Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-28 / 9. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY szabad kulturális és anyagi fejlődésének teljes res­pektálása mellett épült fel, ez az egységes magyar állam egyebekben a jövőre is a nemzetiségek törvényes jogainak, erkölcsi, anyagi és kulturális fejlődésük szabad érvényesülésének megengedése és biztosítása mellett tartható fenn, természetesen kizárásával minden oly törekvésnek, a mely a magyar állam integritását és közjogi rendjét érinthetné, a mely illegális törek­vésekkel szemben a törvény által adott hatalmam teljes súlyát és erejét habozás nélkül érvényesíteném. Önként értőleg a főispánnak a politikai téren is vannak feladatai. Én azt a politikát, a melyet itt kép­viselek, az igazi szabadelvüség természete és szelleme szerint fogom kezelni, a mely midőn egyrészt kizárja az erőszakot, a hatalom nyomását és a hivatali bea­vatkozást, másrészt mindenki politikai meggyőződésé­nek tisztelete mellett saját benső igazságaival akar az elmékre meggyőzőleg hatni. Ugyanez a szabadelvüség fog vezetni e terem­ben a tanácskozások irányításánál, a hol minden né­zetnek meghallgatást, minden indítványnak komoly megfontolást fogok szerezni, arra törekedvén, hogy az ellenkező, nézetek és vélemények közül igazságképen mindig az érvényesüljön, a mely a vármegye érdekei­nek legjobban megfelel. Jól tudom, hogy a vármegyei életben a községek fejlődése körül a társadalomban és az egyesek viszo­nyaiban számtalan hasznos érdek vár megoldásra és erélyes képviseletre. Hát én mindezeknek képviseletét felfelé és lefelé egyaránt szívesen és örömmel vállalom, bár hangsúlyoznom kell, hogy mentői nagyobb erőt meritek a közönség támogatásából és bizalmából, annál több eredményt fogok felmutatni ezen hasznos érdekek képviselete és kielégítése körül. De a tisztelt vármegyei közönség támogatása mellett feladataim sikeres megoldásához kérnem kell egyszers­mind a vármegyei tisztikar támogatását is, és pedig elsősorban az igen tisztelt alispán űrét, a ki önfeláldo­zással és sokszor keserű megpróbáltatások között tel­jesítő e helyen kötelességeit és a kire én épen ezen oknál fogva támaszkodni és az ő bölcs tanácsával élni akarok, remélvén, hogy eképen egymást megértve, őszinte és válvetett együttes munkássággal fogunk közreműködni Szatmar vármegye boldogulása és fel­virágzása körül. A vármegye, — hiába állítják ellenségei, — ma sem romladéka a múlt idők alkotmányos küzdelmei­nek ; őrszelleme, védbástyája ő még mindig a nemzet magasabb érdekeinek, a melyet azonban fentartani, a kor igényeihez és a modern közigazgatás szükségle­teihez idomítani és benne a rendet a szabadsággal összeegyeztetni hitem szerint csak úgy lehet, ha a mellett, hogy egy feladata magaslatán álló tisztviselői kar vezeti és intézi a vármegye municzipális ügyeit, egyszersmind a jövő, szakképzett tisztviselői nemzedék is biztosítva van, a mely hazafias életczélhoz a vármegyei fiatal, müveit generatiót megnyerni egyik leg­kedveltebb feladatomat fogja képezni. Mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság ! Vala­mikor réges-régen, a mikor még nem húzott szerte- széjjel a magyar, a nemzeti újjászületés verőfényes napjaiban, midőn Kölcsey, Wesselényi és a jeles poli­tikai képzettségű Nagy Károly tiszti ügyész ültek és szónokoltak e teremben, akkor midőn a szatmári 12 pont született meg e falak között, a történelem tanú­sága szerint Szatmár vármegye