Komái Margit a czimszerepben elragadó volt s énekével és tánczával zajos tapsokat aratott. Papír Sándort „Gauld Harry“ szerepében szintén zajosan megtapsolta a közönség. Bay László „Beppó“ szerepében gyönyörű tiszta csengésű erős bariton hangjával egyszerre megnyerte minő a családi és a női becsület kérdése, a párbajt ki- kerülhetlen, egyetlen megoldási eszköznek ne tartaná. Mert, hogy a bíróság előtt szellőztesse a sértett fél a család legféltettebb titkait, a női becsület kényes kérdéseit, inkább lemond arról az elégtételről, amit a bíróság nyújthatna. Hisz a női becsületet még a büntető törvény is olyan nebántsvirágnak tartja, hogy az incriminált kifejezés bebizonyítását nem engedi meg. Azért a remekül megszőtt darab meséjének a legnagyobb hibája ott van, a mikor az apa megtiltja fiának, hogy a család megsértett becsületéért fegyverrel álljon boszut. Előttünk, a kik olyan javithatlanok vagyunk, hogy feltételesen akczeptáljuk a párbaj intézményét, az apa ez az eljárása szinte visszataszító. Benne a kényes katonai becsület mellett a czivil becsület lealacsonyitását látjuk s önkéntelenül feltolul lelkűnkbe az a kérdés, hogy az ilyen apa, aki igy védi a maga s családja becsületét, nem volt-e kissé hibás abban a bankbukásban ? Nincs-e valami kis igazsága katonáéknak ? Mindezt pedig csak azért teszi szerző, hogy mikor maga az ezredes riinánkodik Vári előtt, hogy fiát, az ő fiával megverekedni engedje, különben fia mint katona tönkre lesz téve, ha nem kap elégtételt, a meggyalázott ember szájába hangzatos, remekül összeállított okoskodásokat adjon a katonai becsület tulhajtásairól. Különösen akkor ér el nagy hatást, a mikor az ezredesnek a szemeközé vágja, hogy az ő leányát, mint becstelen család leányát, nem engedik meg, hogy a katona elvegye, de a család fia már nem becstelen, jó arra, hogy a katonával kiálljon, elégtételt adjon ? De hát itt is sántikál kissé az okoskodás. Mert a tiszt, ha ellenfele ki nem áll, azért nem lesz becstelen, tudnak ők másként is elégtételt szerezni maguknak. Kétszeresen itt, a hol a szóbeli sértés pillanatában még kardot is rántott és csak jegyese akadályozta meg a vérontást. Tehát a mi tettleges sértés esetére van előírva, még azt is megtette. Szerző később az apa nem menthető inkorrekt eljárását helyre hozza, mert a íiu apja akarata ellen is a közönséget. Kár, hogy még nem teljesen otthonos a színpadon s játékából hiányzik a tűz és elevenség. Kőszegi Arankának szép tiszta hangja van és „Ston Ellen“ szerepét elég sikerültén adta. Hugonnai Irénnek szép tiszta magas hangja van s Punpirella énekesnő kis szerepében hatással énekelt. A zenét az eperjesi cs. és kir. 67. gyalogezred zenekara játsza s az is kifogástalan. A legnagyobb megelégedéssel jelentjük ki, hogy az énekkar teljesen kifogástalanul, a legszebb összhanggal működik s ez Krémer Sándornak állandó érdeme. A bemutató előadásból úgy látjuk, hogy élvezetes operette előadásoknak nézünk elé. Csütörtökön üres ház előtt a Komor Gyula által angolból fordított „Kis Lord“ czimü vígjátékot hozták színre, melyben Garai Ilus, ki már tavaly is tagja volt a társulatnak, oly kedvességgel, annyi elevenséggel alakította a czimszerepet, hogy a közönséget egészen elbűvölte meleg, természetes játékával, annyira, hogy többször nyilt színen kitapsolták. Szilágyi Berta „Errolné“ szerepét szépen alakította. Peterdi Sándor, ez érdemes régi színész, a társulat rendezője előkelőén, szépen domborította ki „Lord Darincourt“ szerepét s élethűen adott kifejezést annak a nemes átalakulásnak, a melyen unokája kedvessége átviszi. Tisztái „Hobbs“, Papír „Dick“ szerepében kitűnők voltak. A második felvonásban előforduló hangversenyben közreműködő Hugonnai és Kornai szép énekükért s Magyari Rózsi és Völgyi Rezső tüzes kozák tánczukért zajos tapsokat arattak. Pénteken „Bobb herczeg“-et Huszka Jenő nagy értékű operettéjét adták elő zóna előadásban, telt ház előtt. Kornai Margit csupa tűz, csupa elevenség volt a czimszerepben s a közönség zajosan ünnepelte. Papír Sándor „Plum Pudding borbély“ és Tisztái Miksa „Pomponius“ szerepét zajos hatással alakították. Az előadás összhangzó és a kar kitűnő volt. A járási számvevői intézmény a közigazgatásban. A nehány esztendő óta történt közigazgatási