Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-21 / 34. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY marad meg a paritás s az egymással való meghasonlás türelmetlenség természetes következmöni^e leend. E meghasonlás nem a rokonság, az érzelem megszűnésében nyilvánul meg, sőt ellenkezőleg, fokozódnak az érzelmek, de már nem eszményi czél felé törekedve, hanem anyagi vágyak kielégítésére irányulva. Mi történt az ily módon egymással meghasonlott két lény között ? Az egyik érzelmei túlhaladták a másikét; az egyik többet kívánt, mint a mennyit a másik adhatott, és mivel megtagadni egyik sem akarta a másik kívánalmait, kéréseit, de teljesíteni se tudta — nem akarván egymással ellentétbe jutni, elhatározták, hogy megszűnnek létezni: meghalnak, öngyilkosok lesznek ! így állítható fel általánosságban azon szerelmi öngyilkosságok és gyilkosságok okadatolása, melyeknél semmiféle külső behatás közre nem játszott. így tehát, — tekintve, hogy társadalmi életet élünk s uton- utfélen külső behatásoknak vagyunk kitéve, ■— a fenti okadatolásnak csak az elméletben lehet érvényessége, létjogosultsága. De lássuk csak, hogy a meghasonlás gyakorlati utón mint sodorja az elpusztulásba a meghasonlott, szivbeli rokonságot élni akaró embereket. Két külömböző nemű lény eszményi hatások között szereti egymást. Közbe jön egy anyagi kérdés, a mely minden illúziót szertefoszlat és mivel a boldog szerelem úgyis csak illúzión épül fel, a két lény unalmasnak, sivárnak látja az életet, a melybe az anyagnak csak egy cseppje is megmételyezte az eszményit, agyukban a gondolatok romantikája összhangot teremt a szív naivszerü elkeseredésével, — ez az őrültség első lépcsőfoka, — és eldobják maguktól az életet. A szerelem okából történt halálozásokat nagyban elősegíti az áldozatok közvetlen idegessége, a mely onnan keletkezik, hogy a különösen csak szerelmileg kifejezésre jutó szerelem annyira megerőlteti úgy a szivet, mint a kormányzó agyat, — a melyet már ilyenkor nem akarat, hanem az ügy vezérel, — hogy ideges neuraszténia (búskomorság) betegsége kezdi gyötreni az emberi szervezetet. Azon pillanatban, midőn az öngyilkos halálra szánja magát, az őrület stádiumában van s agyának meghibbanása az utolsó pillanatban rendszerint tetőpontra hág. De csak azokat lehet öngyilkosoknak nevezni, a kik gyávaság, unalom vagy lelkifurdalás miatt dobják el az életüket. Lehet-e öngyilkossággal megbélyegzeni azt a katonát, aki látva, hogy az ellenség kezébe kerül, inkább önmaga vet véget életének, semhogy kitegye magát az övéi elárulása veszélyének ? Angliában azon öngyilkosokat, akiket az önmaguk ellen történt merénylet megölni nem tudott, felépülésük után törvény elé állítják és éppen úgy büntetik, mintha más ember ellen követték volna el a gyilkosság kísérletének a bűntettét. Igazán kevesebb volna az ujságszenzáczio, ha az öngyilkosság nálunk is bűntettnek minősíttetnék és és szigorúan büntetnék. y B. HÍREK. — A király születésnapja. E hó 18-án ünnepelte meg ő Felsége a király születésnapjának 74-ik évfordulóját. E napon városunk is a szokott kegyelettel ünnepelt. A középületekre kitűzték a nemzeti lobogókat, a helybeli róm. kath. templomban pedig ünnepélyes istentisztelet volt, melyen a honvéd tisztikar s az összes hatóságok tisztviselői, főnökeik vezetése alatt részt vettek. Az ünnepélyes misét Timár Péter kegyesrendi házfőnök végezte fényes segédlettel. A kirendelt diszszázad a szokásos üdvlövéseket kiváló preczizi- tással végezte. — Gróf Károlyi György Amerikában. Gróf Károlyi György, kerületünk országgyűlési képviselője az interparlamentáris konferenczián leendő részvétel czél- jából — a magyar csoport tagjaival együtt Amerikába utazót t. — Lapunk mai száma a