az országban nagy eszmék zászlóvivője és diadalmas körülhordozója vala. Nekünk sem módunk, sem alkalmunk, sem ké­pességünk arra, hogy a nagy elődök nyomdokaiba lépjünk. Mi csak az ő nagy példájukból tanulhatunk, lelkesedésükből elszántságot és kitartást meríthetünk ahhoz a komoly, férfias munkához, a melyet Szatmár vármegye erkölcsi és anyagi boldogulásáért és felvi­rágzásáért kifejteni akarunk oly czéllal és elhatáro­zással, hogy vármegyénk a nemzeti törekvések küz­delmes utjain ezentúl is a haladás és fejlődés zászló­vivője legyen. Ehhez a nagy munkához kérem én az Önök támogatását. Hiszen nem magamnak kérem, hanem Szatmár vármegyének kérem. De kérem egyszersmind hozzá a mindenható Isten áldását is, a mely után szives üdvözlésüket és megjelenésüket hálásan meg­köszönve, zárom szavaimat azzal, hogy : Éljen a király ! Éljen a haza ! Éljen Szatmár vármegye közönsége ! Az egész beszéd elárulta azt, hogy egy gyakorlott közigazgatási tehetség fejtegeti nagy­jában szép terveit és elárulta azt is, hogy egy oly férfiúval van dolgunk, a ki végre is tudja hajtani azt, a mit Ígér. Ilyen tartalmas főispáni megnyitó beszéd rég hangzott el gyű- léstermünkben. A főispán programmbeszédjére a vár­megye részéről gróf Károlyi György képviselő felelt a következő tartalmas beszéddel: Méltóságos Főispán Ur ! Tisztelt közgyűlés ! Nekem jutott a megtisztelő feladat, Méltóságodat Szatmár vármegye törvényhatósági bizottsága nevében üdvözölni. Mi Méltóságodban tiszteljük első sorban azon magas hivatalt, melyet Ő Felsége legkegyelmesebb kinevezése folytán betölt; tiszteljük azon kormánynak megbízottját, mely kormán}' a jelenlegi ádáz helyzet­ben, a személyeskedés, gyanúsítás és rágalmazás mér­gezett fegyvereivel szemben fel van vértezve a legne­mesebb intentio, és önzetlen hazafiui kötelességtelje- sités pánczélával; de tiszteljük Méltóságodban az egyént, sőt fokozottan az imént elhangzott szép beszéde után, melyben főispáni tevékenységének oly számos üdvös programmpontját fejté ki, hogy való­ban érdekünkben állónak tartom, hogy ezeknek telje­sítésére segédkezet nyújtsunk, mert nemcsak az ország, de e vármegye is nagyon nagy szükségét érzi már a | komoly munkának. | Közigazgatásunknak a modern élet szükségleteihez | való átidomitása, a közgazdaság előmozdítása, a köz­művelődés fejlesztése mind megannyi tényező, melyben ha Méltóságod egyéniségével és erélyével tenni akar, úgy e vármegye felvirágoztatását nagyban elősegítheti. — Megnyugtat Méltóságodnak azon kijelentése, hogy a nemzetiségi kérdésben, mely vármegyénket közelről érdekli, a magyar államnak egy ezredév óta elfoglalt álláspontját szándékozik folytatni, természetesen hozzá­fűzve azt, hogy minden illegális törekvésekkel szem­ben a legszigorúbb eljárást tanúsítja ; jóllehet, nem erőszakkal kívánja ellenfeleit legyőzni, hanem politikai igazságaival őket meggyőzni. Azon önérzet, mely Szatmárvármegyét mindenkor jellemezte, ma is áthat bennünket, midőn előlegezzük Méltóságodnak szeretetünket, összeforrasztva remé­nyünkkel, hogy Méltóságod, mint azt külömben beszé­dében nyiltan ki is mondotta, az egyetértést magas személye és a vármegyei tisztikar, illetve annak első tisztviselője között igyekezni fog rnegvalósitani és fenntartani, valamint a benső érintkezést Szatmár vár­megye nagyközönségével; mert ettől függ e vármegye nyugalma és boldogulása, ebben látjuk legfőbb bizto­sítékát annak, hogy termékeny talajra akad majd