reform kérdéseket figyelemmel kisérve azt látjuk, hogy a hol nagyobb szabású reformról volt szó, ott a reform államosítással kapcsolatban létesittetett. így lett nemrég a vármegyei számvitel és pénzkezelés reformálva és ezzel kapcsolatosan a vármegyék számvevősége államosítva, ez az előkészítése és czélja a vármegyei alkalmazottak, községi és körjegyzők állami fizetésrendezésének és igy történt a járási számvevői intézménynek közigazgatásunk keretébe történt beillesztése alkalmával. A közigazgatás reformja tehát mindenütt az államosítással karöltve halad és készíti elő a közigazgatás államosításának tervét. Szívesen látunk minden reformot, amely köz- igazgatásunkat javítani, tökéletesíteni czélozza, legyenek azok akár vármegyék, vagy községek tisztviselői által végrehajtva, akár az állam rendszeresít is külön e czélokra tisztviselői állásokat és behunyjuk szemünket a reformok által a vármegyék és községek autonómiáján ütött minden rés előtt is, csak ismétlem a reformok közigatásunk hiányosságának javítására alkalmasak legyenek, mert a mint a példaszó mondja „a czél szentesíti az eszközöket.“ Az 1903. évi 111. t. ez. közigazgatásunk keretébe egv uj intézményt statuált és ez a járási számvevői intézmény. Tanulmányozva a járási számvevői és a számvevők részére kiadott miniszteri utasítást, azt a kiáll s ellenfele pisztolyától találva elesik, az elhagyott menyasszony megőrül és meghal, a mi a vak ezredesiének alkalmul szolgál, hogy mint a párbaj ellenesség nemtője kijelentse a darab végén, hogy még aző világossága nem jött el. Szerintem tehát a szerző az ügyesen megirt, rafinériával összeszőtt mese kedvéért elkövette azt a hibát, hogy a czivil becsület mértékét nagyon is leszállította a hatás kedvéért. Szóval beleesett abba a hibába, a melybe beleesnek mindazok, akik a közfelfogással ellentétbe helyezik magukat és a félszegség és hiba visszataszító voltának feltüntetésében, a javítás forszírozott keresésében túlzásba mennek. Különben ez a sorsa minden iránydarabnak. Czélt ért abban, hogy a katona felfogással a becsület kérdésében, annak tulhajtásaival ellenszenvet keltett, de másrészről nem tetszést idézett elő a párbaj ellenes czivil felfogás elvekből táplálkozó ridegségével, Vári, nem emberies szenvedélytelenségével. Mert nem a valódi életet festette, a melyben nincs is olyan nagy ellentét a czivil és katona becsület fogalma között és a mi van, mindig fenfog állani, mig fegyveres erő lesz. Ha Vári Kálmán nem helyezi magát ellentétbe a közfelfogással, hanem, mint az életben történni szokott, kiállani engedi fiát, a sértett családapát emberi igaz szenvedélye viszi a kikerülhetetlen tragikumban, a katonai felfogás tulhajtása annál visszataszitóbb, a darab annál tanulságosabb lett volna. De hát ő a messze, ideális jövőnek akart Írni ! De azért Rutkai darabja az újabb szinmüirodalom egyik legfeltűnőbb újdonsága. Ismeri a színpadot, a költői liczenczia kedvéért ravaszul megirt meséje érdekes, bonyolodása magától fejük s a végkifejlődés tragikuson megindokolt. Olyan ez az uj darab, a mely gondolatokat támaszt az ember lelkében még azután is, mikor legördül a függöny. Pedig az csak a jó daraboknak sajátsága ! I meggyőződést nyertem, hogy itt egy olyan újítással, olyan reformmal állunk szemben, amely újabb évi 1 millió korona rendes kiadást jelent ezen szegény ország költségvetésében és amelynek ellenértéke sem a közigazgatás javításában, sem anyagiakban meg nem térül. Nézzük mit várhatunk a járási számvevők intézményétől, lássuk hatáskörüket és a feladatukat, a melyek teljesítésére hivatva lesznek. A járási számvevők vezetik a főszolgabírói hivatalban a pénznyilvántartásokat és figyelemmel kisérik a pénzkezelést. A nyilvántartásokat eddig a főszolgabírói hivatal személyzete vezette és ez nem képezett sehol sem oly munkát, hogy könnyen el ne végezhették volna, az ellenőrzést pedig alispán, főispán gyakorolták eddig és gyakorolni fogják továbbra is. A főszolgabírói kar dicséretére legyen mondva a legnagyobb ritkaságok közzé tartozott e téren a szabálytalanság és nem volt sem szükséges, sem szerencsés a főszolgabírókat e részben egy alájuk rendelt tisztviselővel figyelemmel kisértetni. A községekben ellenőrizni fogja a számvevő a vagyonkezelést, megvizsgálja