szentistvánnapi ünnep s azt követő vasárnapra tekintettel egy nappal korában jelent meg. — Anyakönyvvezetöi kinevezések. A belügyminiszter az avasujfalui anyakönyvi kerületbe Juhász Ferencz birtokost anyakönyvvezetővé, az érkörtvélyesi anya könyvi kerületbe Papp Lajos segédjegyzőt és a nyír- medgyesi anyakönyvi kerületbe Simonfy József segédjegyzőt anyakönyvvezető helyettesekké kinevezte. — Népünnepély. A népnevelési egylet által a Lövölde-kert helyiségében ma rendezendő népünnepélyre ismételten felhívjuk a közönség figyelmét. — Főszolgabírói pályázók. A Dienes Dezső halálával megüresedett nagybányai főszolgabírói állásra több pályázó nevét emlegetik. A hírek szerint pályáznak Damokos Ferencz erdődi főszolgabíró, Dr. Péchy István vármegyei másod aljegyző, Dr. Komoroczy Iván csengeri h. főszolgabíró és Kováts Sándor nagybányai járási szolgabiró hivatalvezető tb. főszolgabíró. — Krémer színtársulata városunkban. Krémer Sándor színigazgató mégis bejön társulatával városunkba és a polgári olvasókör helyiségében fogja megtartani előadásait. Hogy nem valami jó színi szezonra lesz kilátása az bizonyos, mert a mostani hőség mellett abban a kis teremben úgy a közönség, mint a színészek részéről nem valami kellemes lesz a szinielőadások látogatása. De azért közönségünknek erkölcsi kötelessége Krémer vállalkozását támogatni, mert oly társulattal fog bejönni, mely a legkényesebb ízlést is ki fogja elégíteni. Újonnan szervezett társulatával arra számított, hogy városunkban már az uj színkört fogja megnyitni s ehez képest nem kiméit semmi áldozatot, hogy városunk közönségének kedvezzen. Épen azért, ha már úgy alakultak a körülmények, hogy az igazgató hibáján kívül — kénytelen előadásait a polgári kör helyiségében megtartani, legalább honoráljuk az igazgató készségét azzal, hogy az előadásokat látogassuk. A színtársulat e hó 22-én érkezik városunkba és 23-án kezdi meg előadásainak sorozatát Ruttkay hires színmüvével a „Sötétség“-gél. A társulat tagjai: Énekesnők : Hugonnai Irén, Kornai Margit, Kőszegi Aranka, Havi Rózsi; drámai szende: Kendi Boriska; hős anya : Szilágyi Berta ; naiva : Garai Ilus ; komika : G. Szabó Mari; baritonista : Bay László; tenorista : Aldori László; komikus buffó : Tisztay Miksa; komikus : Papir Sándor, Bozsán Béla; naturbus ; Ernyei Emil; általános rendező : Peterdy Sándor ; lírai szerelmes : Szőke Sándor; hős szerelmes : Cserey Béla. Segédszinészek és színésznők : Borzási Rózsi, Garai Rózsi, Kolozsvári Blanka, Végh Jolán, Tisztái Mari, Magyari Rozi, Völgyi Róza, Garai Károly, Szabadkai József, Fehérvári József, Halász Ferencz, Gerő Sándor, Szabadkai Miklós, Ivanovics Sándor. Karmester: Ackermann Zsigmond. A zenét a katonai zenekar szolgáltatja. — Szinrekerülnek a legújabb darabok: Aranyvirág, Hajdúk hadnagya, Makranczos hölgyek, Vándorlegény, Doktor kisasszonyok, Drótostót, Bárány- kák, Sötétség, Egyenlőség, Kurucz Feja Dávid, Józsi, Lady Vindermare legyezője, Simonyi óbester, Menyecskék stb. — Szóval a műsor mi kívánni valót sem hagy fent. Kívánjuk, hogy az igazgató megelégedve távozzék körünkből. — Tánczmulatság. A helybeli izr. tanulósegélyző- egylet szokásos nyári mulatságát ez évben folyó hó 27-én szombaton fogja megtartani, mely az előjelekből ítélve, igen látogatottnak Ígérkezik. A rendezőség mindent elkövet, hogy a mulatság sikerét biztosítsa. A meghívok a napokban adattak ki. a következő szöveggel: Meghívó. A nagykárolyi izr. tanulösegélyző- egylet saját pénztára javára 1904. évi augusztus hó 27-én, szombaton a polgári olvasókör összes termeiben zártkörű tánczmulatságot rendez, melyre kívül czimzettet és b. családját tisztelettel meghívja a rendezőség. Belépti dij személyeukint 1 korona. Kez dete pontban 8 és fél