Mél­tóságod munkásságának csirája. Hogy mi becsületes odaadással fogjuk támogatni e törekvésében, azt benső érzelmünknek e szavaival tolmácsoljuk : Isten hozta ! Isten éltesse Méltóságodat ! Kölcsey Antal indítványára a közgyűlésen elhangzott összes beszédeket jegyzőkönyvbe vétetni határozták. A főispán első ténykedéséül gróf Teleki Pált tiszteletbeli szolgabirónak nevezte ki. Küldöttségek tisztelgése. A beiktató közgyűlést nyomon követte a küldöttségek tisztelgése. Elmondhatjuk, hogy az ünnepségek ezen momentuma is a legszi- vélyesebb jelenetek között folyt le. A főispán minden tisztelgő küldöttségnek oly választ adott, melyből meggyőződhetett mindenki, hogy nemcsak széleskörű tapasztalatok és nagy tu­dás felett rendelkezik, hanem vármegyénk ügyeiben már is sok tekintetben tájékozódva van. Különösen a vármegyei körjegyzők és vár­megyei tisztikarnak adott válasza arra enged következtetni, hogy feladatát teljes mértékben ismeri, a közigazgatás előbbrevitele, de viszont a tisztviselők helyzetének javítása is szivén fekszik. Fel fogom keresni — úgymond — az urakat irodáikban és pedig nem sokára — személyesen kívánok meggyőződni az ügyek elintézéséről, az Íróasztalhoz leülve, együtt fog­juk megtárgyalni a hiányokat, hibákat s lehe­tőleg segíteni azokon. Én nem arra törekszem, hogy a törvény betüszerinti szövege, hanem hogy annak szelleme legyen irányadó. Igen meleg és szívélyes volt képviselőtársainak s az idegen törvényhatóságok küldötteinek fogadta­tása, melyből azt az impressziót merítettük, hogy a főispán nemcsak nagy tekintélyű, de igen hü és szerető baráti körnek volt tagja. S ez felette megnyugtató reánk nézve, mert jöttek mihozzánk már főispánok nagy hangú ígéretekkel, a melyek azonban a pusz­tába kiáltó szavak maradtak, s szenvedett a vármegye közérdeke, szenvedtek a tisztviselők érdekei, mert nem volt meg a kölcsönös biza­lom, a szeretet a főispán, a vármegye és tisz­tikar között. Előző főispánjaink idegenek ma­radinak köztünk, mert nem tudtak közénk melegedni. Olyan melegen, olyan biztatóan hangzik uj főispánunk ajkairól tehát az ígéret, hogy vármegyénk igazi fia akar lenni. Legyen is az! Bízzék meg bennünk, mint a mily elő­legezett bizalommal fogadtuk mi, s hisszük, hogy a kölcsönös bizalom és ebből fakadó szeretet egy szebb kort log beírni vármegyénk történetébe. A küldöttségek tisztelgése a következő sor­rendben folyt le: 1. Képviselőtársai — Báró Feilitzsch Art­hur képviselőházi alelnök vezetése alatt 2. Idegen törvényhatóságok 30 tagú kül­döttsége — Kállay Zoltán Hevesvármegyei fő­ispán vezetése alatt. 3. A róm. kath. papság 9 tagú küldött­sége — Kosztra Ignácz esperes vezetése alatt. 4. A nagykárolyi róm. kath. egyháztanács és iskolaszék 11 tagú bizottsága — Tímár Péter kegyesrendi házfőnök vezetése alatt. 5. A nagykárolyi ev. ref. egyházmegye 12 taggal — Domahidy Elemér Hajduvárme- gyei főispán vezetése alatt, melyben Domahidy István és Viktor is részt vettek. 6. A nagykárolyi ev. ref. egyház 6 tagú küldöttsége — Asztalos György lelkész veze­tése alatt. 7. Csanádvármegye 6 tagú küldöttsége — Hervay István főjegyző vezetése alatt, kik I különösen érzékeny búcsút vettek egykori sze­retett főjegyzőjüktől. 8. A nagykárolyi gör kath. orosz hitköz­ség 11 taggal — Somossy Miklós vezetése alatt, ki röviden ismertette két éves küzdelmük ügyét, melyre nézve a főispán igen biztató választ adott. 9. A nagykárolyi gör. kath. román egy­ház — Szabó Ignácz lelkész vezetése alatt — 10 taggal. 