a községek számadásait, költségvetéseit, pótadó kivetési lajstromait, évenkint egyszer a főszolgabíróval együtt megvizsgálja a községi pénztárakat és egyébb kisebb jelentőségű ügyeket, a mi eddig is megtörtént, amely tényéknél a főszolgabíró jelenléte, illetve hozzájárulása, — felügyeleti joga és kötelessége továbbra is fennmarad, — a döntő elhatározás és a felelősség őt illeti, — könnyebbsége tehát semmi sem lesz. Egy községi pénztár megvizsgálása és ezen egyébb dolgok oly egyszerűek, hogy azokhoz a főszolgabírónak szakközegre szüksége nincsen. A községi költségvetéseket és számadásokat eddig a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség vizsgálta, most még a járási számvevő fogja előbb átvizsgálni. Tapasztalatból tudom, hogy községeink képviselőtestületei költségvétéseiket és számadásaikat oly aggódó és óvatos pontossággal vizsgálják felül, hogy nemcsak fölösleges kiadást előirányozni nem engednek és a számadás rendén el nem fogadnak, hanem még sok olyan kiadást, amely törvény, vagy miniszteri vagy más rendelet folytán fizetendő lenne, — még azt is töröltetni akarják és a vármegyék irattárai igazolnák, hogy sokkal több azon esetek száma a melyben a jegyző kénytelen volt a költségvetést vagy számadást hivatalból megfelebbezni, mivel a képviselőtestület egy vagy más tételt kiutalni, vagy előirányozni nem akart, a melyre pedig kötelezve volt, — mint azon eseteké, a melyben a községek részéről tétetett volna a számadás vagy költségvetés ellen érdemleges kifogás. Ilyen körülmények között szerintem semmi szükség sem volt arra, hogy a sablonszerű és az évenkint csupán rendesen ismétlődő személyi és dologi kiadásokat, adókat, vármegyei járulékokat tartalmazó községi költségvetés vagy számadás felülvizsgálatára hátom helyett négy, — illetve még egy közbeeső szervet statuáljanak. A vármegyei pótadók és egyenes adók körüli, valamint egyébb járási számvevői teendők oly kis fontosságúak, hogy részletezésüket mellőzöm is. Olyan reformmal állunk tehát szemben, amelynek a gyakorlati életben semmi jelentősége nem lesz. Megtoldottuk közigazgatásunk rozoga szekerét még egy folttal, de ez a szekér rosszaságán változtatni nem fog. Csak a folt árát, a milliókat sajnáljuk. Rácz Dezső■ Hl E K. — Személyi hir. Kristóffy József tőispán szeptember 2-án Bikszádról huzamosabb tartózkodásra városunkba érkezik. — Nagy László alispán f. hó 25-én Budapestre utazott. — Csilléry Dávid kir. járásbiró folyó hó 25-én kezdte meg hat hétre terjedő szabadságidejét. — Szent István napját, a magyar királyság alapításának állami ünnepét, városunkban is megünnepelték a középületek fel voltak lobogózva a róm. kath. templomban hálaadó isteni tisztelet volt. A misén, melyet Hám József mondott fényes segédlettel, megjelentek az összes közhivatalok tisztviselői. A kirendelt diszszázad megadta mise alatt a diszlövéseket. Este népünnepély volt a Lövelde kertben. — Föispáni látogatás Nagysomkuton. Főispán ur Öméltósága e hó 20-án tartotta a nagysomkuti járásban szemleutját. Fél 11 órakor érkezett meg a hosszufalusi állomáshoz, a hol a járás közönsége nevében Dr. Péchy Péter járási főszolgabíró üdvözölte. Megjelentek még fogadására Teleki Géza, János, Pál és Jenő grófok, valamint Eötvös Róbert szolgabiró és a főispán vala- mennyiüket szívélyesen üdvözölte. Rövid cercle után gróf Teleki Sándor gyönyörű négyes fogatán indult Nagysomkutra, kedves neje és a fogadtatására megjelent notabilitások kíséretében. A nagysomkuti határon a járás közönsége impozáns módon fogadta a föispáni párt. Óriási és mintegy 300 kocsiból álló tábort állított ki a járás, zászlókkal és lovasbandériummal. A határon Nagysomkut község nevében Buttyán János h. községi biró üdvözölte a főispánt a ki az üdvözlést röviden megköszönve megindult a beláthatlan hosszúságú menet, — élén a lovasbandéristákkal, a kiket Szabó Ernő berkeszi jegyző vezetett festői magyar népviseletben. — Dél volt mire a menet Nagysomkuton a községházához megérkezett, hol pár pereznyi pihenés után a főispán a küldöttségeket fogadta a melyek a következő rendben tisztelegtek : a községi képviselő- testület és a róm. kath. egyház küldöttsége ; mindkettőnek szónoka Weszprémy Sándor plébános ; a gör. Folytatása a mellékleten.