órakor. Tekintettel a jótékony- czélra, felülfizetéseket köszönettel fogadunk és hirla- pilag nyugtázunk. — Jóváhagyás. A belügyminiszter tudomásul vette, hogy a vármegyei számadási ágazatok szerint mutatkozó pénzkészleteknek a folyó kiadások fedezésére nem szükséges része a május hó 20-án tartott vármegyei bizottsági közgyűlés határozatának megfelelően a Nagykárolyi Takarékpénztárban, a Nagykárolyi Kereskedelmi bankban, a Nagykárolyt Központi Takarékpénztárban és a Nagykárolyi Népbankban gyümöl- csöztessék. — Munkaszünet felfüggesztése augusztus 21-én. Minthogy Szent István király napja az idén szombat napra esik, mely napon tudvalevőleg munkaszünetet rendel a törvény, nemkülönben a másnap következő vasárnapra is, a kereskedelemügyi miniszter — tekintve, hogy igy 48 órán át lenne munkaszünet — az augusztus 21-ik napjára, vasárnapra eső munkaszünetet felfüggesztette és erről törvényhatóságunkat is értesítette. Az augusztus 21 re eső vasárnapon kivételesen reggel 6 órától déli 12 óráig és este 6 órától a munka zavartalanul végezhető. — Kövezetvámszedési engedély meghosszabbítása. A kereskedelemügyi miniszter Nagybánya város kövezetvámszedési engedélyét a folyó évi márczius hó 31-től 1909. évi márczius hó 31-ig terjedő 5 évi időszakra meghosszabbította, s e szerint Nagybánya városnak meg van engedve, hogy a szatmár—nagybányai és zsibó—nagybányai helyi érdekű vasutak nagybányai vasútállomásán fel és le adott áruk minden métermázsája után 3 fillér kövezetvámot szedhessen. — Mulatság Mezöpetriben. Vettük a következő meghívót: A inezőpetrii tanuló-ifjuság 1904. augusztus 21-én, a de la salli Szent János ifjúsági egyletben, a Szent János kápolna javára szinielőadással egybekötött jótékon}'Czélu zártkörű tánczvigalmat rendez. Színre kerül: „A stiglinczek“. Színmű 4 felvonásban! Irta: Bodnár Gáspár. Belépődíj személyenkint 1 kori 20 fillér. Kezdete este 7 órakor. Felülfizetéseket á, nemes czélra köszönettel fogadunk s hírlapikig nyugtázni fogunk. Jó zenéről, ételekről és italokról gondoskodva van. — Halálozás. Bermann Ignácz a helybeli Központi Takarékpénztár nyugalmazott pénztárnoka, ki nyugalomba vonulása után Budapestre költözött, folyó hó 14-én életének 74-ik évében elhunyt. Temetése e hó 16-án ment végbe. Nyugodjék békében ! — Anyakönyvi felügyelők mint a kivándorlás ellenőrzői. A m. kir. belügyminiszter legutóbb körrendeletét bocsátott ki, melyben megbízta a m. kir. állami anyakönyvi felügyelőket, hogy a kivándorlást ellenőrizzék és erre vonatkozólag kimerítő utasításokkal látta el őket. Az anyakönyvi felügyelőknek, mint a kivándorlás ellenőrizőinek kötelessége egyben az is, hogy az egyes közigazgatási tisztviselőket utasítással lássák el s a kivándorlás tekintetében oda hassanak, hogy a kivándorlók Fiume felé irányítva, a Cunard társaság hajóit használják. Pistike kiosztotta kinek-kinek a szerepét. Pali barátom volt az ökör. Mikor Pistike ostorával felé bökött, neki mint egy jónevelésü ökörnek bőgni kellett. S Pali kötelességtudó apa gyanánt a kis fia nagy derültsége között kiáltá : — Bu ! bu ! bu! A kis mamáját pedig Pali medvének nevezte ki, a kinek négykézláb kellett tánczolni. Pistike kezeit összecsapva parancsolta: — Tánczolj medve, tánczolj, kis medve. Nekem volt az állatseregletben a legrosszabb szerepem. Pistike meghagyta, hogy a versenyparipa szerepét adjam, rám ugrott s kiáltotta : — Gyi te ! Gyi te! Versenytérül az ebédlő tágas termét jelölte ki. Ugyan megizzadtam, mire négykézláb körül futottam hátamon Pistikével, miközben Pali barátom, mint ökör bőgött, neje pedig — mint medve — tánczolt. De Pali s nejének a produkcziók alatt is volt ideje ahhoz, hogy engem megkérdezzenek. — Nemde kedves fiú, olyan édes gyermek, kissé szeszélyes, de