10. Az ág ev. egyház 5 tagú küldöttsége — Dr. Lucz Ignácz gondnok vezetése alatt. 11. A status-quo izr. hitközség 11 tag­gal — Fürth Ferencz főrabbi vezetése alatt. 12. Az orth. izr. hitközség, 11 taggal — Weinberger Ferencz vezetése alatt. 13. A honvédzászlóalj parancsnokság és csendőrség tisztikara, 15 taggal — Barkóczy Ferencz őrnagy vezetése alatt. 14. A Szatmárvármegyei szabadelvű párt, 41 tagú küldöttsége — Nagy László alispán vezetese mellett. 15. A „Széchenyi-Társulat“ 18 taggal — Nagy László elnök vezetése alatt. 16. Az állami anyakönyvvezetők 20 tag­gal — Majos Károly felügyelő vezetése alatt. 17. A Községi és Körjegyzők egylete, 18 taggal — Bodoky Béla elnök vezetése mellett. 18. A Szatmárvármegyei Gazdasági és Lovar egylet, 50 taggal — melyben várme­gyénk megyebizottságának szine-java részt vett, — Domahidy Sándor vezetése alatt. 19. A pénzügyigazgatóság és dohánybe­váltó hivatal teljes tisztikara — Kemény Ala­jos kir pénzügyigazgató vezetése alatt. 20. A nagykárolyi kegyesrendi gimnázium tanári-kara 9 taggal — Hám József igazgató vezetése alatt. 21. A m. kir. erdőhivatal személyzete — Márton Sándor erdőmester vezetése mellett. 22. A m. kir. állattenyésztési felügyelő. 23. Az ecsedi-láp lecsapoló társaság 18 taggal —- Domahidy Elemér főispán vezetése alatt. 24. A helybeli vasúti állomási személyzet 5 tagú küldöttsége — Tóth Kálmán állomás­főnök vezetése alatt. 25. A posta- és távirdahivatal tisztikará­nak 6 tagú küldöttsége — Schnébli János postafőnök vezetése mellett. 26. Nagykároly város képviselőtestülete — Debreczeni István polgármesterrel élén — 40 taggal. 27. Nagybánya város 7 tagú küldöttsége — Gellért Endre polgármester vezetése mellett. 28. Felsőbánya város 7 tagú küldöttsége — Farkas Jenő polgármesterrel. 29. A vármegyei teljes tisztikar — Nagy László alispán vezetése alatt. A tisztelgő küldöttségekről Jelfy Gyula a ,,Vasárnapi Ujság‘‘ belmunkatársa több rend­beli fénykép felvételt csinált. Üdvözlő táviratok. Beiktató ünnepsége alkalmából táviratilag üdvözölték a főispánt Dr. Berzeviczy Albert vallás és közoktatásügyi miniszter s államtit­kárja Zsilinszky Mihály, Dessewffy Sándor, Ivánkovits János, Firczák Gyula és Radu De­meter püspökök, Feszty Béla, gróf Bethlen Balázs, Rónay Ernő, Miklós Ödön, Dókus Ernő, Hegedűs Sándor és Lóránt, Luppa Péter, Vö- röss László, Münnich Aurél, Radvánszky György, Ballagi Géza, Kubinyi Géza, Osztro- luczky Miklós, gróf Teleki Sándor, Krecsmarik János, Wolfner Tivadar, Bauer Mihály, Rosen­berg Gyula, Papp Géza, Szent Iványi Árpád’ Szerb György, Klobusitzky János, Dániel Gá­bor, Semsey Boldizsár országgyűlési képviselők, gróf Bethlen Pál és Beöthy László főispánok. Dr. Návay Lajos és Dr. Fábry alispánok, Dr. Sárkány Andor miniszteri tanácsos, Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás, Farkas József makói polgármester, Launovics nagylaki párt­elnök, Breisach plébános Lele, Dr. Dózsa Sá­muel Makó, Hervay Battonya, Fodor Manó Battonya, Kovács József és neje Párkány, Dr. Vendel Makó, Cseresznyés János makói rendőrka pitány, Demkó Pál Dara, Heinrich Árpád Budapest, Böszörményi Endre főszol­gabíró s ezenkívül még számosán a főispán tisztelői közül. A számos üdvözlő sürgönyből is egész bizalommal azt következtetjük, hogy főispá­nunkat nagyon sokan szeretik, s az a szeretet, melyet első látásától fogva előlegeztünk neki,

Next

/
Oldalképek
Tartalom