egyébként oly aranyos! Nagyot lélegzettem örömömben mikor végre ebédhez ültünk. Úgy néztem ki ekkor már, mint egy hosszú mértföldeket sárban, esőben megtevő idegen. Fekete diszöltönyöm tele sárfoltokkal, porral, pár helyen kifoszolva, kezembe a padlón futástól tövis ment, a hajam, bajuszom összeborzolva, szóval megtörve és megfogyva. Végre — gondoltam, —megnyugszom. Lesz egy pompás ebéd jó fogásokkal, közbe egy kis bor, felújítjuk a múlt emlékeit, szemébe nézünk annak az aranyos asszonynak s jól elmulatok egy-két órácskát Behozták a levest. Belekezdtünk az evésbe. Jó húsleves volt, a mi igazán dicséretére szolgált a háziasszonynak. Alig, hogy egy falatot ettem belőle, midőn Pistike felkiált: — Bácsi! bácsi! s mielőtt még felelhettem volna egy kis papirhajót csúsztat a levesembe. — Bácsi! játszunk hajót ! Látod hajó, én csináltam, papírból. Abba kellett hagyni a levesevést. Boszankodtam magamban, hogy az ebéden sem lesz már nyugtom. Pali észre vette s szólt: — Kedves fiam, — mondá feleségének — talán ültetnéd el Pistikét, az én barátomtól. Tudod, hogy kissé pajkos az édes 1 A kis feleség elpirult izgatottságában s azután legédesebb mosolyával kérdi: — Mondja uram, hát nem venné rósz néven ha elköltöztetném ön mellől az én aranyos Pistikémet ? Ugy-e megharagudna érte ? S válaszomat sem várvá, mondá Palinak : — Látod, a te kedves barátod tudja ám becsülni a mi Pistikénket, nem engedi, hogy elültessem mellőle. S felém fordulva, mondá : — Oh uram, igazán ön oly szeretetre méltó! S aztán kérdé : — Talán nem jó a leves ? Lehet egy ilyen édes asszonynak szemére hányni, hogy fia papirhajót dobott a levesembe, azért nem eszem tovább ? Nem ? Inkább száz halál, mint ilyen kijelentés. Én tehát mondám : — Köszönöm, nagyságos asszonyom, jobb levest sohasem ettem életemben, de nem szoktam soha többet enni. De kibékített a sorssal a második fogás. Majd felkiáltottam örömömben, midőn láttam, hogy legkedvenczebb ételemet, rántott csirkét hoznak az asztalra. Vígan kezdtünk a fogyasztáshoz. Pali egy kőkorszakbeli adomát mondott el, mit viharos tetszéssel fogadtam, s közbe ettem a rántott csirkét. Evés közben Pistike erőteljesen meghúzza karomat s kérdi: — Bácsi, szereted a Pufit ? S mielőtt a szerelem kérdésben választ adhattam volna, Pistike leugrik az asztal alá, egy perez s a tányéromon levő rántott csirke tömeg felett vigan látok vigyorogni egy ebecskét, a mely rögtön hozzákezdett a rántott csirke fogyasztásához. A kedvencz öleb, — a Pufi volt! Pistike jókedvűen mondá :-- Ugy-e bácsi, szép a Pufi, de jó is a Pufi, okos is a Pufi. S ezzel Pistike belemarkolt mindkét kezével a tálba is, teleszedte rántott csirkével, azt is oda rakta Pufi elé s énekelte : — Egyél édes Pufikám ! Ne búsuljál Pufikám ! A családapai tekintély érdekében megjegyzem, hogy Pali erre haragosan felugrott s kiáltá : — Pistike, mit csinálsz ? majd . . . De erre felesége kétségbeesve sikoltá: — Jézusom ! Csak nem haragszik ? Hogy lehet olyan kegyetlen. Más apa még örülne, hogy ilyen kedves, édes fia van. S vigaszul az apa által szenvedett sérelmekért össze-vissza csókolta Pistikét, majd felém tartva mondá : — Csókolja meg ön is az édest! Erre már Pali is ellágyult s mialatt Pufi a rántottat angol nyugalommal fogyasztotta, mi a Pistike csókolásával voltunk elfoglalva. A rostélyos pecsenye evése közben Pistike hála fejében az összes saláta mennyiséget reá borította pecsenyémre, s igy elérte azt, hogy megettem életem legsavanyubb pecsenyéjét. A töltött káposzta evése közben pedig Pistike pajkosan kérdé: — Bácsi! láttál-e már ágyút ? S szokása szerint válaszomat meg nem várva kis kezeivel belekapott tányéromba, megfogta az ott elhelyezett csábítóan kinéző 2 tölteléket s mondá :
